Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-09-11 / 72. szám

VÁCI HÍRLAP

tényleges állománybeli újoncokat is behivták szolgálattételre. A váci illetőségűek közül a következők kaptak behivójegyet: Gróf Crouy Chanell István e. é. önkéntes a kassai 6. hadtest tüzérezredhez, Ivósa László a cs. és kir. 32. gyalogezredhez Budapestre. Szieber János a budapesti cs. és kir. élelmezési raktárhoz, Bayer Dávid és Subajda Ferenc pót- tartalékosok a cs. és kir. 32. gy. ezredhez nyolc heti kiképzésre, Pásztor Pál, Eisler Márk, Wörtz Ferenc, Weisz Soma, Gubacsi György, Vogt Ferenc, Hutterer Dávid Lipót, F. Kiss Sándor, Csepregi Lajos, Gottlieb Alfréd, Pásztor Lajos és Péteri Károly a m. kir. első honvédgyalogezredhez Budapestre. Nevezettek behivójegyeket a városházán, a katonai ügyosztálynál átvehetik.

— Tűzoltóságunk fejlődése. Tauber Ferenc tűzoltó-parancsnok most végezte el a budapesti tűzoltótiszti tanfolyamot, a honnan igen szép és hasznos ismereteket hozva, azokat a váci ölik. tűzoltótestületnél gyümöl- csözteti. Vasárnap volt az első gyakorlat, a hol Täuber parancsnok az újdonságokat bemutatta. Különféle színű apró zászlócskákat szúr le a vezető az égő házat jelző területre (igy például a vörös színű a tüzet jelentette, a sárga a szelet, a fekete a nagy veszedelmet, a kék a vizet, a zöld az akadályt stb.) s a riadóra a parancsnokoknak és tűzoltó legénységnek a beállított zászlók szerint kell intézkedniük. Ez a gyakorlat arra jó, hogy a pa, rancsnok a tűznél el ne veszítse a fejét, önállóan tudjon intézkedni, az altisztek rögtön ismerjék kötelességüket, a legénység pedig gyorsan és észszerűen dolgozzék. Jövőben ismételten lesznek ilyen gyakorlatok a tűzoltóságunknál, melyeket ők maguk is jobban szeretnek az egyszerű sablonos gyakorlatoknál, praktikus hasznuk is van, melyek tűz- veszedelemkor esetleg megbecsülhetetlenek lesznek.

— Averöcei kődobáló szellemeket megfogták. A nógrádverőcei szenzációnak tragikomikus vége lett. Szellemek dobálták meg kövekkel özv. Schivégerné vasút mellett levő házát s az egész Verőce vagy tiz napig lázban volt. Reggel, délben, este hullott a kő nedvesen, vagy melegen, hirtelen és nagy számban, a közönség érdeklődött s leste a titkos kövek esését, e közben pedig a »szellemek* jól mulattak a felültetett t. c. publikumon. Szegény csendőrök éjjel-nappal lesték a szellemeket, fogcsikorgatva ígértek minden jót nekik, talán éppen azért nem voltak hajlandók inkognitojukat fellebbenteni. De mégis vége lett a szenzációnak s kézre kerítették a kődobáló szellemeket. A hogyan rajta vesztettek, arról a következő tudósításunk szól : Schwégerék harmadik szomszédjában a tűzfalat javították. Walcz András kőműves állott jó magasban s belátott Schwégerék udvarába is. Ott pedig azt látta, hogy Scnwégerné az egyik mindenessel eteti a sertéseket. A mindenes lehajol a földre és egy hatalmas követ dob a levegőbe, aztán mond valamit az asz- szonynak. Utóbb kiderült, hogy ezt mondta:

— Nézze ténsasszony, már megint követ dobott a szellem!

Az asszony látta a melléje esett követ, de már megszokta. Walcz kőmives azonnal lesietett az állványról és közölte Schwegerné- vel, hogy mit látott. Schwegerné nem akart hinni, mert ő már szellemekben hitt. Walcz elment hát a csendőrökhöz s ott mondotta azt el, hogy mit látott. A csendőr szeme felvillant, a következő órában pedig már két legényke állott bűnbánóan előtte. Az egyik Tach András 14 éves, a másik Muzsik János

16 éves, mindketten Schwégernénél házicselédek voltak. Bevallották szépen, hogy ők voltak a kődobáló szellemek. A kertből dobálták a köveket reggel, délben este s mig az egyik dobált, addig a másik vigyázott, nehogy észrevegyék csintevésüket. Még folytatták volna passziózásukat továbbra is, de rajta kapták őket s igy most már vége a verőcei szenzációnak.

