Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-07-07 / 52. szám

9

VÁCI HÍRLAP

s az esetleges tandíjmentességre is gondolunk, igen szép, de nem elég. Szeretnénk névleg is felemlíteni az egyes adakozókat, de ismerve azok nemes célját s tudva, hogy önmagát is magasztosan dicséri e cselekedet, melló'zzük. Uj adakozót is láttunk a váci káptalant, de szívesebben jegyeztünk volna többet is fel. Reméljük, bogy ez kedvezően tog megváltozni, különösen most, a mikor hazánk nemzetiségei, annyi áldozatot hoznak az ő saját érdekükben (aligha értünk, sőt!) s biztosan tudjuk, hogy a szinmagyarság nem fog elmaradni a magunkénak vallott felemelésében.

Az intézet gyűjteményeit is lehetne adakozással fokozni, a mint tették is néhányan s tegyék is, a kik tehetik bőkezűen. Vegyenek példát a debreceni református derék cívisektől, a kik mindannyian becsületbeli kötelességüknek tartják a kollégiumot segíteni. Eredménye ennek ma-holnap a teljes debreceni egyetem. Nehéz ugyanis csak a hivatalos jutalékból nívón tartani az intézetet. Legyen büszkeségünk, sőt kötelességünk is, hogy hazánkban a magyarnyelvű iskolák legyenek az elsők.

Dr. B. J.

H i r e k.

— A dunaipolyvölgyi megnyitása. A

maga egyszerű szépségében is nagy fontosságú meghívó karült ki a Pestvidéki Nyomdából. A dunaipolyvölgyi h. é. vasul megnyitását jelenti ez a meghívó, melyet most küldenek szét az összes községek, városok elöljáróságának, az érdekelt nagybirtokosoknak. A megnyitás e hó 10-én, szombaton lesz. A vasúti és hajózási főfelügyelőség részéről bizottság száll ki Vácra, a melynek elnöke Janik Béla főfelügyelő, kir. tanácsos lesz. A váci állomásból 10 órakor robog ki a feldiszitett első vonat a vendégekkel s minhogy munkáját ott kezdje el ? A miénkhez hasonló napok és bolygók, a többi »földek« forogtak és rótták kiszabott pályáikat, anélkül, hogy életet hordoztak volna magukon ? A szivárványos fényt, az éltető meleget, a frissítő forrásvizet, a fújó szellőket, a vonuló felhőket nem élvezte és nem látta senki és semmi? A hegyek, síkságok, tengerek és szárazföldek hiába voltak?! Hiszen úgy olyan lett volna a mindenség, mint valami hajó üres kajütökkel, mint valami kocsi, a melyen senki sem utazik ... Ha nem létezett élet a Földön kívül, akkor a napok, holdak és csillagok épen ilyenek voltak, élettelenül bolyongva idestova a térben. Amint lehetetlen egy házat lakók, várost polgárok nélkül elképzelni, épen olyan lehetetlen a világört lakatlannak tartani. És ha a bolygók mégis lakatlan tömegek volnának, annak ellenére, hogy életfeltételekben gazdagok s évről-évre ép úgy futnak megszabott pályáikon, ép úgy váltakozik rajtuk tavasz, tél és sugár, miként a mi Földünkön, még akkor is ajkunkra tolulna a rejtélyt feszegető kérdés: miért léteznek? Mi a céljuk és rendeltetésük? Csak gyarló szellem, olyan, a melybői hiányzik a hit és a reménység, mely az alázatosságot és az áhitat mély érzését nem ismeri, csak az szólhat igy fennhéjázó gőggel:

— A tenger értem hullámzik, értem ragyog a Nap és forognak csillagok, számomra született s Föld és az ég is sátor gyanánt én fölém borul . . .

den állomáson megáll, hogy az ott várakozó vendégeket felvegye. Diósjenőn rövid pihenő lesz, mely után a vonat a szárnyvonalra fordul be s Romhányba megy. Itt Laszkáry Gyula főrendiházi tag látja majd vendégül a bizottságot. Romhányból a bizottsági vo nat visszatér és Diósjenőn át Ipolyságra megy, a hol bankettel fejezik be a vasutmegnyitást. Mint értesülünk, az összes érdekelt községek nagy ünnepségekkel várják az első vonatot. A megnyitás után már valószínűleg vasárnap e hó ll-én megindul a forgalom a dunaipolyvölgyin.

