Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-07-07 / 52. szám

9 VÁCI HÍRLAP s az esetleges tandíjmentességre is gondolunk, igen szép, de nem elég. Szeretnénk névleg is felemlíteni az egyes adakozókat, de is­merve azok nemes célját s tudva, hogy ön­magát is magasztosan dicséri e cselekedet, melló'zzük. Uj adakozót is láttunk a váci káp­talant, de szívesebben jegyeztünk volna töb­bet is fel. Reméljük, bogy ez kedvezően tog megváltozni, különösen most, a mikor ha­zánk nemzetiségei, annyi áldozatot hoznak az ő saját érdekükben (aligha értünk, sőt!) s biztosan tudjuk, hogy a szinmagyarság nem fog elmaradni a magunkénak vallott fel­emelésében. Az intézet gyűjteményeit is lehetne ada­kozással fokozni, a mint tették is néhányan s tegyék is, a kik tehetik bőkezűen. Vegye­nek példát a debreceni református derék cívisektől, a kik mindannyian becsületbeli kötelességüknek tartják a kollégiumot segí­teni. Eredménye ennek ma-holnap a teljes debreceni egyetem. Nehéz ugyanis csak a hivatalos jutalékból nívón tartani az intéze­tet. Legyen büszkeségünk, sőt kötelességünk is, hogy hazánkban a magyarnyelvű iskolák legyenek az elsők. Dr. B. J. H i r e k. — A dunaipolyvölgyi megnyitása. A maga egyszerű szépségében is nagy fontos­ságú meghívó karült ki a Pestvidéki Nyom­dából. A dunaipolyvölgyi h. é. vasul meg­nyitását jelenti ez a meghívó, melyet most küldenek szét az összes községek, városok elöljáróságának, az érdekelt nagybirtokosok­nak. A megnyitás e hó 10-én, szombaton lesz. A vasúti és hajózási főfelügyelőség ré­széről bizottság száll ki Vácra, a melynek elnöke Janik Béla főfelügyelő, kir. tanácsos lesz. A váci állomásból 10 órakor robog ki a feldiszitett első vonat a vendégekkel s min­hogy munkáját ott kezdje el ? A miénkhez hasonló napok és bolygók, a többi »földek« forogtak és rótták kiszabott pályáikat, anél­kül, hogy életet hordoztak volna magukon ? A szivárványos fényt, az éltető meleget, a frissítő forrásvizet, a fújó szellőket, a vonuló felhőket nem élvezte és nem látta senki és semmi? A hegyek, síkságok, tengerek és szárazföldek hiába voltak?! Hiszen úgy olyan lett volna a mindenség, mint valami hajó üres kajütökkel, mint valami kocsi, a melyen senki sem utazik ... Ha nem lé­tezett élet a Földön kívül, akkor a napok, holdak és csillagok épen ilyenek voltak, élettelenül bolyongva idestova a térben. Amint lehetetlen egy házat lakók, várost polgárok nélkül elképzelni, épen olyan lehetetlen a világört lakatlannak tartani. És ha a boly­gók mégis lakatlan tömegek volnának, an­nak ellenére, hogy életfeltételekben gazda­gok s évről-évre ép úgy futnak megszabott pályáikon, ép úgy váltakozik rajtuk tavasz, tél és sugár, miként a mi Földünkön, még akkor is ajkunkra tolulna a rejtélyt fesze­gető kérdés: miért léteznek? Mi a céljuk és rendeltetésük? Csak gyarló szellem, olyan, a melybői hiányzik a hit és a reménység, mely az alázatosságot és az áhitat mély ér­zését nem ismeri, csak az szólhat igy fenn­héjázó gőggel: — A tenger értem hullámzik, értem ragyog a Nap és forognak csillagok, számomra szü­letett s Föld és az ég is sátor gyanánt én fölém borul . . . den állomáson megáll, hogy az ott várakozó vendégeket felvegye. Diósjenőn rövid pihenő lesz, mely után a vonat a szárnyvonalra for­dul be s