Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-08-12 / 62. szám
Huszonkettedik évfolyam. 62. szám. Vác, 1908. augusztus 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Munkásbetegsegélyezés és balesetbiztosítás. Xác, aug. 9. (.Minden munkaadó és munkás Jigyelmébe.) III. Azok a munkadók, a kik biztosítási köte- lezetség alá eső üzemükben rendszerint ötnél több munkást alkalmaznak, az 1907. évi XIX. t. c. 20. §-a értelmében minden naptári évről külön pontos és rendes nninkás-és bérjegyzéket vezetni és a jegyzéket három évig megőrizni tartoznak. E jegyzékek a jelen rendelet VII. a) vagy VII. b) számú mellékletének megfelelő nyomtatványon (Munkás- és bérjegyzék) vezetendők oly módon, hogy a jegyzék első izbeni használatba vétele alkalmával a jegyzékbe az összes alkalmazottak felveendők s rájok nézve az összes fejrovatok pontosan kitöltendők. A menyiben a munkaadóhoz uj alkalmazott lép he, az illető a jegyzékbe folytatólag felveendő s reá nézve is e rovatok kitöltendők. A jegyzékben minden egyes alkalmazottra nézve esetenkint bejegyzendő a kifizetett bér. Feltüntetendő továbbá a a munkás- és bérjegyzék felfektetése alkalmával egy Ízben az alkalmazott által élvezett természetbeni járandóság és mellékjavadalmazás is, későbben pedig a mellékjavadalmást és természetbeni járandóságokat csak akkor kell újból feltüntetni, ha azok tekintetetében változás áll be. A VII. a) és VII. b) számú mellékletnek megfelelő nyomtatványok közül a munkaadók tetszésük szerint bármelyiket használhatják. Az eszkimó. Ha az eszkimók között él egy súlyos nagy beteg, a kin többé kenés, füvek semmit sem segitnek; a ki kínnal vonszolgatja nyomorult életét, a kinek már napja-éje üres, rideg setét, azt leszúrják nyugodt szívvel, áldás annak a [halál; minek várná kínok között, a mig végre rá[talál. Mi magyarok másként teszünk, mi kíméljük ezeket, kulturember nem öli meg, a halálos beteget. Mért is ölné? a haldoklót ápolni kell nemesen, az már nem lesz az utunkba, nem vesz részt a versenyen. Mi az épet, erős férfit, pusztítjuk el ha lehet, kitől félünk, hogy eleszi előlünk a kenyeret. Vértesi Gyula. Az asszony áldozata. Nagyon tisztelt szerkesztő ur, úgy esett, hogy megesett. Megrendítő, szerencsétlen tragédia történt velem . . . bánatos szivvei, Azok a munkaadók, a kik busznál több nem állandó alkalmazottat foglalkoztatnak és alkalmazottaikról rendes bérjegyzéket vezetnek, e külön munkás és bérjegyzék vezetésére nem kötelesek, banem a helyett a bérfizetési jegyzékek egy-egy példányát tartoznak a törvény 20 §-a értelmében megőrizni. A betegség esetére biztosított pénztári tagok az 1907. évi XIX.t. c. 17 §-a értelmében tagsági igazolványokkal látandók el. A pénztár a kiállított tagsági igazolványt a munkaadónak küldi meg, a ki azt személyes felelősség terhe mellett köteles alkalmazottjának haladéktalanul kiszolgáltatni. A tagsági igazolványokért az országos mun- kás-betegsegélyző és baleset biztositó pénztár az 1907. évi XIX. t.-c. 17. §-a értelmében dijat szed, mely nagyságát a nevezett pénztár alapszabályai állapítják meg. Az 1907. évi XIX. törvénycikk végrehajtásával kapcsolatos átmenti intézkedések meg- tehetése céljából a jelen rendelet 2. és 5. §- ban foglalt határozmányok a következő rendelkezésekkel egészittetnek ki: a) A 2. §-ban előirt üzemi bejelentő lapot valamennyi olyan üzem és vállalat, mely ba- lesetbíztositásra kötelezett egyéneket foglalkoztat, tartozik az illetékes kerületi munkás- biztositó pénztárhoz szabályszerűen kitöltve beterjeszteni. Az üzemi bejelentő lapok rovatait azokra az üzemekre nézve, melyek már 1907. évi július hó 1-je előtt fenállottak, 1907. évi július hó 1.