Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-14 / 13. szám
Huszadik évfolyam. 13. szám. Vác, 1906. február 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : li«*lj l»en egy évre 12 K, félévre 6 K. negyedévre íí K. Tiliéken : egy évre 14 K. félévre 7 K. Égj e« Nxtim líra 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: lliiriit-Teréasia-rakp. 6. Hirdetések ára Q centim été renkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. vadalmazása teljesen elmaradt. Igaz, hogy az összes — különböző nevű — tartalékok öszszege 557.233 K 43 f tekintélyes összeget tesz ki, de eltörpül ez az összeg akkor, ha a takarék által kezelt idegen tőkékhez, nevezetesen a közel hatmillió korona betéti összeghez viszonyítjuk. Alig több, mint 10 százalékát képviseli ez a rezervális tőke, annak a tekintélyes összegnek, a melynek nem várt eshetőségben biztosítására szolgálna. Elismerjük a nagy takarékpénztár áldozatkészségét is, a jnélylyel a jótékonyság és közművelődés oltárán áldoz, de erre vonatkozólag is legyen szabad egy észrevételt tennünk. 42 éves fennállása alatt több, mint 400,000 koronát adott ki e címeken, az idén is majdnem 2000 koronát osztott szét. Dicséretére válik az igazgatóság gondoskodásának, hogy ez összegeket vallásfelekezetre való tekintet nélkül osztja szét azok közt az egyesületek között, a melyek erre igazán rászorulnak. De hogy a nagy ingatlan vagyonnal rendelkező ősi lőházat miért sorozza 200 koronával védencei közé, azt nem tudjuk megérteni. Ifjú hévvel működő sportegyesületünk, mely a rövid néhány^ év alatt életrevalóságának annyi tanujelét adta s érdemessé tette magát a támogatásra és erre az anyagi támogatásra igazán rászorul, megérdemelte volna a tavaly kapott szerény 40 koronát. Az igazgatóság hazafias érzésére vet fényt a mérlegből kitűnő az a körülmény, hogy több mint 31,000 K egyenes adóját az állampénztárba nem fizette be, hanem ezzel az összeggel megterhelte magát. Maurer András, a régi szolga évközti halálával a nyugdíjasok száma özvegye személyében megszaporodott. A közgyűlés tárgysorozatának utolsó pontja az uj igazgatóság megválasztása volt. Mig az elnök az ülést felfüggesztette, a szavazatszedő küldöttség megkezdte működését. Eközben táviratkihordó jött és a rozsnyói megyés püspök üdvözletét hozta a közgyűlés tagjainak. A választás eredménye az volt, hogy egyforma szavazattal választották meg a régi igazgatóságot. Ennek kihirdetése után felolvasták Balás Lajos püspök táviratát. Ennek föllelkesítő hangulatában oszlott szét a közgyűlés. Kasztor és Pollux. Helyi és vidéki hírek. Farsangi naptár. febr. 14. Dalárda kartoneslélge febr. 17. Az önk. tűzoltók mulatsága febr. 24. Dalárda kartonestélye febr. 25. Vác városi gazdakör mulatsága febr. 27. Kai. olvasókör álarcosbálja márc. 3 Ize. Icángegglcí tánceslétye.. — Föszolgabiránk és a községek adója. A budapesti pénzügyigazgatóság felszólította a a községeket, hogy a befizetett állami adókat szolgáltassák be az adóhivatalokba. A főszolgabiróságokat is megkereste a pénzügyigazgatóság, hogy az adók beszolgáltatásról ezek A váci takarékpénztár közgyűlése. Vác, febr. 13. A váci takarékpénztár múlt vasárnap, februárius hó 11-ik napján délelőtt 11 órakor tartotta XLII. üzletévi rendes közgyűlését Intzédy Soma elnöklete alatt Napirend előtt Tragor Ignác dr. részvényes kért szót és a közgyűlés tagjainak osztatlan figyelme között emlékezett meg sipeki Balás Lajosról, a ki a váci takarékpénztárnak egy évtizeden át volt közgvlűési elnöke. Noha alapszabályokban nem gyökerezik, de az érzelmek sugallata alatt kivánja, hogy a közgyűlés Balás Lajos rozsnyói püspököt mindenkor elnökének tekintse, sőt örökös tiszteletbeli elnökének nyilvánítsa. Erről őt nyomban hódolatos üdvözlés kapcsán távirati utón s a jegyzőkönyv elkészültekor hivatalosan értesítse. Az indítványt a közgyűlés lelkesedve emelte határozattá. A tárgysorozat minden különösebb érdeklődés nélkül morzsolták le. Tudomásul vették az igazgatóség és felügyelő-bizottság jelentését és a fölmentvényt megadták. Múltkori számunkban jeleztük már, hogy az előző évben 60 K-ra emelt osztalék kiadását hozta az igazgatóság javaslatba, noha az ez évi nyeresége felét sem teszi az