Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-02-07 / 11. szám

u2 — Uj albiró járásbíróságunknál. Dr.Gyengő Kornél áthelyezésével a váci kir. járásbíróság­nál az egyik albirói állás megürült. Az állás betöltése hosszá ideig húzódott s ez alatt az idő alatt ellenőrizhetetlen hirek kerültek for­galomba. Arról beszéltek többek közt, hogy a váci járásbírósághoz hozzácsatolják a környék­beli községeket Kosdot, Verőcét, Nagymarost s egy járásbirót neveznek ki Vácra, mig Fiele Ferenc járásbiránk megmarad bíróságunk élén, de magasabb rangban. Ha e hirek igazak, úgy csak később, talán az általános politikai rend idején válnak valóra, mert most nem történt más, mint dr. Gyengő helyére a tamásii járás­bíróságtól a vácihoz áthelyezték dr. Percnyi Jenő albirót, ki jövő héten foglalja el állását. — Az izr. statusquo hitközség uj elnöke. A helybeli izr. statusquo hitközség tagjai va­sárnap töltötték be az elnöki állást, melyről tudvalevőleg Grünhút Józssef még a múlt évben lemondott s ki az ügyeket a februári köz­gyűlésig ideiglenesen még vezette. A lelépő el­­elnök, kinek vezetése alatt a választó közgyű­lés lefolyt, dr. Vadas József városi orvost, a város és a hitközség köztiszteletben álló nagy­­munkásságú tagját ajánlotta utódjául. A köz­gyűlésen reszt vett választók lelkesen éljenez­ték dr. Vadast, kit, miután megválasztatása ellen egyetlen szó sem emelkedett, egyhangú­lag a váci izr. hitközség elnökévé jelentett ki a választás vezetője. Alelnök Braun Ignác ke­reskedő lett, ki már e tisztet viselte is. A meg­tiszteltetésről a távol levő elnököt küldöttség értesítette, mely előtt dr. Vadas megköszönve a szép bizalmat, kijelentette, hogy a tisztség elvállalásáról legközelebb nyilatkozik. — A farsang utolsó nagy mulatsága. Akár milyen hosszú is a farsang, mégis a végére jutunk. Az idei farsangot a dalegyesület fejezi be, a mely után már csak kis mulatságok következnek. A dalegylet, régi szokásához híven szép programot ad e hó 14-én tartandó nagy estélyén. Az egyesület tagjainak fellépésén kivül lesz alkalma a közönségnek egy hirneves opera­énekesnő szereplésében gyönyörködni, lesz egy-két kacagtató énekes monológ,a melyek az estének derűs hangulatát emelik. A dalegylet Velünk, magyárokkal, még ha tudják is nyelvünket, nem akarnak magyarul beszélni. Ha horvátul nem képesek a fürdővendégekkel boldogulni, németül szívesen beszélnek, hanem a magyar szó piros posztó nekik. Az igaz, hogy ebben a magyarok is vétkesek; mert ők is legtöbbször németül szólítják meg a hor­­vátokat. A mi kedves jóakarónk, Jellachich lovas­szobrot kapott Zágrebuban (szerintünk Zág rábban); a szobor kardjával Magyarország felé mutat. Ennek a szobornak teljes nagyságú képe ott díszeleg Girkvenicán is, egyik emele­tes háznak a tűzfalán. Bizonyára nem a ma­­gyar-horvát testvériséget kívánják ezzel a kép­pel istápolni! A községi fürdőn van egy fekete tábla : arra írják a viz és a levegő hőfokát. A hivatalos nyelv itt horvát-német. Egyszer egyik vállal­kozóbb szellemű magj'ur a Zrak és Luft alá odaírta azt is, hogy „Levegő“ : jött a polgár­­mester és letörültette. Egyszer meg egy hódmezővásárhelyi cigány vetődött hozzánk. Kiragaszt egy magyar hir­detést a magyar vendéglő falára: ebben a fürdővendégeket meghívja estére, hogy táro­gatón előadandó néhány kurucnótát hallgasson meg. A „Vorsteher“ rögtön ráizent a vendég­lősre, hogy távolítsa el