Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-07-04 / 51. szám

miért érkeznek olyan hölgyek, a kik alig maradnak három-négy napig egy helyben, óriási ládákkal, börödökkel: legalább háromszor napjában öltöznek és ők ezt élvezetnek nevezik.

A ki látogatotabb tengerparti helyeket keresi fel, annak is bőven el kell látni magát öltözékkel, A reggeli sétára és hűvösebb napokra a kabátos ruha felel meg. Nagyon szépek készülnek vastag, bolyhos vagy bordás sevióból mindenféle színben. Melegebb nyári napokra a vászon és piké kabátos ruhák alkalmasak; nagyon divatosak és sohasem* voltak annyi színben láthatók, mint most.

A kabátos ruha alja rendesen rövid, de nem annyira, hogy a láb feje kilássék alóla. Ezek a szoknyák néha egészen simáknak tetszenek és csak járás közben tűnik ki, hogy beillesztett pliszés részei vannak, melyek a szoknya íélmagasságig felnyúlnak és megadják neki az alsó bőséget. A díszesebb ruhák formáját illetőleg a meroving-koré s a középkori mintáké a győzelem, természetesen bele illesztve a XX. századba és a mi ízlésünkkel összeegyeztetve, a mi által eléggé tetszetős lett. De festői hatása is van egy egy ilyen dúsan tele hímzett pánczélszerű deréknak. Legelegánsabbak a könnyű fulárruhák, melyek minden alkalomra megfelelnek, vagy a teljesen tele hímzett fehér vá" szonruhák, csakhogy a hímzés rózsaszínű világos- vagy söétkék, a mi nagyon érdekes és tetszetős. Ám a ki tiszta fehéret szereti, megmaradhat a melllett; feltétlenül Ízléses és elegáns lesz mindig.

— Váci egyházmegye uj növendékpapjai. Tegnap, szombaton volj a konkurzus a püspöki palotában, melyen az egyházmegye főpásztora elnökölt, körülte voltak a székeskáptalan tagjai és udvari papsága. Összesen 23 jelentkező volt, kik orvosi vizsgálat után, melyet dr. Rapcsák Imre főorvos teljesített, jelentek meg a főpásztor előtt. A jelentkezők közt volt lü, a ki érettségit tett, egy, a ki hetedik osztályt végzett és 12, a ki a gim-2

názium hatodik osztályát végezte. Ezek közül felvették első éves teológusnak: Balcza Jánost Újpestről, Fekete Ferencet Újpestről, Kardos Bélát Nagyszombatból, Nagy Gézát Csongrádról és Rubovszky Zoltánt Szegvárról. A főgimnázium VIIl-ik osztályára felvették növendékpapoknak : Blaskovich Mihályt Balassagyarmatról, Fekete Andrást Félegyházáról, Fiileki Józsefet Pilisről, Kovács Andrást Tápiószeléről, Molnár Lajost Hatvanból, Olajkár Alájőst Vácról, Vékony Istvánt Prónayfalváról, Szabó Rezsőt Érsekújvárról és Bozóky Bélát Jászdózáról. A 23 jelentkezőből 14-et vettek fel. A grófpüspök Staufer Gyula végzett első éves teológust tanulmányai folytatására az insbrucki egyetemre küldötte.

— Váci evezősök a folyamregattán. A Váci Sportegyesület versenyevezősei eljutottak a tréning utolsó napjához, de egyúttal a legnagyobb feladatukhoz is. Még eddig aligha történt meg a magyar Dunán, hogy egy vidéki egyesület evezősei felvegyék a küzdelmet egy fővárosi evezős egyesület legjobbjaival. Ma megtörténik s akár győzünk, akár vesztünk, mindenkép csak dicséretet fog kapni a V. S. E. és négy evezőse, hogy magasabb ambíciók is sarkalják s igazi ellenfelét a fővárosban keresi fel. A budapesti folyamregattán a főváros egyik legjobb négyesével, a Duna evezősegyesület négyesével kerül össze csapatunk. A Duna eme négyese nem csak Magyarországon aratott már számos győzelmet, de külföldön is hires csapatokat vert meg, igy épen egy hét előtt a bécsi folyamregattán Bécs hires négyesét a Donau-1. A Duua négyese a váci evezősverseuyben is részt vett, itt a Pannónia verte fölényesen, de ez a vereség nem azt mutatta, hogy a Duna négyese rossz, hanem azt, hogy a Pannóniáé jobb. A Dunával kerül tehát küzdelembe a mi kiváló négy jó evezősünk, a kik mióta Szegedről hazakerültek, legnagyobb ambícióval állottak újra tréningbe és erős bizalommal eltelve járták a 3000 méteres pályát, melyen a Dunával ma, vasárnap meg kell küzdeniük. Oly kiváló csapattal, minő a Duna, nem nagy reményünk

___ VÁC I HI RL A P _______

van a győzelemre, de ha vereséget is szenved a mi négyesünk, a bátor vállalkozásért mindenesetre kijár mindenki elismerése. Tájékozásul megírhatjuk az érdeklődőknek, hogy a folyamregattát hajóról lehet végignézni. E hajóra 1 koronás sportjeggyel tehet l/45 órakor az Akadémia előtt levő kikötőben beszállani.

