Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-10-03 / 76. szám

2 Váci Hírlap fejezte ki az egyházmegye 500 tanítójának ne­vében megjelent tagok hódolatát. Végül arra kérte a megyés püspököt, hogy tekintve, miszerint az állami tanítók kellő fize­tésemelésben részesültek, hathatós * * szavát emelje fel az egyházmegye tanítóiért is, hogy az állam részéről ők is ugyanoly kedvezményben részesülhessenek. A kegyelmes úr igen szívesen fogadta az egyházmegyei tanítói kerületek kiküldöttjeit s az elnök szavaira kijelentette, hogy a tanítók érdekeit nemcsak m>nt főpásztor viseli szivén, de leikéből meg van győződve, hogy a kát. tanítókat, — kik kettős missziót teljesítenek — jogosan megilleti az a kedvezmény, melyben az állam tanitóit részesítette ; azért is, tehát az egyházmegye tanítói részére az illető faktorok­nál támogatást fog kérni. A jelen volt tanítók lelkesülten megéljenezték a grófpüspököt, a tisztelgés ezzel véget ért. Az ünnepi hangulatban levő gyűlés tagjai a szt. József-intézetben gyűltek össze, hol az elnök meghívása folytán ebéden vettek részt. Az ebéd alatt több lelkes f lköszöntő hang­zott el. Egy jelen volt. Helyi és vidéki hirek. — Október 6. Szabadságharcunk legdi­­csőbbjeinek, az aradi vértanuknak kegyelettel őrzött emlékezete az érzelmek legnemesebbjévé magasztosul a magyar szivekben győzedelmes haláluk évente visszatérő napján. Imádságra lendül a lelkünk. Boldog halhatatlanságukért fohászkodunk, de hálaszónk is felrepül az ég felé, a miért minden nemzetek közül nekünk adta őket a seregek ura, Istene. 1906. október hó 6-án reggel hét órakor a felsővárosi tem­plomban lesz a gyászistentisztelet öreg hon­­védeink és kegyeletes közönség részvételével. — A grófpüspök Rákospalotán. Az arány­lag fiatal egyházban, Rákospalotán vasárnap jelent meg hívei közt először gr. Csáky Károly megyés püspök, kit az egyházmegye főpásztorát megillető diszszel fogadtak s ünnepeltek ott tartózkodása idején. A püspök bérmálni ment vasárnap reggel Jung János f. püspök, dr. Galcsek György szemináriumi kormányzó és az apád a gazdádat. Mert, hogy B . . . Gáspár uram hires, nevezetes orgazda volt, a kinek mivoltára elégséges bizonyság Heves várme­gyénk átirata Pestvármegyéhez, hogy ne mu­­laszszon a tekintetes vármegye elegendő gondot fordítani B . . . Gáspár ur kellő megfékezésére, mert különben ne tekintse violentianak, ha ezen tekintetes vármegye névezettnek kézreke­­ritése iránt betörne. — Mindszentkor szegődtem be; — folytatta Bús Miska — úgy karácsony táján átmentünk Szelvényre B. László úrhoz. Ott egy éjszakát tanyáztunk. A hogy aztán másnap már mind a két úrral hazaindultunk, mikor közel értünk Pestmegye határához, elfogtak a pandúrok. Hova lett a két úr? nem tudom. Engem be­vittek Kőrösre. Ott egy rettenetes komiszárus fogott vallatóra. — Haszontalanul mondtam, hogy semminek se tudója, se látója nem voltam, a mint hogy igaz is — bizony nem hitte a komiszárus. Előbb kegyetlenül megpofozott; hiába, nem vallhattam, mert nem tudtam. Azután hegyes fapeckeket szúratott a kezem­­lábam körmei alá; később zabszalmát gyújta­­tott a Iában alá, úgy perzseltetett. Szörnyűséges kínokat álltam ki. Haszontalan, nem tudtam vállalni semmit, még hazugságból se, mert ak­kor még a lelkemben semmi gonoszság nem volt. — Végre