— A kér. szocialisták mulatsága. A kér. szocialista építőiparosok munkásaikkal egyetemben szombaton este a lövőházban táncmulatságot rendeztek az új körmeneti zászló-alap javára. A mulatság jól sikerült, dacára, hogy csak kevesen voltak. De a jókedv nagy és kitartó volt, mely reggel hét óra előtt ért véget. A jótékony célra való tekintetből következők űzettek felül:

10 koronát Szinay István; öt koronát Ivanovics János, Szántai János és Tarcsay Pál; négy koronát Meszes Tóth Ferenc; három koronát dr. Virter Lajos, Kovács József, Kovács János, Fazekas Károly, Tóth András, Scheffer András és Tóth Lajos; két koronát: Koplányi János, Svarcz Pál, Steidl Lajos, Peidlpek József, Pölcz János, Horniczky István, Kalocsay Lajos, Gelléri Árpád, Medve József, Mischler Kornél, Kopu- necz József, Hochmayer Antal, Hatala István, Tanács József, Molnár Géza, ifj. Ottó József és Földi Miklós; egy-egy koronát fizettek felül: Panay János, Pitz Pál, Kremer József, Böhm István, Járja Ignác, ifj. Szikora Frerenc, Sári Pál, Svarcz János, Szikora Ferenc, Müller Ignác, Tabacska Mihály, König Englmayer, Szabó Ferenc, N. N., Schmidt Ferenc, Merk János, Varga József, Káposzta István, Bőrös Gábor, Zelenka János, Pápay Ágoston, Parti János, Páczolt 'Ferenc, özv. Cseriné, Znetek István, Mesina László; 60 fillért Szili Lajos; 40 fillért Böhm Istvánná, kiknek ez utón mond köszönetét jótékonyságukért a rendezőség.

— Milyen időnk lesz? A Meteor jelentése szerint az időjárás szeptember hónapban elég kedvezőnek ígérkezik a bolygok részéről, de a nyári meleget még sem tesz képes pótolni. A szeptember 7-iki csomópontkor igen ellentétes hatások érvényesülnek, de meleg jelleggel, a mit követőleg állandóbb idő érvényesül egészen majdnem a 18-iki csomópont hatásköréig, mely szeptember hónapnak a legkellemetlenebb része lesz. A 18-iki csomópont már csapadékos jellegű, a 21-iki pedig lehűlést, esetleg élénkebb szeleket. sőt vihart is hozhat, melyet követőleg ismét tűrhetőbb időt kapunk kisebb változásokkal. Egészben véve szeptember hónap kedvezőnek Ígérkezik a gazdasági terményekre nézve, eltekintve attól, hogy egy-két vihar bekövetkezése nincsen kizárva.

— A rohanó antomobil áldozata. Tegnap, kedden száguldott keresztül a városon Hatvány József hatvani nagybirtokos hatalmas ahtomobiljával. A városon kívül megnövelt gyorsasággal rohant s a honvédszobornál Pnkop József 40 éves sződi lakost elütötte. A szerencsétlen embert most az irgalmasok kórházában ápolják, de az orvosi vélemény szerint oly súlyosak a sérülései, hogy nem épül fel.

— „Az asszony verve jó.“ Hétfőn délután házasságkötés volt az anyakönyvi hivatalban. Mikor az anyakönyvvezető elmondta a hivatalosan előirt házasságkötési formuláját, a feleket is figyelmeztette már az egyházi esküvőre s éppen készült letenni a nemzeti szalagot, megszólalt az egyik koszorús asszony ;

— Kedves anyakönyvvezető úr! miért van olyan rosszakarattal a menyasszonyok iránt, hogy mindjárt az esküvő alkalmával figyelmezteti a vőlegényeket ott arra ni ?! — és rámutatott Tóváry Antalnak egyik kifüggesztett szinlapjára, melyen hatalmas betűkkel volt olvasható, hogy: »Az asszony verve jó*.

