Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-05-19 / 38. szám
Huszonharmadik évfolyam. 38. szám. Vác, 1909. május 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A piros toll és a zöld toll. (Készülődés a képviselőválasztásra.) Vác, május 18. Egy hét választ el a képviselőválasztástól s annyira tisztázódott a helyzet, hogy legalább már nem emlegetnek újabb és újabb jelölteket. Két függetlenségi párti jelölt áll szemközt, a piros toll és zöld toll hivei most már megfeszített erővel dolgoznak, hogy táborukat újabb és újabb szavazóval szaporítsák. A választási mozgalomban a vasárnap három eseményt hozott: dr. Gaál Elek visszalépését, dr. Preszly Elemér programbeszédét s Miltényi Aurél aszódi jelölését. Miltényi híveinél nagy örömet keltett Gaál Elek csatlakozása s most már mindenütt hirdetik dr. Preszly visszalépését. Illetékes helyről nyert információk alapján kijelenthetjük, hogy dr. Preszly Elemér nem csak hogy nem lép vissza, de Gaál visszalépésével uj és nagy szavazó gárdát kapott, mely sánszait növeli. A helyzet ugyanis az volt, hogy dr. Gaál hamarosan igen sok községeket lefoglalt magának. Mikor dr. Preszly ezeket a községeket felkereste, kijelentették neki, hogy ha Gaál Elek visszalép, feltétlenül az ő táborához csatlakoznak már csak azért is, mert a váci függetlenségi párt az ő megkérdezésük nélkül állított jelöltet, holott méltán megvárhatták volna a váci függetlenségi párt intéző Beteg a gyerek. Irta: Nógrádi László. Hajnal felé, mikor még hidegebb, vizes szél jött Mátrából, mely a harmatot hozta, Gábor bátyánk fölébredt a nagy alvásból. Nagyon csodálkozott, mikor nem találta feje alatt a csikós, négy bordába szőtt párnahéjat s oldala mellett Erzsók asszony helyett a nagy diófa törzsét érte a keze fogása. Kétszer is ki kellett törülni szeméből a jóizű álmot, mig nem elűzte s eszébe jutott estvéli feltétele. — A hám, bizony ezt elaludtuk azúr szent kegyelmével, hanem hát ki tehet róla, mondta. Ezután eszébe jutott a gyarmati nagy vásár, melyen biztosan esni fog. az átkozott eső, ez pedig nagy veszteség leszen, mert a Marcsa csikó fényes szőre koloncos lesz. Erről lassan eszébe jutott, hogy meg is kelt tekinteni az állatokat, mert a szolga népség lusta népség, kárát vallja az állat, ha nem néz utána a gazda. Körülnézett a lehajló sötétes égbolton s bizony látta, hogy már a Gönczöl szekere nagyon is lefelé fordult a rudjával, még egy billenés és mindenestől befordul a Mátra nagy horpadásába. Ez pedig azt jelenti, hogy friss reggel vagyon. Az ég alja is pirosodik, csillagok fénye halványul, olyan, mintha egybefolyna s az égen valami halványpiros áttetsző fátyol szövődnék belőlük. — A nagy diófa levelei halkan susogtak, a hajnali szellő bizottságától, hogy őket, a vidékieket is meghívja s megkérdezze, Milténvit. vagy Preszlyt kivánják-e jelöltül. Gaál tehát személyében csatlakozott Miltényihez, de hivei felszabadulva a neki adott Ígéret alól, javarészt dr. Preszly Elemér támogatására vállalkoznak. A két párt választási készülődéséről a következőkben adunk számot. Dr. Preszly programbeszéde. Vasárnap délutánra volt kitűzve dr. Preszly Elemérnek, az országos függetlenségi párt hivatalos jelöltjének programbeszéde. A Constanlin-tér ismert helyén emelvényt állítottak s már kora délután lovasbandérium járta be a várost. Kisváci és alsóvárosi gazdák fiai ülték meg keményen lovaikat s már a bandérium iránt is nagy volt az érdeklődés. Fehér ruhás leányok vonultak ki a pályaudvarra, fogadni a párt jelöltje támogatására érkező országgyűlési képviselőket. A helyi gyorssal jöttek dr. Nagy Dezső, Ráth Endre, Csizmazia Endre és Ábrahám Dezső orsz. képviselők, kiket Donovitz Ferenc üdvözölt néhány meleg szóval a polgárság nevében s Nagy Dezső köszönte meg a lelkes fogadtatást. A képviseiők dr. Presziy iakásara mentek. honnan a párt jelöltjével a bandérium és a fehér ruhás leányok kísérete