Romhányba megy. Itt Laszkáry Gyula főrendiházi tag látja majd vendégül a bizottságot. Romhányból a bizottsági vo nat visszatér és Diósjenőn át Ipolyságra megy, a hol bankettel fejezik be a vasut­­megnyitást. Mint értesülünk, az összes érde­kelt községek nagy ünnepségekkel várják az első vonatot. A megnyitás után már való­színűleg vasárnap e hó ll-én megindul a forgalom a dunaipolyvölgyin. — Rendkívüli közgyűlés a kavicsszálli­­tás miatt. A városházán csütörtökön dél­után 5 órakor rendkívüli közgyűlés lesz, melynek megtartását a budapest—vác—gö­döllői villamos vasútnak adandó kavicsügye teszi szükségessé. A nem rég tartott rendes közgyűlés tudvalevőleg Lőwinger Sándor kavicsbánya-bérlőre ruházta a városnak azt a jogát, hogy a vác—gödöllői villamosnak kavicsot szállíthasson, kikötvén azt, hogy Lőwinger a haszonból legkevesebb 5Ü fillért köbméterenkint köteles a városi pénztárba beszolgáltatni. Ezt azért tette a város kép­viselőtestülete, mert dr. Frank Mihállyal, a vasutat építő vállalkozóval folytatott tárgya­lások során meggyőződött arról a város ta­nácsa, hogy a kavicsszállitást Vác városa nem tudja elnyerni s igy egy remélhető je­lentős haszontól elesik. Lőwinger Sándor kavicsbányabérlő pedig ajánlatot tett a vá­rosnak, hogy ő megszerzi a szállítást, ha a jogot rá ruházzák. Alig hozta meg a képvi­selőtestület határozatát, jelentkezett írásban dr. Frank Mihály, hogy hajlandó 18—20 ezer köbméter kavicsot a városi bányából 80 fillér köbméterenkint való egységáron átvenni. Ez jobb ajánlat Lőwmgerénél, hát most uj közgyűlés megtartására van szükség. A csütörtöki közgyűlés lehet, hogy megsem-Világos tehát, hogy hiú áltatás azt vélni, hogy a Föld határain túl az egész világegye­tem kietlen és halott körülöttünk. Ellenben világos, hogy a földi élet is csak folytatása egy megelőzőnek, csak egy láncszem, egy kapu, melyen át a jövő a múlt felé, a múlt fejlődése a jövő felé tart. Egy más lezajlott életnek hátramaradt bábjából eredt ez a mostani, felébresztve isteni akarat által, nö­vényt, állatot és végül embert ontva magá­ból, hogy a szellem legyen az anyag felett úrrá ... A többi bolygón nincs ez igy, azo­kat nem az Élet talajául rendelte a terem­tés? Nem, az nem lehet, mert hisz valamint az embernek lelke van, azonképen az egész világegyetemnek is a teremtő élet a mozgató ereje. A világegyetem egyetlen erőmű és Isten a mindent egyképen átölelő egyetemes lélek : in eo vivimus, moremur et suiumus . .. Ha hát a térben egy más »földet« megpil­lantunk, fel kell tennünk, hogy azon is van­nak lények, tán értelmesek és halhatatlanok is, mert az univerzum teremtő nagy lelke sehol és soha egy pillanatig sem maradhat tétlenül Flammarion szerint. Körülöttünk mindenütt végtelenség van a világűrben, a tudomány u. n. másvilágában és az ember lenyűgözve marad egy helyben állva, mert bármerre indul is el képzelete hatalmas szárnyain, mindenütt végtelen nagyba és végtelen kicsibe ütközik és a végtelenség előcsarnokánál tovább nem mehet. Mély tanulság, nagy okulás ez a gőgös emberek­nek, a kik értéküket nem ismerve túlbecsü­lik jelentőségüket. Horváth Károly dr. misiti az előző határozatot, de lehet, hogy fenn is tartja, ez esetben Lőwingernek nyi­­latKoznia kell, hogy a 16 ezer koronát, melyet a kavics árából