Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-10-18 / 80. szám

Huszonkettedik évfolyam. 80. szám. Vác, 1908. október 18. VÁC I HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A boritaladó törlésének kérdése. (Két cikk.) I. A bor megadóztatásának eredete a múlt szá­zad közepére, az abszolutizmus idejére vezet­hető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben, 1868-ban, 1873-ben, 1888-ban egyre súlyosbí­totta a borforgalmat, mig végre 1892-ben el­jutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése össze­esik azzal az időponttal, a mikor az ország legkevesebb bort termelt (1891-ben 1*5,1893- ban 1*1 millió hektolitert), ezzel szemben pe­dig a behozatal legmagasabban állott és 1898- ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasz­tásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele külföldi volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adóval is megdrágítani a bort, arra már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drágasága és az ennek nyomán folytán felburjánzott nagyarányú ha­misítások folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirány­zatot el nem érte. (Preliminálva volt 1898- ban 15*2, 1901-ben 15*6 millió korona és tény­leg befolyt 14*4, illetve 14*5 millió korona!) De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy bo­rászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza: az olasz borvámklauzula és a boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazda­ságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlőterme­lők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok útján is, melyek sorban fel­írtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. így tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérel­mezték a boritaladó leszállítását az országgyű­léstől : Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szörény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tolna, Ung, Zemplén. Baja, Debrecen, Komárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Szé­kesfehérvár, Sopron. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet telles siker kísérte, nedic ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaldó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól az az országgyű­léstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilván­való, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, a kik szőlőtermeléssel, ke­reskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erőnkből követe­lik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvényhozás termeiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosult­ságát, a minthogy az országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költ­ségvetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviselőház nyílt ülésében a boritaladót le nem szavazták. Nemcsak az egész ellenzék, mint egy ember, de a kormánypárt­nak is igen jelentékeny töredéke részint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazástól és igy is alig sikerült Széli Kálmán akkori minisz­terelnök egész befolyásával a pénzügyminisz­ter leszavaztatását megakadályoznia. Azóta is felszínen lebeg a kérdés és éven- kint, vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláció, beadvány, vagy beszéd alakjában szóba kerül. ígéretekben — a legilletékesebh helyről, az időközi pénzügy- miniszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fon­tosságát borforgalmunkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy' rövid időn belül ezen a terhen könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hogy a szeszadó felemelésének, hogy az álta­lános adóreformnak kérdésével, hogy egyide­írén naplójából. A leányszoba dalaiból. Ábrándszövő kis lányszobámban épp tündérmesét irdogáltam, a mikor félve, pipiskedve az ablakomra szállt egy fecske. A tolla tépett, csőre véres — tán el volt fogva, talán éhes, elhagyta volna Ián a párja? — De hisz fióka — anyja várja. És tudom is, hogy itt a fészke, az ablakomnak közelébe . . . Miért, hogy mégis egymagában nem leli helyét a világban? Hisz nékem is van puha ágyam, aggódva lesik minden vágyam s a lelkem mégis olyan árva, mint egy megtépett bús madárka. Csillagüzenet. Mikor a tarlót már megérte a sugárszemű könnyű harmat, várom, hogy kigyúljon egy csillag, s egy vágy, a mely bennem hamvad. Úgy várom ... Egyszer említetted, hogy minden este azt nézed te s azóta szememmel követtem, mint rózsaszín napját az este. S a levegőben izzó vágyak, csodás színek cikázva szállnak s a szénaillatos mezőn át az én telkemmel — rád találnak. Lehullott egy falevél . . . Lehullt egy falevél őszi hervadáskor, elsodorta a szél messze a fájától — ez volt az ő sorsa; ősz volt, válni kellett. De az én szivemnek, fiatal lelkemnek temetni kell, mikor virul a kikelet. Kiáltvány!!! fíü előfizetőinkhez, ingyen olvasóinkhoz és ismerőseinkhez!!! Kedvelt Híveink! Elhatározva érezzük magúnkat különféle okoknál fogva, hogy a mai napon Házunk­nak teljes függetlenségét és szabadságát prok- lamáljuk. Ezen magas elhatározásunkról kedvelt hí­veinket az alábbiakban értesítjük : Mint egy tiz éve annak, hogy a házasság szent jármába lépve a révparton kikötöttünk és a boldogság tengerébe beeveztünk, a mi­dőn élettársul vettük szeretett Hitvesünket, Karvaly Eufrozinát. Boldogságunk és örömünk csaknem három egész hónapig tartott, a mely idő alatt a leg­mézesebb életet éltük át. A boldogságunk egére eleinte bárány, ké­sőbb pedig komoly, majd vészfeUegek tornyo­sultak, a melyek előbb nézeltérésben, majd harcias enunciációkban, végül pedig nyílt tettleges ellenségeskedésben lelték megnyil­vánulásukat. Az igazsághoz híven tartozunk kijelenteni, hogy a győzelmi pálmaágat, merő lovagias­ságból minden egyes esetben Hitvesünknek engedtük át, sőt a mig bírtuk, viseltük a há­borúk költségeit — a tányérok, poharak, székek stb. kisebb bútorok eltűrése által szükségessé vált bevásárlás útján — és igye­keztünk a békét, fegyverszünetet ajándékok által meghosszabbítani. Sajnos, azonban az állandó béke utáni fő­törekvésünk meddők maradtak. Tiz évi zajos háború után elhatároztuk végre, hogy Magunkat és hat örökösünket, a szolgaság rabláncait lerázva,függetlenítjük. Magasan született gyermekeink (Bojtorján Berceller-ház IV, emelet, 4. ajtó) érdekében, de Mi is szükségesnek tartottuk erről kedves Híveinket értesíteni. Mi magunk és kedvelt Házunk szabadsá­gát és függetlenségét a következő pontokban nyilvánítjuk. 1. Fizetésünk és jövedelmünk általunk ke­zeltetnek, miért is Részünkre az önálló bank behozatalát kimondjuk. 2. Szabadságunk és kimenőnk sem Hitve­sünk, sem kedvelt Anyósunk részéről nem korlátozható.

Next

/
Thumbnails
Contents