Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-08-25 / 67. szám
\ 2 VÁCI HÍRLAP nem indítható, végül azok közt a 12 15 éves gyermekek közt, a kik ellen közigazgatási, illetve rendőri biróság előtt kihágás miatt indult meg az eljárás. Az eljáró hatóságnak első sóiban azt kell megállapítani : van-e, mutatkozik-e a jogi értelemben vett elhagyottság, vagy sem. Ha igei akkor a két első kategóriába tartozó gyermekeket a közigazgatási hatóságok a legközelebb eső m. kir. gyermekmenhelyre szállítani kötelesek. S nehogy elszállítás more patrio történjék, a szállításnak sohasem szabad tolon- colás útján történnie. A harmadik esetnél a hatóság nem tekintheti a gyermekeket egyszerűen bűnösnek, hanem a legszigorúbb módon köteles mérlegelni a gyermek életviszonyait, valamint azt, vájjon a gyermekben megvolt-e, vagy sem a cselekmény ..bűnösségének felismeréséhez szükséges belátás. Igenlő esetben, a szabadságvesztésre szóló ítélet kiállása után kell a gyermeket a menedékhelyre szállítani. Csak természetes, hogy a törvény végrehajtásában az árvaszékekben elsőrangú szerep jut. Ez a hatóság van hivatva arra, hogy a zöllött gyermek a társadalom bontó anyagává ne váljék s ne legyen megrontója társainak. Bizonyára magasztos hivatás, mely az árvaszék tisztviselőinél magasabb szociális érzést, szigorú lelkiismeretességet, kifejlett emberszeretetet s ettől áthatott lelkes munkát tételez fel és követel meg. A miniszter nemcsak elvárja mindezt, hanem meg is követeli s kijelenti, hogy a végrehajtást szigorúan ellenőrzi és a hol mulasztást tapasztal, megtorlásul a törvény szigorát fogja alkalmazni. Mindezzel a kicsiny, elhagyott gyermekek előtt egy áldásos korszak nyílik meg, nemesitője a léleknek és ostorozója, elnyomója a bűnnek. Valóságos megváltó korszak. Hírek. — Erdészeti kinevezések. hivatalos lap közli, hogy Rappensberger Andor erdőtaná csosi címmel és jelleggel felruházott erdőmestert valóságos erdőtanácsossá, Sípos Mitésben haladunk. Olykor nagy kőre talál a kerék s akkorát zökken a szekér, hogy majdnem tengelye törik. Most értem csak meg. hogy miért fogatott sógorom ebbe a négy lőcsös szekérbe s miért nem a könnyű kíiUtó kocsiba. Kezdi már vérpiros sugarait bontogatni a hegyek közül felkelő nap is. Gyönyörű lá- tomány! . . . Úgy tűnik fel, mintha a szerelmes tündérek biborköntösükben most osonnának pásztoróráikról a tengerszemek mélyén rejlő tündérpalotáikba ........... Megérkeztünk Teplicskára, előre kitűzött találkozó helyünkre. Még vagy öt, a mienkhez hasonló szekér áll csárda előtt. Prüszkölnek a lovak, \izet óhajtanak szegények, Kapnak is, amennyi csak a bőrükbe fér. Mi a csárda X lábú asztalainál foglalunk helyet s finom borovicskával preparáljuk úri gyomrainkat. A vén medvevadászok engem szemésznek, mint az alföld rónáiról ideszabadult kocavadászt. Gondolják magukban: »no ennek is nehéz napja lészen máma. Én lámpalázamat el akarván magamról terelni, a Duna szépségeit próbáltam feltárni előttük. Annyira megtetszett nekik a csónakázás, mint tengerésznek a lovaglás .... No, de int az óra, indulni kell a vadászatra. A hat szekérből most már csak három