— A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmként: Buzaörleme/iy: Asztali dara AB szám 18 K 00 fill. — Asztali dara C szám 17 K 50 fill. — Királyliszt 0 sz. 17 K 80 fill. — Lángliszt 1 sz. 17 K 30 üli. —

Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 16 K 80 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 16 K 30 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 15 K 90 fill. — Ivözép- keny érliszt 5. sz. 15 K 50 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 15 K 10 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 14 K 70 fill. 7x/2. sz. 13 K 40 fill. — 7a/4. sz. 12 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 9 K 30 fill. — Korpa finom F sz. 6 K 70 fill. — Korpa goromba G sz. 6 K 70 fill. — Ocsú 6 K 25 fill. Konkoly 6 K. — fill. — Bükköny 8 K — fill Pelyva zsákja 1 K. 20 fill,

Európán keresztül.

Irta: Hübschl Kálmán. 12

így van a nálunk is ismeretes világhírű Bardealieun szobrászati müipartelep, mely szinte egyedüli s mindent felül múl a maga nemében, láttam a leghíresebb üvegmüiparost, ennél láttam egy kis servist, hat egyszerű vizes pohár és egy vizes kancsó üveg tálcán 3000 frank, no, ha azt a szobaleány elejti, szép kis mulatság. A kezembe adott egy 300 frankos poharat, de jól megfogtam és siettem letenni, mert ha le ejtem, zálogba maradok érte.

De mindenben megnyilatkozik a művészet és asprit, palotáik, templomaik, középületeik elhelyezése olyan, hogy ahhoz fogható perspektivikus és városrendezési szempontból sehol sem látható, pedig ők a múlt század közepén rendezték Párist és azóta annyit rendeztek mindenfelé és utánozták, de sehol se közelítették meg a német fejedelmek kastélyai. Minden palotának a szárnya egy-egy impozáns emlékmű. A német kastélyok silány és szolgai másolatai a franciáknak, a ki egyszer ezeket itt látta, a párisi és francia szoboremlékműveket élvezte, másutt már kevés élvezetet fog találni. Hiába minden erőlködés, a művészi espit és invenció a franciák kiváltsága, a többi náció pedig másolója és utánzója. A hogy ők Napóleonjukat eltemették az invalidusok templomában, az az egyszerű ke- resetlenség, a kupola alatt egy lesülyesztett környilás, közepén látható az egyszerű kőszarkofág, semmi sincs az egészben, oly egyszerű, mégis, a ki a nyilásszélen a korlátnak támaszkodva letekint, azt elfogja a megillető- dés és ott felejti magát önkéntelenül és elmereng a nagy francia dicsőség. Megörökíteni csak a francia tud igazán.

Hugó Viktor kikötötte, hogy ne temessék a pantheontól, hanem csak egyszerű temetést adjanak neki, hát adtak neki egyszerű temetést, felállították az arc de triomphe nyílásába a koporsót és ez oly fönséges volt, hogy mindenkit megkapott — ezt csak a francia tudja megtenni. A szellemesség itt úgyszólván közkincs, megvan ez az utolsó konflis kocsistól kezdve a legtöbb franciában, hozzájárul ehhez a finomság és sikk.

Érdekes lehet, hallottam, egy hamburgi építész szintén londoni kongresszusról jött velem Párison át. Feleségestől az operába készült s egy francia kollégánk kalauzolta. Bemennek előzőleg egy virágos üzletbe, szegfűt kért az asszonyka a hajába:

— Hogy? — kérdi.

— Eg> frank darabja.

— Kérek három szálat s legyen szives a hajamba tűzni.

A virágos kisasszony ügyesen feltüzi és kér öt frankot Az asszonyka tiltakozik, hogy három szál három frank, de a felfűzés két frank. Az asszony nem enged, hogy azt ő is megtudja csinálni. Kérem, felel az udvariasan, leveszi a három szál szegfűt s átnyújtja, most már csak három frank. És mégis megfizette, mert nem tudta oly ügyesen felfűzni.

(Befejezése vasárnapi számunkban.)