Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-06-02 / 42. szám

42. szám. Vác, 1909. június 2. Huszonharmadik évfolyam. v J 42. szám. Vác, 1909. június 2. VÁCI HÍRLAP '4. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Hazafias kötelességből . . . (A pótválasztás előjátéka.) Vác, junius 1. A négy gödi szavazat ügye foglalja le azokat, a kiket érdekel az elkövetkező pót­választás. És mert mindig sok szó esik a pótválasztásról, a négy gödi szavazó minden beszélgetésben előfordul. Értesülésünk szerint Miltényi Aurél több kiváló szakemberrel értekezett. Felkereste dr. Tetétleni Ármin és dr. Darvay Fülöp fővárosi ügyvédeket s előadta a négy gödi szavazat históriáját, sőt Aigner Lajost, egy érsekujvári pénzintézet könyvelőjét is meg­kereste, a kit kapacitásnak ismernek vá­lasztói ügyekben. Arról is szól értesülésünk, hogy a szakértők úgy nyilatkoznak, hogy lehet Miltényi, de lehet, hogy dr. Preszly Elemér javára magyarázni a szavazatokat. A legfőbb fórum, a kir. lturia állásfoglalása az esetleges petíció esetén azonban igen, igen kétes. A Miltényi-párt »hazafias« kötelességből kifalragaszozta a négy gödi szavazatot. Ol­vasván azt minden elfogulatlan ember, ez az igazság jut eszébe : Ugyan, hiszen Milté­nyi vezető emberei nyolcszáz szótöbbséget vettek biztosra, mellyel győznek. Hát a nyolcszáz szavazattöbbség nincs, most azo­kat a szavazatokat, melyek nem estek volna semmi körülmények közt Miltényi javára, kívánják maguknak? Négy Preszly-szavaza­tot, hogy Miltényi Aurél képviselő lehessen ? Hát lehetséges, hogy Miltényi Aurél ilyen mandátumot kívánjon magának ? Bizonyos, hogy ez szalmaszálba való kapaszkodás és még most is kétségbe von­juk, bogy Miltényi Aurél igy akarna győzni, igy akarná magát Vác és a kerület bizal­mára érdemessé tenni. Egyébként módunkban volt a hires gödi szavazatokról Rónay Géza helyettes kül­­döttségi elnök előadását is hallani és mert az a nyilvánosságot érdekli, azt ide is igtatjuk : — Én nem voltam küldőttségi elnök, — mondotta Rónay tudósítónk előtt. — Dr. Huber József küldöttségi elnök a választás előtt lemondott s az egész nagy munka a harmadik küldöttség előtt reám szakadt. Gosztonyi választási elnök csak s/4 órára váltott fel, délelőtt négy, délután öt órán át egyedül az én elnöklésem alatt szedtük a szavazatokat. Nem vagyok olyan egészsé­ges ember, hogy bírjam sokáig az ülést, ezért a Tornyosban, mikor a szavazók el­fogytak, zárórát hirdettem. Ez alatt jött az értesítés, hogy Gödről négy szavazó érkezik. Mint megtudtam, a gödiek megérkeztek s mert nem tudták, hogy hol szavaznak, egye­nesen Gosztonyi választási elnökhöz fordul­tak. Ekkor még nálam nem telt le a záróra. A választás elnöke elküldötte a gödieket a Tornyosba szavazni, én pedig ugyanakkor a városháza felé indultam. Az utón nem is­mertek fel, a városházára ismét visszatértek a gödi szavazók s újból jelentkeztek. Meg­kérdeztem Gosztonyi Tibor elnököt: mit egyek? Erre a választás vezetője azt felelte: tessék felvenni a szavazatokat. Én nem tud­tam, kire szavaznak, toll nem jelölte párt­állásukat. Elfogadtam volna akár Miltényire, akár dr. Preszlyre szavazatukat. Nem igaz, hogy szavazásuk mellékhelyiségben, titokban történt. Az első bizottság előtt nem volt hely, hol a szavazó-jegyzéket kiteríthettük volna, hát a másik szobában egy csomó Miltényi és Preszly-választó előtt — ismét­lem, választási elnöki intézkedésre és bele­egyezésre — fogadtam el igazolásuk után szavazataikat. Rónay h. küldöttségi elnök eme kijelen­tése azt mutatja, bogy a Miltényi párt falra­gaszaival egyenesen a választási elnök ellen fordult, úgy látszik, Gosztonyi Tibor meg is elégelte őket, mert hosszabb időre elutazott Erdélybe, a junius 16-iki választásra nem jön haza s igy azon más lesz az elnök. Számoljunk be még a szemközt álló pár­tok hangulatáról, mely a pótválasztás ’ nap­jára már is élénk kepei vet. A