lett. Mindegyik elé négy ló fogva, gönc lám hály erdészt pedig főerdészszé nevezte ki a miniszter. Munkás, mindenki által tisztelt férfiakat ért a kinevezés, melyet általános örömmel fogadtak a városban. A sok gra- tulálóéhoz mi is csatoljuk jókivánatainkat! — A siketnémák jubileumi ünnepélye. A siketnémák »Egyetértés« társasköre f. hó 18-án sikerült Cházár-ünnepélyt rendezett a helybeli siketnéma intézetben. Ezt az ünnepélyt egyesületüknek 20 éves fennállásának emlékére és örömére rendezték. Legtöbbje a siketnémáknak a reggeli gyorsvonattal érkezett Vácra, hogy ünnepélyüket ünnepélyes istentisztelettel kezdhessék meg. E végnől valamennyien a 9 órai, a királyért tartott nagy misére mentek. Mise után az intézetbe vonultak, hol Endlich József elnökük jelbeszéddel kisért hangos szóval nyitotta meg az ünnepélyt. Az intézet udvarán és kertjében felállított szobrokat megkoszorúzták. I. Ferenc király szobránál Barinka István tartott élő szóval beszédet, Cházár Andrásénál pedig szinten élőszóval Erdélyi Imre. Ez utóbbinak beszedet Schock Lipót jelekkel is előadta. Ezek után a temetőbe mentek, hol nagynevű érdemes sorstársuknak, Oros Kálmánnak a sírjál megkoszorúzták. A temetőből a lövőházba vonultak, a hol egy óra tájban ebédjükhöz ültek. Ebéd alatt többen mondottak pohárköszöntőket, részben élő szóval, részben jelekkel. Ez alkalommal Bildlich József elnöküket, ki egyesületük fennállása óta viseli e tisztséget, szép ékszerajándékkal jutalmazták meg. A lövőházból délután öt óra tájt újra az intézetbe mentek. Itt emlékül az egész társaság lefényképeztette magát, majd pedig kedélyes szórakozásokkal, mulatozásokkal töltötték el idejüket egészen az est beálltáig. Este azután szétoszolt a társaság, ment mindenki haza. Az ünnepélyen résztvevők száma lehetett vagy 120. — Mária-névnap a lövőházban. A lányos mamák szive megdobban erre a címre. Visszaemlékeznek a Mária-névnapi mulatságokra, melyeknek 15—20 évvel nem volt párjuk messze nagy vidéken. Próbálják most is éleszteni a jó kedvet, majd minden évben Mária-névnapkor táncolnak a lövőházban, de, hajh’ más idők járnak, ügy halljuk, hogy ez idén is terveznek Mária-névnapi mulatságot. Most a lövőház vezetősége és a sportegyesület fog össze s együttesen akar- nak egy jó estét csinálni a tánc híveinek. A mulatságról most tanácskoznak. — A munkásokért. A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletének váci fiókpénztára e hó 11-én tartotta rendkívüli közgyűlését, mely alkalommal védnökválasztás is volt. A védnökséget a Kobrak- gyár igazgatója, Neugebauer Sándor vállalta, kit a tagok egyhangúlag megválasztottak. Ez alkalommal a Kobrak-cipőgyár belépett az egyleti aiapitók sorába 200 korona alapító dijjal, Neugebauer Sándor és Uuienlag Leó pedig a pártoló tagok sorába évi 20—20 korona pártolódijjal. A múlt szombaton megtartott kedélyes estén szépszámú közönség vett részt, a vígan mulató társaság csak kora világos reggeli órákban oszlott szét. Az özvegyek és árvák alapja javára ez alkalommal a következő felülíizetések folytak be: Neugebauer Sándor 10 K, Gutentag Leó 10 K, Horka N. és neje 2 K, Jetiinek N. 1'40 K, Weisz Soma L4ü K, Iieisz Lajos IGO K, Herczfeld Géza P40 K, Reiser Jenő L40 K, Schwarcz Márton L40 Ív, Weinberg Mór L40 K, Szikora N. 1 K, Lakó István 1 K, Kajári József 1 K, Dékány P. és neje 8J f, Szőtlősy I. 80 f, Botlik A. 80 f, Fazekas I. 80 f, Pénzes A. 60 f, Kaszala M. 80 í, Vajda N. 80 f, Kákonyi 1. 