Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-01 / 95. szám

2 VÁCI HÍRLAP Hírek. — A Tulipán-hangverseny. Műélvezet­ben lesz ma része Vác közönségének. Tudva­levő, hogy Tulipán-Egyesületünk már ré­gebben foglalkozott azzal az eszmével, hogy csupán magyar zeneszámokhól összeállított hangversenyt rendez. Az eszme valóra vált. A zeneünnepély ma lesz a siketnémák inté­zete dísztermében 1/311 órakor. Oly hang­verseny, melynek műsorát, csakis magyai darabok töltik ki, már volt városunkban. Ezeknél azonban a rendezőség keze némileg meg volt kötve — mint pl. a Rakóczi-ünne- pen, a hol tisztán a Rákóczi-kor zenekölté­szete került előadásra —, a jelenlegi hang­verseny műsorának összeállításán ily meg­kötöttség nem állott fenn, tehát szabadon válogathattak a magyar zeneköltészet reme­keiből. A műsor rá a legjobb bizonyíték, hogy az összeállítás sikerült. Elég gazdag a magyar zeneirodalom. Ha néha-néha nehéz a válogatás, ennek oka a szebbnél-szebb zenedarab, tehát irodalmunk gazdagsága, nem pedig az ellenkezője : a szegénység. Városunk közönségének ismét adatott alkalom, hogy pártolja mindazt, a mi magyar. Következete­sek leszünk önmagunkhoz, a lelkesedés nem szállott alább, hanem nőttön-nő. Ott leszünk mindannyian, kogy gyönyörködjünk, lelke­süljünk s talán első sorban, hogy igazat ad­junk azoknak, a kik fáradoztak s buzdítsuk őket a további munkásságra. — Az első liceum-est. Hatodik szezon­jában megerősödve s programját bővítve régi nagy hallgatósága előtt kezdette meg felolvasásait a liceum-egyesület. Dr. Galcsek György apátkanonok, elnök nagyszabású megnyitó beszédben szólt a líceumok hiva­tásáról s igen tartalmas vitába szállt Appo- nyi üldözőivel, mely ellen szervezkedésre szólított minden keresztény gondolkozásét. A hallgatóság éljenzése között mutatta be gyerek elpusztul, ha nem csinálunk egy jó fogást ... A szerencse is elhagyott. Már harmadnapja halászunk igy kettesben s min­dig eredménytelenül. Szegény Pistám! mily máskép is ment az, mikor még ő is velünk lehetett. Sohasem mentünk haza üres kézzel. Jó sorsban éltünk. Nem tudtuk, mi a bű- bánat! És most?! ... oh már az ég is nya- kunkba szakad és még . . . — Ne búsuljon kelmed! vágott közbe Far­kas dyurka. Itt van a kerítő hálója?! — Igen! itt kérem ássan. — Ugorjának be akkor a ladikba szapo­rán s adják ide a háló végét. — Nem ért alihó’ az úr 1 — Dehogy nem, csak adja ide! Farkas Gyurka derekán kötötte a háló övezőjét, kezébe botot vett s megállóit a parton. Az öreg halász pedig nekilódult a Duna közepének a ladikkal . . . Ment a la­dik sebesen, mint talán még sohasem. A fia­tal halászgyerek alig győzte hányni a hálót a vízbe, melynek egyik végét Farkas Gyurka tartotta s a másik vége a ladikhoz volt erő­sítve. Mikor már az egész háló benne volt a Dunában, nagy félkörben megindultak visszafele. Most már ketten eveztek Megfeszített erővel igyekeztek a part felé. A félkör csakhamar meglett. Jaj annak, a halnak, a mely most oda beszorult! Még néhány evezőcsapás s a ladik olt hevert a part puha fövenyén. Hirtelen kiugráltak be­lőle s húzták kifelé a hálót . , . Farkas Gyuriul meg szép csendesen tartott feléjük, elnöktársát, Nemes Endre főgimnáziumi igaz­gatót, ki mindjárt a