Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-07-19 / 55. szám

Huszonkettedik évfolyam.

55. szám.

Vác, 1908. julius 18.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Osztatlan munkaidő.

Vác, jul. 12.

Régi panasza minden közhivatalnoknak, hogy a napnak minden szakát a dohos, füstös iroda helyiségben kell töltenie. Különösen a nyár beköszöntekor hangzik fel mind sűrűbben az óhaj a hivatalos munkaidő célszerűbb beosztása iránt. Nem lesz tehát talán érdektelen, ha rámutatok az osztott és osztatlan munkaidő közötti kíilömbségre, illetve ha föltárom előbbinek hátrányát és az osztatlan munkaidő szociális, anyagi és társadalmi előnyeit.

Első sorban nézzük a közönség hangulatát^ melynek szolgálatában a köztisztviselő áll, miként vélekedik az a hivatalos idő megváltoztatásáról. Hát kérem, volt alkalmam többek nézetét hallani és mondhatom, nem akadt egyetlen ember sem, a kinek nem lett volna egészen mindegy akár reggel 8-tól délután 2-ig, akár 9-től 12-ig és délután 2-től 5-ig áll rendelkezésére a köztisztviselő, de sőt többen hangoztatták, hogy szívesebben vennék, ha a déli órákban, illetve 12-től 2-ig is végezhetnék dolgukat az egyes közhivatalokban. A legfőbb fórum, a közönség tehát nagyon szívesen belenyugodnék ebbe a köztisztviselőkre nézve oly nagy horderejű változásba. És most nézzük magát a köztisztviselőt. Köztudomású, hogy a köztisztviselők, de különösen a városi tisztviselők nem valami fényes anyagi dotációban részesülnek, de sőt a kisebb állást betöltők valósággal küzdenek a megélhetéssel és

azért a csekély fizetésért a jelenleg fennálló osztott munkaidő alatt egész napjuk le van kötve, egész napon át ott kell nekik görnyedni az íróasztal mellett. Munkabírásuk is csökken délután, mert hiszen mindenki magáról tudja, mily nehéz, különösen a nyári hőségben ebéd után, mikor oly jól esne egy kevés pihenés, azonnal ismét munkához fogni. Ellenben a reggel 8-tól délután 2 óráig tartó osztatlan hivatali idő alatt pihent erővel, egyfolytában dolgozva az a hivatalnok sokkal alaposabban végezne, mert jó munkát úgyis csak a délelőtt folyamán lehet végezni. A mellett, ha a délutánjuk szabad, a kisebb fizetéses tisztviselők igen könnyen jó mellékkeresetre tehetnek szert és mivel majdnem minden köz- tisztviselő társadalmilag is exponálva van, ebbeli kötelességeinek is eleget tehet, végül pedig elég idejük lenne magukat tovább képezni is és ez által meg volna a reményük különösen a kisebb állást betöltő tisztviselőknek arra, hogy egykor a kellő kvalifikáció elnyerése után előbbre is mehetnek és munkásságuk meg szorgalmuk által tisztességes megélhetést biztosítanak maguknak.

Megvallom, e rövid kis cikknek egyedül az a célja, hogy felhívja a város vezető köreinek érdeklődését az osztatlan munkaidő iránt, mert a mi kedves városunkban, hála Isten, már minden hivatalban behozták az osztatlan munkaidőt, csupán a városi tisztviselők kénytelenek még mindég egész napon át a munkaasztal mellett ülni. Azonban vallják meg őszintén, hogy ennek saját maguk is az okai. Mert a hogy én a város polgármesterét és a városi tisztviselőtestület tagjait ismerem, azok, ha a tisztviselők nyíltan fellépnek kérelmükkel, e méltányos, a tisztviselőknek kulturális, szellemi családi és egyéni érdekeit szolgáló kérelem elől, nem hinném, hogy kitérnének. Hiszen az osztatlan munkaidő behozatalával a munkaidő meg nem rövidül, ellenkezőleg a munkaidő egybefüzése által, ha időben nem is, de szorgalmas, kedvteli munka tekintetében meghosz- szabbodik. Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy a ma fenálló rendszer mellett az élelmiszerek és lakásdrágaság lehetetlenné teszi a városi tisztviselők megélhetését, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy ez a rendszer a városi tisztviselőknek sem egészségük megóvására, sem pedig ismereteik gyarapítására lehetőséget nem nyújt, minthogy végül az osztatlan munkaidő a város közönsége érdekeinek minden sérelme nélkül megvalósítható, de sőt az a közönségnek határozottan érdekében áll, mert elégedett, munkabíró, szorgalmas, szellemileg képzett és rendezettebb anyagi viszonyok között élő tisztikar áll majd rendelkezésére, bízom benne, hogy a város vezető körei, a tisztviselők iránt eddig is . tanúsított jóindulatukkal ezt a reformot mielőbb életbe fogják léptetni. A reform behozatala külömben csak egyetlen egy abnormis állapotot fog csupán teremteni. A városi tisztviselőknek tudniillik meg kell

A váci csatatéren.

