Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-04-15 / 31. szám

Huszonkettedik évfolyam. 31. szám. Vác, 1908. április 15. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára fi] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Cikkek a váci vízvezetékről. ni. Vác, ápr. 14. Az ivóvíznek állandó alkotó részét képezik a vasvegytiletek. Ezek bár csak kis mennyiség­ben oldódnak, mégis sok kellemetlenségnek okai. A vasvegyületei a víznek kellemetlen, összehúzó fanyar izt adnak. Ha ilyen viz leve­gőn áll, abból vasrozsda válik ki, mely azt zavarossá teszi. Házi kutaknál a vas okozta baj kisebb, legföljebb hosszabb ideig kell szí­vatnunk, mig tiszta vizet kapunk. Vízvezetékek­nél azonban nem tudunk oly egyszerűen segí­teni. Itt ugyanis a vas, bár lassan, a csövek falain rakodik le. Egy ideig a viz tiszta, de időközönként, különösen nyáron, mikor nagyobb a vízfogyasztás, a rozsda leválik a falakról s a viz zavaros lesz. Budapesten is, mig az uj vízművek el nem készültek, gyakran előfordult, hogy napokig ivóvíz helyett egy barna ihatat­lan folyadékot kaptak. E bajon oly helyeken, hol vasban szegény vizet nem találnak, csak költséges berendezéssel lehet segíteni. Lényege e berendezéseknek, hogy a vizet, mielőtt a vezetékbe jut, levegővel keverik s a kiváló rozsdától megszűrik. Hogy aránylag milyen kevés vas képes vízvezetékekben zavart elő­idézni, annak megvilágítására a budapesti vegyvizsgáló intézet 1903-ik évi évkönyvéből idézem a következőket: „És valóban az 1902. évi junius havában fellépett vaskalamitás erre a körülményre ve­zetendő vissza. Kitűnt ugyanis, hogy a duna­keszi határban kiépült második szakasz néhány kútja a szokottnál nagyobb mennyiségű vasat tartalmaz. A XI. és XII. szánni kutak vize e miatt a levegőn csakhamar megbámult és zavaros lett. A XII. számú kutat tápláló talaj­víz leggazdagabbnak bizonyult vasban. Abban 4—5 milligramm vas találtott.“ Megjegyzem, hogy az időben a budapest — balparti vízvezetéket 70 kút táplálta, ezek leg­többjének vizét majdnem vasmentesnek találták és ebben a vasban leggazdagabb vízben is literenkint 4—5 milligram, azaz 4—5 ezredrész gram, vagy 4—5 milliomod dekagram vas volt. Oly csekély mennyiség ez, melyről a nem szakértő el sem tudja kezelni, hogy lemérni lehessen. Az elmondottak után nézzük, miképen gyűjt­hető a vízvezeték céljaira alkalmas viz. Nem akarok hosszadalmas lenni, nem kívá­nok részletekbe bocsátkozni, mert ennek célja úgy sem volna, csak jelezni akarom a legin­kább használt módokat. Vízvezeték céljaira használhatjuk a források és he^vj patakok vizeit, gyűjthetjük kutakból, he 7C természetesen szűrt folyóvizet és ugyanazt mesterségesen szűrve. E legutóbbi eljárás, bár több helyütt külö­nösen kisebb vízvezetékeknél bevált, tekin­tettel a budapesti régibb vízvezetéknél szerzett tapasztalatainkra, nem ajánlható s ezért ezzel nem is foglalkozom. Ha van s vize alkalmas, úgy több okból leginkább hegyi források, vagy patakok vizét használjuk fel. Ugyanis a viz kémiai vizsgálata könnyen megejthető, de a vizsgálatból a legtöbb eset­ben csak a viz teknikai használhatóságáról mondhatunk Ítéletet, mivel abban ritkán van­nak olyan alkotó részek oldva, melyek az egészségre is károsak. Betegséget leginkább fertőző csirák okoznak. Ezek kimutatása meg­lehetősen nehéz és bonyodalmas. Azonkívül az ilyen kórt okozó csirák csak időközönkint jelenhetnek meg a vízben s ott a rájuk nem kedvező körülmények között gyorsan elpusz­tulnak, azért csak ritkán mutathatók ki. Ezek­nek a vízbe kerülésétől megvéd a jó szűrő talaj. Mivel azonban a nagy felületen össze­gyűlő viz földalatti útját megvizsgálni lehetet­len, a vizet, hacsak lehetséges, embertől nem lakott, nem kultivált területen gyűjtjük. A hegyeken gyűjtött viz felhasználásának előnye még, noha rendesen hosszabb vezeté­ket igényel s ez által az költségesebbé válik, hogy nem kíván gépkezelést, külön víztornyot, a mi természetesen a vezeték többletét kiseb­bíti,*'sőt rövid idő alatt amortizálja. Nyelvében él a nemzet. Elküldeni kogja. Ez a kilejezés párja annak, mellyel a bírói ítéletekben oly sokszor