Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-08-29 / 66. szám

Hu szadik évfolyam. 66. szám. Vác, 1906. augusztus 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Az olcsó piacért. /A heti vásárról szóló szabályrendelet elkészült) Vác, aug. 2i. Az a harmincegy városi polgár, ki nem tudta már tovább nézni a piaci garázdálkodást és a város tanácsához kérvényben fordult, hogy a piaci rendről, annak olcsóbbá való tételéről a maga hatáskörében is gondoskodjék, gratulál­hat egymásnak: Kálló Antal rendőrkapitány elkészítette a piaci rendtartásról szóló szabály­rendeletet. Környékünkön mindenüti (hogy példát mond­junk: a közeli Szentendrén is) rendezve van szabályrendeleti útor a piacon való árulás és vétel, csak éppen Vácnak nem volt erről szóló szabályrendelete, mert néhány év előtt az ilyen tervezetet a belügyminiszter visszautasította azon a címen, hogy a szabad kereskedelmet nem gátolhatja. így lett aztán a váci piac a legdrágábbak egyike, melyet, még drágít nem csak a főváros közelsége, a hova minden tér mékkel leszaladnak a termelők, de nyaranta drágítanak a verőcei, nagymarosi nyaralók, kik valósággal megrohanják piacunkat. A rendőr­ség pedig nézte, nézte a folytonos drágulást s mért nem volt joga a beavatkozás** a-a^ssza­­utasitott szabályrendelet miatt, a mi piacunk valóságos menhelye volt a könnyű keresetfor­rásoknak, a kofák által diktált élelmi szerek j mesterséges drágításának. Az elkészült szabályrendelettől sem igen vár- . A modorosság. Metternich herceg szerint a legcsiszoltabb orosz is magái an hord egy rabiátus tatárt s ha az oroszt ingereljük, nyomban a benne rejlő tatár néz velünk farkasszemet. Ugyanez áll minden szinészre nézve, természetesen azzal a külömbséggel, hogy az előadó művészet fel­kentjei nem tatárokkal,hanem apró „Delobolle“­­ekkel szaturálva járnak közöttünk. Ki ne ismerné Delobolle t, Daudet ez utol­érhetetlen művészettel megrajzolt színész alak­ját, a modorossák e remek prototípusát, kinek minden gondolata,érzése, szivdobbanása hatásra számitó külsőség, ki neje temetésén midőn a legigazabb fájdalom hasogatja érzésekben nem szegény kebelét, még akkor is időt szerez, hogy e drámai jelenethez méltó pozituráról gondos­kodjék. Nálunk ez alakot Szigeti József a színpadon mutatta be, oly hatalmas és humortól duzzadó szerepet teremtett belőle,mely kedélyünk minden parányát elejétől végig művészi gyönyörűségek­ben ringatja. És mind e mellett kénytelenek va­gyunk bevallani, hogy maga színpadunk e régi titánja sem ment minden modorosságtól az életben, ő például nagy intellegenciája mellett szereti az egyszerű parasztészjárásu embert affektálni és e „modort“ Tóth Vilmos volt bel­ügyminiszterrel szemben is igen klasszikusan tudta érvényesíteni. Valami ánkét reperálgatta akkoriban a nemzeti színház akkori financiáit és Tóth Vilmos belügyminiszter azt találta megkockáztatni, hogy a nemzeti színház művé­hatunk alapos javulást. De azt igen, hogy min­den alapos panaszra jogosan avatkozhatik majd a rendőrség a piac rendjébe, az elárusitás sza­bályozásába s igy mégis megvédheti a zsaro­lástól a város lakosságát. Harmincegy polgárnak felszólalása tehát meg­tett' a maga hatását. A készséget látjuk a ha­ladásra. Éppen ezért felvehetjük a kérdést, hogy több, hasonló közérdekű kérdés megol­dására nem lenne-e jó ismét szövetkezniök ? Lám például az utcáknak éjjel és gépekkel való söprése nemde könnyen, minden nagyobb elő­készület nélkül megoldható lenne, ha — har­mincegy városi polgár kérné? A nagyfontosságú és közérdeket szolgáló piaci rendtartás szabályrendeletet itt közöljük: Szabályrendelet gabona, takarmány, borjú, malac, baromfi, tej, vaj, túró, tejföl, tojás, gyümölcs, illetve élelmi cikkek kereskedelmi célra való eladása, i'letve megvétele ideje és helye megállapítása tárgyában. 1- §• A vásárok tartama. 1. A heti vásárok (kedd és péntek) reggeli hattól délután ketlő óráig. % A napi vásárok reggeli hat órától délelőtt tiz óráig. 3. Vasár és ünnepnapokon reggeli hattól d. e. I kilenc óráig. Norma napokon vásár nem tar­tatik. (Husvét, pünkösd és Űrnap.) 