Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-10-11 / 78. szám
Huszonkettedik évfolyam. 78. szám. Vác, 1908. október 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. 3 órás közgyűlés. (Kevés a városatya. — Egy csomó illetőség meg telekiigy. — A városi mészárszék sorsa. — A tisztikar drágasági pótléka. — A rendőrséget négy emberrel szaporítják. — A póiadó 40" 1^. — A költségvetés és a pénzügyi bizottság. — 44 tárgy.) Vérszag volt a levegőben — mondaná a mostani háborús világkrónikása, ha feltévedett volna csütörtökön a közgyűlési terembe. Parázs kis kellemetlenkedést vártak azok, a kik ezt várják minden közgyűlés előtt és szeretnék, ha valaki például a városháza épitését szóvá tenné, de ők, a kik várnak, egyre várnak, éppen nem exponálják magukat és bizony meg kell nyugodniok abban, hogy nálunk felelőtlenül csak a kávéházakban, vendéglőkben szoktak beszélni, de a platzra kiállani egyik sem mer. így hát várni kell megint a legközelebbi közgyűlésig, hátha . . . Sőt a városatyák nem is igen érdeklődtek a közgyűlés iránt. Megijesztette tán őket a hosszú tárgysorozat? Nem tudni, de négy órakor még csak négyen voltak a közgyűlési teremben s nagy sokára gyűltek össze 29-en, a kik előtt a közgyűlést megnyithatta a polgármester. Az első tárgyakkal, szokás szerint, gyorsan végeztek. A város a vác—tótfalui út kiépítése költségeinek 26%-át viseli, ha az utat a révig építik meg. Belépett a városi polgármesterek egyesületébe pártoló tagnak a mi városunk is. Tizenkét illetőségi ügyből tizenegyen Bárdos Szüreti hangulat. Dr. Hermann Antaltól.*) E balzsamos levegőjű k es helyen, e lelket ihlető Vkedves társaságban, ha Vörösmarty volnék, most zengeném el a Fóti-dal halhatatlan ditirámbját. De nekem is, a szürke professzornak, engedjék meg, hogy szerény áldomás egyűgyű szavaival kifejezési adjak igaz érzelmeimnek, melyek lelkemben pezs- dülnek, nem mint a drága, félig mesterséges pezsgő, hanem mint az egyszerű természetes must. A magyar szüret felszázaddal ezelőtt nemcsak arató munka és szüreti mulatság volt, hanem úgyszólván politikai intézmény. Szabad-sajtó akkor csak a — présházban volt. Borunk sok volt, szabadságunk semmi. Meghitt körben, szőlők rejtekén tört ki a honfibú és a nemzeti lelkesedés. Igazán sirva vigadt a magyar. A végső elcsüggedéstől megóvta a költő jóslata : »Lesz még egyszer ünnep a világon!« Ismét szabad lett a szó. De mi inkább szabadszájuak lettünk, mint szabadlelkűek. A szabad szót nem követte a tett. Alkotmányos szabadságunk csak szinleges volt és az ma is. A nyílt elnyomatás korában legalább a mártírok lelkében élt a szabadság oltha- tatlan vágya. Mostanság a szabadság kiment a divatból. Nem a nemzeti élet közlevegője, *) Elmondotta 1908. okt. 5-én este Borbély Sándor igazgató Nagyszál-alji szőlőjében szüreti mulatság közben. tanácsos referálásában elverték gyorsan a port és csak Árva Jánosnak váci illetőségét ismerték el. A telekügyeket Hiibschl mérnök referálta : megvették Fazekas Károlynak és Vörösmarty Lajosnak a Kert-zugban utcarendezés céljára 9 és 15 kvadrátöles területét. Drajkó Jánosnak a Füredi-utcából 86 Q ölet házépítésre a város 35 koronáért, Váró Károly 25, Ferenczy pedig 20 koronáért akarta eladni. Az utóbbi indítványát fogadták el. Az Iparudvar Dunára szolgáló kertjét 12 ezer koronáért akarja Hiibschl Kálmán megvenni s azon a város díszére két modern épületet emeltet. A tanács hirdette, hogy ki ad többet a területért, de nem akadt vevő. Most név- szerint szavaztak, hogy eladják-e. Ketten szavaztak az eladás ellen: Boros Jakab és Kálló Antal, az előbbi meg is indokolta szavazatát, hogy nagyon olcsón adja a város, ő nem egyezik bele. Miután szó nélkül elfogadták a hússzemle- dijakra vonatkozó uj szabályrendeletet, a városi mészárszék ügyét referálta dr. Göndör Sándor főjegyző. Az ügy sokkal ismertebb, mintsem nekünk élűiről kellene ismertetnünk. Mióta fennáll a városi mészárszék, 22 marhát vágott s ha nagyobb helyisége lett volna, az egész város közönségét ki tudják elégíteni, így sem fizettek rá, mert minden adóságot kiegyenlítve, személyzetet kifizetve még 5 K 65 fillér haszon maradt. Miután