Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-08-25 / 67. szám

\ 2 VÁCI HÍRLAP nem indítható, végül azok közt a 12 15 éves gyermekek közt, a kik ellen közigazgatási, illetve rendőri biróság előtt kihágás miatt indult meg az eljárás. Az eljáró hatóságnak első sói­ban azt kell megállapítani : van-e, mutatkozik-e a jogi értelemben vett elhagyottság, vagy sem. Ha igei akkor a két első kategóriába tartozó gyermekeket a közigazgatási hatóságok a leg­közelebb eső m. kir. gyermekmenhelyre szállí­tani kötelesek. S nehogy elszállítás more patrio történjék, a szállításnak sohasem szabad tolon- colás útján történnie. A harmadik esetnél a hatóság nem tekintheti a gyermekeket egy­szerűen bűnösnek, hanem a legszigorúbb módon köteles mérlegelni a gyermek életviszonyait, valamint azt, vájjon a gyermekben megvolt-e, vagy sem a cselekmény ..bűnösségének felisme­réséhez szükséges belátás. Igenlő esetben, a szabadságvesztésre szóló ítélet kiállása után kell a gyermeket a menedékhelyre szállítani. Csak természetes, hogy a törvény végrehaj­tásában az árvaszékekben elsőrangú szerep jut. Ez a hatóság van hivatva arra, hogy a zöllött gyermek a társadalom bontó anyagává ne vál­jék s ne legyen megrontója társainak. Bizo­nyára magasztos hivatás, mely az árvaszék tisztviselőinél magasabb szociális érzést, szigorú lelkiismeretességet, kifejlett emberszeretetet s ettől áthatott lelkes munkát tételez fel és követel meg. A miniszter nemcsak elvárja mindezt, hanem meg is követeli s kijelenti, hogy a végre­hajtást szigorúan ellenőrzi és a hol mulasztást tapasztal, megtorlásul a törvény szigorát fogja alkalmazni. Mindezzel a kicsiny, elhagyott gyermekek előtt egy áldásos korszak nyílik meg, nemesi­tője a léleknek és ostorozója, elnyomója a bűnnek. Valóságos megváltó korszak. Hírek. — Erdészeti kinevezések. hivatalos lap közli, hogy Rappensberger Andor erdőtaná csosi címmel és jelleggel felruházott erdő­mestert valóságos erdőtanácsossá, Sípos Mi­tésben haladunk. Olykor nagy kőre talál a kerék s akkorát zökken a szekér, hogy majdnem tengelye törik. Most értem csak meg. hogy miért fogatott sógorom ebbe a négy lőcsös szekérbe s miért nem a könnyű kíiUtó kocsiba. Kezdi már vérpiros sugarait bontogatni a hegyek közül felkelő nap is. Gyönyörű lá- tomány! . . . Úgy tűnik fel, mintha a sze­relmes tündérek biborköntösükben most osonnának pásztoróráikról a tengerszemek mélyén rejlő tündérpalotáikba ........... Megérkeztünk Teplicskára, előre kitűzött találkozó helyünkre. Még vagy öt, a mienk­hez hasonló szekér áll csárda előtt. Prüsz­kölnek a lovak, \izet óhajtanak szegények, Kapnak is, amennyi csak a bőrükbe fér. Mi a csárda X lábú asztalainál foglalunk helyet s finom borovicskával preparáljuk úri gyomrainkat. A vén medvevadászok engem szemész­nek, mint az alföld rónáiról ideszabadult kocavadászt. Gondolják magukban: »no en­nek is nehéz napja lészen máma. Én lámpa­lázamat el akarván magamról terelni, a Duna szépségeit próbáltam feltárni előttük. Annyira megtetszett nekik a csónakázás, mint tenge­résznek a lovaglás .... No, de int az óra, indulni kell a vadá­szatra. A hat szekérből most már csak három lett. Mindegyik