Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-05-19 / 38. szám

o

öt órai vonattal tértek vissza Budapestre s kijelentették, hogy dr. Preszly Elemérnek a vidéken tartandó programmbeszédén, mely ma szerdán és holnap, csütörtökön lesz, ismét többen fognak megjelenni, hogy ezzel is kifejezést adjanak az országos függetlenségi párt óhajának.

A Mütényi-párt.

Mii tény i Aurél felépülve betegségéből vasárnap ment ki először a kerületbe. Minthogy Gaál Elek lemondott, első útja Aszódra vezetett. Az aszódi függetlenségi pártot ugyanis erre a napra hívták egybe, hogy újabb jelölést ejtsen meg. Úgy értesülünk, hogy Aszód környékének választói napidijjal mentek be Aszódra, a hol nagy lelkesedéssel a pártelnöki tisztségről letették a függetlenségi párt régi vezérlőjét: Bmtsik Józsetet, Gaál Eleket elnökké választották ésMiltényi Aurélt jelölték. Minthogy igy történt a Ali 1- tényi-párt nagy örömmel fogadta a nirt és elismerte, hogy két függetlenségi párt is lehet egy kerületben. Egyébként azt is megírhatjuk, hogy Aszódról tegnap tiz tagú küldöttség járt dr. Preszly Elemérnél s kijelentette, hogy az ottani függetlenségi párt jelölése nem egyhangú és számos szavazatot fog Aszódról és környékéről is kapni.

Az aszódi gyűlés után Miltényi Szadára ment, a hol rövid beszédet mondott, majd Andor Károly tanár meleg szavakkal ajánlotta a szadaiaknak Miltényi jelöltségét.

Miltényi Aurél programbeszédét csütörtökön délelőtt mondja el Vácon. Vasárnap pedig a kerületeiben községeiben tait programbeszédet.

Timafalvi Nagy

Timafalvi Nagy János budapesti ügyvéd 48-as keresztényszocialista programmal lépett fel s vasárnap délelőtt Sződön, délután Vácdukán tartott programbeszédet. Kék és fehér tollat viseltek hivei, de nem sokáig. A programbeszéd után bejött Vácra és itt a papság körében tájékozódott, hogy a kerületben megnyerhetné-e a támogatását. Minthogy biztatást nem kapott, kijelentette, hogy jelöltségétől visszalép.

Dr. Morlin Zsiga és a pártok.

Dr. Morlin Zsiga a következő sorok közlésére kérte fel lapunkat:

Hossszú időre kiterjedő csendes, de ernyedetlen munka után 19J5 évi január hó első vasárnapján megtartott alakuló gyűlésen Miltényi Aurél, Preszly Elemér és cseketységem vezető szereplése után szerveztük és megalakítottuk a váci függetlenségi pártot. Megalakítottuk akként, hogy választottunk elnököt, négy alelnököt, húsz tagú választmányt; de mivel tagsági dij szedését, illetve fizetését nem céloztuk, igy alapszabályokat sem alkottunk. Eme szervezet az idők folyamán bekövetkezett elhalálozások, elköltözések és lemondások folytán majdnem teljesen megsemmisült, újra szervezésére, avagy kiegészítésére soha kísérlet nem történt.

Az alábbiak megértéséhez vált szükségessé a fentiek elmondása.

A váci mandátum legutóbbi megüresedésekor Miltényi Aurél barátomtól azt a kijelentést hallottam, hogy ő a mandátumra nem reflektál. Ezt követőleg Preszly Elemér barátom közölte és névszerint megemlítette, hogy kik keresték fel és kérték, hogy a képviselőjelöltséget vállalja el. n,me közlésből értesültem, hogy Preszly Elemért a váci törzsökös igazi függetlenségi érzelmű polgárság óhajtja képviselővé választani és eme közlés után Preszly Elemér barátom kívánságára irtain érdekében mint magán ember szeretett vezérünkhöz, Kossuth Ferenchez egy ajánló levelet.

Ennek megtörténte után hallottam, hogy Miltényi Aurél barátomat egy értekezlet jelölte s ő a jelöltséget elfogadta; mire elhatároztam, hogy a választási küzdelemtől teljesen távol tartom magamat.

Eme elhatározásomat Inven követtem; mind ennek dacára Miltényi Aurél barátom pártja részéről nap nap után a legbántóbb megítélésben, becsmérlésbe és rágalmazásban volt részem: sőt az eddig csak szájról-szájra adott rágalmat e párt ma már falragaszokon is hirdeti; noha épen e párt igen tisztelt jelöltje tudhatja a legjobban, bogy egyenesség és nyíltság tekintetében mit várhat tőlem.

Vissza kell utasítanom ama rágalmat, mintha én egy szervezett párt kikerülésével akartam volna érvényesülni már csak azért is, mert szervezett párt nincs és mert politikai téren érvényesülni nem óhajtok. Nem óhajtok pedig azért, mivel ma már a küzdő pártok közüt az a leghangosabb: a melynek jelöltjét az a férfi ajánlotta, a ki még 1905-ben a legkonzervativebb 67-es párthoz tartozott, a melynek kortes dalait az a férfi költi, a ki még pár évvel ezelőtt egy egész felakezetet a legizzóbb gyűlölettel irt cikkekben támadott és a melynek pártirodáját az a férfi vezeti, a ki a Barabás-Tahy választás alkalmával a Tahy-párt érdekébeu túlbuzgólkodott.