a magyar hivogatót. És a mikor ez nem teljesítette a parancsot, megjelent egy rendőr és kardjával szerzett ér-Váci Hihlap minden évben kartonestélyein kivül kedves szórakozást nyújt nemcsak a táncos pároknak, de a zene- és énekkedvelőknek, a városban úgy szólván egyetlen olyan egyesület, mely a nyilvánosság előtt megjelenik s mindig szívesen fogadják is, méltán várhatja tehát közönsé­günktől, hogy a régi pártfogás nem lanyhult s törekvését azzal is elősegítik, hogy az egye­sület farsangzáró nagy estélyét szép számban felkeresik a zene és tánckedvelői. — Esküvő. Dr. Knoblauch Géza ügyvéd szombaton délután tartja esküvőjét az ág. ev. templomban Franyő Gabikával, dr. Franyó István városi tanácsos kedves leányával. A boldogság legyen társuk az élet utain! — Az egyetemi ifjak táncestélye. Szom­baton este volt a váci egyetemi ifjak körének farsangi táncmulatsága, tegyük mindjárt hozzá teljes anyagi és erkölcsi sikerrel. Nyolc órakor jelent meg az első kocsi a Kúria boltíves ka­puja alatt s azután szakadatlanul érkeztek az érdeklődők, míg a szépen feldíszített terem meg nem telt. Jól esett látni, hogy a váci tár­saság számos olyan tagját, kik máskor kivonják magukat minden nyilvános megjelenés alól, most ott láttuk a hangverseny teremben. Az est műsorán két hölgy fellépését hirdették. Az egyik Tóth Ilonka volt, a ki Liszt legnehezebb rap­szódiáját a legszebb művészi tudással adta elő. Művészeti játékot produkált e'őadásában, mél­tán zúgott fel utána a hosszú taps. Dobó Kató is megjelent a pódiumon, hogy néhány érzel­mes, mélabús, majd vidám magyar népdalt előadjon kis Csuka kísérete mellett. Bárhol, bármikor hallja közönségünk Dobó Katót, igazi élvezetet talál bájos énekművészetében s most is alig győzött abban gyönyörködni. Simon Géza Váradi-Kun melodrámáját szavalta. Nagy kár, hogy a zenekiséret erősebb volt, mint a szavaló hangja, melyet csak az első sorok él­vezhettek. hí kj kel) e'npioäak- A, esik Kálmán feltétlenül diszkrét, remek cimba­lomjátékát. Négy budapesti jogász vonósné­gyesét tapssal fogadta a közönség és meg is ismételtette. Az egyetemi ifjak dalárdája két énekszámmal szerepelt a műsoron. Konstatál­juk, hogy az első fellépésük szép sikerrel járt, vényt a hatóság akaratának. És a " agyar fürdővendégek mit csináltak? Tömegesen meg­jelentek valami olasz Jambo-banda éretlensé­geinek megbámulására a polgármester vendég­lőjében, mig a magyar tárogatós előadását csak alig néhányan hallgattuk. Itt már nemcsak éreztem, hogy idegenben járunk, hanem arra nézve is aggályaim támadtak, vájjon tényleg a magyar állam területén vagyunk-e még? Mert sehogyse bírtam megérteni, hogy a magyar állam területén a magyar állam hivatalos nyel­vét hatóság ilyen kihívóan megsérteni merje. Vagy tán ezzel is a magyar-horvát testvérisé­get óhajtotta megszilárdítani a „Vorsteher“ úr ? Mint érdekes esetet említem meg végül, hogy Girkvenicán Schwarz Crnkovicsra horvátosi­­totta a nevét. (Nálunk bizonyosan Feketére magyarosította volna !) Egy Somogyi nevű ma­gyar cipész nevét pedig a horvát közönség Somodira gyúrta. * Zárszó. Volna még nagyon sok elmondani valóm. Ez alkalommal azonban nem akarom tovább is próbára tenni becses türelmedet. A többit majd élőszóval! A mielőbbi viszontlátás reményében vagyok, a ki voltam és leszek, a ki vagyok . . . sze­rető sógorod : Bihari Károly. a dalárdában jó hanganyag van. Schöpflin Emil karnagy