Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-04-01 / 27. szám

Huszonkettedik évfolyam. 27. szám. Vác, 1908. április 1. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Ki a szabadba! „Ki a szabadba! Szép mezei élet! Zöld műhelyed a legszebb palota. Verejtékes bár a föld művelése, Szabad emberhez méltó munka az, Ki mindent vesztett, az a magyart nézze, Midőn megindul a munkás tavasz.“ (Zalár.) A mosolygó tavaszi reggel ellenállhatlan varázszsal vonz a szabadba. Valahára mögöt­tünk vannak az unalmas házsorok, a kikelet tiindérujjai által hímzett szőnyegen haladunk s tág tüdővel, a börtönből szabadult rab élveze­tével szívjuk a virágillatos levegőt. Völgy és halom viszhangzik a madarak örömdalától. Szédítő magasból zeng a pacsirták himnusza, a közeli erdőt fülemilék csattogása, rigók füttye veri fel. „Kakukk! kakukk!“ hangzik a sűrűség­ből, mire enyelegve válaszol neki a hullámzó vetésből a fiirjecske. Minden a derült reggelt látszik ünnepelni, minden duzzad a kedvtől és örvend az édes életnek. A fenséges, enyhet nyújtó nyugalom felettünk is kiterjeszti bűvös fátylát, gondjaink észrevétlenül eltűnnek s helyettük csendes, lelket nyugtató, mámorba ringató, kimondha­tatlanul édes érzet tölti el a sokat zaklatott és szenvedett emberszivet. Leülhetünk a bársonyos pázsitra, hallgathatjuk a forrás fodros habjai­nak titokszerű csevegését és álmodhatunk egy örök tavaszról, ahol — mint a költő mondja — nincs vágy, csak érzemény, hol patak zúg, csattogány szól s minden zöld, mint a remény. Az egyetemes gép. 4 írták s a váci Tulipán-szövetség febr. 29.-i teaestélyén felolvasták Györgyfy Ákos és Szentgyörgyi Gusztáv. A közel jövő képe ez: Gyárunkat a kon­zorcium által már is megvásárolt Hermane- cen állítjuk fel, a papírgyár közvetlen szom­szédságában. A papírgyár kizárólag a gép anyagát a balzsammal impregnált csomago­lópapirosbűi sajtolt alumíniumot fogja pro­dukálni. A balzsamot a Popokatepetl 16-ik vulkántölcséréből nyerjük. Az egész hegyet a társaság bírja. A gyárban az eddigi gya­korlattól eltérőleg halotti csend van s a folyosókat és termeket állandóan rózsaszínű illattal permetezik. Az összes munkások es­küt tesznek a 15-ik billentyűre. A hivatal­nokok a 6-ik csapra esküsznek. Ennyit a gyár berendezéséről. Maga a gyártás igen egyszerűen történik, az eredeti gép a spe­ciális-tokon magába szívja a fönt említett gép anyagot s két heti erős izzadás után kész az uj gép, a melyből csupán a speciá­lis tok hiányzik. Speciális tokot nem készí­tünk s ilyen módon a gyártás kizárólagos végrehajtói csak mi lehetünk. Egy teljesen felszerelt gép ára előkészítéssel és levizsgáz- latással együtt2637 és fél, fekete elefántcsont­hoz hasonló, folyékony, kerek és tisztán csengő zebufog. A részvényesek s az összes uralkodók—nem véve ki a kalap-, vasút-, réz és acélkirályokat sem, egy egy liszteletgépet Csak akkor tudjuk, mi az a természet, ha meglessük munkája közben, csendes éjszaká­kon figyeljük álmait és vele imádkozuk az erdővel, a mezővel hajnali imáját. Érezzük ezt különösen akkor, amikor meggyőződünk, hogy minden emberi mű csak múló élvezetet nyújtó, értéknélküli hiúság s ezekért csak a természet kárpótolhat igazán, ahol minden való és igaz. Mégszólal egy belső hang és folyton fülünkbe csengi, hogy nemsokára válnunk kell, el kell hagynunk azt, a kit legjobban szerettünk, meg kell válnunk az egyedüli szép valóságtól, a természettől, mert közéig a gyászos határ, a melyen túl minden szív megszűnik dobogni és a sir, a némaság hona takar el mindent. Fáj ez a gondolat! mert, ő vigasztalt bennün­ket, ő rakott gyógyító irt fájó sebeinkre, midőn már minden földi boldogságunk elveszett. Ha fáradt a lelked, ha csüggedt a szived, vigasz­talást kereshetsz, uj erőt meríthetsz a természet ölén, oda menekülhetsz ehhez a jó anyához, elpanaszolhatod neki sorsodat és biztos, hogy feliiditve térsz vissza az élet tömkelegébe. Megszűnik itt minden osztálykülönbség, egy szent, állandó frigy jön létre, a melyhez nász­énekül a zöld mező felett az egek kékjébe dala lépcsőin emelkedő pacsirta örömteljesen zengi himnuszát. Eljfásulhat a kedély a bányák sötét üregében, fenséges érzelmek kelhetnek a hegyek között járva az ember lelkében, esetleg eldurvulhat a kedélye annak, a