Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-01 / 95. szám

Huszonegyedik évfolyam. 95. szám. Vác, 1907. december 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Társadalmi városfejlesztés. Vác, nov. 30. A városok fejlődése kettős irányban érvénye­sül. Egyik a külső, az alaki fejlődés, mely ut­cák nyitásában, uj városrészek alakításában, a régi utcavonalak szabályozásában, összekötő utcák létesítésében és terek kiképzésében nyer kifejezést. Másik pedig a belső, a tartalmi fej­lődés ; mely minél számosabb kulturális és köz- gazdasági institúció létesítésében valósul meg. A város külterjes és intenzív fejlesztésének bázisa: egy, a helyi viszonyok által irányított jól átgondolt és öntudatosan megkonstruált vá­ros-szabályozási terv, kiegészítve a modern technika vívmányait magában egyesitő építke­zési szabályrendelettel. A belső fejlődés etikai ténye pedig a kulturális és közgazdasági intéz­mények programszerű megvalósulásban dom­borodik ki, utat nyitván nem pusztán a gazda­sági téren érvényesülő közállapotok konszolidá­ciójára, hanem a kulturális fejlődés mindazon követelményeinek érvényesülésére is, melyek a maguk harmonikus egységükben elégségesek a magasabb intellektuális színvonal eléréséhez. A városok külső és belső fejlődésének mé­reteit és arányait, a gyakorlatban jelentkező igények szabályozzák. A mely város fejlődésé­nek alapvető tényezői adva vannak és a la­kosság szaporodásának rohamossága garanciát nyújt a megvalósitásra váró közintézmények prosperitásának : ott nem szabad ölhetett kéz­zel, tétlenül nézni az események tovább fejlő­désének automatikus játékát, hanem meg kell Est a Duna partján. Irta: Záborszky Árpád. Kinek bánata van, kinek szivén sebet ej­tett a múlt, ki enyhülést akar keresni, ki sajgó keblére gyógyirt akar találni: menjen ki egy este a Dunapartra . . . * A hétkápolna tornya felett a hold tündök­lőit. Az égen csillagok ragyogtak. A liget nyárfáinak ezüstös levelei édesen zizegtek a platánok sárguló nagy leveleivel. A kút üdítő kristálytiszta vize erőteljesen csobogott, pilla­nat alatt megtöltvén a láncrakötött nagy vas­kanalat, melyből Farkas Gyurka oltogatta szomjúságát. Nem tudott megtelni vele, olyan jó volt. Ide járt ki minden este testi szom- ját vízzel, lelki vágyát a Duna isteni szépsé­gével enyhitgetni. Minden este megállapodott a kútnál, hogy igyék belőle. Ismerte már minden apró kicsi részét. Még álmában is meg tudta volna mondani, hogy nyolcszög­letű, a forrásra kalapként boruló, pirosra fes­tett fabódé, melynek zsidellyel fedett kettős teteje kiemeli ezt a hasonszerű faalkotmá­nyok közül. A bódé falára rótt nevek kezdő­betűit is, — miket valószínűleg Ízléstelen su- hancok szabtak oda — el tudta volna sorolni. A kút előtt álló hatalmas fűzfát is jól ismerte; megbámulta mindég annak vastag törzsét. Tudj’ isten! hány éves lehet már. Farkas Gyurka ivott még néhány kortyot, ragadni a kínálkozó alkalmat. Alkotni, terem­teni kell. Mert, hisz az alkotás tényévé előmoz­dított örvendetes népesedési mozgalom eredmé­nyezi a rentabilitás érdekében jelentkező adó­tárgyak és adóalanyok rohamos felszaporodá­sát is. invenció, dologtevés és energia. E három tényezőnek kell megvalósulnia a városok fej­lesztésére hivatott tényezők tevékenységében; még pedig a megfelelő tapasztalatok ezzel a disztingvált érzékével, mely megtudja mindig szabni az életerő és egészséges fejlődésnek ob­jektiv határait és túl nem lőve a célon, csapon- gásaival nem veti kockára a város áldozat- készségének erkölcsi és anyagi erőit. A felületes szefnélő előtt bármily ötletszerű­nek és a puszta véletlenségből eredőnek lát­szik egy város fejlődésének minden jelentősebb mozzanata, a fejlődés egyes meg van a maga logikája és magában a fejlődés logikájában fel kell ismernünk ezt a kényszerítő erőt, mely a célszerűség és hasznosság motívumaiból indulva nélkülözhetetlen anyagát szolgáltatja a jogos közigények kielégítésének. A város lakosságának rohamos szaporodása bizonyos határvonalig magától folyik feltartóz­tatás nélkül. De bármily örvendetes legyen is e látomány, nem szabad, hogy elvakulttá és elbizakodottá