elé négy ló fogva, gönc lám hály erdészt pedig főerdészszé nevezte ki a miniszter. Munkás, mindenki által tisztelt férfiakat ért a kinevezés, melyet általános örömmel fogadtak a városban. A sok gra- tulálóéhoz mi is csatoljuk jókivánatainkat! — A siketnémák jubileumi ünnepélye. A siketnémák »Egyetértés« társasköre f. hó 18-án sikerült Cházár-ünnepélyt rendezett a helybeli siketnéma intézetben. Ezt az ünne­pélyt egyesületüknek 20 éves fennállásának emlékére és örömére rendezték. Legtöbbje a siketnémáknak a reggeli gyorsvonattal érkezett Vácra, hogy ünnepélyüket ünne­pélyes istentisztelettel kezdhessék meg. E végnől valamennyien a 9 órai, a királyért tartott nagy misére mentek. Mise után az intézetbe vonultak, hol Endlich József elnö­kük jelbeszéddel kisért hangos szóval nyi­totta meg az ünnepélyt. Az intézet udvarán és kertjében felállított szobrokat megkoszo­rúzták. I. Ferenc király szobránál Barinka István tartott élő szóval beszédet, Cházár Andrásénál pedig szinten élőszóval Erdélyi Imre. Ez utóbbinak beszedet Schock Lipót jelekkel is előadta. Ezek után a temetőbe mentek, hol nagynevű érdemes sorstársuk­nak, Oros Kálmánnak a sírjál megkoszorúz­ták. A temetőből a lövőházba vonultak, a hol egy óra tájban ebédjükhöz ültek. Ebéd alatt többen mondottak pohárköszöntőket, részben élő szóval, részben jelekkel. Ez al­kalommal Bildlich József elnöküket, ki egyesületük fennállása óta viseli e tisztséget, szép ékszerajándékkal jutalmazták meg. A lövőházból délután öt óra tájt újra az inté­zetbe mentek. Itt emlékül az egész társaság lefényképeztette magát, majd pedig kedélyes szórakozásokkal, mulatozásokkal töltötték el idejüket egészen az est beálltáig. Este azután szétoszolt a társaság, ment mindenki haza. Az ünnepélyen résztvevők száma lehetett vagy 120. — Mária-névnap a lövőházban. A lá­nyos mamák szive megdobban erre a címre. Visszaemlékeznek a Mária-névnapi mulatsá­gokra, melyeknek 15—20 évvel nem volt párjuk messze nagy vidéken. Próbálják most is éleszteni a jó kedvet, majd minden évben Mária-névnapkor táncolnak a lövőházban, de, hajh’ más idők járnak, ügy halljuk, hogy ez idén is terveznek Mária-névnapi mu­latságot. Most a lövőház vezetősége és a sportegyesület fog össze s együttesen akar- nak egy jó estét csinálni a tánc híveinek. A mulatságról most tanácskoznak. — A munkásokért. A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletének váci fiókpénztára e hó 11-én tartotta rend­kívüli közgyűlését, mely alkalommal védnök­választás is volt. A védnökséget a Kobrak- gyár igazgatója, Neugebauer Sándor vállalta, kit a tagok egyhangúlag megválasztottak. Ez alkalommal a Kobrak-cipőgyár belépett az egyleti aiapitók sorába 200 korona ala­pító dijjal, Neugebauer Sándor és Uuienlag Leó pedig a pártoló tagok sorába évi 20—20 korona pártolódijjal. A múlt szombaton megtartott kedélyes estén szépszámú közön­ség vett részt, a vígan mulató társaság csak kora világos reggeli órákban oszlott szét. Az özvegyek és árvák alapja javára ez alka­lommal a következő felülíizetések folytak be: Neugebauer Sándor 10 K, Gutentag Leó 10 K, Horka N. és neje 2 K, Jetiinek N. 1'40 K, Weisz Soma L4ü K, Iieisz Lajos IGO K, Herczfeld Géza P40 K, Reiser Jenő L40 K, Schwarcz Márton L40 Ív, Weinberg Mór L40 K, Szikora N. 1 K, Lakó István 1 K, Kajári József 1 K, Dékány P. és neje 8J f, Szőtlősy I. 80 f, Botlik A. 80 f, Faze­kas I. 80 f, Pénzes A. 60 f, Kaszala M. 80 í, Vajda N. 80 f, Kákonyi 1. 