Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-10-28 / 83. szám
Huszadik évfolyam. 83. szám. Vác, 1906. október 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K> negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Édes magyar véreink! Nagy ünnepre készül Magyarország népe! Haza hozza Rákóczi Ferenc Magyarország fejedelme, dicső anyja Zrínyi Ilona a legnemesebb magyar asszony, Tököly Imre a bős kuruc vezér, nagy Bercsényi Miklós hamvait s a többi bujdosóét, kik közel 200 éve a daliás kuruc idők véres harcai után itt hagyván vagyont, nyugalmas életet, boldogságot, kibujdostak a rabságba görbedt szegény hazából s messze Törökországban a Márvány-tenger habjainak zúgásába sírták bele hazafiúi keservüket. Haza jönnek a Hősök, kik 200 évig pihentek idegenben, hogy itthon az édes haza ölén őrködjenek szeretett nemzetük jövője felett, haza jönnek, hogy útmutatóid legyenek neked magyar nép, — mint kell szeretni a hazát, küzdeni, szenvedni és ha szükséges — meghalni érte. Örömtüzek gyúlnak szerte az országban, harangzúgás, édes-bús tárogató szó s milliók örömkönnye egy szent-érzelemben összedobbanó szívverése fogadja a dicső Fejedelmet, hőslelkű édesanyját s a nagy idők többi héroszait. Polgártársak ! Magyar nők ! Ünnepeljünk mi Is*! Hódoljunk valamennyien a mi jó Urunk, Fejedelmünk s a bujdosók szent emlékének! Vác város Tanácsa a Váci Dalegyesület közreműködésével folyó hó 29-én, hétfőn Rákóczi-iinnepet rendez. Az ünnep részletei a következők : Gróf Püspökünk őkegyelmessége reggel 9 órakor fényes segédlettel ünnepséges gyászmisét mond a székesegyházban a hazatérő hősök nagy szellemeinek üdvéért, misén a Váci Dalegyesület ősrégi magyar egyházi énekeket ad elő. Délután öt órakor ünnepély a Kúria szálló nagytermében. Az ünnepély műsora: 1. Himnusz. Előadja a Váci Dalegyesület. — 2. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Preszly Elemér. — 3. Bercsényi verbunkos. Hegedűn előadja Wolkóber János. — 4. Török bársony sövegem . . . Énekli a Váci. Dalegyesület. — 5. Rákóczi. Szavalja, Bárdos Ernő. — 6. Hej’ régi szép magyar nép . . . Tárogató és zongora kísérettel előadja Novottny Károly. — 7, Tárogató szóló. Előadja Jäger Vilmos tárogató művész. 8. Rákóczi hazatér. (Melodráma.) Szövegét irta Gergely Mihály; zongora-, hegedű-, tárogató-, harmonium- és férfikar kísérettel előadja a szerző. — 9. Rákóczi induló. Énekli a Váci Dalegyesület. Jöjjenek el ünnepelni az egyesületek zászlóik alatt, a hivatalok testületileg. Jöjjön el kicsi és nagy, ifjú és öreg, szegény és gazdag tiszta szívvel, kegyes lélekkel! Az ünnep napján zárjátok be üzleteiteket, szüntessétek meg napi munkátokat és zászlózzátok fel házaitokat, Polgártársak ! Hirdessük a viiagnal" .mgy él még és élnf akar a magyar nemzet, lerójja háláját és hódoló tiszteletét szabadságvédő nagy hősei szent emléképek ! Vác, 1906. október hó 24. Hazafias üdvözlettel Vác város tanácsa és a Váci Dalegyesület. Rákóczi. Iíjú lelkem virágos mezején, rózsák, liliomok, csilingelő kis gyöngyvirágok, nyíljatok ki mind! Kék nefelejts, kis jácint, szegfű törj elő ! Kezem örömmel, lelkesedve szint’: Hazaszeretet oltárára hint s ti súgó-búgó, andalgó fuvalmok, ha a daliás múltból átsuhantok, az oltárról felszálló balzsam-illatot friss, lenge szárnyatokra szedve : Hordjátok szét e szunnyadó hazába, mert ez a hős Rákóczi lelke. Üdv, üdv neked, dicső Rákóczi! Ismét borult e honnak láthatára . . . Ébredj porodból lantom hallatára ! Ébredj ! És én letépem az ég büszke, sugaras koronáját s diadémul fejedre helyezem, hadd bámulják, csodálják örök fényét a te hős fejeden ! S mikor dereng a hajnal s varázsló tompa zajjal telik meg az alvó magány: Letépek az ég rózsás lepeléből . . . s ez lesz rajtad a kacagány! A nemzett fölött dübörgő felhőkből lecsapó villámot meg-megfogom s mint győző kard lesz ajándokom. Hős katonáknak fogadd: a panaszt, mit keblünkből századok keserve, kínja, bánata fakaszt! Vezesd sereged újra zsarnok ellen . . . És nem tűnsz el a vészes fellegekben. Szállj, szállj ki hát lelkembő! zsibongó, forró énekem. Emelkedjél fel a magasba az édes rimcsengéseken ! A rézkürt ritka riadót riogjon : Fel, fel, katonák: gondolatok fel ! fel! Sorakozzatok harci vágygyal, kedvvel s a hőst fénylő paizson a magasba emeljétek fel büszkén, rajta, rajta! Hadd zúgja onnét e hazába szerte: — Tőr van ismét a hon szivébe verve, századok óta a Golgotái járja . . . Lesz-e Megváltója . . . ? lesz-e Messiása ... ? Jön e még egyszer vigalom, boldogság, öröm e földre . . . ? Kapaszkodik-e a kelő nap újra rózsás újjakkal felszabadult rögbe . . . ? A zsarnokok hatalmát megtöri-e az igazságnak szentelt jogara . . . Mind, mind csak tőletek függ! és, ha vélem harcoltok : felszabadul a haza ! És ti megértitek majd Rákóczi szavát, mit gondolataim paizsáról a szellő szárnyainak ád. Megértitek . . . S a ti zengő riadótokat hallva : Feltámad rögtön a sok ezer dalja s a szent szabadságnak megmentenek e honban minden völgyet és hegyet! Mig tart az ütközet, a napnak nem szabad lehunynia, szabad, boldog lesz ismét Hunnia. Rákóczi és Kossuth. Vác, okt. 28. A magyar történelem lapjai telve vannak fényes nevekkel. Maga a magyar történelem nem más, mint harcok könyve, melyben a szabadsághősök és mártirok nevei egymást érik. Ezeréves múltúnkban soha meg nem pihenhettünk. Alig volt évtized, mely harcot ne hozott volna. Hol a szabadságért, hol a vallásért, most a német, majd a török ellen kellett harcot kezdenünk. És hogy ezek a harcok dicsőséggel teljesek voltak akkor is, midőn veszteséggel jártak, nemzeti,hőseinknek köszönhetjük, kiknél több és nagyobb alig fordul elő az európai államok történelmében. És mégis, ha e neveket szemléljük, lelkünk legmelegebben a Rákóczi és Kossuthénál érez, szivünk ezeknél dobog leghevesebben és mig a többihez csak a tisztelet és hódolat, ezekhez a szeretet és rajongás csatol. Rákóczi és Kossuth nevei fogalommá lettek a nemzet előtt. Mindkettő a lángoló hazaszeretet, az önzetlenség, a tetterő, az akarat és a szabadság iránti rajongás megtestesült szim-' boluma. Egyik sem nagyobb a másiknál. Rákóczi rangban előkelőbb, Kossuth lelki nagyságával mellé emelkedik. Rákóczi fejedelmi sarj és Magyarország választott- fejedelme. Kossuth a népből való, de a nép által szintén vezérnek választatott. Mindkettőt magas polcra helyezi tehetsége, izzó hazaszeretete és a viszonyok kényszerűsége. A mi Rákóczi a nemzetnek 1700 körül, az i 9 Kossuth 150 évvel később. A megváltója, vezére és később mártírja. Jer Rákóczi, jer, jer Dicső seregeddel! „Olvad a hó már Beszkideknek ormán. . .“ Törjetek elő, mint vészthozó orkán fénylő puskákkal kurucok vezéri: Bottyán, Bercsényi, Pekri, Bezerédi! S szomorú kürtösök fújjátok kürtötök ! Fújjátok! Fújjátok! A hogy csak tudjátok ! És a libertás zászlót, ha a szél kibontja : Lengjen merészen diadalrnat susogó rojtja! Megint a régi zsarnok tör c" a honra, szabadságra . . . Vezessetek el minket a vészek viharába, rémes tusába, dörgő harcba . . . Előre kuruc! rajta ! rajta ! Én végignézem harcotok hallgatva, szótlan, tollal a kezembe. Próbálgatom leírni . . . Próbálgatom ... hát hogy ha le lehetne ...? Nézem hosszasan, eltűnődve mélyen, sok csendes éjen virrasztva, ébren . . . Aztán rózsás szederbe, félálomba’ a holdsugár szövi ablakomra ezüst szálakból, megkezdett dalom. És én még álmomban is folytatom . . . — A nóta sosem fagy meg ajkamon . . . Hesperus.
