Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-29 / 43. szám
Huszonegyedik évfolyam. 43. szám. Vác, 1907. május 29. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A kaszinó közgyűlése. (Dr. Freysinger Lajos emléke a kaszinóban. — Dr. Preszhj Elemér evüékbeszéde. — Vita a tagdíj felemelés körül. — Alapszabályok módosítása. — Nikitits Sándort igazgató-elnöknek választják. — Nem fogadja el, új közgyűlés lesz egy hóna-p múlva. — Hölgytagok a kaszinóban. — Választások.) A nyárban járunk s a vénhedt kaszinó csak most zárhatta le egy esztendejét. Volt igazgatójának betegsége akadályozta meg, hogy előbb tartsa közgyűlését, később pedig dr. Freysinger Lajos halála miatt kellett közgyűlését elhalasztani. És a mint igazgató nélkül maradt a kaszinó, válságos állapota akut jelleget öltött. Feltámadt a régi, takargatott baj : a 12 koronás tagdijak nem fedezik a kiadásokat. Tagdíjemelésre kell gondolni s oly vezetőt kell a szükséges kaszinó élére állítani, a ki képes lesz új életre hívni az elárvult társadalmi egyesületet. Fontos volt ez a közgyűlés, melyet vasárnap délután tartottak meg, a kaszinó életére. A tagok mégis csak ép annyian érdeklődtek az iránt, hogy éppen határozatképes volt. Pedig a mentési kísérleteken kívül napirendre volt tűzve dr. Freysinger Lajos emlékének való áldozás; annyit pedig a város e nagy fia megérdemelt volna, hogy a társadalom ne oly gyorsan feledje. Negyven-ötven tag előtt nyitotta meg a közgyűlést Borbély Sándor siketnémaintézeti igazgató s csakhamar átadta a szót dr. Preszly Elemérnek, kit a választmány kért fel, hogy emlékbeszédet tartson a kaszinó elhunyt igazgatója, dr. Freysinger Lajos fölött. Mély csendben és figyelem között dr. Peszly Elemér ezeket mondotta : Melyen tisztelt uraim! Szüneteljen pár percre ebben a teremben a vig szórakozás, emelkedjünk ki a hétköznapok szürkeségéből, gyújtsuk meg a kegyelet fáklyáit és lobogó lángjuk mellett őszinte, igaz tisztelettel áldozzunk egyletünk közelmúltban elhunyt igazgató-elnöke: Dr. Freysinger Lajos nemes emlékének. Keressük fel lélekben a felsővárosi református temető frissen hantolt sírját, melyen a koporsót takaró anyaföldet már már be- gyepesiti, elborítja a természet tavaszi erejétől életet nyerő, viruló fűszál, de azt az űrt, melyet Freysinger Lajos városunkban hirtelen elköltözésével maga után hagyott, azt az űrt igen igen sokáig nem pótolja, nem tölti be senki és semmi. Varázsoljuk ide magunk közé őt a nagy szellemet, a munkás életet, rajzoljuk meg nemes alakját, fényes tulajdonságait, hogy leróhassuk emléke iránt bálánkat és kegyeletünket és példás élététől okulást szerezhessünk. Az élőt körülveszi a ' kontroverziák köde, gyenge mécsvilágként pislog benne a múló vélemény. De a halál zord szellője szétfujja a ködöt, elojtja az apró lámpákat és főikéi a történelem napja, mondotta Apponyi Albert gróf a magyar képviselőházban Kossuth Lajos halálakor. Freysinger Lajos koporsója mellett is, a mikor gyászolt az egész város, már első fájdalmunkban éreztük és felfogtuk a veszteség teljes nagyságát, kialak ült mindeneknek egybehangzó véleménye, hogy városunk legnagyobb fiát veszítettük el benne. Hatalmas erők bámulatos tulajdonságok lakoztak benne, akár mint író, akár mint szónok, vagy államférfi hazánk legelsői közé küzdhette volna fel magát, ha nem marad meg egész életében a kis városi miliőben. Isten adta szép tehetségét folyton növelte, tudását fokozta, tudomány szomja olthatat lan volt. A tudományok, olvasmányok iránti ideális szeretetét megőrizte egész életén keresztül, nem ölte azt ki leikéből sem az élet mindennapi gondja, sem az emberleletti munka, melyet a sors vállaira rakott s melynek becsülettel megfelelt, sem a szürke környezet : mélyen leikébe véste a nagy német gondolkodónak, Schoppenhauer Artúrnak örökké igaz mondását : »hogy az embernek legdrágább kincse az, a mije kinek-kinek önmagában van.