va­gyunk kénytelenek hallani, vagy olvasni. A A harmincadik esztendő után tehát igv változik meg az arányszám; boldog már 45, félig-meddig boldog 25 és teljesen boldog­talan 30. Később a negyvenötödik esztendőn túl, még inkább változik az arány: (boldog kifejezés nem is alkalmazható annál az asz- szonynál, ki több harminc évesnél) 25, félig meddig boldog 65 és egészen boldogtalan 10. A megnyugvás és beletörődés kora. A mi a szépség befolyását illeti a boldog­ságra, eleinte az arány szám ugyanaz, mint a fiatalságnál, mert a legtöbb nő csak addig szép, mig ifjú. A hervadó szépség korában 35 és 45 között azonban aránytalanul nagy a boldogtalan nők száma. Száz közül hetven úgy érzi, hogy nem bírja el a szépsége her- vadását, 20—25 félig-meddig beletörődik és csak 5 őrzi meg magában a léleieknek azt a nagy erejét, hogy föl sem veszi, mikor a kornak meg kell fizetni adóját. A műveltség minden körülmények közt nagy tényezője a boldogságnak, bár annak aláásoja is lehet. Ha szépség és ifjúság van vele, mérsékeli a kettőnek túlságos követe­léseit az élettel szemben, ha pedig nincsen, akkor megvigasztal, Azonban, a milyen áldás a lelki művelt­ség, épp olyan szerencsétlenség a félművelt­ség. Ez szüli a »a meg nem értett« asszony minden szenvedését. Az arányszám a lelki műveltséggel bíró nőknél: egész boldog 45, kielégítő módon 40 és egészen boldogtalan 5. Hány asszony boldog? — Érdekes adatok. — Hogy miben áll ez a teljes boldogság, azt eddig még senki sem állapitotta meg. Már azért sem, mivel az, a ki teljesen boldog, okosabb dolgot is tud annál, hogy a lelki állapotát leirja. Ilyesmire rendesen csak unal­mában adja magát a boldogtalanság. Nem is említve azt, hogy a filozófusok határozott állítása' szerint, tökéletes boldogság nincs, nem is volt, nem is lesz. Ezért használjuk elővigyázatból a »teljes« szót a »tökéletes« helyett, nehogy ellenmondásba jussak azokkal az urakkal, a kik csakhamar letrom- folnának. Minden időben ők szabtak törvényt lelki életünknek és mióta a statisztikát is elfoglallak a maguk számára segédeszköznek, éppenséggel nem lehet velők bírni. A boldogságot is csak úgy ismerik az élet szükséges tényezőjének, ha az ő módszerük nyomán készül, máskülönben nem. Ez a statisztika pedig a következőket mondja: száz intelligens nő közöl teljesen boldog 20, félig-meddig boldog 34 és töké­letesen boldogtalan 46. Az uttóbbiak közül valók a »meg nem értett asszonyok« (fem­mes incomprisee), a kiknek boldogtalansága azonban csak viszonylagos, mert abban áll, hogy nem tudják, mennyire boldogok. Ha tehát a 46 egészen »boldogtalan» nő közül csak a felét vesszük »femmes incomprisee«- nek, marad összesen 23, ki abba az érdekes és kiváltságos helyzetbe jutott, hogy magát mindenkivel szemben boldogtalannak mond­hassa. Honnan merítjük ezeket az aclátokat ? Egy könyvből,melyetLombrosso Paola kisasszony, a hires olasz tudós leánya adott ki s a mely nálunk még teljesen ismeretlen. O csak az intelligens asszonyokról készített statisztikát, mert alapelvül felállítja: a nem művelt asz- szony mindig boldog, ha nem sanyargatja a nyomor és testi szenvedés. Abban Paula kisasszony is egyetért a vi­lág összes lélekbúváraival, hogy az asszony boldogságának sohasem lehet a nagyravá- gyás a kielégítője, hanem mindig csak a boldog együttélésen alapulhat azzal, kit szive választott. Másodsorban jön az anyaság. Föl­sorolja aztán a többi tényezőket, melyek hozzájárulnak a boldogság kiegészítéséhez. Szerinte ezek a következők: 1. Fiatalság. 2. Szépség. 3. Műveltség. 4. Jólét. Súlyt he­lyez a korra is és a szerint állapítja meg statisztikáját. Azt mondja : Fiatal nők közül, ha száznak megfigyeljük életét, találunk 55 olyanra, ki teyesen bol­dog, 45-re ki boldogtalan. Ez az ellentétek kora, a mikor a megnyugvás nem szerepel és nem is lehet tényező a közepes boldog­ságra. A megváltozhatatlan viszonyokba való beletörődés a 30-ik éven túl kezdődik, de vele együtt az elégedettség is föltámad sok olyan nőben, a ki boldogtalannak hitte ma­gát, mert mi tűrés-tagadás, a boldogságnak -glén yegesebb része mindig — a hit.

Next

/
Thumbnails
Contents