ki pusztán állatok társaságá­ban él, de az, a ki a természetet a maga össze­kapnak. A szegényházak, kórházak, men- helyek, közöskonyhák, nőegyletek ingyengé­pet kapnak s ezzel belőlük a nélkülözés, nyomor örökre száműzetnek. Az összes köz­ségek, rendezett és rendezetlen tanácsú vá­rosok tömegesen kérik menhelyekké való nyilvánításukat a kormánytól. Ennek ke­resztülvitele azonban, tekintettel a gép árára, lehetetlen. Ennek következtében országos elégületlenség, forrongás, fejetlenség támad. az emberek otthagyják napi foglalkozásu­kat a tódulnak Hermanec felé. A megféke­zésükre kiküldött fegyveres erő lelkesülten csatlakozik az elégedetlenekhez. Sokan a vi­lág végét hirdetik. A tömeg lavina módjára megnövekedve közeledik Hermanechez s gé­pet követel, az egyes csapatok: „Gépet a népnek!“ „Le a részvényekkel!“ „Ingyen gépet!“ „Adtok, vagy meghaltok!“ stb. stb. feliratú táblák után vonulnak előre. Herma- necen a gyárigazgatóság mindezt nagyon jól tudva, vészgyűlést tart s elhatározza, hogy békésen igyekszik megoldani a kérdést. E célból a gyárat körülölelő bástyák 4 sar­kára egy-.egy gépet helyez, melyek kellően beállítva csillapító s felvilágosító beszédeket intéznek a néphez. A nép szelidebb elemei, csoportjai Áhítattal hallgatják a népszerű igé­ket, a túlzók azonban igen ellenséges maga­tartást tanúsítanak. Sőt egy vérmesebb nép­vezér a második számú bástyán beszélő gé­pet kővel dobja meg. A kő 172-ik feltűnően ségében, harmonikus egészében szemléli, a ki a növények közé is elszokott látogatni és tud társalogni az érzéketlen, de mégis ólyan gyen­géd, a tehetetlen, de mégis olyan kedves, a változatos, de mindig finom Ízléssel öltöztetett növényekkel, az nem lehet rideg, nem fásult s főként nem lehet nemtelen. Mintha gyengesé­gükkel arra lennének teremtve, hogy hozzá­szoktassanak bennünket gyengéd érzelmekkel közeledni másokhoz, irgalommal viselkedni a tehetetlenek iránt, mintha illatukkal elkábitva álomba ringatnának, a mely álomban a jó és igaz eszményi képe lebegne előttünk, a mely egy elérhetetlen, dé mégis dicső célnak meg­valósítása felé csalogatna bennünket az esz­ményi tökéletesség elérésére. A szabályosság, a mely a természet egyes tárgyain elömlik, az a törvényszerűség a látszólag szabálytalan el­rendeződésben, a kivételnek látszó, de mindig; megmagyarázható rendellenesség, - igen nagy befolyással van igazság-, rend- és törvény­szeretetünk növelésére. A ki' megunta a világ zaját, avagy csalódások által elkeserítve nem bizakodik senkiben, jöjjön ide a szerető édes anyához, a végtelen Isten legszebb templo­mába, a hol a virágok néma fejecskéi nem ütnek zajt és mégis olyan sokat mondanak, barátunkká lesznek és nem hagynak el hűtlent soha! Figyelő lélekkel járjuk azért a természetet, hisz az ő törvényeinek felkutatása juttatá el az emberiséget a művelődés mai szédületes fokára, ezek ismerete segít, vezérel ma mind­kiálló billentyűre esvén, a gép egy gyorstü­zelő ágyúüteggé alakul s egyre-másra pusz­títja a békéden tüntetőket. Közbelépésünkre a gép beszüntette romboló munkáját s az igazgatóság a nép vezéreit bizalmas és bé­kéltető tanácskozásra hívja meg. A mig a tanácskozás folyik, addig a készenlétben lévő gépek a nép közé elegyednek s ételeket, ita­lokat osztanak ki s a megsebesülteket ápol­ják. A tanácskozás ezalatt szenvedélyes han­gulatban folyt. Voltak, kik társaik haláláért a feltalálók fejét követelték. Azonban egy rögtönzött lukullusi lakoma adása után si­került őket a béke eszméjének megnyerni s miután szerződésileg megegyeztünk, hogy az intézőség a zebufog pénz-egységet mamut-pik­kelyre változtatja, mely tudvalevőleg nem oly ritka, az előbb még bosszúért lihegők voltak azok, a kik a szintén megszelídült néptömeget békés távozásra bírták A vezé­rek maguknak csupán egy-egy ingyengépet kötöttek ki. A nép bucsuzása a gépektől igen megható volt. Többször nyakukba borultak s zsebkendőiket még mértföldekről is kön­nyezve lobogtatták. A gépek harsány „Flipp hipp-hurráh!“ kiáltással viszonyozták az üdvözléseket s önelégülten tértek vissza a gyárba. Gépünk időjósló osztálya szerint ez lenne az átmeneti korszak. S ugyanezen jóslat szerint a végkialakulás igy festene: gépe mindenkinek van s ebből lölyólag semmi

Next

/
Thumbnails
Contents