« Freysinger kora ifjúságától kezdve tanult, képezte maga-magát, nem volt olyan nap, hogy órákig ne olvasott volna, belemélyedt a népek nagy gondolkodóinak hatalmas munkáiba, a szellemóriások világába, abba a csodás világba, mely a gyönyörök és élvezetek kimeríthetetlen kincseit szolgáltatja a vele foglalkozóknak. Es tudása nem egyoldalú, hanem általános volt. Szerette a szépirodalmat, nagy nemzetek nagy költőinek klasszikus műveit, mely olvasmányaiból lelkének nemes ideálizmusait, üde ifjúságát stílusának báját kölcsönözte. Szerette a filozófiai munkákat, az egyetemes és magyar történelmet, közjogi és politikai műveket. Különösen az angol közjog és angol parlamentárizmus történelme kötötték le figyelmét, melyekből leszűrte a tanulságokat hazai viszonyainkra és melyekből merítette a közügyek és az önkormányzat intézménye iránti nemes szeretetét. És utolsó éveiben legkedvesebb tanulmányai a szocializmus írói voltak. Főleg a német szociáldemokrácia irodalma,Max, Lassa!, Kautsky munkái, mert bölcsen megértette, hogy a legközelebbi évtizedek uralkodó kérdése a szociális kérdés lett és átérezte azt is, hogy a rohamosan előretörő szocializmussal szemben csakis a tudomány vértjeivel felfegyverkezve lehet és tudunk ellenállni. És bár tudása egyetemes volt, mért hisz gyönyörű könyvtárában négy nemzet: az angol, francia, német, magyar irodalmának összes jeles termékei össze vannak gyűjtve: érzése gondolkozása, élte végéig megmaradt soviniszta magyarnak. A politikában nem foglalta el ugyan a legradikálisabb magyar álláspontot, de igaz magyar volt szivének minden dobbanása. Átérezte a magyarság nehéz helyzetét, százados szenvedéseit, a nemzetiségi kérdés veszedelmeit. A megyegyűlésen tartott legutolsó beszédében — mikor Prónay Dezső bárót üdvözölte — ékes vallomást tett tudományának magyar alapjáról. Mint kelt ki a nemzetköziség ellen, miként támadt rá a történelem meghamisítóira, a történelmi materializmus otromba elméletére, védte a megyei intézmény erejét, lobogtatta az idealizmus zászlaját. Es városunkban is egész életében minden igaz magyar ügynek lelkes védője volt. Tudományszomja mellett bámulatra ragad bennünket páratlan munkabírása. Csodálatos fizikum volt, óriási az a munka a mit életében elvégzett és ennek a munkának igen nagy része ingyenes munka volt, szülővárosa, vármegyéje, a társadalom érdekében. Róla igazán elmondhatjuk, hogy a köznek élt. A városi önkormányzatban, a megyei életben, városunk csaknem minden egyletében a munka oroszlánrésze az övé volt. Csodás szeretettel csüngött az önkormányzat intézményén. Felismerte az igazságot, hogy a npmwt nem !.ehrjt szabad önkormányzat né! kül, mert az önkormányzat védi úgy az állami, mint az egyéni szabadságot. Ott akarok csak élni, a hol, ha a szabadságot egyik szegletben elnyomják, a másikban felemelkedik, mondotta Kossuth Lajos és Freysinger az önkormányzat ezen őserejét teljes egészében megértette. Érezte és méltányolta, hogy az önkormányzat intézményében a magyar alkotmány oly erős, hatalmas és a mi fő tipikusan institúciót bir, melynek párja csak az angol alkotmányban található fel, már pedig Anglia alkotmányát az egész világon a modern alkotmányok klasszikus mintaképének tartják és a magyar önkormányzat intézménye teljesen önálló, százados jogfejlődés eredménye. Tudta és érezte, hogy az önkormányzat maga az állam, mert mint Plato mondta, a nagy kövek nem állhatnak szilárdan a kicsinyek nélkül. Az önkormányzat embere volt ő egész életében, itt fejtette ki nemes munkálkodását városa érdekében, itt vált ő jóltevőjévé, ujjá- alakitójává, üldözve a bűnt, a korrupciót, védte a közérdeket a magánérdek ellen. És hozzátehetjük, hogy itt volt ő nagy, a legnagyobb, az utolérhetetlen, mert mindenkor eszményi célokért küzdött. Es az önkormányzat intézménye is csak akkor fejtheti ki igazán üdvös hatását, ha olyan emberek töltik ezt meg élettel és tartalommal, mint Freysinger Lajos. Nagyságát növelte fényes tudása és nagy olvasottsága, továbbá páratlan szónoki ereje. Hatalmas szónok volt kellemes orgánummal, folyékony előadással. Beszédeit alapos előkészület és ennek folytán formai tökély, a stilus emelkedettsége és a tartalom, gondolatok gazdagsága jellemezték. Nem volt a nagy mondások embere, nem volt a »csak szónokok osztályából való.«
