Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-13 / 4. szám
Huszonharmadik évfolyam. 4. szám. Vác, 1909. január 13, VÁCI HÍR 0V4 Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Őszinte beszéd a kivándorlásról. Jó, hogy a kivándorlás rendezésére és korlátozására törvényt hoznak. Ez a törvény semmi esetre sem árthat, sőt bizonyos mértékben használni is fog. Naivak azok, a kik é törvény[üdvös hatásában bizakodnak. Nincs az a jeles irásmű, az államférfiúi éleslátás a mellyel az olyan általános, népünk minden rétegét átható mozgalmat, mint a milyen a kivándorlás, meg tudna szűntetni, vagy legalább gyengíteni. Mert a kivándorlás oka az, hogy a magyar nép szegény s odakünn jobban keres. A kivándorlást tehát csak úgy megszűntetni, ha ezt a népet jobb gazdasági helyzetbe emeljük, hogy legalább annyi koronát keressen idehaza, mint ahány dollárt odakünn. Ezidő szerint a kivándorlás egészen jelentéktelen De tudva levő, hogy ebben se kormánynak, se hatóságnak semmi része, ^tavasszal nagy krach volt odakünn, a newvorki és chicagói pénzpiac megrendült, száz és Száz' gyár bocsátotta el munkásait. A munkátalanság elől menekültek el véreink. De a boldog Amerika rohamosan heveri ki a gazdasági krízist, A gazdasági helyzet megerősödéséhez, az amerikai vállalkozási kedv föllenditéséhez nagyban hozzájárult az elnökválasztás eredménye s Taft máris nagyban hirdeti, hogy minden amerikai vállalkozó lásson ismét munkához, mert a viszonyok minden tekintetben kedvezőre fordullak. Taft e biztató fölhívása egyúttal szózat a magyar munkásokhoz is, hogy jöhetnek ismét, van kereset számukra. Biztosra vehető, hogy tavasszal a kivándorlás ismét nagy dimenziókat fog ölteni. A. törvény egyetlen Amerikára szánt embert nem fog tudni visszatartani. Megdöbbentő ellentét a szociális viszonyokban ! A szomszédos Ausztriában most készülnek a szegénysorsú lakosság aggkori ellátására vonatkozó törvényt megalkotni s nálunk büntető rendelkezésekkel próbálják a munkástömeget idehaza tartani! — Intéző köreinkben nagyban hirdetik a szociális intézi mények fejlesztésének szükségességét, esztendők óta nem hangzott el Magyarországon programmbeszéd, vagy beszámoló, a melyet fel nem eresztettek volna azzal a bizonyos szociális olajcseppel s ha ténnyé válnék a sok Ígéret, eredménnyé a jóakarat, a munkálkodó nép. Eldorádój^ lenne ez az ország. De csak beszélnek, mindig beszélnek a mi uraink, de hogy tegyenek is valamit, arra komolyan nem is gondolnak. A kivándorlók 90'/0-a gazdasági munkás, tönkrement, vagy földéhes törpebirtokos. A munkást, az alacson napszám, a hitvány aratási rész, a cselédet a hihetetlenül silány kommenció kergeti ki az országból. A földmunkánál egyébb munkaalkalom hébe-hóba csak egyes vidékeken kínálkozik ideiglenesen. Hiába hoznak törvényt az urak. Jobb napszámot, tisztességes aratórészt s a cselédnek emberi lakást, jó kommenciót adjanak s így, házilag a legkitünőben megoldják a kivándorlás súlyos kérdését. A törpebirtokost, a ki tönkrement, vagy a ki a földéhes, egész más okok kergetik ki. Az elsőt a földadó, a párbér, az uzsora forgatja ki a vagyonából. De ezek tekintetében már nem oly vigasztalan a helyzet, a menynyiben az uzsoratörvény és a homestead e bajokon részben segíteni fognak. A párbér dolgát remélhetőleg rendezni fogja a katolikus autonómia. De már a földadó leszállításáról mit sem akar tudni az adóreform. Pedig összes bajok között a földadó a legnagyobb. A földéhségre sem tudunk gyógyszert a holtkézi birtokok, a hitbizományok és a túltengő nagybirtokok országában. Az ország legtermékenyebb vidékén,ha pénzt takarít meg a gazda s vagyonát gyarapítani akarja, nincs meg a módja hozzá. Nem kap földet. Földecskéjét vagy holtkézi, vagy nagybirtok veszi körül s a nagybirtokos van annyira eszes, hogy ha látja, hogy földéhes a paraszt, horribilis árakat kér érte. Ahány nagybirtokos az utóbbi esztendőben parcellázott, mindegyik tüneményes áron adta el a parcellákat, ügyannyira, hogy sok