Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-14 / 13. szám
V A C 1 H 1 BLAH °2 is szorgalmazzák a községeknél. Ivánka Pál főszolgabiránk erre a következő körrendeletét bocsátotta ki járásának minden községi elöljárásának: Hivatkozással a Pénzügyigazgatósághoz: 12642/X-906. p. a. valamennyi főszolgabíró és községi elöljáróság intézett megkeresésére, felhívom járásom valamennyi községi elöljáróságát, hogy P. P. S. K. K vármegye közönségnek ezen ügyben 1905. junius 20-án 13373/923 kgy. és 1905. julius 17-én 1336 kgy. számok alatt hozott tiltó határozatához — mely szerint semmiféle adót ezen kormánynak rendelkezésére bocsátani nem szabad -szigorúan alkalmazkodjanak, azonban jelentéseiket a pénzügyigazgatósághoz fenti számú megkeresés második bekezdése értelmében haladék nélkül tegyék meg. Eljárásuk eredményéről hozzám 3 nap alatt tegyenek jelentést. Vác, 1906. február 9. Ivánka főszolgabíró. — A dalárda nagy estélye, ügy véljük, hogy ha nem Ulrich Károly állana a dalárda élén, a farsangi és őszi programból hiányoznék a dalegyesület hangverseny estéje. Nemcsak a legkitűnőbb, legbiztosabb kezű dirigensek egyike, hanem szervező és agitáló erő is, a ki szinte szuggerálja a dalegyesület minden tagjába a tudásvágyat, a dal szeretetét. De aztán itt meg kell állanunk. A mint leteszi varázspálcáját, nem egységes egy többé a dalárda, hanem minden egyes tagja különálló egyén, ki azt hiszi, hogy most már elfelejtheti kötelességét, fiatalságát s azt, hogy elvégre a leányos mamák és apák főleg igy farsang idején nemcsak hangversenyt hallgatni jönnek a dalárda estéire, hanem hogy a leányok, miként régen, csak néhány esztendővel is ezelőtt, jól kifarsangolják magukat. A dalárda pedig, sajnos, hangversenyén kívül ezzel nem tud szolgálni. Mindig kevés a táncosa. És igy ne is csodálkozzunk, hogy közönségünkben a régi dalos esték emléke él, mikor jó program után még mulatni is lehetett, mikor még a gondos mamának nem kellett titokban remegnie, vájjon kocsiját s megfelelő fogadtatásról gondoskodjanak. No, gondoskodtak is. Mikor a vonat fütyült, némi izgatottság vett rajtam erőt. Valami különös rossz előérzetem támadt, de nem hittem benne. Titkárom fogta diszmagyar ruhámat tartalmazó pakktáskámat s a perronra léptünk. Az állomás előtt várakozó nagy tömegen nem ütköztem meg, de különösnek tűnt fel előttem, hogy sem a polgármester, sem más tekintélyes személyiség nem jön üdvözlésemre. Ekkor kilépett a tömegből egy uriasan öltözött ember s megszólított: — Ön a főispán ? Én, hogy lehetőleg mindenki hallja, harsány hangon jelentettem ki, hogy a vármegyének kinevezett főispánja vagyok s az installációra jöttem. A nagy tömeg, mintha őrjöngés tört volna ki rajta, fölkavarodott. Száz meg száz kar és bot emelkedett a levegőbe. A szitkok árja zúdult rám. — Üssétek agyon, gazember, bécsi szolga, fekete sárga madár, szuvikszoljátok be a pofáját, hadd legyen belőle szerecsen főispán, te suvikszolt lelkű betyár s több efféle kedves kifejezések röpködtek a fülem körül A titkárom földhöz csapta a kofferem s beugrott vissza a vonatba a gazember. Látva a helyzet^ váratlanul veszedelmes voltát én is szaladtam vissza a vonathoz, de egy rongyos, csirgefogóképű vadállat — azt hiszem sintér legény volt a förtelmes, botjának drót karikáját a nyakamba dobta és vissza rántott. Egy pillanat s téli bundámból és záptojásokkal voltam kirántva. (Befejezés a vasárnapi számban.) akad-e a négyesre leányának