Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-09-27 / 74. szám

VÁCI HÍRLAP Az elemi iskola alsó osztályaiban eredményre nézve egészen mindegy akár nyolc órakor, akár kilenc órakor kezdődik az előadás. És ha alá­írom azt, hogy jobb és kényelmesebb hat éves gyermeknek, ha tél idejében kilenc órakor megy az iskolába, mert akkor a nap a ködöt már feloszlatta és a levegő enyhébb, még se tudnék sem a „pro“ és sem a „kontra“ mellett határozott állást foglalni, mert ezek célszerűsé­gét nem annyira az egyéni felfogás és meg­győződés, mint inkább a helyi viszonyok ha­tározzák meg, mert pl. a fenti érvelés mellett is, az osztatlan iskolában, melyik tanító látná szívesen, hogy kilenc órakor az egyenként megjelenő kis gyermekek háborgassák őt taní­tásában. Natonek Dezső. Igaz, hogy ma oly időket élünk, a midőn mindenki, tehát még a kis ember is, szeret mennél előkelőbb lenni; a népfelkelés korsza­kát is járjuk, a mikor jó, ha az apróság is megtanul mennél ügyesebben felkelni; no meg az sem árt, ha a közmondás szerint, mennél több aranyat lelni. De hiszen mi az ifjúságot éppen az egyszerűségre, a béke becsülésére és az anyagiság kerülésére óhajtjuk nevelni. Ezért s különös tekintettel városunk hosszas kiterjedt­ségére, a pusztákról be-bejáró apróságokra, határozottan a mellett vagyok, hogy az I. és II. osztály tanulói, a téli időszakban, pontosabban november hó 1-től április hó l-éig csak kilenc órakor járjanak az iskolába. Fődolog, hogy ekkor részesítsük őket jó meleg fogad­tatásban. Kramer Miksa. Fokozatos legyen a nevelés és a tanítás. Ez az elv lebegjen szemünk előtt, hogy fáradozá­sunk a kívánt eredményt meghozza. Már pedig igen rohamos az átmenet, hogy az eddig sza­badságához szokott apró nép katonai pontos­sággal jelenjék meg télviz idején a város vé­géről az iskolában. Eltekintve attól, hogy a gyenge gyermeket a reggeli órákban könnyel­műen kitesszük a zord időnek, idegessé lesz a kora reggeli kapkodástól. Könnyitsünk tehát az apró népen a kilenc órakor kezdődő taní­tással. Schönfeldné Láng Irma. A délelőtt kilenc órakor kezdődő tanítást a téli hónapokban az alsóbb osztályokban minden esetre üdvös volna nálunk is bevezetni; akkor az apróság tovább alhatna, másrészt a maga­sabb osztályok növendékei rendes időre az előadásokra jönnének, t. i. a nagyoknak kell a kicsinyekre várni, mig ezek felkelnek, öltöz­ködnek, reggeliznek — és végre fél kilenc óra felé az iskolába érkeznek. Kettős szellemi vesz­teség ! Budapest városi tanácsa több tanférfi tanácsára határozta, hogy október hó 25-től további intézkedésig kilenc órakor kezdődjék a tanítás. A tananyagot akként lehetne feldolgozni, hogy az illető osztálytanító a rendesnél fél, vagy egy órával későbben hazaengedi a reá bízott osztályt. Berger Mór. Vasárnapi levél. Hosszú esték . . . Az. olvasásról szeretnék egyet-mást elmon­dani. S erre az a körülmény késztet, hogy mig a hangverseny, vívás, stb. sok esetben csakis a kiváltságosak mulatsága, az olvasás általános szórakoztató eszköz. Számosán van­nak, a kik a nyáron betűt csak á cégtáblá­kon látnak, télen mégis -- ha más nem is jut — előszedik a ládafiából a kalendáriumot. Van azonban akárhány magasabb műveltségű család is, a hol valamely újságon kívül más olvasni valót ugyan nem igen találnánk — nyáron. A hosszú esték azonban a parasztot, urat egyaránt kényszerítik arra, hogy valami olvasni való után nézzen. Azt az embert, a ki szeret olvasni, nem keli félteni. Viszont sajnálatra méltó az, a ki bármely körülménynél fogva is nem szokott olvasni. Az értelmes ember minden könyvet élve­zettel olvas. Az értelmes olvasó fő, ha józan Ítéletével kiséri állandóan az olvasottakat, haszonnal olvas. Ez a képesség azonban csak igen kevés embernek a tulajdona. Tehát valóban haszonnal olvasni, csak kevesen tud­nak. S a milyen szent igaz, hogy sok ember­Csupán a csaja és pajor voltak a szőlőtőke ellenségei. Most pénze is legyen, de tudománya is annak, ki szőlőmunkával bíbelődik. Azelőtt bujtattak, kapáltak, metszettek, kö­töztek, ellettek, hegyeitek és — szüreteltek. Most? Bár a régi munka mind megmaradt, meggyülemlett a sok dolog és uj szó isme­rete: rigolozás, immunis föld s talaj, amerikai alany, szőlőoltvány, permetezés, fordítás, szénkénegezés, vincellér tanfolyam, a szám­talan idegen nevű szőlőfaj stb. Egy egész szótár megtelnék ezekből. Káptalan legyen annak a feje, ki mind ez uj szót könyv nél­kül tudja. Még szénkéneg raktára is van a városnak a Szt. Mihály kápolnáeska melletti szőlőhegy egyik oldalában. Mert »fenéül« robbanékony ez a szőlőférget és levélgombát pusztító szer. Hegybíró, szőlőcsősz most is van, de kevés dolguk akad. És aztán, ha 3—4 év múlva terem is az új ültetvény, nem