Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-01-26 / 8. szám
Huszonkettedik évfolyam. 8. szám. Vác, 1908. január 25. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vác és állomási épülete. Vác, jan. 25. Lapunk más helyén írjuk meg, hogy a város küldöttsége e héten járul Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter elé. Uj állomási épületet kér a minisztertől a küldöttség. Azt a kérvényt, melyet átadnak, mai és szerdai számunkban közöljük. I. Vác város vasúti felvételi épülete még ma is ugyanaz, melyet az osztrák államvasut- társaság 1846. évben, a vasút létesítésének évében építtetett. Bár a hamarosan fellendült forgalom igényeinek az már fennállása első évtizedében sem volt képes megfelelni, mégis | megmaradt eredeti szűkes voltában egész az 1892. évig, a mikor is azt jobbról, balról hozzáépített földszintes szárnyakkal toldatta meg az osztrák államvasut vonalát és üzemét időközben átvevő M. Á. V. Ez a megtoldott és kifoltozott felvételi épület áll ma is az ő szegényes és szűk méreteivel, célszerűtlen és hasznavehetetlen helyiségeivel a M Á. V. vonalának a Budapest székesfőváros tőszomszédságában fekvő Vác állomásán nem csekély bosszantására, kinszenvedtetésére és botránykoztatására az innen utazó és ide érkező közönségnek, dacára annak, hogy időközben s különösen pedig az utóbbi éve kben a személyforgalomban oly mérvű emelkedés állott be, hogy Vác állomás az államvasutak személyforgalmi statisztikájában ma már a 9-ik helyet foglalja el s így méltán megérdemelné, hogy az óriási forgalom lebonyolítására egy modern és mai kor kívánalmainak megfelelő felvételi épülettel lenne ellátva. Láng Lajos volt kereskedelemügyi miniszter személyesen meggyőződött annak idején a panaszolt állapotok tarthatatlan voltáról s egy, 1904. évben Vác város polgár- mesteri hivatalához intézett leiratában megígérte és elrendelte felvételi épületünk sürgős kibővítését. Az erre vonatkozó miniszteri leiratot a tett ígéret tudomás és adandó alkalommal szives figyelembe vétel végett 1906 évben magán ütőn Nagyméltóságod érdem- düs munkatársa, Szterényi József államtitkár úr kezeihez juttattuk. Minthogy azonban az elviselhetetlen állapotok megszűntetésére eddigelé intézkedés nem történt, Vác város közönségének egészség-, élet- és vagyonbiztonsága érdekében kénytelenek vagyunk kérő szavunkat ismételten is felemelni. Mellőzzük ez úttal a M. Á. V. városunk közönsége jogos igényeivel szemben lépten-nyomon tanúsított érthetetlen közönyének rekrimináiását és az ebből előállott sérelmeink hosszú sorozatának előso- rolását — és csupán indóházunk újra építését követelő indokaink előterjesztésére szorítkozunk, hogy a fennforgó tarthatatlan és veszedelmes állapot megszűntetésének szükségességéről Nagyméltóságodat meggyőzhessük. A fülemüle. Bár a fecske, a gólya és a pacsirta is rokonszenvesek előttünk, de az a kis madár, melyről most szólni akarok, talán mindeniknél kedvesebb, hisz ezt minden nép szereti, róla minden költő énekel, de talán senki szebben, mint a magyar Vörösmarty, a ki a Madárhangok című költeményében a csalogányt az erdő szivének mondja. Ezt az istenáldotta kis madarat gyönyörű éneke teszi előttünk szerétté és tisz- teltté. A madárdal! Ki ne gyönyörködnék benne, mikor a természet új életre kel, a fák virágzanak és ezernyi bogár nyüzsög a légben: akkor felhanzik a madárda] is, a föld keleti felének ez a csodálatos bűvös-bájos légi zenéje, a melyhez fogható nincs a trópusok alatt. Valamennyi madár költő lesz tavasszal s többé-kevésbbé énekel, kiki a maga módja szerint. A madarak országa Michelet szerint, egy és ugyanaz a világosság, a verőfény és a dal országával. Annyi erő, teljesség, hajlékonyság, lágyság és báj nincs egy állathangban sem, mint a madáréban. A pacsirtával, a mi a hang gazdagságát és változatosságát, bőségét és gyöngédségét, kitartását és messzehangzását illeti, semmiféle madár sem vetekedhetik, mondja Tonssenel. Különben ugyancsak az a tudós a madárhang erejét egy érdekes hasonlattal fejezi ki: „A legkisebb madár megszégyeníti a legerősebb hangú emlőst. Helyezzünk láncokkal lekötve egy oroszlánt léghajóba, ordítása nemv sokára elvész a térben. Másként áll a dolog a hatalmas hanggal és légzési erővel biró kis pacsirtával, az éneke fonalán felszáll a magasba és élesen csengő hangját onnan is halljuk, a honnan őt többé nem látjuk.