Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-10-11 / 78. szám
o VÁCI HÍRLAP jól fizetnék a rendőröket! 24forint a fizetésük, némi pótlék és éjjel-nappali szolgálat. Nem csoda, hogy kötéllel kell fogni az embereket a rendőrszolgálatra s a ki belekóstolt, az is iparkodik attól megszabadulni. Most már ott tartunk, hogy legközelebb rendőre sem lesz a városnak. Kálló kapitány évek óta sürgeti a létszám szaporítását és a fizetésemelést. A pénzügyi bizottság szükesen most négy rendőrrel akarja növelni a létszámot, a fizetésrendezést azonban az általános fizetésrendezésig elodázza. A rendőrkapitány szólásra emelkedett és hosszasan argumentál a mellett, hogy legalább hat uj rendőrt és egy rendőrőrmestert adjon a képviselőtestület, mert máskép nem felelhet a rendért. — Ne vigyen ki a kapitány úr vadászataira két rendőrt, mindjárt több lesz a rendőr — szólt közbe derültséget keltve Nyáry Eerenc. Kálló kapitány felháborodva tiltakozott s kérte a városatyát, hogy ilyenektől kímélje meg, a polgármester pedig biztosította őt, hogy Nyáry nem akart sérteni, mert különben az elnöki székből rendreutasítás következett volna. A városatyák ezután a kis incidens után megszavazták a négy rendőrt s eljutottak Fóti Gyula nagy müvéhez: a jövő évi költségvetéshez. Egész kötet már a költségvetés, jó két órája szavaznak, nem volt hát kedvük azt részletesen tárgyalni. A polgármester azonban mégis kötelességének tartotta, hogy a változtatásokról beszámoljon részletesen s felolvastatta a minden évben visszatérő pénzügyi bizottsági figyelmeztetést: lehetetlen kormányozni már tovább pótadóemelés nélkül! (Ez az intés úgy tűnik fel nekünk, hogy a pénzügyi bizottság fél a pótadóemeléstől s évről-évre szoktatja a várost az elkerülhetetlenhez: a pótadó felemelésének gondolatához. Ha aztán megszokta, talán egy városatya fogja indítványozni helyette velye, a test szétmálik, elenyészik; a halhatatlan szellem azonban dicsőbb életre kél. A szőlő hüvelyét is szétzúzzák, az eszencia pedig kiválik belőle és mintegy átszellemültél! él tovább és éltet. A mi hivatásunkkal, a neveléssel is bensőséges analógiát szemléltet a szüret. A nevelés megtalálja és kifejleszti, életerővé tökéletesíti a fejletlen gyermek tehetségeit, megvalósítja a lelkében szunnyadó ideálokat. A szőlőben, a mustban is megvan a zamatos, tüzes bor eszménye. Ezt neveli ki belőle, ezt fegyelmezi energiává, a borászat pedagógiája. Nevelés nélkül elfajul az ember, elrohad a szőlő, megecetesedik a must. A bor fázisai párhuzamosak az emberi életkorokkal. Az édes szőlő a gerjedelem nélküli kedves gyermekkorhoz hasonlít. Az erjedő, forrongó must a pezsgő ifjúsághoz, melynek ki kell forrnia, hogy leszűrődjék. A megtisztult, tartalmas, erős bor a higgadt, érett férfiú képe. Ezentúl azonban, sajnos, sántít a hasonlat. A vér forraló tüzes óbort szereti az öreg ember, de nem a vele való egyezés, hanem inkább az ellentét miatt. Azt mondják a boros gazdák, hogy az uj- bornak van memóriája. Másodősszel, forrása évfordulóján visszaemlékezik erjedő must korára és ismét forrni kezd. Ebben a vidor baráti körben, ez erőtől duzzadó, viruló fiatalság közepette én is felzsendülök és nekem is eszembe jut