Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-07-26 / 57. szám
Huszonkettedik évfolyam. 57. szám. Vác, 1908. julius 26. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. „ Egyes szám ára 12 fillér. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az uj végrehajtás. II. Köteles tartásdij fejében az emlitett kész- pénzösszegek fele lefoglalható. Fontos ujitás, hogy a száz koronát meg nem haladó pénzösszeg letiltásánál a végrehajtató a végrehajtást szenvedő terhére nem okozhat költséget. A köztisztviselők mentességről intézkedő 6-ik szakasz kimondja, hogy csak rendes fizetésének és fizetés természetével biró bármely cimen élvezett pótlékának, valamint várakozási illetékének legfölebb egybarmada és ez is csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona (eddig 1G00 korona) a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. A köztisztviselő lakpénzéről szóló intézkedés a tisztviselők házépítése kedvéért módosult s most igy hangzik: A felsorolt személyek 1 akpénze csakis lakbérkövetelése fejében foglalható le a szolgálat után járó más járandóságaik pedig egyáltalában le nem foglalhatók. Ha az első bekezdésben emlitett valamely személy lakháznak a saját részére való építése, vagy megvétele végett lakpénzének lekötésével közokiratban fizetési kötelezettséget vállalt, az ebből eredő követelés behajtása végett a kötelezettnek lakpénze szintén lefoglalható. A köztisztviselők és özvegyeik nyugdijáról szóló sok viszontagságon átment 7-ik szakaszának törvénybe vett szövege a következőleg hangzik: A 6-ik szakasz első bekezdésében fölsorolt személyeknek nyugdija, vagy kegydija, úgyszintén a nyugalmaztatás folytán járó személyes pótdija, valamint a lelkészek aggastyán! fizetése legfölebb egy harmadrész erejéig foglalható le és ez is csak úgy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 1200 korona a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. Ha e személyek nyugdíj helyett végkielégítést, vagy ha a véderőhöz tartozó személyek katonai rangjuk elvesztésével kegydijat kapnak: ez a végrehajtási foglalás tekintetében a nyugdíjjal egyenlő. Ha a végkielégítés a beszámítható javadalmazás két évi összegében állapíttatott meg, akkor a lefoglalható rész az egy-egy évre eső összeg után külön állapítandó meg. Ugyanez áll a nyugdíj megváltása esetében is. (1885: Xl. t -cikk 28. és 31. szakasz.) Az előbbi három bekezdés eseteiben a 6. szakasz harmadik és negyedik bekezdését (szolgálati előleg, nyilván a betegápolási költségek stb.-ért) megfelelően kell alkalmazni. A nevelési járulék (1885: XI. t. ez. 39—44. szakaszai) egyáltalán nem foglalható le. A 6-ik szakasz első bekezdésében fölsorolt személyek özvegyeinek nyugdija, végkielégítése vagy nyugdijmegváltása, úgyszintén a nevelési járulék (1882. XI. 39—41. szakasz) egyáltalán nem foglalható le. Az uj eljárás a katonai házassági biztosítsák kamatainak végrehajtása alól való Élet és halál. Változás mindenütt, elhervad a lomb, de újra kihajt a fa ; lehull a virág, de újra nyílik, ha jön a tavasz. A nyár kalászos gazdagsága, a pezsgő élet légben, földön és vízben szintén halált jövendöl: minél zajosabb az élet, annál hamarább lesz csendessé az élő. Ősz és tél, tavasz és nyár azt hajtják csak szüntelen : lehullunk éltőnk fájáról mi is, a mint lehull a falevél. Akár Apolló nyila talál szivén, akár a hagyományos és félelmetes kasza dönt le bennünket, akár más valami költői tényező, sorsunk egyforma. Romba dől minden létező, de csak látszólag. Sem a rómaiak, vagy görögök, sem a lélekvándorlás tanai, de még Budha igéje sem tanítja ezt olyan határozottan, mint a természettudomány. Senki hitét, vallását nem bolygatjuk, mert mindenkinek legszentebb joga, legnagyobb boldogsága az, a mely mások részéről csak tiszteletet érdemel. A mit itt tárgyalunk pusztán a rideg való a természettudomány, a história és a néplélektan alapján. Sohasem volt egyenlőség a földön, hisz már az állítólagos paradicsomi boldogságban irigy