a városi mészárhanem élhetetlen rajongók ábrándja, vagy élelmes üzérek reklámlármája. Jött aztán a filloxera abszolutizmusa és pusztította szőlőnket, mint alkotmányunkat az osztrák. Bortermelésünk forrásai elapadtak, de szomjunk nem. Meghamisították tehát a magyar bort is, mint már a magyar zenét, a magyar gondolkodást. De nem tudták meghamisítani ezeknél is nagyobb nemzeti kincsünket: a magyar nőt. Mert az úgyis már — egy kicsit hamis. Főleg pedig, mert az szinigaz és utánozhatatlan. De a magyar szorgalom verejtékes munkával visszaszerezte az elveszett paradicsomot. Bevált a magyar szólásforma: »lesz még szőlő s lágy kenyér.« Nincs nyelv, a mely velősebben és valósabban la tudná lefejezni az »utile cum dulci« (a hasznos a kellemessel) nagy életelvét. Kenyér és bor. A mi szükséges az élethez és kellemessé teszi azt. Páratlan a világon a magyar alföld acélos búzája és Tokaj tüzköves hegyének nektárja. Ez acél és tűzkő érintkezéséből származik a magyar temperamentum szikrája. Az anyagok közül a bor áll legközelebb a szellemhez. Szellemünk is van elég. Tősgyökeres és alkotó magyar szellem. Megdöbbentő és érthetetlen fonákság, hogy a magyar mégsem elégszik meg a magáéval, hanem a külföldit, az idegent kívánja, majmolja. Fia a világ el- sülyedne hazánk határai körül, mi semmiben sem szenvednénk hiányt és magunkra is megvalósíthatnék az emberiség eszményeit. szék elérte célját: á mészárosok 60 krajcár helyett ma már 48 krajcárért mérik a húst, nincs szükség annak fentartására, mert kezelése nehézkes és Bordán József oly kedvező ajánlatot tett, hogy azt elfogadhatják. As elnöklő polgármester igen meleg, elismerő szavakat talált dr. Göndör Sándor érdemeinek méltatására. 0 ugyanis lelkesen, a város közönségének érdekében önzetlenül alkotta meg és vezette a városi mészárszéket. A városatyák a hosszú közgyűlés alatt csak egyszer éljeneztek, az is Göndör főjegyzőnek szólt elismeréskép jóindulatú munkásságáért. Lampert Soma mészáros szólalt fel ezután s azt indítványozta, hogy a városi mészárszéket tartsák fenn továbbra is, Vörösmarty Lajos mészáros meg azt kérdezte, hogyha a városi mészárszék 5 K 65 fillért haszonnal zárult, a többi mészárosnak hol a polgári haszna, miből fizessen adót? A közgyűlés bérbeadta a városi mészárszéket Bordánnak, aztán mentek tovább. A tanács bejelentette, hogy a költségvetés egyes tételeit 19834 koronával lépték túl, az átruházási jogot megadta a közgyűlés. Megadta a tisztviselőknek, segéd- és szolgaszemélyzetnek jövő évre is a 10 százalékos drágasági pótlékot szó nélkül. A rendőrség létszámának és fizetésének emelése került most szóba. Ismeretesek a váci állapotok. 14 rendőrrel 20 ezer lakosú város rendjét ellátni szinte abszurdum. De ha még Ápoljuk tehát a nemzeti hagyományt, a nemzeti géniusz reális inventáriumát, múltúnk legértékesebb örökét, létünk biztosítékát, jövőnk zálogát. Kultiváljuk az arató és szüretelő ünnepi szokásokat. Földanyánknak, a mely ápol s eltakar, áldozzunk jelképesen tápláló kenyerünk zsengéjéből és öntsünk libációt (italáldozatot) az éltető nedűből. Kenyér és bor színében mutatják be a fenséges miseáldozatot is. Ki tudja, nem leszünk-e valamikor ismét kénytelenek titkon a borpincék ben áldozni a nemzeti géniusznak, mint az első keresztények a katakombákban. A szüret mély értelmű misztérium, nagy jelentőségű szimbólum. A művészet az ember legdicsőbb diadala a természet fölött, vagyis inkább az emberi nemző szellem és a termékeny természet feloldhatatlan szent frigye. Az igazi művészet ereje örökre meg- rögziti, az idő és hely korlátjaiból kiemeli a természet jellegzetes momentán jelenségeinek lényegét: a szóköltés a pillanatnyi érzelmet, a képírás a mulandóságos rózsát, a zene a liget zengését, a léleknek a szférák harmóniájával rokon halhatatlan akkordjait. Így tesz az ember a szőlővel. Az az édesség, a mit a természet érlel a szőlőbogyókban, nem tarlós és nem tartalmas. A borász, úgyszólván, örökre megrögziti az édes nedvet, melynek mézes ambróziája igy tüzes és lelkesítő nektárrá hatványozódik. A szőlő metamorfózisa jelképe lehet a vallás hirdette feltámadásnak. A lélek hű-