80 f, Radó Vilmos 40 f, Gr-écze Viktor 40 f. Btrasser Jenő 40 f, Schlesinger Miksa 40 f, Kátdos János 40 f, Mészáros Zoltán 40 f, Szőke Károly 4(J f, Mészáros József 40 f, Jenes Mariska 20 f, mely adományokért ezen az úton mond hálás köszönetét a rendezőség. — Évzáró a piarista kispapoknái. A kegyes-tanítórendi ujoncnövendékek augusztus 27-én Galasanzi szt. József napján záróünnepséget tartanak a következő műsorral: magamban, ez valóságos kéj utazás lészen. Hiszen nálunk csak a nagy urak járnak négyes fogaton. Csak, midőn a menyországba probálánk felérni, mert az erdők rengetegeiben mindég csak felfelé iparkodtunk : kez- dém érteni, hogy miért kell ide négy s nem két ló. Minden szekéren jóizű tréfálódzás hangzik, hiszen némelyiknek ülőhelyül csak a szekér - oldal jutott. Végre elnémul a Sió s egy bérc tetején leszállunk szekereinkről. A vadászat. Egy kesken vágás a bérc tetején. Alig négy méter széles, melyre egymástól 200—300 lépésre felállít bennünket a vadak legfőbb őre : az erdőkerülő. Nekem, mint vendégnek a legjobb hely adatik. Az alatunk lévő völgyben megszólal a vadászkürt. Most eresztik ki az előre küldött haj - csárok a kopókat. Mig rnulik el néhány perc s gyönyörű koncertet hallunk az erdőben. A kopók csaholása ez, melyek már nemes vadra akadának, s hangjaik kíséretével hajtják áidozatukat puskacsöveink elé. Olyan ez, mintha egy ezred katonaság rohamot csinálna a hegyen lévő ellenség ellen s hátuk megett az ezred zenekara indulókat játszana. Néhány puskadörrenés s vége az első hajtásnak, melynek eredménye egy gyönyörű őzbak s két disznó. így ismétlődik ez még vagy háromszor, mire óráink delet mutatnak. Zsákmányainkkal a kutak felé tartunk, hol ebéd lészen. Erre már medvék tanyáznak. Ebédközben haitik a szó, hogy délután csak medvére vadászunk. Elfogyott már minden, mit szekereinken magunkkal hozánk. Medvehaj tóink is már készen. Mindegyik kezében hosszúnyelű balta. Egy vágás mentén leláttunk ismét szép q csendesen. Haj tóink velünk szemben, tőlünk messzire sűrűn egymás mellett. Jelzi a vadászkürt, hogy a hajtás megkezdődött. A hajtok lármáját visszahangozzák a hegyek. Mi szivszorogva várjuk a mackót. Puskáink golyóival töltvék s vadászkéseink készen. Közei hangzik már a hajtok szava. Hirtelen éles kiállás az erdőben, Medvedz! .. (Medve! medve.) Eláll a lélegzet, úgy hogy csak a szivek dobogását lehet hallani. Mindenki készen várja a medvét. Lehet már látni, a mint az óriási test négy lábára ereszkedve tör előre . . . Egyszer csak meglát bennünket, két hátsó lábára áll s eszeveszett ordítással rohan felénk. Hatalmas dörrenés hangzik az erdőben. A nagy izgalomban elsült fegyvere egyik vadásztársunknak. A mackó ekkép a golyó keserveit nem élvezvén: vi- gan folytatta útját a Király-hegy felé. Vadászat után. Ismét a teplicskai csárdában találjuk ma-