is, hogy semmire se ment velem, a komiszárus elengedett. Elcsaptak, mint Úr­isten a legyet. udvari papsága kíséretében a főváros közelében fekvő eme nagy községbe s a palota-újpesti állomáson Ivánka Pál főszolgabíró az elöl­járóság és tömérdek nép jelenlétében meleg szavakkal üdvözölte a főpásztort. Gr. Károlyi László négyes fogatát bocsátotta az egyház­megye urának rendelkezésére, ki ezen hajtatott a plébániatemplomhoz kisérve fehér ruhás leányok­tól,zászlók alattkjivonult küldöttségektől.A temp­lom ajtajában Chobot Ferenc plébánossal az élén egyházi ornátusban a kerület papsága fogadta a püspököt, ki áldást osztva a temp­lomot zsúfolásig megtöltő hívekre vonult a szószékre s azután prédikált nekik. A szent beszéd után ünnepi misét mondott a főpász­tor, majd pedig Jung püspökkel 1050 mindkét nembeli ifjút bérmált meg. Az egyházi szer­tartás után Rákospalotán lakó egyletek, hiva­talok járultak küldöttségben a főpásztor elé, ki nyájas szavakkal fogadta a tisztelgőket. Két órakor diszebéd volt a grófpüspök tiszteletére az iskolában, mely után a püspök meglátogatta az apácákat és és Klarisszeumot, az esti hét órai vonattal pedig visszatért kiséretével szék­városába. — Úgy volt, hogy a grófpüspök jövő vasárnap, e hó 7-én visszatér Rákospalotára, melynek templomában ifjú papokat óhajtott felszentelni. A főpásztor azonban vasárnapi utján meghűlt, ezért valószínűleg a felszentelés Vácon megy végbe. — A király névnapja. Csütörtökön, e hó 4-én lesz az uralkodó névünnepe. A székes­­egyházban ünnepi mise lesz, gr. Csáky Ká­roly megyés püspökünk pedig délben hivatalos ebédet ad palotájában. — Esküdtek tárgyalások nélkül. A pest­vidéki törvényszéken most sorsolták ki az ok­tóber hóban bírói tisztet gyakorló esküdtbirákat. A kisorsoló bizottság elnöke Rónay Kamill törvényszéki elnök volt, tagjai a bíróság részé­ről Kiss Gyula és K. Nagy Sándor bírák, az ügyvédi kamara részéről Reik Ferenc dr. volt jelen. Rendes esküdtek lettek Vácról : Reiser Antal téglagyáros, Zemanovich József ipar­­testületi jegyző, pótesküdtek pedig : Bartos János ispán, Balás Gyula ny. százados és Grosz M. Miksa zálogháztulajdonos. Az esküdt­A hogy igy céltalanul ballagtam az úton, egy öreges ember szegődött hozzám. Szives volt a szava, nekem még keserűségemben jól esett a panaszkodás. Elmondtam neki mindent. — No, öcsém — aszongya az öreg, hogy végighallgatott — már ennél több szenvedés téged nem érhet. — A komiszárus rád kapott; rád kaptak a pandúrok is, már te azoktól nyugton nem leszel, de soha. Az öreg betyár volt. Nem kellett sok biztatás. Hozzászegődtem. Ezóta vagyok en betyár. Az apám azóta meghótt. Az anyám, meg minden atyámfia, kitagadott. Mig a mesterségem eleinte többet hozott, jól ment a sorom. Akadt csikó, elkötni való, de sok. Ettem pecsenyét, ittam rá bort, ölembe a menyecske, hátam megett sírva húzta a cigány. De most ? Ha elkötök egy 25 pengős paraszt lovat, nem jut abból több nekem öt pengőnél. A többi a komiszárusé, meg a pandúroké. Mert ha olyan lovat lopok, a melyiknek a gazdája többet tud adni a pandúroknak, ha­marosan megkeritenek; a törvény rám szabja a botot s addig szabja, mig a ló elő nem ke­rül. Lerongyolódtam, rám esett a korai vén­­ség. Bujkálok, ilyen nyomorult helyeken, mig majd végem lesz. Elbetegedek, lefekszek