Miltényi­­párt ama kijelentései, hogy 6—800 szótöbb­séggel győz május 26-án s az ellenfél lebe­csülése, hangossá tette híveit. Úgy viselked­tek, mint a választás előtt több nappal előbb megírtuk, mintha Vácon nem is akadna Preszly-szavazó. A választás rájukcáfolt. Nem­csak nem is győztek ily nagy számmal, de Vácon több szavazója volt dr. Preszlynek, Majdnem. Irta: Zöldi Márton. Cziber Gereben majdnem a világ legna­gyobb kalandbőse volt. Majdnem minden­nap veszélyeztette a maga és a mások éle­tét. Gáláns kalandokban majdnem fölülmúlta Casanovát, férfias erényekben majdnem túl­szárnyalta Bayard-1. Szüntelenül kalandok, izgalmak, veszélyek röpködtek körül. A halállal, a megsemmi­süléssel majdnem állandóan kacérkodott. És csodálatosképpen soha semmi baja nem történt. Egy hajszála sem görbült meg, noha a szóban forgó hajszálak majdnem egész fején, kivéve a kopasz búbot, deresedni kezdtek. Vízvezetéki hivatalnok volt. Pontos, meg­bízható, sőt majdnem pedáns, a mi hivatal­nokembernél becses kvalitás. Izgalmas, hajmeresztő kalandjait a hivatalon kívül élte át. Majdnem mindennapra esett egy őrületes salto mortale. Az az ember, a ki cigarettával dinamit-hordókon táncol, az jámbor nyárspolgár-életet él Cziber Gere­benhez képest. Majdnem ezer halált halt s á mellett egészséges maradt, mint a makk ... Érdekes, hogy egy kalandját sem hall­gatta el. Nyugodtan, a legcsekélyebb izga­lom és emfázis nélkül beszélt róluk. Uye­­ténképp : — Képzeljétek fiúk, ma majdnem föl­­fricskáztam egy lovassági tábornokot. —• Apropó, gyerekek, el kell mondanom, hogy az éjjel majdnem elszöktettem egy spanyol infánsnőt a Búzáikéból. És részletesen, kimerítően beszámolt azok­kal a sajátságos körülményekkel, a melyek között a lovassági tábornokkal kínos kon­fliktusba elegyedett s azt a kalandos éjjelt, a melynek izgalmai között a spanyol infáns­nővel megismerkedett. A közbevetett kér­dések nem hozták zavarba. Pontosan szá­mot adott a legjelentéktelenebb apróságról, a tábornok koráról, családi állopotáról, az infánsnő toalettjéről, hajszínéről, arckenő­cséről stb. És a mellett nyugodtan pödörgette tüskés, fakó bajuszát és sodorgatta cigarettáját. — Bizony gyerekek, majdnem . . . A »majdnem« nélkül ezerszer átlyukga­­tott. csúfosan széjjelroncsolt törvényszéki hulla lett volna. Nemcsak ő, de mindazok, a Kik kalandjaik szféráiba kerültek. De a »majdnem« sohase hagyta cserben. Az volt őrangyala, nemtője. A »majdnem« őrködött fölötte, a mikor átúszta a Niagara-zuhatagot, a mikor leszállt a Vezúv kráterébe, a mikor glecsereken kúszott föl s hírhedt brigan­­tikkal viaskodott életre-halálra az Abruzzók szakadékaiban. — Bizony, majdnem otthagytam a foga­mat . . . Megjegyzem, egy foga sem hiányzott. Fa­kók, plombosak voltak, de teljes számuak. Sőt, jó órában legyen mondva, testén a zú­­zódásnak sehol a legcsekélyebb nyoma sem volt fölfedezhető. Jól táplált, kissé lomha test. szívós szemekkel s néhány szabályta­lan alakú szemölccsel. Az úgynevezett por hüvely nem jelezte, hogy majdnem a leg­­rettenthetetlenebb lelkek egyikét hordozza. Megvallom, sok élvezetet találtunk előadá­sában. c,gy szavát se hittük, de szívesen hall­gattuk. Mert az idők során bizonyos artisz­­tikus módszert sajátított el. Meg tudta fes­teni kalandjainak milieujét. A részletekben szürkeségre törekedett, a nüanszokban disz­krécióra. Aztán tudott a valószínűségekkel manipulálni. Nápolyi kalandokat akkor hal­lottunk tőle, ha két hétig Káposztásmegye­­ren tartózkodott. Ilyenkor néhány olasz szót is kevert az előadásába: per bacco, corpo di dió . . . stb. A távolabbi zónákba eső kalandokat olyan időszakba helyezte, a mikor még nem is­mertük. Ha nőkről beszélt, csak kezdőbetű­ket említett. — Roppant érdekes volt, mikor 1). E. őr­gróf leányát szöktettem meg. A csónak majd­nem fölborult, az őrgróf majdnem lelőtt, a lovak majdnem elragadtak . . .

Next

/
Thumbnails
Contents