gyermeki lélek meg­figyeléséről tartott érdekes, tudományos fel­olvasást. Szives hallgatóságra akadt, mely elismeréséül őszinte meleg ovációkban része­sítette főgimnáziumunk igazgatóját. Utánna Mi mich Sándor Tompa virágregéit méltatta nagy szeretettel témája iránt. A legközelebbi felolvasás most kedden, december 3-án lesz. — Családi esték a sportegyesületben. A sportegyesület választmánya tegnap este foglalkozott azzal a felvetett eszmével, hogy a tagok családjaira is kell gondolni s ezek részére a farsangban házias jellegű mulatsá­gokat rendezzenek. A választmány magáévá tette az indítványt s a házi estéket társulva a dalegyesülettel, mely a programszámokról Jog gondoskodni, rendezik az iparudvarban levő sport helyiségben. — Ki lesz Körtvélyessy László utóda? Körtvélyessy László halálával megüresedett a váci református egyházban a rektori állás. az egyház tanács pályázatot hirdetett az állásra, mely e hónap közepén járt le s hogy meny­nyien szeretnének Vácra kerülni, mutatja a pályázat eredménye: nem kevesebb, mint tizenkilenc pályázó akadt a váci rektorságra. Az egyháztanács úgy intézkedett, hogy a pá­lyázók közül azokat hívja meg, kik a pesti egyházmegyében működnek s ha lehetséges, nem szavazással, hanem meghívással töltik be a rektori állást. Eddig Arany Géza vác- hartyáni, Varga Gergely fóti és Tóth István kisoroszii lelkész tanítók voltak próbaének­lésen. Ha a hívek közt egyhangú megálla­podásra nem lesz kilátás, akkor még meg­hívják Tülöp Gergely nagyrékasi és Tóth János zalafői tanítókat próbaéneklésre s az öt pályázó közül választanak. Mint értesü­lünk, Tóth István kisoroszii tanítónak nagy pártja van, alighanem ő lesz a váci ref. egy­ház rektora Az uj rektor csak jövő év szep­temberében fogja váci állását elfoglalni. hogy a kört kialakítsa. E kerítés volt utolsó reménységük, ettől* várták az utolsó segít­séget, mellyel a beteg fiút és testvért meg­menthetik. A kör folytonosan szűkült. A háló felső részére aggatott fagombok már látszottak. Még csak néhány rántás s látni fogják eredményt. Mint mikor gyerekek pajzán kedvtelésből locsogatják fürdés köz­ben a vizet, oly zene-bona támadt egyszerre. a hálóba szorult halak egész raja ficánkolt a bekerített kicsike helyen. Mindannyiuk lelkében a megelégedés édes érzete honolt ... A nagy öröm kön­nyűket facsart ki a vén halász szeméből, a halászlegényke ujjongva szedte a kicsi meri- tőhálóba a szebbnél-szebb halakat, Farkas Gyurka meg boldogságtól sugárzó arccal örvendett az örvendezőkkel. Csend lett ismét. A viz színe sima volt, mint a tükör. Áz égen a hold ragyogott. A távolnak tetsző közelben pedig, villamos lámpák fénye tündöklött. Ott volt a váró s. Arra felé tartott egy csónak. Ketten voltak benne. Látszott az evezésről, hogy sietnek. Boldogságukat mentek megosztani véreik­kel . . . A kút kristálytiszta vize erőteljesen cso­bogott . . . Boldogan ballagott mellette egy erőteljes ifjú. * * * Kinek van bánata, kinek szivén sebet ejtett a múlt, ki enyhülést akar keresni, ki sajgó keblére gyógyirt akar találni: menjen ki egy este a Dunapartra . . . — Változások az aulában.Dr. Wildmann Bélát, kit a főpásztor nem régen hivott be a felsővárosi plébániáról a püspöki udvarba, felmentették