szemmel nézte testvér a testvért. Erdő, mező, folyó dússá i.ette az egyiket, koldussá a másikat. Segíteni lehetett a dolgon, elég bunkó volt az erdőben, egyet letört a szegény, leütötte vele a másikat és mindjárt gazdag lett. Nem a vihar, nem az árviz, sem a medvék támadása nem indította őseinket az egyesülésre, a társadalom megalkotására, mindezek ellen kiki talált oltalmat, csupán embertársaik ellen nem volt a szövetkezésen kívül menedék. De még igy sem érték el sokan az óhajtott célt ezen a földön, nem volt tehát más hátra, mint reménykedni a túlvilágra. Ezért olyan tarka-barka, vigasztaló az ókor legműveltebb két népének, a görögnek és rómainak a másvilága. Melyik a jobb, a boldogság, vagy a Budha hirdette megsemmisülés, ki tudná megmondani? A ki egy hosszú élet utain végig fáradozott, a ki a mostoha viszonyoknak ezernyi bántalmát végig szenvedte, a ki testben és lélekben megtörve, lankadtan hanyatlik halálos ágya kemény szalmájára, vájjon vágyódjék-e még egy további lét után ? legbelsőbb meggyőződése mindenkinek a választás ténye. A tudomány csak azt mondja, hogy semmi valamivé, valami semmivé sohasem lehet, a parányi porszem, a végtelen min- denség egyaránt megmaradnak örökké, bár szüntelen változó alakban. Bárhogy tündököljön felettünk a Nap, még sem mondhatjuk róla, hogy ez mindig igy fog tartani, valamint azt sem, hogy mindig igy volt. A lest, az élet valami, tehát el nem veszhetnek, csak átváltozhatnak. Halhatatlanok vagyunk mindnyájan, de csak úgy, ha a halálnak nem a köznapi fogalmát vesszük. Mert nem az a mentességét az eddig 1000 korona helyett ezerkétszáz koronáig terjeszti ki. A inig eddig törvényes tartási dij fejében csak 600 korona volt mentes, a nyugdíj és személyes pótdij pedig korlátlanul lefoglalható volt, most az uj törvény azt mondja ki, hogy ebben az esetben a 6. és 7-ik szakaszban meghatározott mentségek feleannyira szállnak alá. A magántisztviselőkre vonatkozólag intézkedő 11-ik szakasz a mentességet feléről kétharmadra s ezer koronáról kétezer koronára emelte fel. Ez a szakasz igy hangzik: Állandó köz-vagy magánalkalmazásban levő, de a 6. szakaszban fel nem sorolt egyének fizetésének és bármely más cimen élvezett tényleges szolgálati járandóságnak legfölebb egy harmada és ez is csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. E szakasz szerint állandóan alkalmazottnak tekintendő az, a kinek járandósága sem nem napidij, sem nem oly munkabér, a melyet napszám, hétszám, vagy darabszám szerint fizetnek. Napidijaknak csak a napi öt koronát (eddig 3 korona) meghaladó része vonható végrehajtás alá. halál, midőn szétlocssanik az agy és az »ember meghal«, hanem még utána sok-sok minden következik, de már mi abban cse- lekvőleg nem veszünk részt. A halál ugyanis csak testünk bizonyos átalakulásának folytatása nagyobb mértékben, mert maga az élet is folytonos átalakulás; életnek véve azon működések összegét, amelyeket az egyén születésétől kezdve haláláig végez. Azért akár parányi infuzóriumnak, akár tölgyfának, akár a teremtés koronájának, embernek nevezzük az élőlényt, sorsa ugyanaz. Szétbomlik alkotórészeire, elemeire mindegyik. Nem maradunk örökké a koporsóban, a hova nyugalomra letesznek, a mi ott marad belőlünk, az csak parányi ásványi rész, az elégett fáklyának a hamuja. Felemelkedünk lassanként a légbe, leszivárgunk a földbe, elterjedünk mindenfelé, a nélkül azonban, bogy belőlünk a legkisebb súlyrész is eltűnhetnék. A test felbomlik ugyan vegyületeire, leg- főképen vízre, szénsavra és ammoniakumra, de ezek újra alkothatnak vegyületet. Ha meghalt a test, csak azért halt meg, hogy más alakban új életre keljen. Bámulatos dolog az élet. Mindig vénül, de mindig ifjú; mindig Haldoklik, mindig újjászületik. Véletlen megszakítja, erőszak összezúzza, össze a betegség, az éhség és mégis létezik, rabolva lelki- ismeretfurdalás nélkül és tehetetlenül önmagából, de folyton sokasodva és terjeszkedve* megtöltve a földnek minden zúgát, a hol táp-
