Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-04 / 51. szám
r Huszonharmadik évfolyam. 51. szám. 1.1 Vác, 1909. július 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A kereskedők záróideje. Vác, Július 3. Talán senki se rabja annyira foglalkozásának, mint a kereskedő, a ki közvetlenül a fogyasztókkal van érintkezésben. Nemcsak hogy finomnak, udvariasnak, bizonyos tekintetben műveltnek, szolgálatra késznek kell lennie, de megköveteli tőle a társadalom is, hogy a kereskedő ott legyen minden humánus, kulturális mozgalomban még pedig nemcsak mint szemlélő, hanem mint adakozó és együttműködő. De maga a kereskedő is szinte telhetetlen munkájában önmagával és alkalmazottaival szemben. Ezért igyekszik üzletét minél előbb hozzáférhetővé tenni a közönségnek és szívós mnkacssággal igyekszik kihúzni a munkaidőt, ameddig csak lehet. Nálunk például este 9 óráig. Ez a rengeteg hosszú idő nincs hasznára a kereskedőnek, a boltosnak és nincs rá szüksége a közönségnek. Mert a fogyasztást nem fokozzák a kinyitott boltok. Senki sem azért megy az üzletbe, mert már, vagy még nyitva van, hanem, mert valamely irányú szükségletet kell fedeznie. Ezt pedig akkor is meg tenné, ha az üzlet nem este 9 óráig, hanem mondjuk csak 6-ig volna nyitva. Ha esetleg egyik nap már nem volna a beszerzésre ideje, biztosan megteszi a következőn és pedig ugyanannál a kereskedőnél, a' kihez bizalma, szokása, vagy egyéb ok vezetni szokta. De meg a publikum ez irányban szoktatható is. A mint tudja, hogy a postára csak bizonyos ideig mehet, úgy alkalmazkodik a boltok kiszolgálásának idejéhez is: és napi szükségleit idejekorán fedezni fogja akkor, a mikor a kereskedő rendelkezésére áll. Ezért bizonyos irigységgel nézik a kereskedelmi alkalmazottak, mikor d. u. 6 órakor az iparosok felszabadulnak testi munkájok alól, hogy a nap hátralevő idejét tetszés szerint tölthessék, mig a boltosok csak 9 órakor válnak szabadokká, Azt az ellenvetést nem fogadjuk el, hogy az iparos munkája terhesebb. Minden munkát súlyossá tesz a folytonosság és a hossszú munkaidő. De a mint kimutattuk, nincs szüksége a boltok nyilvántartásának idejét gummiszerűen nyújtani. De arra meg igenis szüksége van az alkalmazottaknak, hogy néhanapján ők is emberi voltukra emelkedhessenek, hogy a társas együttélés nyújtotta szellemi élvezetekből szintén kivehesse részét. Egy kereskedelmi egyesülés, minő éppen most van alakulásban Vácon, ezen a téren is üdvös mozgalmat kezdhetne városunkban, melynek sem a kereskedő, sem a vevő nem látná kárát. Hírek. ' Divat kánikulában. Bár az időjárás mind mostanig szeszélyeskedett, a kalendárium szerint és most talán csakugyan, a kánikula beköszöntött. Mögöttünk a rém hosszú »idény«; lezajlott már minden hazai és nemzetközi verseny és mindenki, a ki csak teheti, menekül a zajos, poros városból, hogy egypár hétig a jól megérdemelt pihenőnek adja magát. Vannak, a kik még nyáron sem a csendes, magányos helyeket keresik, a hol békés elvonultságban erősíthetnék a télen s a hosszú tavaszon nagyon is megerőltetett idegeiket. Mennek utazni, külföldre, valóságos vándorútra, pihenés nélkül, egyik zajos helyről a másikra és élveznek, hogy aztán annál fáradtabban jöjjenek vissza és kezdjék el az életet ott, a hol itthon elhagyták. Mások a zajos fürdőhelyeket, látogatottabb tengeri vidékeket keresik és ezeket mind nem csupán azért sajnáljuk, mert hogy nincs igaz pihenőjük, hanem mert hogy még fokozottabban terheli őket az öltözködés, divatok ezer gondja. Azoknak, a kik a nyaralás könnyebbik, kellemesebb részét választják, a csendes pihenést, elvonultságot, nem kell sokat tanácsolnunk. Egy-két könnyebb és melegebb ampirszabású köntös, megfelel a házban s az erdei sétákon is. Egy szürke kabátos ruha hozzávaló néhány egyszerűbb s díszesebb blúzzal; esőköpeny, sportsapka és egy csinosabb, de a világért se tollas kalap, teljesen elég fölszerelésnek. A ki utazni megyen is két féle van: olyan a ki látni és olyan a ki láttatni kíván. Az előbbi megelégszik egy-két utazó ruhával s néhány tiszta blúzzal. Az utóbbi fölkeresi a külföldi előkelő szállodákat, részt vesz a table d’hauteokon s akkor aztán megértjük ...