az egyházmegyei iktatói állástól s a grófpüspök őt a szemináriumban tanul­mányfelügyelőnek nevezte ki. Utóda Kestler István papnevelőintézeti alkormányzó lett, alkormányzónak pedig Fridrich Sándor teoló­giai tanár,eddigi tanulmányi felügyelő lépett elő. — A munkásbiztositó pénztárak f. hó 12-én kapták meg a n. kir. állami munkás- bizlosilási hivatal rendeletét az országos munkásbetegsegéíyzőés betegbiztosi tó-pénztár alakuló gyűlésének összehívása tárgyában. Ennek alapján a váci kerületi munkásbiztositó- pénztár rendkívüli közgyűlésében a munka­adók és alkalmazottak által az országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztositó- pénztár első alakuló közgyűlésébe megvá­lasztott tagokat — igazolvánnyal — ellátta és az e hó 23-én, valamint folytatókig Buda­pesten megtartott közgyűlésen kiküldte és pedig a munkaadók részéről Reitter Ödön gyárost, az alkalmazottak részéről Besko Bé­lát. Ez az országos pénztár alakuló monstre- közgyűlés 96 pénztárnak a kiküldötteiből állt és közel 440 tagja volt, még pedig a paritásos rendszer alapján: 220 munkaadó és 220 alkalmazott. Az igazgatóság 60 tagból állt, ebből 30 Budapestet illeti, 30 pedig a vidéket, melyből 15 a munkaadók és 15 az alkalmazottak csoportjából lett választva. — Apponyi Albert a líceumhoz. A liceum- egyesület idei első felolvasó estéjén távirat­ban üdvözölte Apponyi Albert gr. közokta­tásügyi minisztert. Ez a távirat igy szólt: Nagyméltóságú gróf Apponyi Albert vallás és közoktatási Miniszter Urnák Budapest.— A váci katolikus líceum ezen évi első fel­olvasása alkalmával a felolvasó tagok és az egész hallgató közönség Nagyméltóságod, mint a magyar kultúra legideálisabb vezére iránt érzett kiváló tiszteletét tolmácsolja. Nagy­méltóságod napsugaras nimbusát nem ho- mályositja el a rágalom, eszményi alakját nem mocskolja be a sár: hiszen a nemzet ellenségei azok, a kik szórják, az emberiség ellenségei, a kik dobálják. A magyar műve­lődés érdekében végzett munkánkban vezé­rünk Nagyméltóságod; vallott és egész éle­tében védett eszméi a mi eszméink is. —• Dr. Galcsek György apát-kanonok, elnök, Nemes Endre főgimnáziumi igazgató, társelnök. A miniszter nem késett a válasszal s más­nap a következő sürgönyben válaszolt: Galcsek György apátkanonok Vác. —A váci katolikus liceum tagjainak és közönségének üd­vözlését köszönöm és szivből viszonzom. Közös eszméinkmeg- valósitásában bizva további szives támogatásukat kérem.— Apponyi. — Az izraeliták és a Gál-vásár. Az el­múlt közgyűlésen állapították meg, hogy 1908-ban mely napokon tartsák meg Vácon az országos vásárokat. Az októberi Gál-vásár napjára azonban nem tudtak megegyezni, mert a zsidóság nevében felszólalás történt, hogy a tervezett vásár-nap összeesik a zsidó­ünnepekkel. Visszaadták tehát a tanácsnak, hogy informáltassa magát, vájjon, ha a vá­sárt előbbre teszik, vagy a következő vasár­napon tartják meg, ugyanakkor más város­ban nem lesz-e vásár. Mintegy 30 kilométeres körzetben megkereste a tanács a községeket és városokat s kiderült, hogy a mi Gál-vásá- runkat megelőző vasárnapon Gödöllőn, a kö­vetkezőn pedig Szentendrén lesz vásár. Ezért nem lehet a jövő évi váci Gál-vásárt elha-

Next

/
Thumbnails
Contents