parasztnak beletörik a bicskája a forszírozott vásárlásba. A holtkézi birtokot, latifundiumot, vagy birtokot meg csak bérbe sem adják szivén parasztoknak, mert a nagyban való bérbeadás sokkal egyszerűbb és kényelmesebb. A váci hegyek születése. Hisz azok öröktől fogva vannak! felelnek reá nagyon sokan. Nézetüket azonban bizonyára meg fogják változtatni, ha csak kissé is a tudomány szemüvegén nézik azokat a különböző földnemeket, földrétegeket, a melyek Vác vidékén előfordulnak. A Naszályt hagyjuk most ki egészen és csak azokat a hegyeket, illetőleg dombokat vizsgáljuk, a melyek u. n. löszből, sárgaföldből állanak és a melyeken a hires váci borok teremnek. Ezek a Bácska, Papvőlgy stb, a meljek enyhe hajlásokkal, szőlő borította oldalaikkal a vidéknek olyan kedves külsőt adnak. Bizony nehéz azt elhinni, hogy valamikor az Alföldön, tehát Vác körül is, a hol most acélos búza terem, hullámzó tenger volt, És ez a tenger csak kevéssel előbb vonult vissza, mint a váci hegyek megszülettek. A tenger visszavonulása után sivatagos kiimája lett Magyarországnak, lutottak rajta a vadvizek, koptak a begyek és képződtek a hazánknak olyan számos helyén előforduló kavicskupok. Ez után az u. n. diluviumban enyhébb lett Magyarország kiimája valamivel, körülbelül olyan, mint most Belső-Ázsiáé, a hol nomád kirgizek legeltetik a nyájaikat. Ez alatt a tudományos elnevezés szerint: »steppe« kiima alatt alakultak ki a legnagyobbrészt löszből 4116 váci hegyek. Ne higyje senki, hogy ennek a ténynek a megállapítása olyan könnyen ment, a mint azt most mi elgondoljuk. Évtizedes, sőt majdnem évszázados küzdelmekbe került, a mig rájöttek a dolog igazi nyitjára. Bár Madách a költő lángelméjével rájött erre az igazságra, úgy, hogy ő a Faraójelenetben (Dmber tragéd'ája) sokkal szebben és tökéletesebben ecseteli, mint a tudományos tények felsorolása: ». . . A mig csókolódtok, Nem érzed e a lanyha szelletet, Mely arcodat légy inti s elröpül ? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy századévben már néhány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa, Homloktorlaszba temeti neved, Kéj — kerteidben a sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz. S mindezt nem a mennyrázó fergeteg, Nem bömbölő földindulás cselekszi, Csak gyenge szellő, mely körülenyelg.« Mert mi is a lösz? A geográfus ráfeleli: a levegőből hullott por. Ha megnézzük pl. a kosdi partot, a mely szintén lösz, kevés rétegzést veszünk észre a falak anyagán, t. i. egy-egy sötétebb szallag látszik végig futni az egyenletes, sárgás színű, finom szemcséjű anyagon, tarkítva közbe-közbe kavicsrétegekkel. Azt előre is megjegyezhetjük, hogy a váci lösz nem jellegzetes, hanem már erősen át vau itatva, inkább márgásnak mondható. Ha egy tipikus löszdarabot megnézünk, azt látjuk, hogy finom homokszemekből áll, a melyeket meszes és agyagos kötőanyag tart össze jó keményen. Tele van apró lukacskákkal, nagyon porózus, azért a viz könnyen keresztül szalad rajta. Eredetét kutatva, a niesen annyit vitáztak, rájövünk, hogy tengeri üledék nem lehet, mert keresés nélkül is találunk benne szárazföldi csigákat rendetlenül szétszórva. Ezek meggyőznek arról, hogy ez az anyag nem a mostani korból, az alluviumból származik, hanem diluviális, tehát abból a korból való, a midőn az ősember még csak kezdetleges eszközeivel küzködött a mammuttal és sok más ma már kihalt állattal. De nem származhatik folyó vizből sem, mert a vizi, legyen az tengeri, tavi, vagy folyami lerakodás, mindig rétegzett, anyaga változatos, kezdve a durva kavicstól a finom homokig. Csigái szintén nem vizi csigák, hanem azok, a melyeket ma is nagy számban látunk a fűszálakon mászkálni. A fantázia még itt sem állt meg, némelyek vulkáni anyagnak nézték, mások — gondolva egy merészet és nagyot — ráfogták, hngy a diluviális glecserek iszapjából származik. Mindezeknek a képtelen és helytelen voltát sok volna itt kimutatni és untató is lenne, azért bigyjünk Richthófennek (berlini