nagy munkát végzett a beta­nítással, elismerés illeti is meg. De, mert nyil­vánosság elé léptek, el kell türniök az általá­nosan felhangzott kritikát, hogy az előadott darabokban szin és érzés kevés volt. A színe­zés legelső feltétele a karban előadott magyar daraboknak, mely csak igy juttatja egy dalár­dát az igazi sikerhez. Általában elmondhatjuk, hogy a szombati est műsorát nagy szimpátiá­val fogadta közönségünk s arra büszkék lehet­nek az egyetemiek. Hangverseny után tánc következett, a mely jókedvvel reggelig tartott. Titka ennek az, hogy egy csomó táncost hoz­tak a fővárosból a mi táncosszegény Kúriánkba. A jelenvolt hölgyek névsora ez: Asszonyok : Barczán Ágostonné, özv. Batta Béláné, Baross Antal né, Bercsényi Jánosné, Bér­ezel Józsefné, Bergmann Mihályné, Beck Ig­­nácné, Borsos Istvánná, dr. Dora Sándorné, özv. Dobó Istvánná, Farkas Józsefné, Fedor Sándorné, Forgó Kálmánná, Fehér Sándorné, Hoffmann Józsefné, Havas Adolfné, Hufnágel Imréné, Kacskovics Jánosné, Kubitzky Györgyné, özv. Kuslár Jánosné, dr. Lencso Ferencné, Lexa Zenóné, Máté Józsefné, Matkovics Jánosné, Meiszner Nándorné, Őszi Ferencné, Plank Fe­rencné, Roller Árminná, Scheffer Andrásné, Si­­malcsik Károlyné, Szakácsy Jánosné, özv. Szeőke Józsefné, Sommer Gyuláné, Szungyi Gáborné, Täuber Ferencné, Tóth Lajosné, Török Ig­­nácné, Török Samuné, Tragor Ernőné, Ursziny Arnoldné, Vajk Károlyné, Váró Károlyné, Walla Lászlóné. Leányok: Baros Irma, Bercsényi Irmus és Emmy, Bérc ell Sári (Verőce), Bergmann An­nus (N -Maros), Beck Fanni, Borsos Irmus. Dobó Katinka, Fedor Böske, Fehér Naca, Ha­vas Etelka, Hufnagel Pisti és Vali, Jäger Ka tica és Bertuska, Kiss Gizella, Kozmanek Erzsi, SesM^-étís'iÁ.s.a, Rtcbitzfcy Afargií, Kacskoviu, Ilonka és Eszti, Lexa Edit, Lencsó Ilonka és Mariska, Meiszner Emmy és Nelli, Meiszner Irén, Máté Ilona, Matkovics Jolán és Irmus, Novotny Gizi, őszi Ilonka, Rappensberger Szidi és Mariska, Roller Fanny és Rézike, Simalcsik Erzsiké, Simon Irma és Matild, Scheffer Ilonka, Szakácsy Sári, Szekeres Olga, Schrott Margit, Szungyi Irén, Tabán Lili. Tóth Ilonka, Török Leona, Török Bella és Szidi, Tragor Klemi, Hermin és Eleonóra, Udvardy Ilonka, Vajk Mariska. — A sportegyesület a püspöknél. Hétfőn tisztelgett egy küldöttség dr. Göndör Sándor elnök vezetése alatt a grófpüspöknél, kinek megköszönték nagy adományát, melyet a fő­gimnázium zászlóalapja javára tett. A főpásztor kegyesen fogadta a küldöttséget, mely előtt kijelentette, hogy örömmel látja a sportegye­sület fejlődését és óhajtja, hogy városunkban minél inkább érdeklődéssel viseltessenek nemes intenciói iránt. A grófpüspök azzal fejezte be beszédét, hogy a zászlóra küldött adománya serkentőleg hasson mindenkire és az ő példája nyomán a város társadalma, a szülők és volt iskolatársak járuljanak hozzá a főgimnázium zászlójának megteremtéséhez. — Bencze Margit keringője. A február elején lezajlott protestáns bálnak egy kiemel­kedő epizódja volt, mikor kis Gsuka bandája rázendítette Bencze Margit kellemes dallamú keringőjét. Több alkalommal volt szerencsénk dallamos zenedarabjait hallani, ép azért hálás köszönettel adózunk neki a nyújtott élvezetért. Bár gyakrabban volna módunkban kedves zenéjében gyönyörködni. — Eljegyzés. Herodek Károly a vakok budapesti intézetének igazgatója eljegyezte Zombory Margit kisasszonyt Garamszent­­benedeken.

Next

/
Thumbnails
Contents