Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-15 / 39. szám
Huszonegyedik évfolyam. 39. szám. Vác, 1907. május 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Miért nincs kaszinónk? Abból az alkalomból, hogy a Kaszinó kör válságos helyzete szóbeszéd tárgya, már a második felszólalást kapjuk. A mai cikkünk írója, ki egy öreg kaszinótag jelzés alá rejtőzik, általánosságban vitatja, miért nincs séhol manapság kaszinói élet. íme cikke, mely nagy vonásokban mutat rá a mindenki által érzett és látott hibákra: Általános az a nézet, hogy a kultúrái haladás az országban általában azért oly lassú, mert szellemi élet a vidéken vagy semmi sincs, vagy igen kevés van. Van ebben a mondásban némi igazság. Az irodalom, művészet és tudomány középpontja a főváros. Minden nevezetesebb szellemi mozgalom Budapestről indul ki s mig a fővárosi otthon, a tűzhelynél élvezi, a vidéki ember csak a lapokból értesül róla. Szinházak, könyvtárak, ezernyi látni és tapasztalni való, népszerű, tudományos felolvasások, az országgyűlési tárgyalások eleven, mozgalmas képe, ez mindmegannyi tényezőjét képezi a fővárosban a szellemi élvezetnek, ennek folytán a haladásnak. Mi vidékiek mindezt nélkülözzük s csupán az újságokra vagyunk utalva. A mi szellemi élvezetünk egy-egy hangverseny, vagy műkedvelői előadásban össze- pontosul, mely annál kevésbbé elégithet ki teljesen, mert mostanában az is ritkaság és az ily élvezet iránti érzék Vácon bizony nem valami nagy mértékben nyilvánul meg. Rendes színházi élvezetben is alig van részünk. Marad még az egyleti élet, melyben alkalmunk van egymással érintkezni s a nyilvános helyeken való összejövetel, hol vagy szórakoztató játékkal töltjük szabad időnket, vagy újságokat olvasunk, vagy pedig politikai eszmecserét folytatunk. Elfogulatlanul Ítélve, bizony nagyon szegényes eredmény ez, de bármint csűrjük, csavarjuk a dolgot, egyebet sem hozunk ki s az összes szellemi élvezetünk jóformán azokra a mulatságokra redukálódik, melyek a téli évadokon át az egyik, vagy másik egylet részéről, a jótékonyság jegyében ren- deztetnek. És ez igy van hazánk legtöbb vidéki városában, ahol hiába iparkodnak útját állani annak a szellemi meddőségnek, mely teljesen lehetetlenné teszi, hogy a vidéken is életerős középpontok keletkezzenek. Van-e városainkban társadalmi élet ? Az idősebb emberek azt állítják, hogy volt; de abban öregek és ifjak egyaránt megegyeznek, hogy ez idő szerint nincs. Vannak köreink, van kaszinónk, egyesületeink, de azokon kivétel nélkül valami ólomszerű fásultság észlelhető. Fásultság, unalom a társas élet és társadalmi érintkezés pangása jellemzi a kis városi életet nemcsak nálunk, hanem szerte az országban. A régi viszonyok megváltoztak, a jövedelem eloszlása módosult, a mindennapi életben igényeink emelkedtek s így a költséges társadalmi érintkezést már csak gazdasági szempontból sem lehetne fentartani. A viszonyok ezen változása azonban nem igazolja s nem is oka a mostani állapotnak. Újabb időben egy sajátságos jellemvonása lép előtérbe a magyarnak, ez az elzárkózott- ság. Elzárkózik az egyes, a család, egész társadalmi osztály. Ily fokú elzárkózottság mellett csak természetes, hogy a társas érintkezés feszessé válik, elveszti jótékony hatását a kedélyre és megszűnik kellemessé lenni. Az egyesek és családok túlzásig vitt elzár- kózottságának s nem a gazdasági viszonyok nyomasztó hatásának tudható be, hogy úgy Vácnak, mint más kisebb vidéki városoknak még nem is régen oly kedélyes és kellemes társas élete végkép megszűnt. Helyes beosztás és reális gondolkodás mellett a társas összejövetelek költségei nagyon mérsékeltekbe ha jövedelmünk egy bizonyos hányadát fel is emésztik, az nem szükségtelen, fölös kiadás, mert a társas érintkezés ép oly életszükséglete az ember kedélyének, mint az étel, vagy ruházat a testnek. A társas érintkezés, a társadalmi élet kedélyesebbé tételének feladata úgy az egyesekre, mint főleg azon egyesületekre hárul, melyek egyenesen e célból alakultak, ezekben azonban hiába keressük a