Mindezeket azért voltam kénytelen ez úton kijelenteni, mert tudomásom van arról, hogy az ellenem szórt rágalmak különösen a kerületben burjánzanak, a hol egyébként nem védelmezhetem.

Vác, 1909. május 18.

Nyelvében él a nemzet.

VAGJ HÍRLAP__________

Osztom a nézetét. Így mondják sokan, mikor valakivel egy véleményen vannak. Én azonban nem osztom senkinek se a nézetét, véleményét, ha igy beszél. Nem pedig azért, mert valamely nézetet, véleményt osztani merő képtelenség akár valódi, akár elvont értelemben is. Valószínűnek tartom, hogy az osztozás fogalma és kifejezése téveszti meg azokat az embereket, a kik osztják a véleményeket. Alert, ha én valamely dologra vonatkozólag ugyanoly álláspontú, helyzetű, véleményű, nézetű vagyok, mint a másik, akkor erkölcsileg abban a dologban épen olyan részes vagyok, mint az igazságosan, egyenlően osztozkodó atyafiak. Abban az erkölcsi dologban, a véleményben ugyanolyan részes vagyok társalgó embertársammal szemben, mint két atyafi testvér a búzaföldekre és a készpénzre vonatkozólag. De mig ez utóbbiakat valóban el kell osztani, hogy egyenlőség, egy vélemény, egy akarat és megértés lehessen, a véleményt sem nem szükséges, sem nem lehet elosztani. Hogy két embernek a véleményben való egy lormasága úgy domborodjék ki, mint két testvérnek egyenlő, igazságos kielégítése, ahhoz nem egy véleménynek ketté osztása kell, — mert hiszen akkor csak fél vélemény lenne — ha nem annak kijelentése kell, hogy nekem is ugyan akkora, ugyan olyan véleményem van, mint neked, mint az osztozkodó, osztozó testvérek egyikének. — Tehát osztozni lehet valamely véleményben, de azt

osztani merő képtelenség. Ezért nem ősz* tozhatom én azoknak a felfogásában, a kik a nézetet is úgy osztják, mint pl. a jutalékokat.

Bongor.

Hírek.

— Budavárának bevétele. E hó 21-én, pénteken lesz hatvanadik évfordulója, hogy a magyar hadsereg 1849-ben hős elszántsággal visszavivta Budavárát. A mi városunkban is él annak a dicső időnek nemcsak tanúja, hanem része is: Rirschfdd Gyula, a ki részt vett többek köztBranyiszko elfoglalásában és Buda bevételében is. Ez a tiszteletreméltó szabadsághős az évforduló alkalmából saját éleményei nyomán ezeket mondotta el Buda visszavivásáról.

— 1819. május 4-én kezdődött meg Buda ostroma — mondá az ősz szabadsághős — bárom oldalról; az óbudai részről, a Szent- Gellért hegyről és a Öváb-hegyről nagy ágyúzás közt. Miután a falakat összelőtték, 10 ikára rohamot intéztünk a vár ellen, de visszaverettünk. Május 20 án adták ki a parancsot, hogy minden századból tiz elszánt honvéd jelentkezzék. Én az óbudai részen voltam s nekem, mint jelentkezőnek a Császárfürdőben kellett este tiz órára lennem, lvmety ezredes már várt minket ezen az estén. Dörögtek az ágyúk Pest-Buda felé, főleg a magyar tábor felé. Tizenegy óra volt, mikor mi 240 önkéntes a vízivárosi főúton egyenkint csendes, lassú léptekkel a várhoz közeledtünk. Hiába volt óvatosságunk, a várból észrevették s gyilkos tüzelést kezdettek ellenünk. Oly nagy volt a tüzelés, hogy a vár alatt a házak lángba kaptak. Mi meghúzódva az égett falak mellett haladtunk a várig, a hol, mikor látta az ellenség, hogy keveset árthatott nekünk, nem ellenkezett, a lajtornákon megmászhatluk a falakat s nem sokára Buda várán a háromszinű zászló lengett. A gyáva osztrák nép pincékbe bujt s onnan próbáltak ránk lőni, de mikor látták, hogy mind több a magyar honvéd a várban, fehér kendőkkel integettek, hogy megadják magukat. Mikor dicső zászlónk megjelent az ormon, elképzelhetetlen öröm fogta el a sziveket. Nem tudom elmondani azt! Egyszerre megtelt a Duna csónakokkal, a csónakok teli néppel' mind éljenzett és Budára tartott Pest felől. Boldogságban úszott mindenki, mi honvédek, hogy visszaszereztük Budát! Az ég adja, hogy soha más, mint magyar trónoljon a visszavivott Buda várában.

Tisztelettel szorítottuk meg az ősz szabadsághős kezét. A aggastyán szemében boldogságot jelentő köny csillogott, emlékezvén a magyar szabadsághősök legszebb fegyvertényére.

— Uj bölcsészeti tudor. Bezdek Józsefet, ki a nagyváradi állami főreáliskolán a természetrajz tanára, szombaton avatták a kolozsvári tudományegyetemen bölcsészettudorrá.

— Városi tisztviselőink és a pótadó. Minden városban régi szokás, hogy a város tisztviselői pótadót nem fizetnek. így volt ez nálunk is, mióta adózás van. Most azonban a pénzügyi kormány jónak látta, hogy a városi tisztviselőkön is megvegye a pótadót. A napokban leirat érkezett a vármegyéről, melyben meghagyják, hogy ezentúl Vácon is minden városi tisztviselő fizesse meg a pótadóját, a melyet a fizetésből kell

I levonni. Jól jártak a tisztviselőink ! Ők fi-