— Rendkívüli közgyűlés a kavicsszállitás miatt. A városházán csütörtökön délután 5 órakor rendkívüli közgyűlés lesz, melynek megtartását a budapest—vác—gödöllői villamos vasútnak adandó kavicsügye teszi szükségessé. A nem rég tartott rendes közgyűlés tudvalevőleg Lőwinger Sándor kavicsbánya-bérlőre ruházta a városnak azt a jogát, hogy a vác—gödöllői villamosnak kavicsot szállíthasson, kikötvén azt, hogy Lőwinger a haszonból legkevesebb 5Ü fillért köbméterenkint köteles a városi pénztárba beszolgáltatni. Ezt azért tette a város képviselőtestülete, mert dr. Frank Mihállyal, a vasutat építő vállalkozóval folytatott tárgyalások során meggyőződött arról a város tanácsa, hogy a kavicsszállitást Vác városa nem tudja elnyerni s igy egy remélhető jelentős haszontól elesik. Lőwinger Sándor kavicsbányabérlő pedig ajánlatot tett a városnak, hogy ő megszerzi a szállítást, ha a jogot rá ruházzák. Alig hozta meg a képviselőtestület határozatát, jelentkezett írásban dr. Frank Mihály, hogy hajlandó 18—20 ezer köbméter kavicsot a városi bányából 80 fillér köbméterenkint való egységáron átvenni. Ez jobb ajánlat Lőwmgerénél, hát most uj közgyűlés megtartására van szükség. A csütörtöki közgyűlés lehet, hogy megsem-Világos tehát, hogy hiú áltatás azt vélni, hogy a Föld határain túl az egész világegyetem kietlen és halott körülöttünk. Ellenben világos, hogy a földi élet is csak folytatása egy megelőzőnek, csak egy láncszem, egy kapu, melyen át a jövő a múlt felé, a múlt fejlődése a jövő felé tart. Egy más lezajlott életnek hátramaradt bábjából eredt ez a mostani, felébresztve isteni akarat által, növényt, állatot és végül embert ontva magából, hogy a szellem legyen az anyag felett úrrá ... A többi bolygón nincs ez igy, azokat nem az Élet talajául rendelte a teremtés? Nem, az nem lehet, mert hisz valamint az embernek lelke van, azonképen az egész világegyetemnek is a teremtő élet a mozgató ereje. A világegyetem egyetlen erőmű és Isten a mindent egyképen átölelő egyetemes lélek : in eo vivimus, moremur et suiumus . .. Ha hát a térben egy más »földet« megpillantunk, fel kell tennünk, hogy azon is vannak lények, tán értelmesek és halhatatlanok is, mert az univerzum teremtő nagy lelke sehol és soha egy pillanatig sem maradhat tétlenül Flammarion szerint.

Körülöttünk mindenütt végtelenség van a világűrben, a tudomány u. n. másvilágában és az ember lenyűgözve marad egy helyben állva, mert bármerre indul is el képzelete hatalmas szárnyain, mindenütt végtelen nagyba és végtelen kicsibe ütközik és a végtelenség előcsarnokánál tovább nem mehet. Mély tanulság, nagy okulás ez a gőgös embereknek, a kik értéküket nem ismerve túlbecsülik jelentőségüket. Horváth Károly dr.

misiti az előző határozatot, de lehet, hogy fenn is tartja, ez esetben Lőwingernek nyilatKoznia kell, hogy a 16 ezer koronát, melyet a kavics árából vár a város, feltétlenül megfizeti, akár létrejön a szerződés közte és a villamos közt, akár nem.

