Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-10-18 / 80. szám
0 VÁCIHIRLAP jűleg fog ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ezideig pozitív formában nincs tudomásunk. Vasárnapi levél. Kuítur-házat Vácnak! Fejlődésnek van alávetve e világon minden. Semmi sem születik nagynak, tökéletesnek; minden a fokozatos fejlődés s előrehaladás által lehet csak azzá. Tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, mind sok forráson ment keresztül, mig mai fejlettségét, hatalmát elérhette. Az emberiség évezredes szorgalma, kitartása kellett ahhoz, hogy a tudomány hatalommá, a mű veszet nélkülözhetlen lelki táplálékká, az ipar úgyszólván mindenhatóvá s a kereskedelem az élet erévé válhatott. Hasonlóképen fejlődést, előrehaladást, tökéletesülést mutat a társadalmi élet története is. Az emberi intézmények mindannyija hosszú idők leszűrt tapasztalatainak az eredménye. A mint az emberek helyenként többen- kevesebben letelepültek, maguknak állandó otthont építettek, azon voltak, hogy a helynek, hol életüket tölteniük kellett — a javát, a fejlődését előmozdítsák. Jól tudom azt, hogy a köz javában, boldogulásában gyökeredzik a saját maguk boldogulásának éltető eleme is. Így akadtak azután kiváló pártolókra a tudomány, a művészet, az ipar s a kereskedelem. A jelenben éppen igy van a dolog. Az emberlakta helyeken, a városokban, de még a falvakban is arra törekszenek az emberek, hogy megvessék azt az alapot, melyet a jövő élet erősen fejleszthet majd tovább. A hol pedig az alap már lerakatott, a fejlesztés 3. Hitvesünk azon szokásának gyakorlása, hogy vérbeli örököseinket azzal pirongatja, miszerint »épen oly korhelyek, lumpok lesztek, mint apátok«, továbbá »nem messze esik az alma a fájától«, »a milyen a fa, olyan a gyümölcse« egyszersmindenkorra eltiltatik. 4. Anyósunk látogatása egy évben kettőre redukáltatik és csakis azon időszakban, a midőn régi hajában, heveny torok daganatban szenved. 5. Megszűntetjük azon gyakorlatot, hogy cseléd nem létében Mi vagyunk kénytelenek két pár lábbeli kitisztítását, mosogatást és konyhák kiseprését eszközölni. 6. A modern kor szellemének megfelelőleg bár meghagyjuk a szólásszabadságot s a gyülekezési jogot, azonban korlátozni kívánjuk akként, hogy kedvelt Nőnk szólásszabadságát csakis távollétünk idejében gyakorolhatja, viszont Mi komoly Ígéretet teszünk, hogy minél kevesebb időt fogunk Házunk falai között eltölteni. Vérbeli örököseink, gyermekeink részére — gyakori verekedéseik folytán — a gyülekezési jog csakis az alvás idejére engedtetik meg. 7. Feljogosítjuk Magunkat külön kapukulcs tartására, elkerülendő azon számtalanszor megtörtént kellemetlenséget, hogy dacára erős zörgetesünknek, az éjszakát házon kívül va- lánk kénytelenek tölteni. Ezen hét pont az, a melyeket komoly megfontolás és a tények szigorú bírálata után munkája szólítja elő a tettre kész szellemi s testi erőket. S a helyes irányítás, vezetés mellett egyes városok valóban bámulatra- méltó fejlődést produkálnak. E körültekintés, vizsgálódás után önkénytelenül is az a kérdés vetődött fel lelkemben, vájjon Vác azon városok között van-e, a melyek valóban energikusan küzdenek a fejlődés, az előrehaladás mezején ? Hosszas megfontoltság után is csak azt felelhettem magamnak, hogy nem. Fejlődik, halad az igaz, de nem energikusan s nem következetesen. És ugyan miért? Talán nincsen erő, vagy tán nincs nincsen tettre kész erő? Oh, nem azért. Van itt erő, még pedig tettre kész erő annyi, hogy büszke lehetne ra bármely tudományos, művészi, vagy más gócpont, de nincsen meg az irányitó, az útmutató erő. Nincs meg az a szükséges egységes akarat, mely nélkül nagyot alkotni, létrehozni lehetetlen. Szóval nincs meg az alap, a melyre épiteni lehetne. Tehát először ezt az alapot kell megteremteni! Szerény nézetem és meggyőződésem szerint ezen alapot csak egy Kultur-Ház létesítése által lehetne megteremteni. Olyan Kultur- Ház létesítése által, a minőknek felállítását nagynevű közoktatásügyi miniszterünk célozza. Egy ilyen Kultur-Háznak Vácon való felállítását eszközöljék ki az illetékes tényezők. S ha ez meglenne, ide gyűlne össze minden akarat, minden erő, a mely a város javát törekszik előmozdítani. Itt lenne leté- teményezve azon irányitó, azon útmutató erő, a mely munkába állítaná a tettre kész erőket a tudomány, a művészet, az ipar s a kereskedelem, továbbá a társadalmi tevékenység szolgálatába. Olyan