előzőnek. Minthogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a nyilvánosság őrszemének kell kisérni, feljogosítottnak érezzük magunkat arra, hogy ezt a magas osztalék kiadását kifogásoljuk és pedig nem csupán a föntebbi ok miatt, hanem különösen azért, mert a tartalékok ja-A főispán úr installációja. (Monolog.) Irta: GERGELY MIHÁLY, (Színhely egy megyeszékhely, idő jelenkor.) (Kivül folyton erősbödő lárma, szitkok, kutyaugatás, csörömpölés, fütyülés: „Abcug, fogjátok meg, üsd agyon, hazaáruló, gazember, kötélre vele, csak a fejét, hogy ne sántítson“ — stb. kifejezések között az ajtó kinyillik, a főispán kezében egy kofferral beugrik, becsapja az ajtót s a szinre rohan. A koffert a háttérben leteszi. Összevert cilinderben, zsebkendővel bekötött véres fejjel, fekete szalon ruhában, mely tele tojásfoltokkal, több helyen elszakítva.) — ... Én mélíóságos kengyelháti és gálfalvai báró Galiba Tóbiás cs. és kir. kamarás, kinevezett főispán esküszöm ... Oh ja) ! Mit bészélek ? Meg vagyok zavarodva, azt hiszem, hogy az installáló közgyűlés előtt állok. Micsoda lárma, micsoda szitkok, micsoda sebek rajtam ! Mindjárt utolérnek hóhéraim. (A közönséghez.) Hölgyeim, uraim ! Könyörüljenek rajtam. Mondják, hogyan kerültem én ide ? Azt hiszem, hogy a poklok országán futottam végig. Oh ! mentsenek meg üldözőim karma közül. (Kivül: — Megszökött a gazember, eltűnt. Erre ment, arra ment. Utána, keressük. — A lárma las san elhallgat. Kis szünet.) — Oh megmenekültem. Tudják-e, hogy ki vagyok én ? Előbb tán már meg is mondtam. De nem tudom biztosan. Nem voltam eszemnél. Föl volt fordulva velem a világ. Nem tudom, mondtam-e valamit, vagy nem. (Fájdalmas arccal és komikus dölyffel.) Én vagyok méltóságos kengyelháti és gálfalvai báró Galiba Tóbiás, kir. kamarás a vármegye kinevezett főispánja, a ki — oh! ha rágondolok — installáltaim jöttem magamat. Hisz tudom én azt, hogy a főispánság cudar egy méltóság ma, tisztességes ember gyomra nem veszi be. De mit csináljak P Enni nekem is csak kell. Becsülték volna csak meg az öreg Galibák - meg én is — a családi vagyont, ma nem kellene ilyen utolsó foglalkozást vállalnom. Mert az én családom régi, előkelő és gazdag — volt. Volt, csak hogy voltra nem ad a zsidó semmit. A voltnál még is csak többet ér egy főispánság. Egyik dédapám, Galiba Szaniszló még a 16-ik században I. Ferdinand buzgó támogatásáért nagy birtokot kapott. A 18-ik század elején Galiba Tamás egyike volt azoknak, a kik legtöbbet harcoltak az országgyűlésen a pragmatika szankció elfogadása érdekében. 1848-ban családom visszatartotta magát minden revolucionális mozgalomtól. Meg is volt az eredménye. A 60-as években már 10000 holdas birtoknak volt ura a Galiba-család. Oh, a Galibák nagyon sok galibát, — akarom mondani, — szolgálatot tettek a közérdeknek. De jött a kártya, a lovak, a szeretők, lakás Párisban, nyaralás Ostendében, telelésNizzában, rulett Monte-Carlóban, azután jött az — árverés Gálfalván úgy, hogy ma a Galibák ősi kastélyában Rosenduft Mór parancsol, én pedig 1890-óta abból éltem, hogy a kormány a családom iránt való tekintetből megválasztatott képviselőnek. De jött 1905 január 27-ike, a mikor a választáson megbukott még a kormány is. Hát én szerencsétlen tökfilkó hogy ne buktam volna meg ! No most mit csináljak? Nem értek semmihez, tehetségem nincs, enni muszáj. (Kétségbeesett hangon.) Én, én méltóságos báró Galiba Tóbiás beálltam a Grün és Vogler suvikszgyárhoz vigécnek. Ebből a díszes állásból hívott meg a magas kormány főispánnak. Kaptam dupla méltóságos cimet, pénzt, sok pénzt. Hogyne ragadtam volna meg az alkalmat! Igaz, hogy egy ideig gondolkoztam rajta, bántott a lelkiismeret. De ki beszél ma lelkiismeretről, pénz és méltóság főiér minden lelkiismerettel. Ma csak a parasztnak van szüksége lelkiismeretre. Ma kellett volna lenni az installációnak. Most kellett volna tartanom a bevonulásomat. Oh az a bevonulás ! Ha rágondolok, megőrülök. De hogyan is történt, hadd szedjem össze csak a gondolataimat. Nagyon jól tudják Önök, hogy ez a város mindig hithű mameluk-kerület volt. Meg voltam győződve, hogy impozáns fogadtatásban lesz részem. írtam a polgármesternek s egy-két helybeli előkelőségnek, hogy ma kivánom magamat iastalláltatni, küldjék ki a város disz-
