Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-07-19 / 55. szám

2 VÁCI HÍRLAP majd ismerkedni a kantin rendszerrel, bátor az én szerény nézetem szerint a városi tisztvise­lők nagy részének egészen mindegy, akár meg­osztva, akár osztatlanul kell végigkoplalniuk a napot. Nemo. Vasárnapi levél. Verseny után. Evezős versenyünk legjelentősebb tanulsá- ságáról — a társadalmi bizottság szereplésé­ről — már a verseny előtt elmondtam egy­két gondolatomat. Most — a midőn már a versenyről, mint elmult dologról beszélhe­tünk — most is volna egy-két szóm; a ver­seny tanulságainak folytatásaként. Nem újat mondok, mindazonáltal nem írnom meg hangoztatni, hogy az elmult va­sárnap városunk diadalmas napja volt. Azon­ban nem csupán azért, mert a versenyben a mi evezőseink szerepeltek a legfényesebben. Még ha kevesebb győzelemmel is zárult volna le részünkről a nap, 1^08 július hó 12-ére még akkor is büszkén tekinthettünk volna vissza. így azonban a hármas győzelem folytán a hármas sikeren belül, nagyobb osztályrész jut a sikerből a szűkebb körnek, a sportegyesületünknek. E győzelmek bizo- nyitékai annak, hogy a sportegyesület eddigi vezetése, működése helyes, áldásos, az oku­lás az egyesületre nézve röviden az, hogy továbbra is a megkezdett úton haladjon előre. Ez a leghelyesebb. Nem az elmélet, hanem a tapasztalat, meggyőződés által szer­zett igazságok látása nyomán. Dicsőséges napja volt ez a városunknak. A vendégek legtöbbje oly helyekről jött hozzánk, a hol a kultúra kétségtelenül előbbre van, mint nálunk. Mind nagyobb városok — Budapest, Győr, Komárom, Temesvár stb. — a hol a kultúra alkalmasabb talajt talál a megerősödésre. Mégis ezek mind meglepetten tapasztalták közönségünk nagy arányú érdek­bői naponként kétszer, reggel és este, 7—8 cseppet kell vörös borba, teába, vagy levesbe cseppentve meginni. E gyógyszernek naponként való használa­tával hosszú ideig egészségesen él az ember, ha semmi más orvosszert sem használ s ha az érvágást is mellőzi. Ez elixirium pótolja az erőket, erősiti az érzékszerveket, csökkenti a kifolyásokat, eltompitja a köszvényfájdal- mat, megakadályozza fölfelé terjedésöket, megtisztítja a gyomrot minden vastag és ösz- szeálló nedvességétől, melyek emésztetlensé- get, szédülést és fejfájást okoznak, megöli a férgeket, meggyógyítja néhány perc alatt a gyomor- s bélkólikát, élénkké tesz, segít a vizkórosokon, az emésztetlenséget egy óra alatt meggyógyítja a szívdobogást megszűn­teti; a süketek dobhártyáját megpuhitja, ha gyapotba itatva a fülébe tesszük; egy időre megszűnteti az odvas fog fájdalmát, ha gya­potra cseppentve, az odvas fogba kerül; tisz­títja a vért, keringését előmozdítja és kitűnő ellenszer mérgezésben; élénk pirt kölcsönöz az arcnak; fájdalom nélkül purgál; minden váltólázat meggyógyít; hasznos szer ragályos betegségek ellen; a himlőt veszély nélkül kihajtja és még azon kiváló jeles tulajdonsága van, hogy belőle nagy adagot is kár nélkül bevehetni és hogy mindenre jó. így ir az öreg levél. Tessék megpróbálni! lődését a verseny minden mozzanata iránt. Ez az érdeklődés megmutatta, hogy lakossá­gunknak meg van az érzéke a jó és szép iránt, csak meg kell adni az alkalmat, hogy egészségesebb és fejlettebb igényű vágyaik kielégítést találjanak. Társadalmunk vezető emberei okulhatnak ebbői. Gondoskodni kel­lene róla, hogy lakosságunk nagy tömegére is mindenkor jusson egy-egy nemesebb szó­rakozás, szebb élvezel. A mig ezt nem tudjuk elérni, ne csodálkozzunk, ha látjuk lakossá­gunk tombolását a cirkuszban, a midőn Gara Sulimán megállapodás szerint legyűri Ander­son mestert. A verseny nagy pompájában oly sok mo­zaikszerű, apró-cseprő érdekes tényből volt összetéve, hogy érdemes akármelyiket is ki­ragadnunk, azt megforgatni kezünkben s róla való gondolatainkat elmondani, esetleg kicserélni. Kisértsünk meg egyet kivenni, a mely bármelyike is a megforgatás után egy kis tanulságot nyújt, de csakis egyel. A töb­bit átengedem másnak. Mily szép — messziről — a pannonok és a dunaisták vetélkedése. (így nevezik a Pannónia és a Duna tagjait.) De csakis messziről szép. A mikor még még messzelátóval is alig lát­hatók. A mint közelünkbe jönnek, avagy egészen a közelből szemléljük őket, nem gyönyör már a láthatásuk. Nem a két ne­mesen küzdő tart versenyt, hanem az elkese­redés fegyverével küzdő két »rivális«. Nem emlékszem oly szövetségi versenyre, melyen ha mindketten egy számba benevez­tek, valamelyes baj, torzsalkodás ne lelt volna. Vasárnap is így volt ez. Emlékezzünk vissza a legutolsó versenyszámra. És ennek a viszálykodásnak az alapja, ma a XX. században; felekezeti különbség. A pannonok