magasan álló mindenható pontnak gondolom én ezt, mely magához ragadna minden szépet, jót, nemeset, hasznosat s magánoz ragadott kincseket mindig éppen a megfelelő helyre juttatná, a hol az a köz javára értéket s ez érték a jövőre nézve haladást jelentene. megállapítani kívántunk, de megjegyezzük, hogy ezen pontok csak alapot képeznek, melyre reméljük, hisszük és fogjuk Házunk legteljesebb szabadságát, függetlenségét, önállóságát kiépíteni. Kedvelt híveinket álláspontunkról értesítjük, kikhez egyéb iránt állandó Kegyelmünkkel hajlandók vagyunk. Kelt Bojtorjánban lakásunk erőszakos zárva tartása folytán az udvaron, a diófa alatt 1908 október 3-án. Peták János s. k. Kiáltvány! Kedvelt Híveink! Szívélyes kötelezettségünknek, de Házunk iránti szeretelünknek nyújtunk tanúságot, a midőn ünnepélyesen kijelentjük, hogy folyó év október 3-án kegyesen kiadott »Kiáltványunkat« egész terjedelmében visszavonjuk s a régi állapotokat fenntartandónak mondjuk ki. Ezen elhatározásunkat megérlelte Bennünk az a körülmény, hogy kiadott kiáltványunk őszintén kedvelt Hitvesünk és Anyósunk beleegyezésével és hozzájárulásával jelenleg nem találkozhatott és ezen aggodalmaikat rendkívül súlyos és nyomós indokokkal fejezték ki. Kelt Bojtorjánban immáron a béke jegyében és benn a lakásban 1908 október 8. Peták János s. k. Mimosa. így válnék a sok hasznos összetevő egy közös akarat eredőjévé, a mely eredő minden izében újjá alakítaná át e várost. —ffd, Hírek. — A rákospalotai Kossuth-szobor. Ma, vasárnap délelőtt leplezik le Rákospalotán Kossuth Lajos szobrát nagy ünnepségek között. A leleplezésen a parlament számos tagja, a vármegye és városok képviselői, Kossuth Ferenc miniszter is megjelennek, kiket Ivánka Pál főszolgabíró fog a pályaudvaron üdvözölni. A szobornál Vágó Ferenc főjegyző mondja a megnyitó beszédet, a diszbeszédet pedig Héderváry Lehel orsz. képviselő. — A boritaladó eltörlése. Mai és szerdai számunk első helyén foglalkozunk a szőlősgazdák mozgalmával: a boritaladó eltörlésével. Az ország szőlősgazdái már meg is mozdultak s e hó 21-én délelőtt fél kilenc órakor Budapesten a Tattersaalban nagygyűlést tartanak e fontos kérdésben. Vácról is számos gazda vesz részt a gyűlésen, melyről az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást dr. Forgó Kálmán ad. — A dunaipolyvölgyi vasút menetrendje. A dunaipolyvölgyi vasút építésével már nagyon előrehaladtak s úgy halljuk, hogy már a menetrend összeállítására gondolnak. Tudomásunk szerint két vonat lesz Ipolyság felé s kettő Ipolyságról Vácra úgy beosztva, hogy a kora reggeli és délutáni vonatokhoz csatlakozhassanak az utasok. Különben Balassagyarmatról vesszük a hirt, hogy Nóg- rádvármegye közigazgatási bizottsága többet gondol a vasutüggyel, mint Pestmegyéé. Már most felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy Balassagyarmattól Vácig közvetlen vonatok járjanak, vagy legalább is közvetlen kocsik közlekedjenek a megnyíló uj vasúton. — Egy siketnéma szobrászról. Ötvenkét éve mult most a nyáron, hogy úttörő szobrász művész, Ferenczy István, szülőföldjén meghalt. Sirja azóta jeltelenül állt a rima- szombati régi temetőben. Művészi hagyatékát Jánosdeák Mártonné ajándékából az állam vette át azzal a kötelezettséggel, hogy Fe- rency Istvánnak méltó emléket állít Rimaszombat főterén. Az állam most tett eleget ígéretének. A pompás karrarai márványszobor, vésővel kezében, meglelt korában, nyakában VII. Pius pápa arany érmével ábrázolja a művészt. A sikerült emlék Vaszary László siketnéma szobrászművész vésője alól került ki. A szobor egy szárkófágra fog kerülni befalazva a református templomba, a melyre Ferenczy egyik legjobb szobrát, az Euridike-t is elhelyezik. Ez a szobor ötven éve van Ferenczy Istvánnal együtt eltemetve egy tizenkét métermázsa nehéz, önfaragta domborművel ellátott vörös márványkoporsó tetejében, melyet Ferenczy temetésekor. 1856. julius 4-dikén délután, viharos záporesőhen sietve temetett el az a tiz ember, a ki a nehéz márvány koporsót a sírba eresztette. Ebben az igen érdekes sírban Ferenczy szobrász maradványai mellett egy tölgyfa szelencében van elhelyezve Vörösmarty Mihálynak hosszabb levele, melyet a negyvenes években Ferenczy szobrász védelmére irt, ki Mátyás királynak akart szobrot állítani, a mi azonban nem sikerült a hiányzó költség és hirlaptámadás miatt. Az elkeseredett művész, mivel nem értették nemes célját, igazi műl