4. Az országos vásárok kezdeteiket veszik szeinek fizetésé egy kissé túlságos, mert hát némelyiké nagyobb a miniszteri tanácsosénál, sokaké egyenlő az államtitkáréval, sőt — hori­­bile d.ctu! olyan is van, mely megközelíteni iparkodik a miniszterét, holott ezeknek az uraknak mennyi tömérdeket kell tanulni, küz­deni, taktitázni és a mi a. fő, mennyi ideig kell várni és imádkozni, hogy elődjük kegy­­vesztett, vagy nyugdíjazott legyen. Szigeti József az ő „modorával“ ilyenkép válaszolt: házunknál iskolavégzett, okleveles ember a kórusban is akad, van vagy három r.égy színműírónk, ha jól megszorítjuk állam­titkárnak, vagy miniszternek való talantum is találkozik itten. De már arra a fejemet teszem, hogy az összes minisztériumokban egy se tudná elcsinálni „Vén bakancsosban“ a „Frici“-t, pe dig nem is nehéz szerep. Persze Szigeti Józsefnek még modorosságán is zseniálitás csillog keresztül. És itt sietünk egy distinkcióval. A valódi művész, az Isten kegyelméből való színész, csak az életben lehet modoros, a színpadon soha. Ott, hol lelke szárnyakra kap, hol tehet­ség a géniuszszal ölelkezik, hol művészi egyé­nisége, temperamentuma önállóan iparkodik érvényesülni, ott a művész megszabadul a mo­dorosság tehetség nyűgöző bilincseitől és mint a rut megszokás által reá aggatott sallangokat szenvedélyesen eldobja magától. Mert a modorosság semmi egyéb, mint a tehetetlenség elpalástolására szolgáló formulák sokasága és igy a sokaság épp oly sokszerű, vasárnap reggel hat órakor és tartatnak másnap, illetőleg hétfő estig. 2. §. Minden eladó kö.teles áruival azon helyet felkeresni, mely illető áru eladása céljára ható­ságilag megállapított. Más helyeken, de külö­nösen vámoknál a város határában vezető utakon útközben is tilos árulni, illetve venni. 3. §. Mindenki, a ki előzetes megtisztítás nélkül közvetlenül fogyasztás alá kerülő cikket u. ni. tejet, vajat, tejfölt, túrót, húst, gyümölcsöt; továbbá oly árúkat, a melyeknél az alapos megtisztítás meg van nehezítve, avagy lehe­tetlen, eladni szándékozik, kötelesáruját tiszta festetlen könnyen súrolható faasztalra, padra, vagy állványra helyezve áruba bocsátani. 4. §. Az eladó egy és ugyanazon áru iránt egy időben egyszerre csak egy féllel bocsátkozhatik alkudozásba. A mig az alkudozás tart, ugyanazon más venni szándékozónak ajánlatot tenni nem sza­bad. A már eladott árura felüligéretet tenni, vagy azt elfogadni nem szabad. 5. §. Minden \ gabonatérre érkező eladónak jo­gában áll az eladásra kínált gabona készletét próba gyanánt az e célra felállított városi mérlegen felméretni. A felmérésről az illető igazolványt kap. mint a maga tehetség, melynek pótlására tóla­­kodóan jelentkezik. Azoknak a színészeknek, a kik csak szerző­désüknél fogva művészek, a modor az egyetlen váruk ; ez segiti őket kétes diadalokhoz és biz­tos kenyérhez. Színpadjainkon a modorosság leginkább a szavalásban jelentkezik. Csaknem félszazadon át grasszált nálunk az a kegyetlen és a néme­tektől importált deklamáló hanghordozás, mely mint a tó hulláma meggátalkodott egyhangú­sággal hömpölyögteti habjait mig hátán szere­lemféltés, gyűlölet, bosszú és egyéb érzés, vagy szenvedély ugyanegy tempóban úszkál szin és élet nélkül. E deklamáló modor (melyét Eg­­ressy Gábor kottára szedett beszédnek mon­dott) még ma is gyakran megcsendül színpad­jainkon ; az uj, egészséges s mi fő,természetes be­szélő irány,mely nemzeti színpadunkról sugárzik szét, még nem tudta teljesen kiirtani. Mert a modoros színész, ki a színpadon be­gyakorolt sémák szerint döngeti a színfalakat, az életben sem akar banálisán gondolkodni és érzéseit közönséges ember módjára kifejezni. Annnyira hozzá szokik az elnagyzoláshoz, hogy az szinte második természetévé válik. Hetényi igazgató például oly virtuozitással tudott sopánkodni, hogy a ki őt hallgatta, kész volt elhinni, hogy ez a derék ember már legalább háromszor halt meg éhen családostul. Egyszer Somogy megyében néhány földbirto­kossal borozva sietett feltárni előttük helyze­tét. És ez a helyzet természetesen tele volt a

Next

/
Thumbnails
Contents