— A folyamregatta, A váci sportegyesület evezős osztálya Hufnagel-négvesével részt vett a vasárnap rendezett folyamregattán és, a mint előre látható volt, vereséget szenvedett a Duna evezősegylet kitűnő négyesétől. A sportegyesület vállalkozását rendkívül nagy érdeklődés kisérte, a mit az is mutatott, hogy a vasárnap déli vonattal mintegy 100-an mentek le Budapestre, hogy a küzdelemnek tanai legyenek. De a fővárosi evezős-egyesületek körében is legnagyobb érdeklődés nyilvánult meg a váciak vállalkozása iránt, hisz még eddig nem történt meg, hogy vidéki csapat mérkőzzék fővárosi evezősökkel. A Rudolf nevű gőzösön foglaltak helyet a nézők, kiknek nem csekély bosszankodást okozott, hogy a versenyektől ez a hajó meglehetősen messze tartózkodott s igy a legjobb távcső sem segített. A Hufnagel-négyes a 300J méteres starttól elugrott s majd egy hajóhosszat szerzett. - A Duna-négyes azonban nemsokára behozta a különbséget és a két hajó 2800 méteren egymás mellett haladt, (a hajón levő izgatott közönség azonban úgy látta, hogy Vác jár elől.) A start után 1000 méterre Szomjas János, a Duna-négyesének kormányosa rákiáltott csapatára: Most hagyjuk el őket! Ám minden erőlködésük sikertelen volt: Vácot nem tudták elhagyni. 2800 méternél változott a helyzet: a mi négyesünk kimerült, a Duna spurt-öt vágott ki és a bírói ítélet szerint két hajóhosszal győzött. Nem érdektelen, hogy ehhez a vereséghez minden fővárosi evezős gratulált a váciaknak. Azt remélték, hogy a Duna tiz hajóhosszal veri a váciakat s nagy nehezen csak két hosszat tudott kiszorítani. Az erkölcsi győzelem tehát, mondották, a — váciaké. A vereség okát is könnyű megtalálni. A Duna heteken át trenírozott, hogy ezen a távon Bécsben megverhesse a Donau csapatát. Ez sikerült is neki. A mi csapatunk pedig Szegedre trenírozott 2000 méteres távon, 3000 métert csak háromszor evezte be az utolsó héten. Tréning-hiány okozta tehát Vác vereségét, mely a 2800 méternél bekövetkezett. A tanulságot hisszük, az egyesület vezetői le is vonják s a jövőben a mi kitűnő négyesünk fővárosi egylettel szemben is diadalmasan fogja felvenni a harcot.

— Tizenhét leány mulatsága. Ha tizenhét bájos, fiatal leány összefog, nem győzedelmeskedik-e mindenen? Ebben a fásult, meleg világban érdeklődést, jó kedvet, kedélyes mulatságot tudtak teremteni ők, tizenheten. Hosszú, lelkiismeretes nagy munkának eredménye volt a lövőházi szombat este, a melyen mindenki jól érezte magát. Annyira előrelátó volt a kedves hölgyrendezőség, hogy ismételten nem bízott a váci fiatalemberekben és még táncosokról is gondoskodott. Ragyogó arccal, jó kedvben nézték az eredményt, mely a szép erkölcsi mellett anyagiakban is dús. Nem lehetetlen, hogy ez a siker újabb vállalkozásra buzdítja őket s a jövőben Vácon lassankint a hölgyek fogják rendezni a mulatságokat. Csak a jelenvolt hölgyek névsorának összeállításáról feledkeztek meg. A mint tudta, pótolta ezt tudósítónk. Jelen voltak:

Asszonyok: Benkő Sándorné, Bercsényi Jánosné, Baráth Jánosné, Csorba Józsefné,

vény, sem állat, aludt-e a természet az űrben, a parányi Föld kellő kihűlésére várva,