ifjúságom. Nem annyira az az első, mikor ezelőtt valami negyven évvel, mint bécsi diák, először hajóztam el Vác mellett. Hanem az az idő, mikor ezelőtt jó busz évvel tanára voltam szeretett házia pótadó felemelését. Ez lesz aztán a csoda!) A vége mégis az lett a tárgyalásnak, hogy si került Fóti Gyulának és a tanácsnak úgy csoportosítani a számokat, hogy egy évig megint nyugodt lehet a város polgársága: 40 percentnél nem lesz nagyobb a pótadó. Az a néhány városatya, a ki el nem ment a három órás ülés alatt, még megvárta az utolsó tárgyat is: Bauer Mihály korcsmajogot kér a Deákvárba. A képviselők kábultak voltak a sok számtól és olyan hangulatban voltak, hogy megszavaztak volna mást is, hát ez ellen sem szóltak. Csak most már a pénzügyigazgatóság ne okoskodjék s lesz korcsmájuk a Deákváriaknak. Hírek. — Kossuth-szobor Rákospalotán. Nagy ünnepségeknek lesz jövő vasárnap színhelye Rákospalota. E hó 18-án délelőtt leplezik le nagy ünnepélyek kötött Kossuth Lajos márványszobrát. A leleplezésen Kossuth Ferenc, a kormány, a képviselőház és a vármegye vezetői is megjelennek. Rákospalota küldöttsége Vágó Ferenc főjegyző vezetése alatt a napokban Vácon járt s gr. Csáky Károly megyés püspökünket és Ivánka Pál főszolgabírót invitálta meg a nagy ünnepségre. — Megállt a szüret! 1878 ik esztendőt emlegetik a gazdák, mint a melyik évben úgy öntötte a szőlő a termést, hogy a mennyi hordót adtak, annyi must járt érte s még igy is oty nagy volt a termés, hogy földbe ásott kádakban forrott ki a must. Harminc esztendőnek kellett elmúlnia, hogy a szőlők ismét csodát produkáljanak s eső nélkül holdankint 00—80 hektoliter termést adjanak. Nem szólva arról, hogy az alföldön, Erdélyben szinte megelégelték az áldást és azt mondják, hogyha kevesebb volna, a termés jobb volna, konstagazdánknak, Borbély Sándor kedves barátomnak. Mások is vannak itt a tisztelt kollégák közt, kik kedves tanítványaim voltak és remélem, szives emtékökben tartottak engem. Elismeréssel és tisztelettel hajlok meg ^nök előtt, a kik a legnemesebb humanizmus apostolai. Ami az embert főképen és kilüntetően megkülönbözteti a többi mozgó élő lénytől, nem az, hogy ő az egyedüli, a ki bort iszik, hanem hogy az egyedüli, a ki beszél. Az ajk beszéde azonban csak annak a visszhangja, a mit a fül hall. A mit a szem lát, a szin, az alak, az a dolgok külseje, teste. A látszat csalhat. A hang azonban a dolgok belsejéből jön; benne és általa nyilvánul a tartalom, a lényeg, a lélek. A nevelők közt önök növelik a legnagyobb csodát: megszólaltatják a némát. A hanggal visszaadják neki a lélek szervét és visszaadják őt a társadalomnak. Mert az emberi társadalom a beszéden alapul. Es megtanítják őt a látás művészetére: hogy szemével halljon. Önök pótolják a természet mulasztását, a hiányzó érzékeket, sőt szaporítják a létezőket. A hatodik egyetemes érzék, a mely pótolhatja és hatványozza a többit, a melyekkel a lélek lát és hall, tapint és izei: a szeretet. Ez az önök speciális érzéke. Lehetetlen, hogy önök, a kiknek annyi boldogtalan köszöni boldogulását, ne legyenek boldogok e tudatban. Fenséges hivatásuk nehéz munkáját megkönnyíti az, hogy kitűnő vezérök van, a ki szerelő társuk. Poharamat