Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-10-14 / 79. szám

Huszonkettedik évfolyam.

79. szám.

Vác, 1908. október 14.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szóm ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Feministák.

(Egy magyar nő véleménye.)

Irta: Tagniir.

Mióta megkezdődött nálunk is — egynémely kiválóan eszes és ambiciózus nőnek elhatározásából — a feminizmus harca, a sok okos és jogos érv mellett hallatlanul sok ízléstelenséget is kell bevenni annak a közönségnek, a mely e mozgalmat teljes közömbösséggel mégse nézi.

Jönnek nő-apostolok, hozzák közénk a maguk idegen szivét, idegen ajakát a magyar faj előtt megemészthetetlen bölcseségét. És megáll az embernek az esze, hogy ennek a józan, egészséges magyar népnek mit nem prédikálnak azokból az elvekből, a melyek miatt egyikmásikat a saját hazájában is elmozdították arról a katedráról, a melyről a maga — már bocsánatot kérek — ifjúságot megmételyező tanainak akart érvényt szérezni.

S ezeket az előadásokat, a hol egy nő beszélt a nemi életről, a gyermekek felvilágosításáról olyan nyíltan, hogy a hallgató közönség restéit egymásnak a szemébe nézni, nagyon sokan látogatták. Fiatal leányok mély meggyőződéssel, pirulás nélkül hallgatták végig az eiöadó nőapostol szavait, a ki beszélt nekik a nemi élet problémájáról, annak felvilágosításáról, a jövő iskolájáról, a hol a 13 éves gyermeket tanáraik készítik elő—igenis, kérem, az iskolában — elmélileg arra, a miről én e helyen beszélni se tartok illendőnek.

Szegény, pirulni nem tudó, fiatal leányok, ennyi bölcsességgel gazdagabban, csakugyan

A fénysugár.

Alig fonálnyi lenge résen Szüremlik át a napsugár.

Játszik finom, csipkés szövésen, Majd távolabb táncol puhán.

Kicsiny világok rebbenése Az apró, könnyű porszemek.

Hány vég s uj élet ébredése Van ott, mig együtt lejtenek?

Halkan hangzik a tánc zenéje,

A könnyed, légi ritmusok.

— Vidám dalok mély szenvedélye,

A mint a hang felém suhog.

A ritmusokban zsong az élet,

Élők. érzők a táncosok.

— Megtört szivek, csúf, néma éjek Búja, mi most felém zokog.

Zsong-bong a tánc melódiája,

A lenge fény hajlong, inog.

Figyelve nézek még reája,

A raj már halkabban zsibog.

Árnyas homály borul szobámra,

A fény nem lejt tovább felém . . . Az élet ez s a szív magánya,

Ha él a vágy s tűn a remény.

Agárdi László.

nem unatkozhattak egy pár hétig, még ha egyetlen leckéjükre sem készültek el! Mert az bizonyos, hogy eddig még érintetlen lelkűkben feltámad a kíváncsiság s mondhatatlanul fogja őket érdekelni ez az uj téma, a melynek bővebb magyarázatát még iskolán kívül is kérhetik tanáraiktól, hiszen kötelező tantárgy fog lenni — sőt nyíltan tárgyalhatják kuzénjeikkel is . . .

Anyák, józan, egészséges lelkű magyar anyák, fogadjátok részvétét minden embernek, a kit el nem kábított a korán érett bölcseség, a kik a természetre bízzák mindazt, a mit örök idők óta legbölcsebben maga a jermészet áldott meg.

Ha tudnák a feministák, hogy mennyit ártanak egyéb okos és kellő határok közé szorított törekvéseiknek ezekkel a nőietlen, leirha- tatlanul ízléstelen apostoloskodásukkal: begön- gyölitenék azt a zászlót, a melyet ilyen elvekkel beszennyezetten megvetéssel néz hovatovább minden asszony, a ki még tud — pirulni.

Vannak dolgok az életben, a melyeket sem tanítani, sem hirdetni, sem szóvá tenni nem volna szabad. A miről az iskolában — katedra szentségének védelme alatt — szólani szinte közei áll a bűnhöz. Vannak dolgok, ismétlem, a melyeket még a szülőknek sem kell tanítani, hanem csak ellenőrizni mindaddig, a mig a fejlődő gyermek a saját ellenőrzésére meg nem érik.

A felvilágosításról hallgassanak a jövendő nemzedék testi és lelki egészsége érdekében a mi túlbuzgó feministáink. A tudás, a bűn és a

Miramare

Irta: Prohászka Ottokár.

