Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-10-04 / 76. szám
Huszonkettedik évfolyam. 76. szám. Vác, 1908. augusztus 4. O «S' VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vasárnapi munkaszünet Vác, okt. 3. 1891. július 19-ike az a nevezetes nap, a melyen a vasárnapi munkaszünet kezdetlegesen életbe lépett, akkor szabadult fel a munkás a mindennapi iga nyomása alól és elérte azt, hogy végre valahára embernek és nem rabszolgának érezhette magát. A törvény intézkedése azonban csak részleges. Bizonyítja az a forrongás, a melyben a kereskedők vannak, mert a vasárnapi munkaszünetet, a mely eddig is csak részleges volt számukra, a kereskedelmi miniszter el akarja törölni. A dolog érdemes arra, hogy vele kissé foglalkozzunk és megvilágítsuk, vájjon csakugyan helyes-e a vasárnapi munkaszünet? Már Mózes, az ó-kor legelső és legnagyobb higiénikusa megparancsolta: „Hat napon át dolgozzatok, de a hetediket az Úristennek szenteljétek1“ Ez a parancs nemcsak vallási, hanem egészségtani szempontból is jelentőséggel bir. Az élettannak ugyanis egyik sarkalatos igazsága : minden munkálkodó, vagyis bárminő testi, vagy szellemi munkát végző állati szervezetnek, hogy bevételei és kiadásai egyensúlyát továbbra is fentarthassa, bizonyos betöltött munkaidő, „munkaképesség“ után, megfelelő munkaszünetre van szüksége. Ez a két tényező : munka és szünet rendes, egymást felváltó egymásutánban adja csak meg a kellő biztosítékot, hogy a szervezet, egyrészt tulsáA régi és mai váci szüretek. Irta: Sudár Sándor. (Harmadik közlemény.) Rossz borok termettek Kosdon, Szilágyon, Berkenyén, Nógrádon. Ez utóbbi helyen olyan savanyú volt, hogy azt fogták; rá, hogy a gazdák csak azért vizezték meg oly erősen, hogy könnyebben eladhassák. Még ma is visszaemlékeznek a jó szüretekre, illetőleg a jó borra. Meri a jó bort évtizedekig tartották. Ma a régi bornak az árát aránylag nem fizetik meg, mert az uj bornak is lehet az »öreg« szint és izt megadni. Pencen magában termett vagy 20000hektoliter a sok hegyben. De eladtak e néven a kör ifi fekvő falvakból 100,000 hektolitert. Ma Pencen alig terem egy ezer hektoliter, bár Evva Lajosnak, a volt népszínházi igazgatónak nagyobb szőlőtelepe van ott. A nép még mai napig sem fogott bele a költséges uj szőlőültetésbe. A vízzel felöntött törkölből sajtolták ki a »csingért«, mely néha jobb volt, mint más vidék bora. Ezt nevezték el »kapás-bor«-nak is, mert a szőlőmunkásoknak járt kiaszomj ellen, savankás volta miatt. A filloxera előtti időben igen szerette a váci, úgy az egész országbeli nép és a külföld is a »silier« bort. De mikor aztán kiszáradtak és meddők lettek a szőlőtőkék, elérkezett a pancsolás ideje, A régi >karcos«-ból gyilkos ital vált. gos megerőltetés folytán végkép ki nem merül, másrészt túlságos nyugalom miatt tunyává, munkaképtelenné nem válik. Tehát az egészségtan a munkaszünetet ajánlja, annál is inkább, mert a mi az alvás a napi fáradozás után, az a hét hat munkanapja küzdelmei végénav a sárnap. Ezt pihenőre szánni — kivált ha erős volt a hét munkája — egyik feltétele a hosszú egészséges életnek. Ebben minden kor és nemzet bölcse megegyezik, pl. Mózes, Pitagorás, sőt a munka államának egyik nevezetes embere, az amerikai Warren is, a ki azt mondjat „a mennyire saját sok évi tapasztalatom csak terjed, mindig azt találom, hogy a kik távoltartják magukat vasárnap mindennemű munkától, a hét folyamán kiválóbbat tudtak létrehozni. Meggyőződésem, hogy ők a hét hat napján' belül többet végeznek és feladatukat jobban teljesitik, mintha a hetedik napon is dolgoznának!