Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-07 / 11. szám
Huszadik évfolyam. 11. szám. Vác, 1906. február 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetem arak: liel)l>eu egy évre 12 K, félévié 6 K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyei« «zitin ara 12 liiiér. Dercsényi Dezső. Szerkesztőségés kiadóhivatal: .Hrtria-Terézia-rakp. «. Hirdetések Ara Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora tiO fillér. Béke, vagy abszolutizmus. Irta: BARABÁS BÉLA orsz. képviselő. Vác, feb. 6. Nehéz elhatározások küszöbéhez érkezett a magyar nemzet. Néhány évtized könnyelmű gondolkozásának és a királyi akarathoz simuló politikának végzetes következményei szakadtak reánk. 1867. évben egy közös alapra lépett a nemzet és király. Az volt a cél, hogy a kölcsönös anyagi és erkölcsi érdekek kiegyenlítésével legyen erős a nemzet, legyen hatalmas a király. De nem ez lett az eredmény. A kiegyezésnek törvénybe igtatott szakaszait a nemzet évtizedes közvéleménye úgy fogta fel, hogy az alkalmas lesz a nemzeti önállóság teljes kifejlesztésére, dacára annak, hogy a kiegyezés ellenzői ujjal mutattak reá a logikus következményekre, a mig ma már kegyetlen igazságot adnak a függetlenségi és 48-as párt híveinek. De másfelől, a király és annak kormányai következetesen úgy magyarázták és úgy kezelték az 1867. évi kiegyezési törvényeknek ugyanazon szakaszait, hogy meg kellett érnünk azt a szomorú valóságot, miszerint alkotmányunk és ereje a- felségjeg'L.-' . kerüls.. tek s a mindenek felett álló királyi akarat korlátái közé lettek szorítva. És ime, ma már kétségtelen, hogy összes alkotmányos és törvényes biztosítékaink tehetetleneknek bizonyultak a királyi akarattal szemben, a melynek feltétlen erőt a kezei között lévő összes hatalmi tényezők adnak. A mi királyunk az idők hosszú folyamán nemcsak a felségjogok korlátlanságába, de az összes hatalmi erőkkel való rendelkezhetésének tudatába is beleöregedett s igy az ő szemei elől nemcsak a magyar alkotmány törvényes biztosítékai mosódtak el, de felszabadította lelkületét az ezelőtt harmincnyolc évvel letett eskünek erkölcsi kényszere alól is. így jutottunk el a mai helyzethez, a midőn a nemzet millióinak közérzülete s az országgyűlés nagy többségének akaratával szemben úrrá lett a királyi akarat, elannyira, hogy elbizakodottságában szétrombolta az alkotmány és törvények korlátáit s hatással képes megfenyegetni ezt az országot az elkövetkezendő nyomorral és szenvedéssel, a mely a katonai hatalomra fektetett abszolút uralommal készül megnyilatkozni. * Elérkezett tehát ez a nemzet a válaszúihoz. Vagy — vagy. Vagy szembe kell néznünk a kíméletlen és kérlelhetetlen abszolutizmus minden keserves és gyászos következményeivel, — vagy pedig a még menthető alkotmányos nemzeti életnek irányítását becsületes és megbízható magyar embereknek kell kezükbe venni. Én az abszolutizmustól nem félek. Nemzeti v ige, Zitában s törvényeinkben és szokásainkban élő alkotmányunk erejében bízva, elviselhetjük a nyomort és szenvedést; mert a hogy négy százados küzdelmeink alatt elviseltük, sokszor és mindannyiszor kihevertük, Istennek segítségével el fogjuk azt viselni most. is és ki is fogjuk azt heverni évek hosszú sora alatt. De a mit el lehet kerülni, azt kerüljük el. S ha el nem kerülhetjük, legalább ne foghassák reánk, hogy erre a végzetes lépésre mi adtunk okot és alkalmat. Mert erre lesnek Bécsben és Budapesten is nagyon sokan. Az én lelkiismeretem, józan eszem és hazámnak mélységes szeretete azt súgja nekem, hogy áldozni sokat lehet, de mindent áldozni nem szabad. Minden egyébtől eltekintve, ma az a feladata ennek a nemzetnek, s a sorsát intéző vezéreknek, hogy üre§ formává sülyesztett alkotmányunknak és lábbal taposott törvényeinknek megszerezzük tekintélyét és ellenállási erejét. A' közvetlen tapasztalatok arról győztek meg mindenkit, hogy a mig ez az erő vissza nem kerül a nemzet kezébe, addig elérhetetlen minden nemzeti vágyunk, üres minden ábrándunk, értéktelen minden reményünk és hiába való minden küzdelmünk. Alkotmányunk ellenállási erejének, törvényeink tekintélye és uralmának megszerzéséhez becsületes és őszinte