Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-09-11 / 72. szám
2 VÁCI HÍRLAP Hírek. Hadgyakorlatok Vác környékén. Untauglich-ok, ti boldogok, mily pompás a ti dolgotok, hüsültök nyugton valahol, mig a tauglich, az robotolj Robotol egy, vagy három évig s eközben sohasem becézik, ebédje sótlan, ágya szalma, káplárjának meg épp a barma, egész nap jobbra-balra át s éjjel, ha fújnak trombitát, ki kell ugorni, talpra állni és álmosan cövekre válni s földet rug-kapálva járni és szézezerszer szalutálni, csizmát, ruhát, fegyvert pucolni, hogy csak ragyogjon mind a holmi, olykor kefélni, meg súrolni s egyetlen jajszót sose szólni. Ha nincsen rendén valami, szitkot, csúfságot hallani, aztán einzeln-arrestbe menni, vagy kurta vasban görnyedezni. S ha ideje végül letelt, azt hinnéd, nyugalomra lelt. Nagy tévedés! A nyár közepén, gyilkos, tikkasztó nyári hévben, a mikor itt az ember izzad, akkor jön ám a hadgyakorlat, felújítván a sebeket, miket már már elfeledett. S felhangzik újra: jobbra át, ismétlik a komédiát és menetelnek szüntelen az utak porfelhőiben, a déli nap izzó tüzén itt-ott lerogy már egy legény, a szomjúság gyötrelme kínoz, de ezredest az nem zseniroz, hűs dombról ő csak látcsövez és nézi, nézi, hogy mi lesz, előnyben, vagy hátrányba’ van s győz-e a háborúsdiban? Mert hogy ha túlnan elverik, a penzió következik, ő csupán egyszer menetel, ha penzióba menni kell . . . Untauglichok, ti boldogok, mily pompás a ti dolgotok, hűsültök nyugton valahol, szegény tauglich, az robotol. Fenő. — Polgármesterek kongresszusa. A rendezett tanácsú városok polgármesterei vasárnap és hétfőn Esztergomban kongresszust tartanak. Dr. Zddor János polgármester fogja ezen Vác városát képviselni s vele mennek Hübschl Kálmán mérnök és Bárdos Ernő helyettes tanácsos is. — Magyar nyelv a statusquo hitközségben. Érdekes, hosszan tartó ügy nyert, tegyük mindjárt hozzá : a magyar nyelv diadalával, befejezést a helybeli izr. statusquo templomban a zsidó újév alkalmából. Révész Béla ugyanis megtagadta hitközségi adójának fizetését azért, mert a statusquo templomban évente kétszer német nyelven prédikál Fóliák Fülöp főrabbi. A hitközség, melyet a terhek ugyancsak nyomnak, a városhoz fordult, hogy közigazgatási utón hajtsák be Révész Béla adóját. Révész ennek ellenében azt az előterjesztést tette, hogy a hatóság tagadja meg az adóbehajtáshoz segítségét azzal az indokolással, hogy olyan hitközség, mely a magyar nyelvet nem helyezi teljes jogaiba, magyar hatóság támogatását nem érdemli meg. A hitközség nem érdemelte meg, hogy az egész testületről igy nyilatkozzanak, mert hiszen haladni kívántak s egy határozatukkal ki is mondották, hogy köteles a pap magyar prédikációt tartani, de a határozatnak átvételét Fóliák Fülöp főrabbi megtagadta, a mi kínos megütközést keltett a tagok között. A polgármester, kinek ebben a hitközségi ügyben határozatot kellett hoznia, kötelezte Révész Bélát hitközségi adójának azonnal való befizetésére, de indokolásában alapos kioktatást adott arról, hogy mi kötelessége egy magyar, haladni vágyó hitközségben a főrabbinak, kinek kettős oka van a magyar nyelvvel élni: mert a hitközség magyar s elöljárósága meghagyta neki a magyar nyelvű prédikációk'tartását. Révész Béla ezt a határozatot megfellebbezte az alispánhoz, a ki ezt néhány nap előtt meg is kapta. így érkezett el a zsidóság újéve. És csodálatoskép Fóliák Fülöp megfeledkezett teljesen a német nyelvről: magyar nyelvű prédikációt tartott az egész hitközség örömére. Révész Béla erre kijelentette, hogy küzdelme a magyar nyelvért diadallal végződött, visszavonta felebbe- zését és a mai napon közel ezer korona adótartozását befizette a hitközség pénztárába. Örömmel jegyezzük fel a magyar nyelv diadalmaskodását s gratulálni tudunk Révész Bélának, ki a harcot megindította, de a hitközségnek és egész elöljáróságának is, mely érvényt tudott szerezni papjával szemben régi határozatának s megakadályozta, hogy egy*két ember makacskodása miatt az egész hitközséget érdemetlenül többek közt a fővárosi sajtóban az egész ország előtt meghurcolják. — Esküvő. Menetto Attilio spalatói mérnök-tanár tegnap esküdött örök hűséget a felsővárosi plebánia-templomban Tápay Lujza állami tanítónőnek, Tápay János polgártársunk kedves leányának. Boldogság kisérje frigyüket! — Jönnek a levelek. Nem violaszin pecsét alatt, nem is aranyos szegélylyel, csak rongyos papirszeletkék alakjában jönnek. Azért is okoznak olyan nagy, mélységes bánatot a szülőknek, sok szép leánynak. Fedig még csak nem is nekik szól az a kis levélke. Katonasorban levő ifjaknak adják kezükbe, az van abba a levélbe beleírva, hogy