Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-09-15 / 73. szám
Huszonegyedik évfolyam. 73. szám. Vác, 1907. szeptember 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kell-e közös konyha Vácon? Vác, szept. 14. Unos untalan egy, állandó és legnagyobb panaszunk lehet: a drágaság, a minek Vác kétszeresen érzi nyomasztó (zsebre és gyomorra) hatását. Drága a piac, drága a hús, drágább minden. Vigasztalót nem igen találunk ebben a drága világban, hacsak azt a szerény óhajt nem, hogy ha már drágul minden, azért a szép kis pénzsummáért, mit egy-egy háziasszony pénteki hetivásárkor a piacon, mészárosnál és más helyeken kifizet, legalább első rendű árut, élelmi cikket kapnánk ! Azért mondjuk, hogy a gyomor is megérzi Vácon a drágaságot s a karlsbadi kúrával élők száma mind jobban növekedik, mert mi abban a kivételes és rossz helyzetben vagyunk, hogy nagy pénzért a ír,ásod, sőt a harmadrendű árút kell megvásárolnunk. Ha a környékben terem valakinek pl. szép gyümölcse, hamar be vele Budapestre. Nekünk mindennek az alja jut, a mit mégis úgy kell megfizetni, oly nagy áron, mint Budapesten, mintha első rendű lenne. Ehhez az éppen nem paradicsomi állapotokhoz aztán tessék hozzá venni az akut cselédmizériát, mit mi Vácon sokkal régebben ismerünk, mint bárhol az országban, ép a főváros közelsége miatt, meg lehet érteni, hogy főleg hónap elsején miért oly ideges nálunk egy családapa s miért él főleg Vácon majd minden család elvonult életet, miért nincs társadalmi életünk. Próbálta ezt a mérhetetlen drágaságot némileg megtörni a város hatósága azzal, hogy Leánylélek. A nagyméltóságú és valóságos belső titkos tanácsos úr körúti lakásában lábujj hegyen jár-kell a fényes libériába bujtatott cselédség. Orcáikon ott ül a jól begyakorlott szomorú aggodalom, mögötte pedig elbújva a titkolt káröröm. Mi közük nekik ahhoz, hogy a kegyelmes úr lázbetegen fetreng puha vánkosain ? Uj helyről gondoskodni még van idő, az orvos szerint egy kis meghűlés az egész, valahol az isten háta mögött, az erdélyi határszélén fázhatott meg, hol a magas kormányt képviselte egy vicinális ünnepélyes megnyitásánál. A nagy ernyős lámpa kéken hulló sugarai misztikus fénnyel vonják be a szobát s a falakon szeszélyes árnyékot játszanak az ide-oda mozgó alakok, a termetes méltósá- gos asszony, a száraz hosszú orvostanár és az orvosságosüveget tartó inas. Az orvos fontoskodó komolysággal csóválja a fejét és tapogatja a méltóságos beteg üte- veit. A betegség hirtelen fordult roszra Ezelőtt egy órával még semmi veszély nem látszott, a beteg vigan beszélgetett a méltóságos asszonnyal, a ki épp új toalettjét mutatta be, amit a mai bálra csináltatott. Hogy-hogy nem, a láz egyszerre emelkedni kezdett és egy óra alatt oda szökött, ahol a tudomány már megcsóválja a fejét, felhúzza a szemölbelekezdett a piac erélyesebb ellenőrzésébe, társadalmi utón a mészárosok megtörésére ment a mozgalom, nem igen sikerült. Úgy látszik, más oldalról kell a támadást intézni, hogy a modern rablás ellen, mit sajnos, a büntető törvénykönyv észre sem vesz, minden család meg- védhesse magát. Amerikából importálták a közös kqpyha intézményét, mely eddig oly szépen és jól bevált, hogy legtöbb nagy városban megalakították, a mi szomszédunkban Balassagyarmaton, Rákospalotán most lép életbe, némely városban már kettő is akad. Nem akarom most a közös konyha áldásait ismertetni, ismerik, Beszélnek r óla a városban s mindenki, szólván' a praktikus alkotásról, annak az óhajnak ad kifejezést, hogy bárcsak valaki Vácon is megkezdené a közös konyha mellett az agitációt. Tényleg azonban csak az óhajtások és sóhajtások mellett maradunk, de nem teszünk semmit. Az a kérdés, kinek kellene a közös kbnyha intézményét mngalapitani ? Ilyenkor eszünkbe jut az a sok egyesületünk, melynek a tagdíj nyugtáját pontosan, határidőre látja mindenki de érte vajmi keveset élvezünk. Itt vannak például a nőegyletek. Kimerül egész munkásságuk egy közgyűlésben és némi jótékonykodásban, itt a vörös és fehér-kereszt, a melyek egyike azt mondja, hogy csak háború esetén