vár a város, feltétlenül meg­fizeti, akár létrejön a szerződés közte és a villamos közt, akár nem. — A folyamregatta, A váci sportegyesü­let evezős osztálya Hufnagel-négvesével részt vett a vasárnap rendezett folyamregattán és, a mint előre látható volt, vereséget szenve­dett a Duna evezősegylet kitűnő négyesétől. A sportegyesület vállalkozását rendkívül nagy érdeklődés kisérte, a mit az is muta­tott, hogy a vasárnap déli vonattal mintegy 100-an mentek le Budapestre, hogy a küz­delemnek tanai legyenek. De a fővárosi evezős-egyesületek körében is legnagyobb érdeklődés nyilvánult meg a váciak vállal­kozása iránt, hisz még eddig nem történt meg, hogy vidéki csapat mérkőzzék fővárosi evezősökkel. A Rudolf nevű gőzösön foglal­tak helyet a nézők, kiknek nem csekély bosszankodást okozott, hogy a versenyektől ez a hajó meglehetősen messze tartózkodott s igy a legjobb távcső sem segített. A Huf­nagel-négyes a 300J méteres starttól elug­­rott s majd egy hajóhosszat szerzett. - A Duna-négyes azonban nemsokára behozta a különbséget és a két hajó 2800 méteren egymás mellett haladt, (a hajón levő izgatott közönség azonban úgy látta, hogy Vác jár elől.) A start után 1000 méterre Szomjas János, a Duna-négyesének kormányosa rá­kiáltott csapatára: Most hagyjuk el őket! Ám minden erőlködésük sikertelen volt: Vácot nem tudták elhagyni. 2800 méternél változott a helyzet: a mi négyesünk kime­rült, a Duna spurt-öt vágott ki és a bírói ítélet szerint két hajóhosszal győzött. Nem ér­dektelen, hogy ehhez a vereséghez minden fővárosi evezős gratulált a váciaknak. Azt remélték, hogy a Duna tiz hajóhosszal veri a váciakat s nagy nehezen csak két hosszat tudott kiszorítani. Az erkölcsi győzelem te­hát, mondották, a — váciaké. A vereség okát is könnyű megtalálni. A Duna heteken át trenírozott, hogy ezen a távon Bécsben meg­verhesse a Donau csapatát. Ez sikerült is neki. A mi csapatunk pedig Szegedre trení­rozott 2000 méteres távon, 3000 métert csak háromszor evezte be az utolsó héten. Tré­ning-hiány okozta tehát Vác vereségét, mely a 2800 méternél bekövetkezett. A tanulságot hisszük, az egyesület vezetői le is vonják s a jövőben a mi kitűnő négyesünk fővárosi egylettel szemben is diadalmasan fogja fel­venni a harcot. — Tizenhét leány mulatsága. Ha tizen­hét bájos, fiatal leány összefog, nem győze­delmeskedik-e mindenen? Ebben a fásult, meleg világban érdeklődést, jó kedvet, ke­délyes mulatságot tudtak teremteni ők, tizenheten. Hosszú, lelkiismeretes nagy mun­kának eredménye volt a lövőházi szombat este, a melyen mindenki jól érezte magát. Annyira előrelátó volt a kedves hölgyrendező­ség, hogy ismételten nem bízott a váci fiatal­emberekben és még táncosokról is gondos­kodott. Ragyogó arccal, jó kedvben nézték az eredményt, mely a szép erkölcsi mellett anyagiakban is dús. Nem lehetetlen, hogy ez a siker újabb vállalkozásra buzdítja őket s a jövőben Vácon lassankint a hölgyek fog­ják rendezni a mulatságokat. Csak a jelen­volt hölgyek névsorának összeállításáról fe­ledkeztek meg. A mint tudta, pótolta ezt tudósítónk. Jelen voltak: Asszonyok: Benkő Sándorné, Bercsényi Jánosné, Baráth Jánosné, Csorba Józsefné, vény, sem állat, aludt-e a természet az űr­ben, a parányi Föld kellő kihűlésére várva,

Next

/
Thumbnails
Contents