keresztények, a dunaisták zsidók. Mindkét egyesület népszerűségéből sokat veszít e felekezeti viszálykodás miatt. Ez utóbbiból mindazok okulhatnának, a kik a templomon kívül is vallás szerint osz­tályozzák ember társamat. Szentgyörgyi. Hírek. Egy asszony ideái. Olvasóink, főleg pedig az érdekelt hölgy­olvasóink, emlékezhetnek arra a felszólalásra, mely lapunkban látott napvilágot s a melyet egy váci uriasszony irt arról, hogy miért vannak a váci hölgyek kiszorítva délután az uszodából. A helyes felszólalásra, mint hall­juk, a rendet megváltoztatják s a nők dél­után is hozzájuthatnak a fürdőhöz. Most ugyanezekből a kezekből újabb le­velet kaptunk s abban a reményben, hogy a tanácsot ott, a hova cimezve van, meg is fogadják, itt közöljük: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Köszönöm szívességét, mellyel utolsó leve­lemnek b. lapjában helyet adott. Az elért eredmény legalább annyi, hogy a fürdőtulaj­donos úr kilátásba helyezLe az eddigi be­osztás megváltoztatását legalább a jövő évre, ha t. i. a váci hölgyek ebbelí kívánságuk mellett még a télen is megmaradnak. Tehát hölgyeim, itt az idő, hogy saját érdekünket közös erővel, minden kicsinyes pártoskodás és külömbség nélkül, egyesült erővel érvé­nyesítsük és a hideg időszak bekövetkezte­kor se feledkezzünk meg mostani óhajunk­ról a délutáni fürdőzésre vonatkozótag ! De hát ki gondol télen a Dunafürdőre, avagy ki nyáron a korcsolyázásra. Pedig úgy az egyik, mint a másik egészséges, testedző és szükséges. Az angol nemzet azért lett oly naggyá, mert gyermekei — nők és férfiak egyaránt — sportűzők. Nem hivatásképen, nem foglalkozásképen, de az angol ember tudja, hogy megerőltető szellemi foglalkozása után mi se képes őt jobban regenerálni, mint ha 1—2 órát szabadban »sport«-ol. Télen korcsolyázik, nyáron evez, tenniszezik stb. Mi váciak, de különösen mi váci nők, a sors­nak úgy látszik mostohái vagyunk. Az uszo­dát csak a sors kedveltjei — t. i. a kinek megfelelő cselédsége van (de hát kinek van az?) — használhatja, már a minap említett okoknál fogva; korcsolyázásról pedig még álmodnunk se lehet. Hogy miért nem, azt mindenki könnyen belátja, ki városunk vi­szonyai iránt érdeklődik. A Dunán korcso­lyázni életveszélyes, tehát tilos. Sportegyle­tünk dicsekedhet ugyan szép fekvésű kor­csolyapályával, de hát ki az a kiváltságos, ki naponta elrándulhat a város legvégére, hogy ott egy órácskát az egészséges testedző sport­nak szenteljen? Lezajlott most már a városunk sportem­bereit hetek óta izgatottságban tartó országos evezősverseny. Talán most több idejük lesz az uraknak magánérdekük mellett a közér­deket is szemügyre venni; talán tatáinak egy modus vivendit, mely szerint már idején gondoskodhatnak megfelelőbb pályáról, mely a város szivében volna s ez esetre a sport­egyesület is jól járna, mert tagjai száma meg­kétszereződnék. Ha egy város fejlődni akar, annak társadalmának egyesült erővel kell fejlődésén működnie! Ha soraimat időszerűtlennek tartja, igen tisztelt Szerkesztő úr, úgy kérem ennek okául elfogadni, hogy óhajunk nem úgy járni a sportegyesülettel, mint a fürdőtulajdonossal, ki jogosan jegyezte meg; Ilyen kívánsággal nem szabad utolsó percben előállani ! Ha hajlandó fentebbi soraimat tisztelt Szer­kesztő úr közölni, úgy ismét egy közkiván- ság áll egy lépéssel közelebb megvalósulá­sához és ez által igen lekötelezne egy anyát a többiért is. — A váci csata évfordulója, A szokásos ünnepségek között folyt le az idén is most pénteken 1849. július 17-ének, a váci csatá­nak évfordulója. Reggel hét órakor JBucsek István alsóvárosi apátkanonok-plébános két papnövendék segédletével énekes gyászmisét mondott az elesett honvédek lelkiúdveért, mely alatt az Ipartársulat dalárdája Mihály Rudolf karnagy vezetésével gyászdalokat énekelt. Mise és ima után a közönség a szo­borhoz vonult, a hol az Ipartársulat a him­nusszal kezdte meg az ünnepélyt. Bánjfy Gyula szavalta el igeu hatásosan saját szer­zeményű szép költeményét, melyet lapunk mai számában talál az olvasó, ezután majd Csányi László jogszigorló mondott eszmékben gazdag emlékbeszédet. Pölcz János ipar tár­sulati tag szavalt a beszéd után egy alkalmi költeményt tűzzel, érzéssel s az Ipartársulat dalárdája a szózat precíz eléneklésével fejezte be az ünnepélyt. Szomorúan kell konstatál­nunk, hogy az emlékezetes nagy nap ünnepsége is évről évre mindig kisebb ér­deklődés melleit folyik le városunkban s ha a polgármester vezetésével a város teljes tisztikara, az Ipartársulat dalárdája s egy-két hazafias polgár meg nem jelenik ott, bizony I senki sem vesz részt az ünnepségen.

Next

/
Thumbnails
Contents