“ Épen azért vasárnap legyen teljes munkaszünet, mivel a munka csak eszköz, de nem cél is egyszersmind. Ha' elvesszük a paraszttól, a ki egész héten húzta az igát, az óhajtott vasárnapot, a gyári munkástól, a ki hat napon át kilenc—tiz órán át végezte unalmas, egyhangú munkáját, a hetedik nap nyugalmát: meggátoljuk, hogy emberré legyenek, hogy élhessenek maguknak, a családjuknak, a társadalomnak. A társadalomnak és államnak nem lehet és nem szabad közbenjárnia, hogy a hatalmasok osztálya hatalmát a gyöngébbek Még kuvertákban is szállították a bort, azaz port a borcsinálásboz Dolgozott a fuxin és egyéb pirosító szer. Innen maradt fenn aztán az ellenszenv s ma csupán a zöldes-fehér bor a keresett cikk. A borpancsolás ellen szigorú törvényeket hoztak s a nagy lárma aláásta a külföld előtt jó hírnevünket. E csapást még ma is érezzük. A kevés új tőkével beültetett szőlők leve (körülbelül 10,000 bektől, a váci hegyekben) szintén jónak bizonyult, miután 1906-ban Tordán bronz-, 1907-ben Sepsi Szt. Györgyön arany-érmet nyert a helyi Gazdasági Szövetkezet az ott kiállított váci borok után. Erdélyben pedig kitűnő fajborok vannak, az is való — tapasztalatból tudom, hogy ama városokban s vidékeikben semmi, vagy éppen kevés bor terem. Megtermett itt a »konty alá való« édes bor is. Régente borainkat elvitték szekereseink az alföldre, a Bánságba, Bácskába. Különösen Temesvár, Pancsova szereltek borainkat. Abban az időben még nem termettek arra borok. Csak Baranya konkurrált velünk abban az időben. De hetihajó számra is vitték le borainkat. Nem egyszer részegüli meg az öreg Duna, midőn egy-egy boroshordókkal telt hetihajó alásülyedt. Nem is lehetett igen rossz bor soha, mert a püspökség, káptalan szabták meg a szüretelés idejét. kizsákmányolására használja fel. Az állam azt nem tűrheti, hogy közreműködése mellett olyan állapotok létesüljenek, a melyek az egész nemzetnek, vagy tagjai tetemes részének erkölcsi és fizikai hanyatlását, kimerülését vonják maguk után. Közgazdasági szempontból sem lehet teljes joggal érvelni a vasárnapi munkaszünet ellen, mert a munkaidő tartamának észszerűden meghosszabbítása nem jelenti egyszersmind a termelés emelkedését, a termékek javulását, hanem igenis okvetlenül maga után vonja a munkások kimerülését. Anglia, ellenére a szigorúan megtartott vasárnapnak, gazdasági termelését illetőleg első a világon s Dolfus, a hires mühlhauseni gyáros a munkaidőt a minimumra redukálván, többet és jobbat tudott ugyanannyi munkáskézzel előállítani, mint előbb. A hosszabb pihenés által emelkedett a munkások energiája, figyelme és lelkiismeretessége. Kereskedéseink vasárnap nyitva vannak. De vájjon szükséges-e ez? mindazokat a cikkeket, a melyeket a vevők ezen a napon szereznek be, nem szerezhetnék-e be máskor is, nem volna-e jobb, ha ezen a napon pihenni engednék a kereskedőt és pihennének maguk is. Történik pedig mindez egy kicsiny, de céljaiért makacsul küzdő csoport kedvéért. A kereskedők közül néhány, hogy társait megelőzze, a vevők iránti előzékenységből nyitva tartja boltját a hetedik napon is. A többi félve attól, hogy elveszti vevőit, kénytelen ' a kisebbség Jaj volt azoknak, kiket a »borbiztos« korai szüretelésen ért! Miért ne tették volna ezt a felsőbb hatóságok, na a termelőtől tizedet, hetedet, sőt néhány közelfekvő faluban, mint pl. Alsó- Pencen, ötödet szedtek! Volt eset reá, hogy a püspöki pincékben 30—40 ezer akó bor is összegyülemlett, mondjuk néhány éven keresztül, igy a barátok pincéjében is. Mert csak ó-borért jöttek a nagykereskedők, ha rossz termés volt az évben más vidéken is. A vörösházi dézsmaház működésére még én is emlékezem a hetvenes évek elejéről. Ez a püspöki joghoz tartozott. A másik dézsmaháza Kisvácon volt, mellette a Káptalané. Ez leégett, a má ik kettő még megvan. A gabonával is csak úgy voltunk, hogy raktáraink megteltek, vevő nem jelentkezett nagyobb vételekre csak akkor, ha rossz termés volt. Ekkor a mi hires szekereseink egészen Fiúméig, Triesztig is elvitték a gabonát. Innen hoztak vissza fügét, kávét, cukrot; Erdélyből szép fekete lovakat kanonokaink s szomszéd uraságok számára. Bizony Vácnak nagy forgalmi jelentősége volt valamikor. Vásárai alkalmával központja, találkozóhelye volt Felső- s Alsó-Magyar- országnak. Onnan hoztak túrót, cserzett bőrt, faedé-