— Hány iparos-inas van Vácon? Az

iparos tanonciskola most adta ki ezidei értesítőjét, melyből megtudtuk, hogy Vácon a kereskedő tanoncokkal együtt 325 tanuló van. Igen érdekes a részletezése foglalkozásuk szerint az inasoknak. Évek óta mindig legtöbb volt városunkban a csizmadiainas, meg a szabó-inas. A csizmadia-mesterség, mintha bizony szégyenlenék iparos-inasaink, az idén már a negyedik helyre szőréit. Legtöbben vannak nálunk most az asztalos inasok (40), azután jönnek a cipészek (38), kőművesek (34), kereskedők (34) s csak ezek után az egykoron uralkodó csizmadiák (30) és szabók (30). Iparostanonciskolánknak most van a 25 éves jubileuma, mert Vácon 1884. dec. 1-én nyílt meg az inasiskola 143 tanulóval. Az első igazgatója néhai Miltényi Gyula teol. tanár volt, tanítója akkor még csak három, most nyolc. A legelső tanítók közül most már csak egy él, Vörös Ferenc, a ki bölcsőjétől ott volt az inasiskolánál, melynek ő az igazgatója. Az elmúlt 25 év alatt beíratott 7743 tanuló, elmaradt 438, meghalt 30, felszabadult 7275, kik közül a legtöbb Vácon te epedett le. Vallásra nézve volt r. kát. 6547, izr. 406, ref. 399 ág. h. ev. 392, g. kát. 1, g. kel. 1, unit. 1.

— A középvárosi ovoda ünrepétye. A

váci jótékony nőegylet folyó hó 20-én (kedden) délelőtt kilenc órakor tartja ovoda ünnepélyét. Az ünnepélyen a kis apróságok énekeket, szavalatokat, szini jeleneteket fognak előadni. Az ovoda-ünnepélyre az egylet ez úton is meghívja a szülőket s az érdeklődő közönséget.

— A Ludvika-akadémia növendékei Vácon. A Ludovika-akadémia harmadik éves tanfolyamának növendékei pénteken két vezérkari százados vezetése alatt Vácra érkeztek s a Törökhegyen harcászati gyakorlatokat tartottak. Az idő nem kedvezett a fiatal tisztjelölteknek, ezért a délutáni gyorsvonattal az ötven ludovikás visszautazott Budapestre.

— Jótékonyság. Junius 29-én és 30-án voltak az orth. izr. népiskolákban az évzáró vizsgák. Ezen alkalommal Spitzer Mór, 3 szegény, kiválóan szorgalmas tanulót tetőtől talpig felruházott. Az igy megjutalmazott tanulók a következők: Brandl Lajos az I., Löffler Simon a II. és Goldschmiedt Jenő a VI. osztály tanulója. Az „ adakozónak ez úton is köszönetét mond a tanítótestület.

— A városok pótadója. Az egyenlőtlen adóteher elhelyezkedésnek és a \árosi pótadóztatás rendezetlenségének szomorú képét adják az alábbi adatok: 10—20 százalékig Debrecen; 21—30-ig Kecskemét és Temesvár; 31—40-ig Budapest, Pozsony, és Szabadka; 41—50-ig Kassa, Szeged, Zombor; 51—60-ig Nagyvárad, Pécs; 61—70-ig Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Újvidék és Miskolc; 71—80 ig Arad, Baja, Győr, Komárom, Selmecbánya, Sopron, Székesfehérvár és Versec; 92 százalékig Pancsova Egerben 105 százalék; Makón pedig 110 a százalék. A városok között azonban a legnagyobb rekordot Szolnok éri, a hol a pótadó 28 év

vágyaid. Te kevéssel beéred, mert csak magadról kell gondoskodnod.

Itt éreztem, hogy elpirulok.

— De kedves öcsém, majd meglátod, hogy változik az élet! Ivetten, hárman, négyen lesztek és igy tovább. Akkor pedig tökk kell!

— De hallgasson meg édes bátyám ! . ..

— Óh, tudom én mit akarsz mondani! Én is úgy gondolkoztam, mikor fiatal, tapasztalatlan legényecske voltam. Én is rövidlátó voltam! Hanem engemet az élet már sokra megtanított! Várj te is, a mig ilyen fehér lesz a hajad, mint az enyém! Akkor majd, ne félj, másképen látsz! Ne felejtsd el, hogy te most még a tavaszban vagy s a tavaszi buja, lombos világában szűkebb ám a látkör, mint tél felé, mikor a lombok meggyérültek és sok minden elpusztult, a mi addig a kilátásunkat korlátozta! Gondold el csak, hogy az erdőben tavasszal milyen rövid a látásunk; ellenben mennyire ellátunk benne ősszel, mikor immár sok száraz levél lehullt!

— De én nem erről akarok . . .

— Te erről még ne is akarj beszélni, kedves öcsém! Bolondság volna neked most még ilyesmikkel foglalkozni! A ki fiatal, az ne aggályoskodjék, hanem élje vígan az életét!

Szerettem volna Domokos bácsit felapritani! Annyira bántott, hogy sehogy sem enged szóhoz jutnom. Magamról egész megfeledkezve, türelmetlenül vágtam a szavába:

— Kérem szépen, én egy komoly dolgot. ..

— Tudom, kedves öcsém, hogy te egy komoly dolgot többre becsülsz száz léha dolognál! S helyesen is teszed! Lásd, mindig azt szerettem benned, hogy komoly vagy. Nem holmi léhaságokon töröd a fejedet, mint sok más fiatal ember. Nem a szoknya, hanem a komoly tanulások! Ezt becsülöm benned!

— Jó, jó, de adjon nekem, kedves Domokos bácsi . . .

— Óh, neked már nincs szükséged, hogy tanácsot adjak! Te, már látom, úgyis jó úton vagy! Téged nem féltelek!

Végre is beláttam, hogy az öreggel az ítéletnapig sem jutok dűlőre! Nem hagyja megmondanom, miért jöttem! Vettem tehát a kalapomat s elkeseredve távoztam.

Domokos bácsi pedig kedélyesen tovább csevegve kisért ki egész a kapuig s még onnan is utánam kiabált:

— Máskor is eljöjj ám! Ne felejtsd el, hogy itt vagyok én, akármi bajod van!