Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-06-02 / 42. szám
o mint Miltényinek. Ez gondolkodóba ejtette a gondolkodókat. A legtöbben csalódva elcsendesedtek, sokan kijelentették, hogy nem törődnek a pótválasztással, mig a Preszlypárton hatalmasan megnőtt a lelkesedés. Eddig indiferens emberek is Preszly Elemér zászlaja alá állottak s kijelentették, hogy a lelkes táborral együtt küzdenek a pótválasztásun. A pártok megegyezéséről pedig, a miről oly sokat hiresztelnek, de a mi nincs, is ne beszéljünk. Nyelvében él a nemzet. Jegyzőkönyvet vezet. Ez sem helyes magyar beszéd. Jegyzőkönyvet vezetni nem lehet. A jegyzőkönyvet csak Írni lehet. Hogy a jegyzőkönyveket a mai időben már vezetik és nem Írják, annak oka részben a régebbi latinos műveltség, részben az újabb német hatás. A latin műveltség korában ugyanis a jegyzőkönyviró ritka alak volt. Az írástudás csak egyes, kiváló, literátus emberek sajátsága volt. A községi jegyző még a mai Ítélet szerint is a falu pennája. A mint a gyülekezetben szokott lenni, egyegy szóvivő, a ki legjobban győzi a szóval, akként volt az írástudó, a literátus ember az, a ki gyülekezetben a tollat, a pennát vezeti. A toll, — a pennavezetés aztán idővel a német hatás következtében átváltozott jegyzőkönyvvezetéssé és ma már a kinek jegyzőkönyvet kellene Írnia, az mind jegyzőkönyvet vezet. Bizony-bizony, a kit igy vezérel az idegen szellem, az nem lehet vezetője sem semmi jegyzőkönyvnek, sem senkinek. Hírek. A divat. A mikor egy-egy uj évszak köszönt be ránk, mely hozza magával a divat változásait, csak győzzünk eligazodni a sok levélen, melyek egy része elragadtatással teli és dicséri az uj divatot, mig a másik része ugyanilyen mértékben szidja, gáncsolja, mint a melyhez hasonló izléztelenséget még soha senki sem látott. És ezzel szemben mi úgy vagyunk, hogy örvendünk a dicséretnek és nem tehetünk róla, ha az uj divat valakinek nem tetszik. A divatot nálunknál hatalmasabb tényezők csinálják, a mindenható párisi »alkotók« és a mi dolgunk, hogy módosítsuk, enyhítsük az évről-évre mindinkább lábrakapolt túl zásokat. Különösen a prenszesz divatot éri dicséret és gáncs majdnem teljesen egyforma arányban. De könnyen meg is érthetjük. Amenynyire mesésen illik a karcsú, sugár termetre, annyira nehéz kisebb, tellebb formákra alkalmazni. Most mindenki várja a teljes átalakulást, csakhogy az olyan gyorsan, a mint szeretnék, vagy gondolják, nem fog végbenienni. Az elégedetlenkedőket különben is megnyugtatjuk azzal, hogy a divat krónikájában az ilyen krízisek nem ismeretlenek; gondoljunk csak a krinolinra, meg a turnürre; elég bizarr divat volt mind a kettő és az akkori hölgyek mégis hódoltak neki. Hogy' mielőtt megadták magukat a divatnak, fel voltak-e háborodva, arról hiteles bizonyítékunk nincs, legfeljebb azt tudjuk, hogy az átmenet nem volt hirtelen és egy egy gondolatnak volt ideje bőven a megérésre. Ma vagy divatos valami, vagy a divatját múlta; középút nincs. Sietve élünk, sietve fogadunk és sietve vetünk el mindent. A kalapok ezerfélék, vigyázzon hát mindenki, a ki válogat belőle, nehogy mert kezében tetszésnek látja, olyat tegyen fel, a mely már sehogy sem illik az arcához, mert amennyire emeli az arcot egy-egy jól megválogatott kalap, annyira árthat a szépségnek, az összbenyomásnak a nem megfelelő. — A kir. közjegyző helyettese. A budapesti kir. közjegyzői kamara már intézkedett, hogy dr. Matolcsy Sándor kir. közjegyző ha_________VÁCI HÍRLAP__________ lálával szünetelő közjegyzői munkák elláttassanak. A kamara dr. Göbel Artúr budapesti kir. közjegyzőhelyettest küldte ki Vácra közjegyzőhelyettesül, a ki még e hét folyamán megkezdi működését. — A siketnémák majálisa. Érdekes képe volt vasárnap este a lövőháznak. A budapesti Cházár András-siketnéma-kör rendezte ott majálisát. Már kora délután jöttek a vendégek Budapestről, kiket karszallagos rendezők kalauzoltak le a lövőházba A délután játékokkal telt el, este kezdődött a tánc cigányzene hangjai mellett, Igazán különös, de úgy van, hogy a siketnémák csak úgy táncolták a legkülönbfélébb táncokat, sőt a bosztont is, mint a hallók s a jókedvük sem volt kisebb. A mulatság reggelig tartott. — Az iskolák játszótere. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett az összes középiskolákhoz, hogy.gondoskodjanak megfelelő játszóterekről, ahol a tanulóiljuság a tanárok vezetése medett játszódélutánokat rendez. — Teljes holdfogyatkozás lesz. Junius harmadikéról negyedikére virradó éjjelen teljes holdfogyatkozás lesz látható, ha az égboltra vonódó fellegek el nem rontják a ritka látvány megszemlélését. Éjfél után negyvenkilenc perckor belép a hold a föld árnyékába. Eleinte a hold baloldalán keskeny, sötét sáv jelenik meg, amely mindinkább jobbra húzódik, végtére az egész holdat elborítja a föld árnyéka. A hold azért nem sötétül el, hanem rézvörös színűvé válik, amit az okoz, hogy a napfény nem egyenes vonalban húzódik, hanem a hold felé való útjában megtörik. A napfény, ahogy átnátol az atmoszférán, elveszti a benne levő sárga, zöld meg kék szint és csupán a vöröset tártja meg. Ezért van az is, hogy a nap lenyugvásakor nem jelenik meg olyan bántóan világos fényben, mint amikor magasan jár az égbolton, mert alkonyaikor is elnyeli az atmoszféra a napfény kék részét. A most jövő teljes holdfogyatkozás gyönge lesz, mert a hold mé-Üres kézzel sohase jött közénk. Mikor a fantáziája elbágyadt s a kedve lelohadt, akkor megelégedett jelentéktelen, köznapi veszedelmekkel ; — Alig öt perce, hogy a villamos majdnem elgázolt. — Ma reggel pisztolypárbajom volt. Majdnem ottmaradtam. Ha faggattuk, szívesen elmondta a párbaj előzményeit Színesen, vonzóan, novellisztikus ötletességgel. Hamar belemelegedett. Többnyire neves primadonnákért verekedett, a kiket valami léha kaszinói tag megrágalmazott. Ezt ő nem tudta eltűrni. — Majdnem pofonütöttem azt a grófocskát. Becsületemre ! Nem tűrök szemtelenségeket. És roppant csodálkozott magán, hogy nem tette meg. Mert imádta a színésznőket, noha évekig nem járt színházba. Az általános képviselőválasztásoknál, vagy ha időközben egy kerület megürül, Cziber Gereben mindig majdnem föllépett — Tudjátok, hogy tegnap majdnem elutaztam a kerületbe. Az osztálysorsjáték húzásánál is majdnem mindig ő ütötte meg a főnyereményt. Azokat a sikkasztókat, a kiknek elfogatására nagy dijakat tűztek ki, majdnem mind ő fogta el. Beszélt, vacsorázott, brúdert ivott velünk, de a végzet majdnem kirántotta őket a kezéből. — Sajnálom. Majdnem a zsebembe eresztettem a pénzt . . . A nősüléssel évek óta komolyan foglalkozott s néhány milliomos hajadont majdnem el is vett feleségül. Egyszer a borneói kormányzó özvegyének udvarolt élet-halálra s majdnem oltárhoz vezette. De akkor olvasta a lapokban, hogy Borneóban politikai zavarok ütöttek ki. — Már majdnem Borneóba utaztam, de meggondoltam a dolgot. Tudjátok, nem szeretek idegen országok bel ügyeibe avatkozni. Hisz ismertek . . . A legutóbbi időben szokatlan izgalommal beszélt a legújabb kalandjáról. — Egy leánnyal ismerkedtem meg Budán. A Gellérthegyen innen . . . Csodás alak, mesés fogak . . . Tudjátok, majdnem kreolszépség . . . — Majdnem ? — Igen, tudniillik szőke. Majdnem megszöktettem. Az apja hires zenész volt. Majdnem operaigazgató. A nyáron halt meg majdnem . . . azaz egészen. Félkezű volt szegény, Macsovánszkynak hitták. Hires lengyel család. Majdnem királyi vér . . . — Ismertem, — szólt közbe a vendéglős. — Ah, ön ismerte? — Igen, sokszor verklizett az udvarban. Gereben nem jött zavarba. — Az a másik ág, a verklis-ág . . . Tegnap megkértem a leány kezét ... Az anyja igent mondott. — És a leány ? — Majdnem . . . És boldogan mosolygott. Utána három hónapig nem láttuk. A pincérrel megüzente, hogy minden üres idejét a menyasszonyánál tölti. Sajnáltuk távollétét. Lgy megszoktuk hazudozásait az ebédnél, mint teszem a fogpiszkálót. Gyakran emlegettük; Mit csinál az a fiú ? Erre a kérdésre ő adta neg a választ a múlt héten. Megjelent. Szokatlanul komoly, hogy ne mondjam, komor volt. — Mit csinál a menyasszonyod ? — kérdeztük. — Elutazott! — hangzott a rövid válasz. — Hová ? — Nászú tra. — Mással? Igent intett a fejével. Aztán hozzátette ; — Majdnem a feleségem ett . . . — De hiszen jegygyűrű van az ujjadon ! — Igen. Megnősültem. — Kit vettél el ? — Az anyját, máj .... Nem szólt többet. Valami a torkán akadt. A »majdnem« szó . . . Először életében .. „ Megilleíődve áltottuk körül ... A jegygyűrű bágyadt fénye alattomosan pislogott felénk. Majdnem könnyek gyűltek a szemébe . . .