segít és nem gondolja meg, hogy az élet csatájában némán, vértelenül hány család sülyed el az adóságok tengerén. Itt a kaszinónk. kát. körünk, ipartársulatunk, a melyek 3—400 családapát egyesítenek, hogy sóhajtozdókét, egy eleven kérdőjellé változik át és ilyen forma hangot hallott: Hm ! Hm ! A méltóságos asszony arca egyszerre elborult, felhőt vont rá a szerető anyai aggodalom. Nem attól félt, hogy árvaságra jut a kis Giziké, mindkettőjük szemefénye, ki gon dolna erre ? De sajnálja aranyos kis leányát, mert ez a hirtelen változás a iegédesebb örömtől foszthatja meg, nem mehet el a bálba, az első rég várt bálra. Ez töltötte el aggodalommal az ő anyai nagy szivét. A beteg lassan felemelkedett, lázas tekintetével keresni látszott valakit s mikor nem találta meg, szólott az ő lassú vontatott nagyúri orrhangján : — Merre van Giziké, látni akarom, jól néz-e ki a báli ruhában? A méltóságos asszony szemében megvillant az anyai büszkeség csodás fénye, elbizakodott mosoly játszadozott széles ajka körül és ez a mosoly azt mondta: szép-e Gizikének a báli ruha ? — Mit feleljen erre, hisz az oly természetes dolog, ami kérdés tárgya sem lehet. — Nem is válaszolt rá, csak ennyit: Ide hozom s a szája körüli mosoly azt is hozzátette, hang nélkül, de érhetően: — aztán bámulj! A méltóságos beteg szeme mohó vággyal tapadt rá az ajtóra, a melyen az asszony eltűnt. A tudomány embere rosszalólag csóválta a fejét. zanak az idők rosszra fordulásán. Mind, egytől egyig hivatva volna, hogy propagálják a jó eszmét és segítsék testet ölteni is, hogy ezzel legalább némi ellenszolgáltatást adnának tagsági dijukért. De nem mozdulnak. Ha nehézkes a szervezetük megmozditasa, nem esünk kétségbe és kötelességtudóan, mint minden jó eszme propagálója, mi a helyi sajtó tartjuk ébren a közös konyha eszméjének Vácon való megvalósítását, a mi ha tényleg létesülhet, sok család nem fogja oly nyomasztóan érezni a fokozódó drágaságot, a tűrhetetlen cselédmizériát. Napirenden tartjuk az eszmét s ha társas egyleteink még nem mozdulnak, úgy hívjuk a nyilvánosság elé társadalmi életünket. A \ dci Hírlap hasábjai, mint minden jó eszmének, úgy ennek az intézménynek megvitatására is nyitva áll. Felhívjuk a családapákat, főleg pedig a liáz úrnőjét, szóljanak hozzá a nagy nyilvánosság előtt a Váci Hírlapban a közös konyha- ügyéhez. Mondják meg. szükségét érzik-e. hogy azt Vácon is létesítsük s ha igen, egyesületi utón, vagy magánosok társulása által jöjjön az létre. Szívesen fogadjuk a jó eszme érdekében bárkinek sorát s azokat közölni is fogjuk lapunkban, hogy mind szélesebb körben terjesszük a hasznosat Talán igy sikerülni fog társas egyleteinket megmozdítani mély alvásukból a praktikusért való küzdelemre, talán igy elviselhetőbb lesz a drágaság, mely miatt mindenki panaszkodik, de csak egy utón védekezhetünk ellene : ha annak leküzdésére társulunk ! — Nyugalom, kegyelmes uram, nyugalom, különben semmiről sem állok jót. Szerencsére felnyílt az ajtó s bejött, mamájától vezetve, az édes kis Giziké. ügy nézett ki hófehér ruhájában, mint a hulló hópehely sötét északéban. Hamvas szép orcáján ragyogott a himpor, sötétkék szemében fényiéit a menyország, bársonyos szemöldöke, miként a szivárványivet rajzolta a kék menyboltozat felett. Félénken közeledett az apja ágyához, szája szegletén leányos szepegés, szeme mély füzében egy eltitkolt érzés, mely ki-ki szökött onnan, majd ismét visszaoujt, de mikor kiszökött oly bántólag hatott, úgy meghazudtolta ezt a gyermekarcot, kéklő menyországot és a fehér ruhát, az ártatlanságnak örök szép jelvényét. — Szép vagy, kis leányom, szebb mint bárki más és ragyogásoddal elhomályosítod az egész fényes bált. — Hogy mehetnék el a bálba papuskám, mikor te beteg vagy ? — Elmégy, kis leányom, készülj fel hamar, nem vagyok én olyan nagy beteg, hogy a kis leányom ártatlan örömét megzavarjam. Itt egy köhögési roham félbeszakította a nagyságos ur beszédét s az a köhögés mindig erősebb, kínosabb lett. De Giziké már nem hallotta. Örömmel kipirult arccal szökdécselt be a hálószobájába, abba a fehér