táncosa. Ha igy megy tovább, szomorú lesz, de a dalárda estéi nem arról lesznek híresek, hogy ott táncolni is lehet. Mi a legkomolyabban tanácsoljuk a dalegyesületnek: tessék valami vérfrissítő procedúrát végezni. Uj tagok gyűjtése, a fiatalok ambiciónálása talán visszavarázsolja a régi dalárda jókedvű mulatságait. Ma még közönségünkben él a dalegyesület iránt való jóindulat, ki tudja, holnap nem fordul-e el tőle s akkor az elveszett jóakaratot visszahóditni kétszeresen nehéz lesz sok, sok táncos ifjúval is. Ezután a kitérés után térjünk a szombati dalestélyre át. A váci dalegyesület szombaton az utóbbi évek legsikerültebb programját adta. Másfél órán át még eddig nem tapasztalt nagy türelemmel, igen szívesen hallgatta és honorálta tapssal a szép közönség a hét számból álló műsort. Az est vendége Jiraszek Ilona volt, ki kétszer lépett a dobogóra, kétszer ujrálták meg énekszámait. Kristálytiszta hangja, énektudása legszebb elismerést aratta a dalárda pedig szép csokorral fejezte ki a művésznőnek elismerését. Kliment János Fáik Richárd egy énekes monológjában igen szép sikert aratott. Kacagott a közönség, midőn bemutatta, hogy milyen volt egy műkedvelői operaelőadás Dunapentelén. Kellemes hangja, melylyel az énekrészeket énekelte, jó előadásmodora semmi kívánni valót nem hagyott fenn s teljesen, őszintén megérdemelte ő a jutalmazó tapsokat.. Ifj. Vida Vilmos aktualitással szolgált : Gergelg Mihálynak A főispán úr installációja című monológját adta elő. Vida tökéletes szinésztehetség. ki valahányszor a közönség elé állott, siker nélkül nem távozott. Most komikus öltözetében percről percre fokozta a hatást, a közönség kacagva élt át egy megyefőnök-installációt. A siker teljes volt. az ügyes előadás után a szerzőt és az előadót elismerő tap sokkalhivták ki. Az aktuális darabot különben mai számunk tárcarovatában közöljük. A dalegyesület háromszor lépett a közönség elé: Egy kuruc nótát, Horváth egy rendkívül szép műdalát, az Arany patkó bohózat hires Nániját ismerte meg közönségünk. Ha siker volt, annak oroszlánrésze Ulrich Károlyt illeti, a kinek ambícióját, tudását nem most kell felfedeznünk. A másfél órás program után tánc jött. Ha kevés volt is a táncos, a mulatságról az utolsó párok reggel hét óra után távoztak el. A jelenvolt díszes hölgy közönség névsorát itt adjuk: Asszonyok: özv. Battha Béláné, özv. Dobó Istvánná, Donovitz Ferencné, Fehér Sándorné, Fedor Sándorné, Fleischmann Edéné, Haidfeld Alajosné, özv. G. Havas Adolfné, G. Havas Jolán, Hufnagel Imréné, Jelinek Ágostonná, Kacskovics Jenőné, Király Gyuláné, Kubiczky Györgyné, dr. Lencsó Ferencné, Máté Józsefné, Majthényi Péterné, özv. Meiszner Nándorné, Meiszner Rudolfné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, Nikitits Sándorné, Roller Árminná, Roller Ferencné (Eperjes), özv. Rostetter Keresztélyné, özv. Szadóvszky Lajosné, Siráky Lajosné, Tragor Ernőné, Tragor Károlyné, özv. Udvardy Mihályné, Ursziny Arnoldné, Váró Károlyné, Velzer Alajosné, Velzer Endréné, Velzer Kálmánná, Velzer Lajosné, Walla Lászlóné. Leányok : Bergmann Annuska (Nagymaros), Bolgár Emy, Borsos Irénke, Brettschneider Irma, Dobó Kató, Fehér Naca, Fedor Erzsiké, Fleischmann Etuska, Hornyánszky Ilonka (Vácduka), G. Havas Etelka, Haidfeld Erzsiké, Hufnagel Pistike és Valika, Intzédy Nelly, Ilonka és Emmike, Jiraszek Ilona (Budapest), Kacskovics Esztike és Ilonka, Kalina Ilonka, Kubiczky Margitka, Lencso Mariska, Máté