“ Ki győzné jellemezni a különböző madarak hangját, énekét, ezt a szent, áhitatos, mámoros, szerelmes, örvendező, ujjongó, csevegő, csüggedő és kétségbeesett költészetet, a mely mindig közvetetlen, igaz, őszinte, a melyben soha sincs tettetés, mint nagyon sokszor az embernél. Gyönyörűen imák a madár énekéről a francia Tonssenel, a német Brehm, a magyar Lázár, Nagy, stb , a hol ezekről szépen olvashatunk, én pedig visszatérek a csalogányra. Legművészibb énekesünk nagyon igénytelen külsejű. Felül rozsda-vörös ; hossza 8—10 cm. kiterjesztett szárnyakkal 15 cm. Honos Közép- és Dél-Európában és Ázsia nagy részében. A csalogány vándormadár, április elején jön hozzánk és augusztus végén távozik Afrikába. Fészkét rendesen sűrű cserjébe és és magas fűbe rakja, gyakran sövény közé és tüske bokorba, a hol olyan ügyesen elrejti, „hogy ember legyen, a ki rátalál." Fészke nagyon egyszerű, külső boritéka száraz lomb ; belül szépen ki van kerekítve és fűszálakkal kibélelve. A csalogány május elején költ 5—6 tojáson, a költés ideje 12—16 nap. A fiókák eleinte nem hasonlítanak szüleik! ez, a melyek őket lepkékkel, pókokkal és apró bogarakkal A zóna díjszabás életbelépte, a kedvezményes jegyfüzetek behozatala s különösem a kényelmes és gyors utazás, valamint a sűrű vonatközlekedés a váci állomáson évről-évre és oly rohamosan emelte a személyforgalmat, hogy a váci állomás személyforgalma tekintetében — mint már fentebb is jeleztük — ma az országban a 9-ik helyen. Ezt az óriási forgalmat a jelenlegi felvételi épületben lebonyolítani még rendes körülmények közt is lehetetlen, mert az oly szűk s befogadó képessége oly csekély, hogy az utasok legnagyobb része akár esik. akár havazik, akár hideg, akár meleg van, akár szélvész, vihar, vagy fergeteg dúl, a túlzsúfoltság következtében bűzhödt levegőjű várótermekből kiszorul és kénytelen egészségének kockáztatásával a légvonatos folyosókon, vagy a födetlen perronon — az Isten szabad ege alatt bevárni a gyakran óraszámra késő vonatokat. Vasárnapokon és ünnepeken, országos és heti vásárok, valamint búcsúk alkalmával, hogy meddig fokozódik ez a tűrhetetlen állapot s hogy micsoda képet tár elénk a szűk előcsarnokban a jegypénztáraknál — folyosókon — várótermekben és perronon tolongó emberáradat fülsiketítő és jajveszékelő lármájával, azt elképzelni csak az tudhatja, a kit vagy a kíváncsisága, vagy balvégzete visz ki ily alkalmakkor indóházunkba. S valóban hálát adhat az Istennek az a szerencsés halandó, a ki egy pár lábtaposás, hátba és táplálják. Három hetes korukban már elhagyják fészküket. A csalogány egyike a leghasznosabb madarakraknak, de sajnos, nagyon üldözik. Spanyol, Német, meg Franciaországban élő cselogányok- kal valóságos kereskedést űznek, sőt Spanyol és Olaszországban húsáért is üldözik. Ez röviden a csalogány leírása és életének külső oldala. Milyen más világ tárul azonban fel előttünk, ha ezt a madarat erkölcsileg és szellemileg tekintjük ; sehol annyi szerelem, annyi gyöngédség annyi harmónia, annyi művészet a természetben nincs, mint a csalogánynál. A csalogány remek költő, dala valóságos önálló szellemi alkotás Minden csalogánynak külön dallama van, a melyen saját érzelmei szerint idomít és változtat. Dala rendkívül ábrándos, majd gyöngéd és enyelgő, de csak a szabad csalogány igazi művész, mert a fogságban felnevelt fülemüle mindig kontár marad. Kit ne gyönyörködtetett volna már ennek a művésznek az éneke ? Este, ha a levegő is mintegy hallgatózva álJ, a lomb nem susog és a holdsugár merengve jár : akkor felhangzik a csalogány vággyal teljes éneke, - a mely édes ábrándba és csendes melankóliába ringatja a lelket. Szép a pacsirta éneke is, hisz Arany szerint az égbe fúrja énekét ; lehet az is, hogy hangja erősebb, de a csalogány éneke dallamosabb, változatosabb, művészibb, a csalogány határozottan érzelmeket fakaszt bennünk, mint valami művész. És milyen csodálatos, az est.