Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-03-10 / 20. szám
Huszonegyedik évfolyam. 20. szám. Vác, március 10. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyílttér sora 60 fillér. Művelt adósok. Szédelgés a kultúrával. Vác, márc. 9. II. Száz könyvügynök közül kilencvenkilencnek van valami előkelő sajátsága, mely imponál és mely alkalmas a naiv emberek becsapására. Egyiket Grófnak hívják és viseli e név közjogi rangját is, a másik imitált érdemrendeket hord, a harmadik Wlassics Gyula ajánlóleveleit hordja magánál, a negyedik hírlapíróként szerepel stb. Mondják, hogy ha valaki könyvügynök akar lenni és a könyvvállalatnál igy mutatkozik he : „Uram, én Gold Salamon vagyok és könyveket akarok eladni,“ ezt a szimpla embert nem alkalmazzák és alappal, mert ilyen embertől a közönség, mely elvárja, hogy becsapják, nem is vesz könyvet. Még valamit: Egyik budapesti könyvkereskedő állítólag ezzel a jeligével bocs.ijtja útnak ügynökeit: „Nur reissen!“ Ami pedig jelenti a következőket: Ti csak adjatok el boldognak, boldogtalannak. Ne nézzétek, hogy jó pénz-e. Talán jó. Nekem a könyvek igen kevésbé kerülnek, ellenben az áruk annál jobb. Ha tíz rendelő közül csak hármon sikerült a követelést behajtani, én már nyertem. A ki két könyvet akar rendelni 30 koronáért, annak adjatok el húszat 300 koronáért, mondjátok, hogy a havi részlet igy sem több négy koronánál. Erre az ajánlatra a könyvek minden koldus bolondja beugrik, nem gondolván meg, hogy egész életére való kötelezettséget vett magára. Vác vara és képei. (Kép és helyrajzi tanulmány. TRAGOR IGNÁC dr. munkája.) Dileuma előtt állok. Kezemben egy nagyszabású munka, szülővárosom múltja van benne megörökítve, azok a zivataros sötét idők, mikor a magyarnak csak egy foglalkozása volt: a hazát megmenteni, a mikor városunk is, mely ős idők óta ütköző pontja volt a hadak útjának, iparkodott kivenni a küzdelmek küzdelméből a maga részét. S most, midőn e sorokat olvasom, nem tudom a szerzőről Írjak-e, vagy a művéről. Mert a ki ismeri Tragor Ignác dr.-t, a ki tudja az ő évtizedes, fáradságos kutatásait, a ki figyelemmel kisérte az ő lankadatlan vasszorgalommal folytatott tudós munkálkodását : csak az érti és érzi, hogy menynyire egybeforrott városunk múltjának kutatása és az ő neve. Egy megoldás van ; mindkettővel egyszerre foglalkozni. A váci múzeumegyesület be akarta bizonyítani, hogy a vidéki múzeumok fenná’: Asa menynyire jogosult, felakarta ébreszteni a tudós kutatások iránt nem nagyon érdeklődő közönséget, meg akarla ismertetni a város szülötteivel a várost: s Tragor dr. megirta „Vác vára és képei“ művét. Az óriási anyaghalmaz meg volt, a múlt harcaiban városunk mindenütt szerepelt, könyvekben, térképeken, érmekben, rajzokban, goEhhez az épületes utasításhoz, mely tapasztalatok leszűrődése, még valamit tudnunk kell. Tudjuk, hogy egy 30 frtos joggyakornok, ha akar, kaphat részletre 1000 — 1500 korona ára könyvet. Vesz is, mert gondolja, rajta nem lehet behajtani. Pedig de behajtják ! A hivatalos lapnak nincsenek szorgalmasabb olvasói a részletfizetésre dolgozó könyvvállalatoknál. Ezek állandóan figyelik, kit léptettek elő, kit neveznek ki és a kinevezés napján könyvek áráért már le is van foglalva a nagyobb fizetés lefoglalható része. Persze, a könyvkereskedő előzőleg, az első részlet elmulasztásakor beperelte és Budapesten elmakacsoltatta az adóst és alkalomadtán foglaltat. Ennyit a tudnivaló adatokból. És még tudnunk kell, hogy e könyvgarázdálkodás mellett rövid 8 — 10 év alatt teljesen tönkrement minden vidéki könyvkereskedés és pangásnak indultak a tisztességes fővárosiak. Azóta a könyvügynökök úgy szólván blamálták a könyvekkel való kereskedést és e téren a legpiszkosabb és legkárosabb konkurrenciát megteremtették. Grófokkal, pápai kamarásokkal és hírlapírókkal becsapódni vágyó közönség előtt n*=m konkurrálhat az, a ki csak artnak akar könyvet eladni, a ki azt kér, a kinek arra szüksége van. Valóban helyénvaló lenne, ha addig is, mig a törvényhozás megmozdul, a vidék közönsége és lapjai lehetetlenné tennék a könyvbetyárok garázdálkodását, azt, hogy ezek letarolják a