Ilonka, ■ '"A Majthényi Nelly, Meiszner Irénke, Meiszner Emy és Nelly, Rappensberger Szidike, Roller Rézike és Fánika, Rostetter Reginka, Siraky Erzsiké, Szilágyi Idus (Budapest), Tallián Lily (Kisbér), Tragor Klemike és Herminke, Udvardy Mariska, Velzer Irénke. Velzer Mancika és Anica, Zombory Erzsiké. — A lázkereszti sziklatömb omladozik. Minden búcsújáró ismeri Esztergom alatt a Dunaparton egyhatalmas sziklán ülő keresztet, melyről az a hit van, hogy az oda imádkozni siető hivő a lázas betegségét elveszti. Most azt Írják, hogy a lázkereszti bányánál emelkedő hegycsúcson levő sziklatömbön egy idő óta az omladozás jelei mutatkoznak. Ez a veszélyes jelenség mindinkább fenyegetőbb jelleget ölt olyannyira, hogy a bányatulajdonos „István“ téglagyár basarharci vezetősége jelentést tett a főszolgabírónak arról, hdgy az omladozó szikla immár életveszélyessé kezd válni s a fenyegető veszedelem megelőzésére sürgős praeventiv intézkedések megtételét kérte. Esztergommegye az alispánja nyomban megkereste az államépitészeti hivatalt és Esztergom város polgármesterét, hogy sürgősen vizsgáltassák meg szakértőkkel az imminens veszélyt a rejtő sziklatömböt. Ezzel az intézkedéssel a hires lázkereszti szikla sorsa meg van pecsételve és Esztergom környékének eme nevezetességét rövid idő múlva le fogják hordani. — A szövőgyár emeli az alaptőkéjét. Olyan jól megy a váci kötő és szövőgyárnak, hogy újabb és újabb beruházások, uj telepek állítása szükséges, s immár másodszor emeli e célokra alaptőkéjét. Most egy millió koronáról egy millió kétszázezer koronára akarja az alaptőkéjét emelni úgy,.hogy 1000 drb.AÜOO K. névértékű uj részvényt bocsát ki. Az alaptőke felemeléséről e hó 20-án tartandó éves közgyűlés fog határozni. — Jótékonyság. Tury Béláné egy e hó 11-én tartott családi estélyen 9 koronát gyűjtött jótékonycélra. Az összeget a város polgármesteréhez szolgáltatta be, a ki azt a gyűjtő hozzájárulásával a városi kórház alap javára fordította. A gyűjtött összeghez adakoztak : Altorjai Mórné, Alpári Károlyné, Békéssy Sándorné, Erdősy Gézáné, Hribal N.-né, Mogyorósi Istvánné, Reich Józsefné, Soka Antalné, Tury Béláné, Boczkó Irma, Gruber Lujza, Horváth nővérek, Tury Lujza, Schubert Auguszta, Schiniger Lujza, Simon Matild. — Lóhúsmészárszék lesz Vácon! Mióta a fővárosban olyan jól beütött a lóhús kimérése, a nagy városok egymás után állítják fel a lóhúsmészárszékeket s legutóbb már Újpesten is nagyban fogyasztják a lóhúst, mert ott is megnyílt a lóhúst vágó. Budapest nem uj, de jó ideája terjed s ime, nem sokára már arról beszélhetnek Vácon is a gazdasszonyok, hogy kinek rotyog lóhús a fazékában. Egy mészárosunk ugyanis kérvényt ad be a városhoz, hogy Vácon lóhúst akar kimérni, ezért ehhez az engedélyt adja meg. Nem kételkedünk abban, hogy a város tanácsa szívesen fogadja a tervet s a közélelmezés javítására örömest fog segédkezet nyújtani a terv kivitelében. Nem sokára tehát lóhusmészárszékünk is lesz s Vácon bizonyára éppen úgy, mint Budapesten és az ország számos nagy városában ez a vállalkozás jól beüt, mert az egészséges, tiszta lóhús, mely sokkal olcsóbb lesz a marha húsánál, nagy keresletnek fog örvendeni. — Mulatság Szobon. A Szobi Önkéntes Tűzoltók február 17-én, a vasúti vendéglőben saját pénztáruk gyarapítására műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendeznek. Beléptidij személyenkint egy korona. A műsor ez lesz: Megjött a papa. Vígjáték 1 felvonás-