vége a legény kedésnek. Be kell rukkolni. Angyalbőrbe kell öltözködni és három hosszú esztendeig nem parancsol se a bíró, se a főszolgabíró, se polgármester, de még de még a vicispán se, hanem majd parancsol ... a káplár úr, Zupás. A ki olyan cirkonyásan tudja megolajozni, persze szóval, a tüzes istenyilát, hogy még a lapitása is olyan síkos volna, mint a hal siklása a vízben. Elviszik a legények elejét. A katonai parancsnokságok most küldik szét az újoncok behívó leveleit és a katonai ügyosztályok sürgősen kézbesítik, mert október közepén be kell rukkolni. A hét elején már a két évet szolgáló és három évet szolgáló s úgy maga, mint mások trüsszentését jelen- tőséges ómennek tartolta. Tanítványainak egyike arról értesít, hogy mikor valamit véghez akart vinni s előbb trüsszentett, akkor szándékánál megmaradott, mert a trüsszentést buzdításnak vette; de mikor cselekvés közben trüsszentett, ezt intésnek tartotta s nem ritkán egészen abba hagyta. Mikor Penelope sok kérője miatt nagy kényszerben vala, sürgősebben, mint valaha, kérte az isteneket, hogy Odysseust hagyják visszatérni. Ekkor ,.l iisszentett Telemach s az egész csarnok bele rengett.“ Most már Penelope nem volt kétségben az iránt, hogy kérése meg fog hallgattatni. A régieknél az idő és a hely, valamint a trüsszentés ismétlése döntő volt arra nézve, vájjon szeiencsét, vagy szerencsétlenséget jelent-e az. Ha valaki kora reggel trüsszentett, mielőtt az ágyból felkeli és cipőit felhúzta volna, akkor egész napja el volt iontva. Nálunk is azt mondják, hogy hoszú- sága lesz, ha valaki tekerő nyilallást érez orrcimpájában. Ha azonban délben, vagy még később trüsszentett az ember, akkor a szelencsés siker reményének engedte át magát. Ha a délebéd bevégezte után a társaság felemelkedett, hogy széjjeloszoljék s valaki véletlenül trüsszentett, akkor újra leült mindenki a székére. Étel és ital másodszor is hozatott s a vendégek másodízben is hozzáláttak az evés- és iváshoz, mig azt hitték, hogy most már ama szerencsétlen trüsszentés végzetes befolyását hatástalanná tették. Ha valamely római betegen feküdt és egyszer trüsszentett, az már közeli halálra számíthatott; ha kétszer trüsszentett, az már meggyógyulását jelentette. Valamely szerződés, például házassági szerződés kötésekor, ha az egyik fél egyszer trüsszentett, akkor ez zavartalan tartósság biztosítéka volt s az istenek helyeselték; háromszori trüsszentés a szerződés jogtalan felbontását hirdeté. Egy afrikai államban, mihelyt a király trüsszent, ez bizonyos jelek és imádságok által, melyek az utcákon végeztetnek, az egész országban kihirdettetik s mindenütt üdvkiáltások és örömkiáltások hangzanak fel. Hasonló módon hirdettelé ki a rettenetes Tiberius császár a parancsot, hogy mikor ő trüsszent, mindenki, még az utcákon is, hangosan kiáltsa feléje: Üdv és szerencse ! hogy az üdvszavak erejénél fogva trüsszen- tésének szerencsés jelentménye teljesedésbe menjen. Hadrian császár hires tanítója, Plu- tarchus is nagy tisztelője volt a trüsszentés- nek. Műveinek egyikében mondja: »Ami az orvosi tudományra nézve az ember életében az ér verés, az a lélekre nézve a trüsszentés.« Mikor a spanyolok Floridát meghódították, azt vették észre, hogy mikor a császár trüsszentett, az indiánok kezeiket fölemelték a naphoz, imádkoztak, hogy fejedelmüket megvédje és megvilágítsa. Az embernek életében csak egyszer kellene trüsszentenie és pedig röviddel halála előtt, a patriarchák mind ily módon haltak meg, Jákobot kivéve, ki sokszor trüsszentett, a nélkül, hogy a trüsszentés után meghalt volna. Ezt az előjogot utódai is megtartották. A németek üdvöthozónak tartják, ha valaki korán reggel trüsszent s ha még se nem evett, senem ivott. Azt is szokták ilyenkor mondani: Ma valami újat hallok még. A németeknél általában jó előjelnek tartják a trüsszentést, habár mindennap más-más jelentőséget tulajdonítanak neki. így azt mondják Szászországban : Vasárnap: Húzd be magad! Hétfőn: Kapsz valamit! Kedden: Sok bajod lesz! Szerdán: Rákmódra haladsz! Csütörtökön: Kedvest látsz majd! Pénteken: Sokat nevetsz! Szombaton: Megdorgálnak! Franczia- és Angolországban rég megszűnt már az üdvkivánatok szokása a triisszentésnél. — Nálunk az úgynevezett magasabb körökben nincs már szokásban, az egyszerű ember anélkül, hogy egyebet gondolna mellette, azt mondja: Adja Isten egészségére. Azt is hallani jóbarátok közt: Szervusz. Nagy kilátás van arra, hogy nálunk is egészen megszűnik ez a patriarchális szokás. De ha ez meg is történik, azért szives olvasóm, ha erre a kis csevegésre önkénytelenül trüsz- szentenél, őszintén kívánom, hogy — váljék egészségedre. H. M.