1908. julius 17.

I.

A szabadságharc bús idejéből egy emlékoszlop áll a dombtetőn, félszázad óta a népnek mondja: »Vándor megállj, tekints szét e mezőn!«

A nép megáll. Imát küld az Úrhoz, mely a madárral gyorsan szárnyra kél, Ő meg addig a fülekbe zsongja: »Honvédeink itt küzdtek a jogért.«

Bús szavától a nép a könyeit földre hullatja le, melyből a szabadság fája nő ki és annak levele.

De az oszlop nem vesz észre semmit,

Ő csak tovább beszél:

»S itt nyugszanak, kik vért és életet áldoztak a honért.«

' II.

Azért te romlott, büszke, gyáva nép Imára kulcsold össze a kezed és úgy áld a magyarok Istenét,

»Fia a szabadság napját élvezed.«

Mert te érted hullott el annyi hős, hogy e földön erős légy és szabad, ismételve mondja ő te néked:

»Áld érte Istent s e szent hamvakat!«

Megmozdul a föld a sir tetején s mintegy óriás emelkedik a sir hói egy fa, melynek lombjai Márja országán elhelyezkedik.

Honnét e fa? így kérdi most a nép az oszlopot, ki ily szókra fakad : »Honvédeink véréből nőtt e fa, mely vész s viharban enyhe nyugtot ad.«

III.

Ne ontsd hát könyedet te gyáva nép, ne is keress soh’ sem te jobb hazát;

Ó, ne csüggedj el, ne még akkor sem : »Ha zsarnok lába nyomja e hazát!«

Félszázad óta biztat téged ő és még ki tudja hány félszázadnak népe fogja tőle hallani, hogy:

»Ne csüggedj el, hisz ők csak nyugszanak !«

Ébredj tehát, ébredj te gyáva nép, szabadságod nem egészen teljes, fél kezeden rajt csörög a bilincs és te magad szolgaságban szenvedsz.

De ha már nem bírod elviselni a szenvedést, a sok fájdalmakat;

»Széttörni békót, szolgaláncokat felkelnek újra ők, a hős fiák!«

Bánffy Gyula.

Hosszú élet.

— Olvassák el, a kik nem életuntak. —

A gróf Festetics-család déglii levéltárában I egy 1771-ből való recept őriztetik, mely hosszú I életet »biztosit« Évszázadokon át a Yernest I család titka volt s egy tagjának, dr. Yernest ' svéd orvosnak iratai közt találták halála után.

Az ő nagyatyja, e szert használván, 130 évet élt, anyja 107-et, atyja pedig 112 éves korában halt meg. Nevezett doktor is csak azért halt meg »már« 104 éves kovában, mert lóról esvén le, nyakát törte!

Nézzük tehát, milyen szerekből áll ez a fontos recept? Alkotrészei a következők:

1 uncia (körülbelül 30 gramm) aloe socot- rina.

v5 uncia sáfrány a legjavából.

x/b „ agaricus albus.

Vs » cedria.

Vs » gentiana.

Vg „ rhabarbara.

7* „ talcum venetum.

E szereket por alakjában erős üvegben kell elhelyezni és reájuk egy itce jó borszeszt önteni. Az üveget hólyaggal kell elzárni, hogy azonban az erjedés termékei szét ne vessék az üveget, tűvel néhány szúrás ejtendő a hólyagon. Ennek már most kilenc napig sötét helyen kell állnia; reggel és este (az óra nincs meghatározva) jól felrázandó. De már a tizedik napon baj volna, ha újra felráznók! Ekkor ugyanis óvatosan át kell önteni a folyadékot egy másik üvegbe, de csak annyit, a mennyi tiszta. A visszamaradt részre újra egy itce borszeszt kell önteni s az eljárás kilenc napon át ismét ugyanaz; a tizedik napon aztán meg kell szűrni a folyadékot s a szürletet azután hozzá kell önteni áz első folyadékhoz. Ekkor kész az orvosság, mely-