-jei állapot szerint, az időközben azóta létesült üzemekre vonatkozólag pedig gondtelt arculattal járok-kelek s nyugalmat sehol nem lelek. Ártatlanul szenvedek . . . nincs éjjelem, nincs nappalom, zokogva kiálltok be a néma éjszakába és a sápadt hold is résztvevőn bámul még sápadtabb arcomra . . . Családi nyugalmam, boldogságon van fel dúlva, nőm esténként igazolt ügyvédjével tanácskozik . . . valóperiratot szerkesztenek és áthallatszik a másik szobából, hogy »en- gedelmet kérek, ez nem bontó ok« . . . (ez az igazolt ügyvéd hangja) . . . >kikaparom a biró szemét, ha azt mondja, hogy ez sem bontó ok* . . . (ez a nőm hangja) . . . Én pedig ott ülök egyedül . . . egyedül, olvasom azt a gyönyörű regényt füzetekben, folytatásokban »Ártatlanul halálra Ítélve, a vagy Harc a millióért» nyomatott Bagó Lajos betűivel s az utolsó füzettel jár egy zenélő óra. A hetvenharmadik füzetnél tartok ... a hőst már kivégezték a kontinens minden államában, azonban szerencsére mindég feltámadt, a hősnő pedig minden füzetben ájul- tan dűl a szenvedés folytán valakinek a karjába ... A könnyeir csurognak a megrendítő történet olvasd kor szemeimből és mégis az én fájdalmai ', bánatom tenger az ő bánatuk cseppjéhez képest. De elmondom az esetet. Az »eset« a következő: Nőmmel lerándultunk Budapestre, egyik az üzembe helyezés időpontjának megfelelő állapot szerint kell kitölteni. Ezentöiül a 11. számú mellékletet képező üzemi változást bejelentő lapon be kell jelenteni a változás időpontjának faltüntetésével mindazokat a változásokat is, a melyek 1907. évi j ülius hó l.-je óta, illetőleg az üzembe helyezés időpontja óta a bejelentés tényleges megtörténtéig előfordultak. b) Az 5. §-ban előirt bejelentési kötelezettség első ízben kivételesen valamenyi biztosítási kötelezettség alá eső alkamazottra kiterjedt. A munkaadók tehát a pénztárnál nemcsak az újonnan belépő, hanem összes alkalmazottaikat bejelenteni tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy azokat munkába lépésük alkalmával az 1908. évi junius hó 30 ig fenáilott betesegélyző-pénztárnál, vagy 1907. évi 57.734. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében annak idején már bejelentették. Az e rendeletben előirt össszes bejelentéseket a munkaadók az illetékes pénztárakhoz postán is beküldhetik. Ebben az esetben a beküldés az 1907. évi XIX. t.-c. 204. §-a értelmében közönséges (nem ajánlott) levélben portómentesen történhetik, melynek boritékára az 1907. évi 56.811 számú kereskedelemügyi rendelet szerint a következő záradékot kell alkalmazni: »Az 1907. évi XIX. törvénycikk alapján portómentes.« A levelek boritékán azt, hogy a feladó munkaadó, fel kell tüntetni és pedig a következőképen: »N.N.- től, mint munkaadótól.« Az e rendeletben szabályozott bejelentések hitelezőmhöz konzultálni, a midőn szemébe ötlött — nem a hitelező urnák, hanem nőm őnagyságának — hogy a hölgyek többnyire rakott szoknyába járnak. Néma szemrehányással nézett reám imádott nőm minden rakott szoknya megpillantásakor és én önmagámban megesküdtem, hogy a mint hazaérkezünk, azonnal készíttetek egyet a mostanság divatos »Ferenc Jóska« kabáttal. Ünnepélyes eskümet megtartottam, illetve meg akartam tartani, de a kaján balszerencse nem engedte. Ugyanis egy délután feleségem távollétében lakásomra kérettem a masamód kisasz- szonyt. Megbeszéltem vele apróra az ügyet . , . megegyeztünk a szövet minőségében és színében s lelkére kötöttem Ö nagyságának, hogy egy örömteljes meglepetést óhajtok csinálni, miért is fődolog a legnagyobb titoktartás. A dolog rendben volt, de a masamod kisasszony ridegen kijelentette, hogy tekintettel az uj végrehajtási novellára csak azon esetben szállíthatja a ruhát, ha azonnal fizetek. Képzelheti, Szerkesztő Ur, zavaromat . . . először fölényes hangon magyaráztam, hogy a kisasszony kívánsága furcsa és a legnagyobb mértékben bántó . . . de nem használt . . . kérésre fogtam a dolgot, ígértem