emelem a vezérre, szeretett házigazdánkra, Borbély Sándor igazgatóra, szeretetreméltó kedves szép családtálnunk kell, hogy a mi vidékünkön is alaposan beütött a termés, a mely néhány szőlősgazdának ugyancsak főfájást okoz. Ennek pedig az az oka, hogy legnagyobb előrelátással sem lehetett megállapítani a termés nagyságát s minthogy nem volt elég a hordó, igen sok helyen be kellett szűntetni a szüretet. Alig van ma Vácon szőlőhegy, a hol egy_két szüret félbe ne maradt volna s bizony aranyért sem lehet már hordót kapni. A mi a Hegyalján minden évben ismétlődik, hogy a szüretek novemberben vannak, az lesz az idén. legalább részben, mi nálunk is. Novemberben még lesz hangos szőlőhegy Vác környékén, szüretelni fognak, ha ugyan lesz akkorra hordó, a mire ma még azonban nincs kilátás. — Október 6. a főgimnáziumban. A váci kegyestanitórendi főgimnázium ifjúsága vasárnap mise után üli meg rendkívüli gyűlésen az aradi 18 emlékünnepélyét. Műsor a következő lesz: 1. Himnusz, énekli a főgim- náziumi vegyeskar. 2. Október 6-án (Ábrányi Emiltől) szavalja Bárándy Imre IV. o. tan. 3. Ünnepi beszéd, tartja Walla Iván VIII. o. t. 4. Az aradi Golgotán (Szalay Károlytól) szavalja Hoitsy Lajos VIII. o. tan. 5. Szózat, énekli a vegyeskar. — Uj orvosdoktor. Kallós Oszkárt, ki tanulmányait, úgy a váci főgimnáziumban, mint a budapesti egyetemen kitűnő eredménnyel végezte, tegnap avatták orvosdoktorrá a budapesti kir. magyar tudomány- egyetemen. Gratulálunk 1 — Kinek szól a harang? Csütörtökön iktatták be a szerb pátriárkát, Bogdanovics Lucián volt szentendrei püspököt nagy ünnepségek közt Karlócán. Ebből az alkalomból a váci szerb templom harangjai egész órahosszat szóltak s figyelmeztették a híveket a nagy ünnepre. Csakhogy olyen községe kejára és nagyérdemű tanári karára! Éljenek soká és boldogul 1 Még egy szóra kérem szives türelmüket. Ez a kedves szüreti jelenet lelkembe idézi Canzi hires képét a váci szüretről. Még pedig annál élénkebben és kellemesebben,, mert e kép kitűnő tudós magyarázója ott ül kedves házigazdánk mellett. Ők ketten íő- inotivumai Vác iránti személyes rokonszen- vemnek. Szeretek Vácra járni és nagyon jói érzem itt magam. Elmélkedtem az itteni viszonyokról. E nevezetes régi város vidéke igen kies és változatos. Méltóságos folyam, termékeny róna, szőlőtermő domb és erdő- koszoruzta hegy: miniaturképe hazánknak. Fekvésénél fogva Vác arra volna hivatva, hogy Budapestnek Versailleseja, Potsdamja, Tivolija stb. legyen. A fővároshoz való közelsége és többirányú könnyű és kényelmes megközelíthetősége révén az itt lakók a világváros minden előnyeit élvezhetik annak hátrányai nélkül. Ősi püspökség, nevezetes országos intézmények, kitűnő kulturintéze- tek, jómódú és jóravaló lakosság stb. kiemelik a helyet a jelentéktelen vidéki városok sorából. Éhez képest itt pezsgőbb közéletnek, virágzóbb közgazdaságnak, élénkebb, intenzivebb, tartalmasabb, társadalmi, művé- veszeti, irodalmi, tudományos életnek kellene lennie. A városnak mindéhez meg volna a létjoga, anyagi és szellemi ereje. E tényezőknek egyetemes képviselője a múzeum tudós elnöke, a régi város legalaposabb ismerője, dr. Tragor Ignác kedves barátom éljen! Ilii
