Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-10-03 / 76. szám
Huszadik évfolyam. 76. szám. Vác, 1906. október 3. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K> negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart j.6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. 500 tanító képviselői Vácon. Vác, okt. 1. A vácogyházmegyei tantestület szeptember 27-én az újonnan megnyitott Szt. József fiúnevelő-intézetben központi nagygyűlést tartott. A gyűlés kilenc órakor az intézet kápolnájában tartott. Tedeummal egybekötött misével kezdődött. A gyűlést dr. Baksay Károly székesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, elnök megnyitván, meleg és szeretetreméltó szavakkal üdvözölte az egyházmegyei tanítóság képviselőit. ' Először is kegyelettel emlékezett meg Csávolszky József megboldogult elnök-elődjéről, ki — úgymond — csaknem negyedszázadig állott a tanügy élén, lelkesedve és lelkesítve buzdította a tanférfiakat együttes működésre. 1887-ben a jelenlegi Szt. József fiúnevelő-intézet alapját ő vetette meg s azt vasakaratával, fáradtságot nem ismerő tevékenységével fejlesztette addig, mig nagy munkásságának közepette a halál váratlanul kiragadta Közülünk. Emléke legyen áldott! Ezután megnyitójában felsorolta mindazt, a mi nélkül a nevelés és tanítás hiányos volna ; melegen ajánlotta a tanitók figyelmébe a vallásos és hazafias nevelést, mert e kettő egymás nélkül üres fogalom. Azt is szivére kötötte a tanítóknak, hogy oltsák be az ifjúság szivébe az egymás iránti bizalmat, nehogy egymást ellenségnek tekintsék, szóval: hogy tanuljanak meg társulni, szövetkezni. Végül figyelmükbe ajánlotta, hogy kapcsolják össze működésükben a vallásos és hazafias irányt, dolgozzanak szövetkezeti alapon, bizton remélhetik társadalmunk felujulását. Befejezésül Isten áldását kivánta az egyházmegye tanitói karára. Ezután Vörös Ferenc jegyző felolvasta az állandó bizottság három éves működéséről szóló jelentését, melyből a jelenlegi szt. József-intézet fejlődése a tanítóság önművelődése s a jövő teendők sorozata vált ki; a központi gyűlés a jegyző tanulságos jelentését tudomásul vette s az elnök ajánlatára neki jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. A pénztáros jelentéséből kitűnt, hogy az intézet ma már oly alapra van fektetve, mely az intézet jövőjét teljesen biztosítja, három évi számadását egy két tagból álló bizottság felülvizsgálta s azt teljesen rendben találta, miért is a pénztárosnak buzgalmáért jegyzőkönyvileg mondott köszönetét a nagygyűlés. Az elnöki előterjesztések között sok érdemes merült fel, nevezetesen az iskolai belélet szükségességéről, az országos segély alap fontosságáról, az önművelődés horderejércl, a tanítókat érdeklő intézmények fejlesztéséről és támogatásáról. Örvendetes jelenség volt az is, midőn az elnök tudomására hozta a Központi gyűlésnek, hogy Korpás Pál Vác város szülöttje, szegvári esperes-plebános a Szt. József-intézet céljára 6400 koronás alapítványt tett le; kikötvén azonban, hogy egy csongrádmegyei szegenytanitó gyermeke emez alapítvány kamatából ellátást nyerjen. Jelentette továbbá, hogy , Schläger Árpád t. szt. ülnök, soroksári espe- i res-plebános 100 Krüemer János c. kanonok, j vérségi esperes-plebános 40 koronával a Szt. | József-intézet alapítói közé léptek. Ezután következett a tisztujitás, mely szerint a központi gyűlés az állandó bizottságba, rendes tagokul Vörös Ferenc főtanitót (Vác), Boborg János főtanitót (Mönor), Bazsanth Vince főtanitót (Dunakeszi), Donovitz Alajos tanítót (Czegléd), Miokovich Antal tanitót (Vác) választotta meg. A központi gyűlés sok jeles egyházi és világi tanférfíu érdemeit óhajtván megjutalmazni, egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli tagokul Bucsek István apátkanonokot, Schmidt János prépost-kanonokot, Rózsahegyi Gyula prépostkanonokot, dr. Galcsek György és Vágheggi János kanonokokat Vácról, Bernátskg Ferenc apát-plébánost (Hódmezővásárhely), Filipcsics József c. kanonok-plébánost (Tápiógyörgye), Hanusz István prépost, főgimn. igazgatót (Kecskemét), Kiss Boldizsár apát-plebánost (Félegyháza), Lévag Mihály apát-plebános, orszgy. képviselőt (Abony), Bősz Emil esperesplebánost (Jobbágyi), Gossmann Ferenc pápai kamarás, püsp. irodai igazgatót (Vác), Kiss István pápai kamarás, plébánost (Lőrinci), lovag Fodor Imre főtanitót (Vác), Bazsanth Vince főtanitót (Dunakeszi), Hübner János igazgató-tanítót (Cegléd), Almásy Nándor igazgató-tanitót (Félegyháza) és Várady János tanitót (Abony) választotta meg, Végezetül Boborg János főtanitó olvasta fel. „A kát. iskolák fejlesztése“ cimű értekezését, melyet a közpohti gyűlés szívesen hallgatott végig. A gyűlés befejezése után a jelenvolt tagok az elnök vezetése mellett a grófpüspökhöz mentek tisztelgésre. A főpásztor előtt dr. Baksay Károly főtanfelügyelő, elnök az ünnep méltóságának megfelelő hódolatos szavakban Képek a jelenből. (A jó barát.J Van nekem sok ismerősöm, köztük ^gy jó barátom. Télen, nyáron, vízben, sárban úgy örülök, ha látom. Tíz lépésről köszönt mindig, „szervusz pajtás, jó napot!“ És a meddig a keze ér, emeli a kalapot. Megölelne, ha engedném ott az utca közepén, úgy siet, mint a fergeteg, ha észrevett, én felém. Látni kell azt mindenkinek, hogy ő az, ki itt beszél, karon fog és nyelve nem áll, hogy mit beszél, tudj’ a szél. Tegnap itt volt, felolvasott, milyen ünnep, diadal, hányán néztek rá irigyen, hisz még elég fiatal. Biztatták is, csak előre nyitva áll már a pálya, az ünneplés itt is, ott is önnönmagát kínálja. Hány barátot, kedves pajtást tudna nekem mondani, hány Íróval parolázik ez pedig már valami. Próza és vers neki mindegy csak úgy rázza szüntelen, különösen mostanában hevíti uj érzelem. Diadalmas tekintettel méri végig termetem, apró alak, hozzá még pap, beszéljen-e igy nekem? Dehogy tudná megtartani, tudom lesz mit hallanom, intek neki s rá biztató mosoly játszik ajkamon. S lészen szó most csillagokról, nefelejtsről, rózsáról, aranyhajról, liliomról, éllet adó sugárról. Beszéd közben arca lángol, hozzá ajka úgy nevet s búcsúzóul jól megrázza odanyujtott kezemet. „Barátocskám — vártam erre — ne vedd tőlem rossz néven, nyiltan, bátran vallom be én, nincs egy batkán, fillérem — légy olyan jó...“ Mosolygok rá, tudja ő ez mit jelent, megváltozik a kérő hang, feled tüstént bús jelent. Vidámabban indul tovább s másutt lódít nagyokat, de csak mindig jó barát ő, ha lát szűkebb napokat. És ha újra találkozunk, hogyan kedvel, óh érzem, biztos, hogy a refrén ez lesz: „Barátocskám nincs pénzem !“ Agárdg László. Bús Miska. Irta: PEREGRINUS. (Befejezés.) Bús Miska iszogatta a bort. Hamarosan meg is nyílt a szája. Kérdezetlen is elmondta az élete szomorú sorát. Hogyan termett a betyár ? — Akaratlanul jutottam én tekintetes uram erre az életre. Nem is gondoltam én meg mire jutok, mikor az édes apám vagy 25 évvel ezelőtt — akkor olyan 16 éves gyerek lehettem — összeszedte a ruhámat s mint aféle szegény gyereket beszegődtetett kocsisnak B . . . Gáspár úrhoz. — Nagykőrösön úgy-e ? — Nagykőrösön. — Szegény Bús Miska — gondolta, de nem mondta a vármegye ura — jól megválasztotta VAK BOTTYÁN Múr'.M