mellett a Constantin-térre vonultak, a hol már ekkor körülbelül másfélezer főnyi tömeg várakozott. lépegetett el közöttük, messziről harangszó hangzott és néhány kakaskukorékolás is. Csendes zsongással volt tele a levegő. A portáján is mozgolódott már az apró népség. A verébsereg ott ugrándozott a ház fedelén tolláit csipogatva, az eresz alól is felhangzott halkan a fecskecsicsergés, a tyúkól rácsai közül is ki kikandikált egyegy fej, a ludak mély ök-ök beszédükkel jelezték, hogy vágynak a friss reggeli levegőre. Gábor bátyánk lassan átment a pajtaközön, meg-megállott, a napi teendőket és a gyarmati vásárt forgatván elméjében. Azután betekintek az ólakba, sorra tapogatta kedves páráit; bizony már talpon voltak valamennyien. A Marcsa csikó is ott állott a helyén, mint a cövek. Hanem hát mindjárt észrevett valamit, a mi Gábor bátyánk. Egy kis vékony esik volt a Marcsa hátán, csak olyan, mint egy szalag, de elég ennyi, hogy az ember tudhassa a többit. Végig tapogatta. A Marcsa olyan forró, mint a tűz s olyan csapos, mintha a gyarmati nagy eső verte volna meg. A gazdája meg ott aludt a kemény lócán, meg az ünneplő csizmáját se vetette le. — A beteg gyerek, mondá Gábor bátyánk. . . . Korán reggel Erz ók aszszony már igen pörlő kedvében vala. Szegény Gábor bátyánknak ugyancsak kijárt a titulus az éjszakai csavargásért, de ő kegyelme csak hallgatott, egy szó ellenvetést sem tett. Donovitz Ferenc üdvözölte itt a képviselőjelöltet s a képviselőket s azután dr. Preszly Elemér mondotta el programbeszédét. Figyelemmel hallgatták beszédét, melyben az általános politikai kérdésekre terjeszkedett ki. Az önnálló bank s az általános községenkinli választói jog hívének vallotta magát, a mit különösen a jelenvolt szociálisták a választókkal együtt nemcsak megéljeneztek, de mégis tapsoltak. Egy negyed órás beszéd volt dr. Preszly Eleméré, kit, midőn újra kérte a polgárság támogatását, lelkesen megéljeneztek. Ezután minden egyes képviselő beszédet mondott. Elsőnek dr. Nagy Dezső a függetlenségi párt jövőjéről beszélt, majd Csizmazia Endre, azután Ábrahám Dezső, végül Ráth Endre szólt a választó közönségnek. A képviselők beszéde alatt a szocialisták többször zajongtak, de minden szónok megtudott felelni a közbeszólásra, sőt Ráth Endre ügyes riposztja tapsokra ragadta a közönséget. A tüntetés oka az volt, hogy a képviselők hirdetik ugyan az általános választói jogot, de három év alatt nem valósították meg. Dr. Preszly Elemér személye eben, mint ők kijelentették, semmi kifogásuk sincs, sőt örülnek, hogy az általános választói jog hívének vallotta magát. Tényleg dr. Preszly beszédét közbeszólások nélkül, a legnagyobb figyelemmel hallgatták. A párt középpontjának kiküldöttei az esti — Eizony szégyelheti kelmed magát, mondta mérgesen Erzsók asszony, a tulajdon fiától sajnálja a költséget, kelmed meg egész éjszaka a korcsmát üli. Láttam, hogyan mulatott a többi kótya-fitye emberrel, ki se kisebbre, se nagyobbra nem néz. Nem igy teszen a jó gazda, a jó ember; nincsen ilyen fajtákon az áldás, még a portáján se. Gábor bátyánk egy kukk, de annyit sem szólt, csak sodorgatta a bajuszát. Erre Erzsók asszony még jobban kitört. — Kelmed szívtelen, kelmed agyonöli a gyermekét is a törvénytelen dologgal, kelmed ... Itt megfogta a szót, mert a drágalátos fia lépett be. Erzsók aszszony látva álmatlan szemét, sápadt arcát, összecsapta a kezét s nagyon haragos pillantást vetve Gábor bátyánk felé, a fia nyakába borult búgó sírással. Gábor bátyánk kiosont az ajtón, még be se csapta, csak a küszöbön túl mondta . beteg a gyerek, anyj ukom, beteg, a milyen én voltam, mig utánad jártam, de azért kigyógyitom a rossz párát, eladom a Marcsa csikót! Gondolta Gábor bátyánk még utána; csak aztán igaz ne legyen, annak az írott bötünek az esőt jövendölése. Es föltekintett az égre, mely bizony állandóan mosolygott derűs kékjével becsületes fejére.