80 f, Radó Vilmos 40 f, Gr-écze Viktor 40 f. Btrasser Jenő 40 f, Schlesinger Miksa 40 f, Kátdos János 40 f, Mészáros Zoltán 40 f, Szőke Károly 4(J f, Mészáros József 40 f, Jenes Mariska 20 f, mely adományokért ezen az úton mond hálás köszönetét a rendezőség. — Évzáró a piarista kispapoknái. A kegyes-tanítórendi ujoncnövendékek augusz­tus 27-én Galasanzi szt. József napján záró­ünnepséget tartanak a következő műsorral: magamban, ez valóságos kéj utazás lészen. Hiszen nálunk csak a nagy urak járnak né­gyes fogaton. Csak, midőn a menyországba probálánk felérni, mert az erdők rengete­geiben mindég csak felfelé iparkodtunk : kez- dém érteni, hogy miért kell ide négy s nem két ló. Minden szekéren jóizű tréfálódzás hangzik, hiszen némelyiknek ülőhelyül csak a szekér - oldal jutott. Végre elnémul a Sió s egy bérc tetején leszállunk szekereinkről. A vadászat. Egy kesken vágás a bérc tetején. Alig négy méter széles, melyre egymástól 200—300 lé­pésre felállít bennünket a vadak legfőbb őre : az erdőkerülő. Nekem, mint vendégnek a legjobb hely adatik. Az alatunk lévő völgyben megszólal a vadász­kürt. Most eresztik ki az előre küldött haj - csárok a kopókat. Mig rnulik el néhány perc s gyönyörű koncertet hallunk az erdő­ben. A kopók csaholása ez, melyek már ne­mes vadra akadának, s hangjaik kíséreté­vel hajtják áidozatukat puskacsöveink elé. Olyan ez, mintha egy ezred katonaság ro­hamot csinálna a hegyen lévő ellenség ellen s hátuk megett az ezred zenekara induló­kat játszana. Néhány puskadörrenés s vége az első hajtásnak, melynek eredménye egy gyönyörű őzbak s két disznó. így ismétlődik ez még vagy háromszor, mire óráink delet mutatnak. Zsákmányaink­kal a kutak felé tartunk, hol ebéd lészen. Erre már medvék tanyáznak. Ebédközben haitik a szó, hogy délután csak medvére va­dászunk. Elfogyott már minden, mit szekereinken ma­gunkkal hozánk. Medvehaj tóink is már ké­szen. Mindegyik kezében hosszúnyelű balta. Egy vágás mentén leláttunk ismét szép q csendesen. Haj tóink velünk szemben, tőlünk messzire sűrűn egymás mellett. Jelzi a va­dászkürt, hogy a hajtás megkezdődött. A hajtok lármáját visszahangozzák a hegyek. Mi szivszorogva várjuk a mackót. Puskáink golyóival töltvék s vadászkéseink készen. Közei hangzik már a hajtok szava. Hirtelen éles kiállás az erdőben, Medvedz! .. (Medve! medve.) Eláll a lélegzet, úgy hogy csak a szivek dobogását lehet hallani. Mindenki készen várja a medvét. Lehet már látni, a mint az óriási test négy lábára ereszkedve tör előre . . . Egyszer csak meglát bennün­ket, két hátsó lábára áll s eszeveszett ordí­tással rohan felénk. Hatalmas dörrenés hang­zik az erdőben. A nagy izgalomban elsült fegyvere egyik vadásztársunknak. A mackó ekkép a golyó keserveit nem élvezvén: vi- gan folytatta útját a Király-hegy felé. Vadászat után. Ismét a teplicskai csárdában találjuk ma-

Next

/
Thumbnails
Contents