hozza meg a gazda fárad­ságának gyümölcsét, mert az alvidék homok­jának olcsó bora konkurrál a hegyi borral. Ott kevesebb munkával is több terem meg holdján. A (bokszéra jelentkezése idejében hallottam a vigkedélyűnek és szellemesnek ismert Neszveda kanonok szájából e Jilokszerás vic­cet, midőn Gálik ügyvéddel, a volt nagy takarékpénztári igazgatóval találkozott, ki a szőlejéből jövet nékány tőkedarabot vitt ma­gával nadrág zsebében, hogy azokat otthon a górcsövön átvizsgálja, hogy minő is az a filokszera? — Jaj, amice, hát hol tartja maga azokat a tőketörmelékeket f Veszedelmes hely, hát nem tudja, hogy a filokszera a gyökeret szereti? . . . A »fagyos szentekétől mindig féltek szőlős­gazdáink s nagy tiszteletben állottak Pong­rác, Aonitác és Szervác,de különösen Urbán. (Orbán). A »Gombás« nevű szőlő területen, ott a Naszál-hegy tövében áll az egyik szőlőben egy kőfeszület. Ennek felállításához egy kis történecske fűződik. Egyik ottani volt szőlősgazda B. J., kinek az apja még a Gombásban bírta a szőlőjét, mesélte el tüzetesen a megtörtént esetet: Pásztor Imre molnármester szőlőjében ál­lolt szt. Urbán fából faragott szobra. Urbán napjára — a harmincas években — lefagyott a szőlővenyige fakadása teljesen. Pásztor kiment szőlőjébe kis fejszéjével — mi rendesen minden gazda kezében volt ak­kor fokos és bot gyanánt — s meglátván az iszonyú kárt, mérges dühében fellökte a szent jelvényt és megcsonkította fejszéjével iszonyú társunk értékes olvasgatása révén lett bol­doggá, sokszor nagy emberré, ép oly való­ság az is, hogy igen sokan lettek olvasmá­nyaik, könyveik miatt, még inkább azért, mert nem tudtak olvasni — szerencsétlenekké. Számos embernek isteni adomány az olvasni tudás, számos embert pedig megtanítottak erre nevelői. Oly fontos és sokszor egész életünkre ki­ható dolog az olvasni szerető», hogy első sorban a szülőknek kellene e kérdésen, kö­rülményen néha-néha gondolkozni. Gyer­mekük életének jövőjét alapoznék le akkor, a mikor az olvasást megszerettetnék velők. Persze, ha ezt akarjuk elérni, a megválogat tásnak úgy kell történnie, hogy a gyermek által elolvasandó könyvek mindenikét először a legtermészetesebb nevelő : a szülő olvassa el. Lehet, hogy fáradságos dolog, de e cse­kély áldozatot nem szabad sajnálni. Vannak, a kik hirdetik, hogy a kiválogatás nem feltétlenül szükséges, tíz nem áll. Ez lejlődő lélek. — inig a kellő higgadt ésszel, Ítélettel nem rendelkezik — csak az oly könyvet olvashat, melynek tartalma tényleg neki való. Az élet szomorú példái eléggé iga­zolják ezt. Az erkölcsében megromlott ifjú igen sokszor »pikáns« olvasmányoknak a rabja, jobban mondva áldozata. Ha az »élet­unt leányok«, a »szerelmi búbánatban síny­lődő hölgyek« leikébe, múltjába nézhetnénk, láthatnék, hogy igen gyakran egy-egy könyv­nek elolvasása után következett be a lelki egyensúly megbillenése. S ez nem is csodá­latos. Mert bizony a józan Ítéletet nélkülöző, oly könnyen befolyásolható olvasó, ha egy túlvilági gyönyöröket, eszményi szerelmeket lei ró könyv elolvasása után ismét a. durva köznapi éleibe zuhan s akár a varróasztal mellé kell ülnie, akár a konyhába leéli ki­futnia rántást keverni, ismétlem az ellentét az ily egyénnek — felforgatja lelke nyugalmát. Az il}r körülmények megakadályozhatása miatt szükséges eleinte a gyermek elé csakis válogatott könyveket adni. Az oly könyvek, melyeknek tartalmán, gondolatain,, jelenetein a csapongó gyermeki elme elkalandozik, csak fokozatosan, az értelem fejlődésével káromlások között, mert nem. tudott szőlő­jére a fagy ellen felügyelni, vagy ama máig is fennálló balhiedelem folytán, hogy e szent okozza a fagyot, ha nem könyörögnek eleget érte, illetve neki. Ezt a valóban szószerinti * szentségtörést« a szőlős-szomszédok megtudták és bevádol­ták őt az akkori »úrbéri széknél«, a mely a püspöki prefektúrán bíráskodott. Elítélték nagy kegyelem mellett. Fel kellett állíttatnia a már mondott nagy íafeszületet saját költségén a szőlőjében az Urbán szob­rocska helyére. Ez pedig a kiállítási költsé­gen kivid is nagyobb pénzáldozattal járt, mert minden ilyen jelvénynek, kis kápol- nácskáknak a város határaiban, ímutációja van, azaz a kegyes alapítványi hivatal kezeli a letéteményezett pénzt, melynek kamatai az illstő szt- emlékjel fentartására forddtalik. Pásztornak ezenkívül még 30 botoL »hány­tak a farára«. A megcsonkított szobrot behozták a vá­rosba és az öreg Fischer kádármesterhez vitték reperációba. Ott bevert évekig a pincében. Mig aztán nagy későn egy Madridi nevű pintérmester, ki mellékesen ügyes faszobrász is volt, egy újabb Urbán szobrot faragott látszólag erősebb palásttal látta el, szépen ki is feste lie.

Next

/
Thumbnails
Contents