Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-15 / 39. szám
2 VÁCI HÍRLAP hatotta át az egész társadalmat, részint pedig az a körülmény gátolja az utóbbit, hogy kik e magasabb szellemi érdeklődéssel bírnak, ezt másokban is felkölteni vagy nem akarják, vagy nem tartják magukat reá hivatottaknak. Hírek. — Pestmegye iskolái. Pestmegye köz- igazgatási bizottságának pénteken tartott ülésén dr. Petri Mór kir. tanfelügyelő jelentést tett Pestvármegye iskoláiról. Jelentése során előterjesztette a tanfelügyelő, hogy az elmúlt hónapban megvizsgálta Erzsébetfalva, Újpest, lsaszeg községeket, a tápiószentgyörgyi kincstári elemi iskolákat, az újpesti összes kisdedóvókat, elemi iskolákat. Pomázon értekezett az illetékes körökkel egy állami kisdedóvó és állami elemi iskola elhelyezése tárgyában. Iskolalátogatást végzett azonfelül Sződrákoson, Pilisen és Budaörsön s beje lentette, hogy Erzsébetfalvára két, Rákos- szentmihályra és Örkényre egy-egy állami tanítót rendelt ki a miniszter. Ezután előterjesztést tett egy Vácon szervezendő, kisebb típusú gazdasági iskola ügyében. A bizottság örömmel vette tudomásul a tanfelügyelő jelentését. Karlsbadba. Az első fürdőző, ki az idén városunkból elment: Krakker Kálmán. Rrakker Kálmán, a siketnémaintézet gondnoka, vasárnap utazott el Karlsbadba, hol egy hónapig fog tartózkodni. Váciak az Ipolyon. Laptársunk, a Honti Lapok Írja: A Váci Sportegylet tagjai érdekes kirándulást szándékoznak tenni e hó 12-én, vasárnap. A Honti Sportklub vezetőségét értesítették, hogy két dublóval (párevezős) az Ipolynak a Dunába ömlésétől feleveznek Ipolyságig s másnap vissza. Szókról reggel 5 órakor indulnak s igy körülbelül este 6 óra tájban várható érkezésük, miről útközben távirati értesítést is küldenek. Az Ipolynak ily nagy részét még be nem evezték s kíváncsisággal nézünk a vállalkozás sikere elé, mely vállalkozás sikere bizonysága leend annak, hogy az Ipoly az evezősport üzésére alkalmas. — ügy értesülünk, hogy az érdekes kirándulás elmaradt, de a tervről, hogy az Ipolyt végigevezzék, nem mondták le a V. S. E. tagjai. Pünkösd vasárnapján fognak Ipolyságra fel- s onnan visszaevezni. — Változások a szemináriumban. Dr. Boroviczeny Nándornak úrii plébánossá történt kinevezésével megürült a papnevelő intézetben a tanulmányi felügyelői állás. Erre a grófpüspök Fridricli ‘Sándor felsővárosi káplánt nevezi ki, kinek helyét dr. Wieland József foglalja el. A felsőváros uj fiatal káplánja Bómáböl érkezik. Hét éve volt ott a váci egyliázmegye ifjú papja, a hol a püspök költségén végezte hittudományi tanulmányait, melyet most fejezett be. Dr. Wieland a szemináriumban egyúttal a dogmatika tanára is lesz. — Kinevezés és esküvő. A földmivelés- ügyi miniszter Bunkert Dezső fizetéstelen segédmérnököt fizetéses kir. segédmérnökké nevezte ki. A fiatal mérnök május 16-án tartja a budapesti terézvárosi templomban esküvőjét Zettner Ilona kisasszonynyal. — Kanyaró-veszedelem van Vácon. Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy Vácot környékező községekben kanyaró-járvány van a gyermekek között s e miatt Sződön, Vácbottyánban, Orszenimiklóson, Veresegyházán Ivánka főszolgabíró bezáratta az iskolákat. A veszedelem nem kerülte ki Vácot sem, mert már konstatálták a helybeli orvosok, hogy többb kanyaró-megbetegedés történt a városban a gyermekek között s a megbetegedések száma nem hogy apadna, de növekedik. Emlékezünk a néhány év előtt lefolyt járványszerű megbetegedésekre s akkor a hatóság a szülőket csak úgy tudta megnyugtatni, hogy hétről-hétre közzétette a megbetegedési statisztikát s a helybeli sajtó utján közölte, hogy az egészségügyi bizottság indítványára milyen óvintézkedéseket tett a betegség terjedésének meggátlására. Ma, mikor még a kanyaró-veszedelem csak az elején tart, jónak és helyesnek látjuk a város lakosságának megnyugtatására felhívni az egészségügyi bizottságot, hogy üljön össze s tanácskozzék a már nem korai tennivalókról. Mert ha a veszedelem igazán bekövetkeznék, a késlekedés miatt a felelősség nagy részét a sokat hallgató egészségügyi bizottság terhére kell Írnunk. — Gödöllő és a Ganz. A közeli Gödöllő nagyközség képviselőtestülete múlt héten tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a Ganz-féle részvénytársasággal megépítteti, villamos művét. Hogy mily horribilisán emelkedtek az árak, arra jellemző Gödöllő szerződése. Vác város villamos művét 30Ü ezer koronán építtette meg s ma közel 500 villamos lámpa világítja meg utcáit. Gödöllő nagyközség a két kilométerre fekvő Besnyő- vel együtt nem kap többet 200 lámpánál s az egész villamos mű megépítéséért 490 ezer koronát fog fizetni. A nagy drágulást a faoszlopok 50, a rézhuzalok 40 százalékos áremelkedésének tudják be. — Komárom vármegye elismerése. Dr. Tragor Ignác, muzeum-egylet elnöke művének (Vác vára és képei) Komárommegyéhez való megküldése alkalmából Ghiczy alispántól a következő köszönő levelet kapta: Komárom vármegye alispánja. 