magyar emberekre, tántoríthatatlan hazafiakra s a küzdelemre indult nemzet millióinak osztatlan bizalmára és szeretetére van szükségünk. így jutunk el a békéhez s a béke becsületes felhasználásával a nemzeti jogok győzelméhez ! Helyi és vidéki hírek. Farsangi naptár. febr. 10. Dalárda dalestélye febr. 14. Dalárda kartonestélye febr. 17. Az önk. tűzoltók mulatsága febr. 24. Dalárda kartonestélye febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja. Cirkvenicai emlékek. III. Elmaradva a világtól. Egy pár példa meg fogja világosítani, hogy Cirkvenicának és környékének népe a gazdasági fejlődésnek mennyire a kezdetét éli még manapság is. A búcsú itt nemcsak vallási, hanem közgazdasági tényező is. Sőt oly élénken folyik egész délelőtt az adás-vétel, hogy inkább vásárnak mondhatjuk a nagy csődületet, a mely búcsúval összekötve. A vásárban ölik le és sütik meg parázsnál nyárson a kecskét. A nyárs körülbelül 3 méter hosszú, karvastagságú kihegyezett farud, a melyet hátulról szúrnak végig a pőrére vetkőztetett áldozati állat testén. Ez a nyársonsült helyettesíti a váci vásár cigánypecsenyéjét és véres hurkáját. A közgazdaságtan tanitása szerint az emberek eszközeiket először állati, majd növényi és csak a fejlődés legmagasabb fokán készítették ásványi anyagból. Nos a cirkvenicai vásáron árult rosta tényleg nem sodronyból készült, hanem farostokból. Ennél a gazdasági eszköznél ők még [meg vannak elégedve a növényi anyaggal. Valóságos tolongás volt szemlélhető 2 — 3 sátor előtt, a melyben jókora darab, négyszegletes, vastag bőrt árultak. Mint az eleségre törő libatábor, akkora lármát csapott e sátrak előtt a tülekedő asszonynépség. Az egész zenebona persze horvátul folyt: én egy szót se értettem belőle. Egyik odavaló magyar ismerősömmel találkozva, tőle megtudtam aztán, hogy a nép itt és most szerzi be az egész évi bocskorszükségletére való anyagot, a melyből otthon sajátkezűleg gyártják maguknak a cipő ősanyját, az otromba bocskort. Egy másik helyen folyt a gyapjúvásár. Parasztasszonyok az eladók és parasztasszonyok a vevők. De hát mire kell nekik a gyapjú ? Ebből fonják szintén sajátkezűleg a harisnyának való fonalat. A harisnyát is maguk kötik. A nép főfoglalkozása természetesen a halászat. Naplenyugta után kigyúlnak a tengeren a vakító fényességű acetylén-lámpák; ezzel csalogatják hálójukba a tenger mélyében úszkáló halakat. Két-két bárka feszíti a hálót. Lassan közelednek a parthoz. Végre 11 órára kiérnek. Mikor a hálónak U-alakban hátramaradt közepe is 2—3 méternyire ér a parthoz, megkezdődik a halak utolsó küzdelme a kiszabadulásért. Emeletnyi magasságra verik fel a vizet. Hanem végre is győz az ember: kosarakba és másnap reggel piacra kerül a zsákmány, A skombrinak kilója 56 fillér. Gyakran átrándultunk a,z átellenben levő Veglia-szigetre. Itt kétfejű sas és még nagyobb elmaradottság köszöntött minket. A szobában a szabad tűzhely mellett találtuk a malmot kézi daráló alakjában. Alkudozni kezdtünk egy sonkára, mely a korcsma mennyezetéről lógott. A csaplárosné (szintén csúnya öregasszony) nem állott kötélnek ; a sonkát — úgymond — meg lehet enni, hanem mit csinálunk itt a pénzzel ? És mi ennek a borzasztó elmaradottságnak oka ? A kifáradás-e, az elfásultsag, a lemondás-e, a mely a természettel való meddő küzdelem nyomában támad ? Avagy az a körülmény-e, hogy legfőbb táplálékuk megszerzése, a halászat, az ősembernek is egyik foglalkozása volt? A melyen a civilizáció legfeljebb annyit lendített, hogy most már acetylénlámpák égnek a bárkák orrán. Vagy tán éppen a tudás hiánya, a szellemi sötétség, a melynek itt ezer meg ezer jelét látjuk ? A testvér-nemzet. A testvér-nemzet alatt a horvátokat értjük. Horvátország pedig tudvalevőleg a magyar szent-korona, tehát a magyar állam része. Azonban — sajnos — a személyes tapasztalatok arról győzik meg a figyelmes szemlélőt, hogy a magyar-horvát viszonyban a testvériségről csakis mint óhajról lehet szó. Hogy a horvátoknak hazaszeretete a külön Horvátország szeretetéből és még inkább a magyarság ellen érzett és lépten-nyomon ki is fejezett gyűlöletükből áll. Lássunk-egy jaár^konkrét példát! • 6onV^j~ Múzeum