tegye a város kormányzó ala­nyait, oly mértékig, hogy a boldog megelége­dés kéjes érzéseinek hatása alatt a puszta vé- letlenségre bízzák a tovább fejlődésnek folya­matát. Mert a modern irányban és modern azután ment a Duna felé. A domb alatt el­terülő kicsi kis réten boglyákban hevert a sarjú, melynek minden parfümöt messze túl­szárnyaló illatával cirógatta őt a pici szellő. Csendes, méla nyugalom lengett a Duna felett. A viz szokatlan mélyen ült medrében, mintegy mutogatni akarván bájait: az apró kis szigeteket, melyek mindjárt eltűnnek, mihelyst a bánatos felhők kiontják köny- nyűiket. A part fövényén vadrécék voltak, melyek Farkas Gyurka közeledtével nagy hápogással csapatostul szállottak odább. Szemközt a Pili­sek hosszú hegyláncai nyújtózkodtak, mely­nek képe benn látszott a Duna vizében. A parthoz olykor hullám csapódott, melynek lágy csacsogása altató szelíd dalképen szállott Farkas Gyurka leikéhez, hogy feledjen min­dent, mi lelkét még mindig lenyűgözve tartá, hogy feledje Rózsikát, ki fele volt nemes lelkének s mégis másnak adta kezét. Más­nak, ki fénnyel, pompával vette őt körül, ki pazarul berendezett lakosztályokat biztosított számára s az élet . . . oh, az élet néki mégis oly üres . . . rideg formaságok ezernyi lán­colata híjával minden közvetlenségnek, min­den nemesebb érzeményeknek . . . Mily máskép is lett volna az! Kedves, ba­rátságos kicsi otthon, melyben szeretet, béke és vidámság van. Hol egymás kedvének és örömének keresésében a legnagyobb boldog­ság lángja lobogott volna. Tavaszkor pacsirta indukcióban gyors fejlődésnek indult város te­rületére siető uj népesség fokozott igényeket fűzvén ideköltözéséhez, hogy az uj otthonban meggyökeresedhessék és itt kényelmes és kel­lemes maradást is találjon : ehhez ismét oly •institúciók szükségesek, melyek az ide költöz- ködőket lekötik; a költözni kívánókat pedig ide vonják, ide édesgetik. Ám, ha a varos hi­vatott vezető erői és tényezői a modern alko­tások anyagi gondjaitól elhúzódva felelősségük tudatában lankadni érzik tettre buzduló erőiket, akcióba kell lépnie az őrtálló társadalomnak! A társadalom önmaga ismeri leginkább saját vágyait és jogos igényeit. Lépjen tehát sorom­póba. egyesítse és álljon ki a produktiv alko­tások ama terére, mely a közintézmények léte­sítésének programszerű 'sorozatában, hiányt pótlólag és kiegészitőleg, csakhamar elsőrendű faktorává válik a város életerős továbbfejlesz­tésének ! A társadalom friss erőinek akcióba lépése tisztán és kizárólag városi érdekeket kívánván szolgálni, produktiv alkotásaira irányuló törek­vése, mig egyfelől az önző spekulációnak teljes mellőzésével érvényesül, addig azon eszményi céljainál és feladatánál fogva teljes joggal szá­mit a város kormányzó tényezőinek feltétlen támogatására. Az erkölcsi és anyagi erők egye­sítésének egy közös, nagy célban való találko­zása biztosítja tehát az együttmunkálkodásnak feltétlen sikerét ! dalolt volna a ház felett, nyáron rózsák illa­toztak von’ a kertben, őszkor a legédesb szőlőnél is édesebb lett von’ az élet, télen pedig meleg szobában, pattogó tűz mellett, vidám teázások közepette kellemes társalgás­sal múlott volna az idő . . . Farkas Gyurka gondolatai megakadtak. Távolról hangzó evező-csapások kötötték le figyelmét. Halászok közeledtek . . . Csende­sen, lassú haladással siklott egy nehéz ha­lászbárka a viz folyása ellenében. Ketten ül­tek benne. Beszélgettek . . . Közben-közben biztatták egymást a fáradságos munkában. — Rugaszkodj még neki egy kicsit, édes fiam! Csinálunk még egy utolsó próbát s akkor azután hazamegyünk. — Nagyon elfáradtam, édes apám. Már alig . . . — Adjon Isten jó estét kendteknek ! Se­gítse az Isten munkájukban! — Köszönjük! Adjon Isten mindnyájunk­nak ! — Hát csak igy kettesben? — Úgy biz’, jó uram! — Nehezen megy az igy ! — Biz’ a nehezen, de a másik fiam bete­gen fekszik otthon. A múltkor átázott a csizmája: meghűlt. A mi kis megtakarított pénzecském volt, mind rá költöttem. Ma adtam ki az utolsó garast orvosságra. Kifo­gyott már az utolsó kenyér is a házban s. még csak fűteni való fánk sincs. Szegény

Next

/
Thumbnails
Contents