~~ ............ ~ ....... ............5 Domokos bácsi. Irta: Jakab Ödön. Domokos bácsinál jobb embert nem ismertem soha. Csupa szív és vendégszeretet volt! Azt ugyan nem állíthatom, hogy a légynek sem ártott, mert egész nyáron ott állott a légyfogó az Íróasztalán. A legyeknek esküdt ellensége volt; ellenben a családunk iránt mindig meleg barátsággal viseltetett, noha az utóbbi időkben messze lakott tőlünk : Kolozsvárt. Mikor ott az egyetemre kerültem, fölkerestem többször. Mindig nyájasan fogadott. Órák hosszat elbeszélgettünk, amit persze úgy kell érteni, hogy folyvást csak ő beszélt, én pedig hallgattam. Ez az egyoldalú társalgás gyengéje volt a jó Domokos bácsinak. A mint az ember egy szót a száján kibocsátott, ő rögtön elkapta, mint a felütött labdát az ügyes labdázó. S aztán ő labdázott tovább, mig a másik ismét kiröpitett egy szót, hogy az öreg úr azt ismét elkaphassa. Ez mar igy ,ment nála. Egyszer valami becsületbeli tartozásom akadt. Megismerkedtem ugyanis egy barna, kis varróleánnyal. Nekem ugyan nem varrt, de azért gyakran jöttünk össze. Egy alkalommal aztán megígértem neki, hogy elviszem a színházba szombaton. Megmagyaráztam szépen, hogy a karzatra megyünk, mivelhogy ott jobb a levegő, mint a hegymagaslatokon, künn a természetben. Kész volt egészen a tervünk, csak — a pénz hiányzott. No de sebaj! Ezen is segítünk! Elmentem szombaton dél felé Domokos bácsihoz, hogy pár forintot kérjek tőle kölcsön. Az öreg úr nagy szeretettel fogadott: megölelt és megcsókolta a homlokomat. Leültetett maga mellé s csak úgy ömlött belőle a kedveskedés. — Ejnye, mordizomadta, beh rég nem voltál nálam! Azóta még a bajuszod is megnőtt! Egész helyre legény lettél! Az édes apádra emlékeztetsz! Maholnap végzett ember léssz! Mert szorgalmas vagy, ugy-e? — Az. Csak pénz . . . — Ez az, kedves öcsém! Igazad van. Tanuld meg, hogy a pénz a világ tengelye. Azon fordul meg minden a világon. Beszélhetnek nekem akármit! A pénz a fődolog. Mert az embernek, akármi legyen is, mindig szüksége van valamire! — Én is éppen egy pár könyvet . . . — Azt, kedves öcsém, azt! A könyv a legjobb barát. Az nem csal meg, az nem árul el, hanem mindig csak a javadat munkálja. — Azért akarok . -. . — Jól teszed, kedves öcsém! Legyen akaratod! Az akarat nélküli ember olyan, mint a hajó, a melynek a kormánya eltörött. A nagy embereknek, a kik a halhatatlanság révébe jutottak, mind erős akaratuak voltak. Te is akarj, de erősen akarj! Tégy össze éjét, napot és tanulj! — De szükségem . . . — Azt kedves öcsém! A szükségét a tanulásnak mindig érezni kell! A ki nem érzi, az menjen s fogja meg az ekeszarvát! Ügy is becsülni fogom. Mert én mindenkit becsülök, a ki a működési körét jól választotta meg. Szeretem és segítem, amiben csak lehet. — Ha volna szives nekem is . . . — Szives vagyok én kedves öcsém mindenkihez. Ez volt a bajom egész életemben! Bolondja voltam másoknak. Tettem, amit tehettem. De a háláról, arról ne beszéljünk. Pedig hány embert segítettem ki a nyomorúságból ! — Nekem is most három forintra . . . — Az kicsi pénz, kedves öcsém! Hidd el nekem, hogy kicsi pénz! A mai világban sok kell, ha az ember csak valamihez is akar kezdeni. Hát még ha valami üdvös vállalatba akar fogni? — Pedig nekem most csak annyira . . . — Igen, neked csak annyira mennek a