Mióta először rám nézett végtelen, kék szemével a tenger, azóta megigézett s fogva tart. Nézem s szeretem én is. 0 be szép a tmger, végtelen kéksége lágyan átfoly a láthatáron a Halványkék égbe; peremén barna, sárga fehér vitorlák rengnek mint szétszórt virágszirmok a csendes tó tükrén. Nem haladnak, hanem ringnak; jól érzik magukat az ég s a tenger, e két hű kebel ölelésében. Mindkettő bő, a hűség, a kékség színébe öl tözve. Az égbolt tüzet és életet sugárzik; az életből lesz termékeny a tenger, miután az ég tüzét elnyelte s azáltal enyhítette; a tenger viszont hűs s lágy tavaimat lehel az izzó, magas égre. Tűz és víz, látszólag ellentét, tulajdonképen pedig a legmélyebb összhang; két hatalom, melynek küzködő káoszából emelkedik ki a világ, hogy egyensúlyukban kifejlessze szépségét. E két végtelen, kék mezőben szemléljük az Isten »örök s hű gondolatait«. Tűz izzik minden virágban s viz foly ereikben; tűz hinti be aranyporral a napsugaras levegőt s viz vet könnyű, átlátszó selyemlatyolt a gesztenyés s olajfás lejtők festői körvonalaira.

Mikor szél fuj a tenger felől s hullám hullámra gördül, úgy tetszik, mintha millió kígyó- siklanék s gyűrűdzenék felénk, melyek csak a part homokján öltik föl tajtékzó taréjukat.

veszedelmek felismerése még meg nem menta bűntől. Fizikailag és értelmileg teljesen fejlett individiumot sem. Hát még a gyermeket a maga folyton izgatott, csapongó, meg nem állapodott fantáziájával, a melynek az úgynevezett „felvilágosítás“ nyitná fel minden veszedelmes zsi - lipjét.

Igen tisztelt nőapostolok ne feledjük el a magunk gyermekségét, azt a fejlődő, átmeneti kort, a melyben sejtéseink kezdték bontogatni előttünk az utat jövendő hivatásunk felé. Minden magától oldódott meg szinte észrevétlen, mert a természet bölcsebb, mint a feminista apostolok.

És bármint erőlködnek is, egy bizonyos. S ez az, hogy hiába hoznak ide tanítónőket hirdetni a nemi felvilágosítás étvágyvesztő problémáját: a magyar közönség sohasem fogja ezt megemészteni. A mi gyomrunk megemészti még a vasszöget is, de hogy gyermekeinket az iskolában készítessük elő a szerelemre, bocsánatot kérek, az nekünk ahhoz hasonló érzés, a mi akkor fog el bennünket, a mikor nyilt tengeren erősen, nagyon erősen dobálja hajónkat a hullámcsapás . . .

Hírek. .

— Csak egy viragszálat! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halál jegyeseinek élete visszaváltására,— ezzel a jelszóval a József kir. herceg szanantórium- egyesület nagy szabású akciót indított meg

Ilyenkor húz, vonz magához e bűbájos elem s mi engedünk vonzalmainknak; mint puha, perzsa szőnyegen ereszkedünk hullámaiba s midőn az anyaföld elvész lábaink alatt, akkor az Óceánnak pehelynél lágyabb, bársonynál puhább hullámai fognak föl s ölelnek át; nem visznek el magukkal, hanem emelnek, felemelnek, hogy belássuk a környéket, azután ismét lehúznak a mélybe s nem látunk már mást, mint hullámvölgyet s eget. Az élet tengerén is Így van; ha magasan állunk, többnyire a földet nézzük, ha pedig a mélybe szállunk, akkor az égre tekintünk.

Szép, szép a lenger, a legfölségesebb szépség, szép, mert egy darab föld beszakadt égbolt. Az Isten átka nem érte, mert nem volt az ember hazája; azért szépsége is érintetlen s bája homálytalan. Hullámai tisztátalant meg nem tűrnek s kidobják ismét a mételyes földre; nincs bennük tespedés, könnyen megindulnak, engedelmeskednek a szélnek, mely a szellem képe. Maguk meg nem rothadnak, mert a kesernyés sót, a bölcsesség savát szomjazzák s élvezik. A tenger a termékenysége fejlődés bölcsője; fölötte lebegett »kezdetben« az Isten lelke. A legnagyobb erő rejlik cseppjeiben, a gőz, az ember trónjának első zászlósa. Hullámaiban a zsoltáros az Isten dicséretének majd lágyan zsongó énekét, majd dörgő hozsannáját hallja. A tenger a legfogékonyabb az ég benyomásaira ; tőle veszi sziliét s vidám, nyilt tekin-