3217/1907. A váci Muzeum-Egyesület Tekintetes Elnökségének. Tragor Ignác dr. Vác vára és képei c. nagybecsű művének az Országos főfelügyelőség utján történt szives megküldéséért őszinte köszönetemet nyilvánítom és intézkedtem, hogy a jeles munka a vármegye könyvtárában megőriztessék. Komárom, 1907. március 15. Ghiczy, alispán. — Váciak a pécsi kiállításon. Ma nvit- ják meg Pécsett az országos kiállítást, a melyről azt mondják, hogy nagyobb a budapesti 1885-iki kiállításnál. A pécsi orsz kimér ölembe ült s úgy mesélte el nekem egész napi játékát. Persze egész szép dolog volt ez a gyer- mekies szeretet és ragaszkodás, de a kis hamis miatt alig tudtam az édes anyjával foglalkozni. Hiába mondta neki édes anyja: — Most menj ki s játszál a gyermek - szobában a dadával! Nem tágított. Hozzám simult, mintha védelmem kérte volna. Engem meghatott a gyermeki ragaszkodás, de szívesebben mondtam volna le róla. Mit tehettem mást, mint tűrtem a kis álhatalost tovább is az ölemben. mig a szép özvegy váltig erősítette, mit magam is tapasztaltam, hogy itt egy bizalmas szót sem lehet váltani az ő házában, mert az egy valóságos átjáró és megfigyelési szakosztály. Nem tehettem mást, útnak indultam. Másnap ismét meghívót kaptam. Másodpercnyi pontossággal jelentem meg, el nem késtem volna a világért sem. A kis Aranka sem hiányzott társaságunkból, ügy látszik, megszeretett, mert alig ültem le, ő már az ölemben ült. Hiába volt ismét minden tiltakozás az anyai részről. Váltig erősitette gyermekies őszinteséggel, hogy neki itt jobb, mint az unalmas dada mellett. S hogy telj»s legyen a szeretet e nyílt kifejezése, tüstént meg is kérdezte, eljövök-e holnap is, mert akkor Ő nem megy sétálni. Erre már igazán nem tudtam mit válaszolni. Hallgattam. A gyermek unszoló kérdésére már . nem én válaszoltam, hanem az anyja, ki azt felelte: »nem jön el a bácsi, mert Aranka mindig alkalmatlankodik neki.« No, több sem kellett. Olyan parázs kis koncertet rendesen a kis édes, hogy egy szót sem lehetett miatta szólni. E nap ismét kárba veszett. Mig az apróságot csittitottuk, nagyobb közönségre szert tettünk. A nagymama, dada, meg a két fiú mintha vésztrombita szavára jelentek volna meg, tüstént ott termettek s úgy tudakolták a család kedvencének hangosabb könyezését. Hogy mi váltottuk kárát a statiszták ily nagy számának, egész természetes. Én nem sokára távoztam, hogy másnap ismét ott legyek. Úgy hozzánőtt a természetemhez e mindennapos látogatás, hogy már akarva sem tudtam volna tőle megválni. á mint hementem, azt kérdezte tőlem, szoktam-e valahova járni. Egész természetes őszinteséggel feleltem: a fogorvoshoz. Azután megneveztem dr. Varjas barátomat, kihez a léi Budapest jár a rendelőbe újságot olvasni s várni reggeltől délig s déltől estig, mig reá kerül a sor. Ó is odajárt. Bementünk a fogadóba. Ott annyian voltak a fogukat huzandók, vagy foltozandók, hogy aranyért sem kapott volna az ember ülőhelyet. Itt nem is sokáig tartottuk ki, mindenki felénk tüzelt kiváncsi tekintelével. Kimentünk az előszobába. Uramfia! mintha ide is rendelve lettek volna a fogpáciensek. Csaknem mind könyezett és zsebkendővel szorongatta fájó foga külső burkát. De a kíváncsiság mindegyikben felülmúlta a fájdalmat. Mint a napraforgó a nap korongja felé, úgy fordult minden arc tekintetével felénk. Hívtam az inast és bejelentettem magam. A doktor-barátom ebédlőjét nyittatta ki számunkra s mi könnyebbülten lélegzettünk fel, hogy végre egyedül lehetünk. Milyen boldog volt minden percünk, nem győztünk eleget beszélni és hallgatási pauzákat tartani, mert régi dolog, hogy a bol- bogság inkább némává, mint beszédessé teszi az embert. Egyszer nyílik az ajtó s a doktor barátom beszólit mindkettőnket a javító műhelybe. Elsőbb megnézi az ő fogát, azután az enyéimet. Nekem több volt javításra szoruló. Nemsokára fúrni kezd s azután fogászati előírás szerint vattával bélelte ki mindkettőnk száját, meghagyva — tessék most benn várni, de a száját nem szabad bezárni. Bementünk, leültünk szembe egymással nyitott ajkakkal s szótlanul. így voltunk mi egyedül s még sem beszélhettünk. Később tudtam meg a doktor-ba- rátomtóljiogy féltékenységből bánt igy velünk mert ő is szerelmes volt abba a szép asz- szonyba. , Petényi József.