társas szellem kultiválását; mert ezek tagjaiban hiányzik a törekvés, hogy az együttlét óráit, vagy perceit másokra kellemessé tegyék. Azt nem akarom mondani, hogy a magasabb szellemi érdeklődés a vidéken hiányzik. Korántsem. Van elegendő mindenütt, de részint sporadikus jelenségek s még nem Végre egyedül! Sok, mái nagyon sok ideálom volt. Volt már kettő gyermekkoromban, mikor még megkülönböztető férfigyermek öltöny! alig kaptam s ezeknek emléke egész életemen át kisér hűségesen. Azután ideáljaim száma korom életéveivel együtt szaporodott s azt felül is múlta. Nincs szin, alak, termet, melynek változatos kiadásában ne bővelkedett volna szivem életgyűjteménye. A sok közül csak az egész vörös hiányzott. Ettől a szintől még a ruhakelmékben is borzadok, nem még az emberekben. Egyszer ugyanis egy bölcs statisztikustól hallottam, — ki minden emberben csak a statisztikai számadat egy eleven jegyét látta, — hogy a vöröseknek a hűségük sohsem tartós, szerelmük csak lobbanó láng, mint színük s ezekből kerül ki az elvált asszonyok hetven percentje. Annál nagyobb előszeretetlel viseltettem a szőkék és barnák iránt. Ezeknek számára nem nem emlékszem; sok volt mindenikből. Egyszer a kacér élet egy fiatal barna özvegyasszonyt hozott az utamba. Nem emlékszem már, mily körülmények között ismertem meg. Szép volt, tagadhatatlan. A két szemegolyan volt mint az égő parázs, mint agfekete gyémánt, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam. Ha valakire rávetette egy- egy szemsugarát, az már a rabja lett, nem szabadult többé. Az a pillantás nem hagyta aludni éjjel s mindig szemei előtt volt az a fénylő szempár, nem engedte nyugodni nappal, egyszóval soha. Megismertem. Engem is rabjává tett. Megszerettem, mint annyi sok más férfi. Hacsak rá is gondoltam, már vége volt minden munkakedvemnek. Hiába volt ott minden orvosság alkalmazása. Ha Írtam, betűk helyett bizonyára számokat rajzoltam. Olvasni, vagy tanulni meg éppen nem tudtam, mert a könyv lapjain csak egy nagy feketeséget láttam, vagy minden oldal üresen, fehéren került vissza hitem szerint (fiuttenberg találmánya torkából. Már igazán sokat szenvedtem miatta. Megbuktam két vizsgán a szeme miatt s a másik kettővel még mai napig is tartozom az Alma maternek és saját életemnek, pedig már a haladó idő dérrel lepi maholnap a fejem. Egy nap végre bejutottam hozza. (3 hivott meg! Solf sem feledem e napot. Egész nap a tükör előtt álltam, hivatalról szó sem volt s úgy preparáltam magam a nagy délutánra. Csaknem egy egész droguéria szappanját mosdottam ki s brillantinját raktam bodros fürtjeim közé. A körmeim íenyesi- tése csaknem két órát vett igénybe. Mégis látszott rajtuk; mind fehér és rózsaszínű volt.Fájt is utána, nem tudom meddig, minden ujjam az erős dörzsöléstől. De aznap semmit sem éreztem, csak a szivemet. Szép idő volt. Száraz tavaszi nap. Lejöttem jó magasságban levő lakásomból. Meg nem emeltem volna kalapom senkinek a világon, talán még hitelezőmnek sem. Kifogástalan gavallér lettem. Megérkeztem. Csengetem, az előszobaajtó kinyílik s én elegánsul léptem be. Rendbe szedem magam, a tükörben végignézem alakomon (minden kirakat előtt ezt tettem!) s azután egész határozott arisztokrata hangon selypítettem el nevem a szobaleánynak. Emlékezetem nem hord egy szó erejéig sem, mit beszéltem vele először. A lő, hogy vele, közelében voltam. Azután nyugodtabb és bátrabb lettem. Nagyon érdekesen társaloghattam, mert egész figyelmével megajándékozott. Azután elkezdtem bókolni. Mindent dicsértem, a mit láttam rajta és körülötte. A női szív hangját eltaláltam. Éreztem, szívesen beszél velem. S mikor meghívott másnapra is, diadalittasan csókoltam meg azt a kezet, melyet egész forró hévvel szorítottam ajkamhoz. Nem sokáig maradiam igy egyedül vele. Kis leánya szaladt be nagy panaszszal a dadája ellen. Édes kis teremtés volt. Elkezdtem vele játszani, jól tudva azon igazságot, ha az anya szivét meg akarod nyerni, gyermeke iránt mutass szeretetek Csakhamar barátságot kötöttem a kicsikével. Másnap