tisztességes magyar könyvkereskedés mezejét és a könyvek terjesztése helyett a magyar közönséggel megutáltatják a könyveket. beliseken : Tragor dr. elrabolva magától megmaradó szabad idejét, bejárta az országot, búvárkodott a múzeumokban, könyvtárakban, kutatott a könyvkereskedőknél, elutazott kül földre, semmit sem kiméivé, hangya szorgalommal gyűjtögette az apró morzsákat, melyből ime, a nagy munka alakult ki. A mű főcélja Vác vára eredeti helyének megállapítása. S e célból a várra vonatkozó temérdek kép, térkép, telekkönyv szolgál érvül, hogy az utolsó lapokon kimondja a szerző kutatása eredményét. A tárgyalás uj menetével találkozunk e könyvben. A mai népszerű biográf mintájára csak képeket látunk, ezekkel ismertetnek meg bennünket s ime, mint a mozaik apró kövecs kéi egymagukban igénytelen semmiségek, de művészi egybeillesztéssel csodálatba ejtik a szemlélőt, úgv az e műben bemutatott képek még a történelmi búvárkodástól irtózó laikust is fokozódó érdeklődésre ösztökélik és bámulva hódol a múlt emlékeinek. Akárcsak tudományos színházban ülnénk, mikor a képeket szemlélve okszerű kíváncsiságunk kielégítésére a képekből vont következtetéseket, mint a mű alkotójának oly hosszú időn át folytatott munkaeredményét hallgatjuk. A mű beosztása, tekintve a kronologikus sorrendet., igazán sikerült. Megismertet a török hódoltság előtti időkkel, majd együtt harcolunk Tartózkodjunk attól, hogy a tisztességtelen ügynökök üldözésében a könyvek terjesztésének ügyét lássuk veszélyeztetve. Ez hipokrizis lenne, mert hisz ezzel csak a tisztességtelen elemet küszöböljük ki a könyvkereskedésből, megóvjuk sok könnyelmű exisztenciát és elérjük, hogy mindenki azt a könyvet veszi meg, melyre szöksége v^n es nem melynek kiadása 100 százalékosan nyereséges vállalkozása kiadó- vállalatnak. Végül, nem értjük, hogy miért kötelesség a könyveket erőszakkal, rabló módon terjeszteni. Annyi könyv, mennyit az ország kultúrája elbir, elfogy szép szerével is. A mi ezentúl megy, az már káros erőlködés, mely több gazdasági kárral, mint kulturális haszonnal jár. II ir e k. — Szobrot Rákóczinak! Ezzel a jelszóval emeli kérő szavát a nemzethez Kassa város közönsége, a mely hazafias feladatául tűzte ki, hogy II. Rákóczi Ferencnek, az utolsó nemzeti fejedelemnek, a Rákóczi vármegyék közepette, Kassa városában, egykor legjelentősebb védővárában, nagyanyjának s atyjának temetkezési helyén s most már a Fejedelemnek és bujdosó társainak is örök nyugvóhelyén, lovas szobrot emeljen. Nemcsak Kassa városának régi vágyát, de a nemzetnek is forró óhajtását kívánja ezzel a szobor-bizottság a megvalósítás stádiumába juttatni akkor, mikor a rendelkezésére álló, de természetesen távolról sem elegendő, mintegy 140,000 koronányi szoboralapnak gyarapítása céljából országos gyűjtésnek megindítását határozta el. A bizottságnak lela török uralom idején, végül a félhold végső éveit tárja az olvasó szemei elé. Ezt Vác várának egykorú képei hosszú sorozatban és legnagyobb terjedelemben (lásd a mű 37—454 oldalát) követik, csalhatatlan bizonyossággal erősítve a kutató állításait. Ezután csoportosítván a képeket és hogy a puszta szemlélődési élvezeten kívül tanuljunk is, megismert a képek alapján vont következtetésekről. Mindenesetre a könyv jlegérdekesebb része : a régi Vác helyének megállapítása. Fentiünket, kik itt járunk, kelünk ezen a földön, hol a civilizáció elkorcsosodott a csaták pusztító tüze között, mi érdekelne jobban, mint hogy a mostani modern házak, rendezett utcák helyén, mily történelmi emlékeink húzódnak meg, figyelmeztetve a késő unokát a hazaszeretetre ! És ime a munka e fejezete lerántja a leplet e ködbe (s talán feledésbe) merült múltról, lelki szemeink előtt felelevenednek a küzdelmes, de dicsők idők, látjuk a sánccal és várfallal bekerített várost, a várat, hol majd a nyugat réme érezteti erős hatalmát, majd a rettegő magyar találja fel védőbástyáját. A muzeumegyesület, melynek vezetője és lelke a munka szerzője, be akarta „szerény“ művével bizonyítani azt, hogy ilyen vidéki kis egylet hatalmas alkotásban is tud életjelt adni magáról. Hogy ezt a célját fényes siker koro-