egy árokba, oszt’ ott meghalok. Vagy agyonüt va­lamelyik másik éhes. Vagy majd felhúzat a tekintetes vármegye . . . bírósági ülésszak október 22-én kezdődik. Ezen ülésszak azonban — a mint előre látható —­­egyetlen esküdtszéki tárgyalás nélkül fog el­múlni, a mennyiben jelenleg egyetlenegy ügyet lehetne csak kitűzni, ezt azonban Rónay Kamill elnök a novemberi esküdtbirósági ülésszakra teszi át. — Halálozás. Özv. Németh Istvánná, sz. Korpás Anna hosszas szenvedés után 62 éves korában elhunyt. Halálát nagy rokonság gyá­szolja. Hült tetemeit e hó 4 én délután teszik örök nyugalomra az alsó városi temetőben. Ny. b.! — Az önkéntesek. E hét első napjain men­tek végbe az egy éves önkéntesek tiszti vizs­gái. Egy miniszteri rendelet következtében sokkal szigorúbban folytak le, mint más évek­ben. Pénteken már hazajöttek ifjaink. Hanem az idei október elseje nem volt oly hangos, mint mikor még csak hírből ismertüK az „ex­­lex“-et. A közkatonák nem rukkoltak be ok­tóber elsején. Csak az egy éves önkéntesek. Városunkból csak néhányan »mernek be. Bi­zony az idén csak az önkéntesek éneklik, hogy: Októbernek elsején be kell rukkolni, megfújják a trombitát, el kell majd menni. Ne sírj rózsám, ne sirass : visszajövök még, visszajövök, megsegít a csillagos ég ! — Mezőgazdasági állapotaink Vác kör­nyékén. Búza. Végeredményében, nagy átlag­ban 7 mmt adott. Őszi búzát helyenként már vetni kezdik. Rozs. Végeredménykép 6'50 mmt adott, az idei vetés javában folyik s az eső­zésekre már sok szép zöld vetés látható. Árpa. Nagy átlagban holdanként 7'50 mmval jutal­mazta a gtzdát. őszi árpát már vetik. Zab. Az árpával hasonlóan 7'59 mmt adott. Ten­geri. Az eddigi eredményekből ítélve 9 mmt várhatunk a szemből. Burgonya. Nagyrészt márkiszedve, 35 rpm. eredménynyel holdankint. Repce. Helyenkint már szépen zöldelő álla­potban látható, az eső nagyon fejleszti. Kerti vetemények. Kielégítő hozammal nagyrészt piacra került. Bab. Általában jó termést adott. Káposzta. Szépen áll, feje kemény, hibátlan. Dohány. Kielégítő eredményt adott, helyen­kint már leszántják. Cukor- és takarmány­­répa. Bár ritka, de a volt esőben még fej-Itt hirtelenében megakadt a Bús Miska szava. Ijedten vette észre, hogy keserű panaszkodá­sának utolsó kitörése rejtett titkainak egy szá­lát adta idegen kézbe s hogy az az idegen a törvény embere. Hamarosan összekapta a mo­­tyóját. — Mán én elmék. Jó éccakát! mondta s már kint volt az ajtón, kint a fergeteges éj­szakában. A ráboruló sötétség, a sivitó szél és a mélységes elhagyatottság érzése elnyom­ták lelkében a vágyat, hogy azt a titkot, mit hányódott szive olyan nehezen hordozott, be­lekiáltja a világba. * Talált-e s hol talált pihenést ez a hányatott, meghasonlott lélek? haszontalan kérdem, nem felel a Tisza. Locsog-locsog a fövény kavicsain s fényes tükörén csak a dal száll tovább, amit egész hosszú partján végig énekel a nép a Bús Miska virtusairól. A lelkének keserű fáj­dalmait, a dacos meghasonlást tán csak a néma halaknak meséli el. Tudja, hogy emberek va­gyunk. Az ember nagy eszméit s cselekmé­nyeit, jót-rosszat egyként, a többi ember csak külső jelenségeiben értékelik, a lélek belsőjtusáit, kínos szenvedéseit, mely azokat szülte, nem kutatja senki, nem is kiváncsi rá.

Next

/
Thumbnails
Contents