Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-08-29 / 66. szám

2

Váci Hírlap

6. §.

A városi felmérésnél minden métermázsa után hat fillér fizetendő, ezen aluli töredékű mennyiség egésznek számittatik.

7- §■

A termelő vagy eladó, ki gabona vásártérre egészségtelen gabonát hoz, ezen körülményre a vevőt az alku megkötése előtt figyelmeztetn tartozik.

8. §•

Helybeli és vidéki mészárosok, hentesek tyukászok és kofáknak tiltva van november hó 1-től március hó 31-ig reggeli 9, a többi hónapokban pedig reggeli 8 óra előtt akár személyesen, akár meghatalmazott által kereskedelmi, illetve közfogyasztás céljára malacot, borjut, bárányt, baromfit, tojást, túrót, tejfölt, vajat, húst és gyümölcsöt venni. Maguk szükségletére azonban szabad 10 darab tojást, 2 liter tejet, '/2kilgr. túrót, egy ’/.»liter tejfölt, 1 pár nem hizott szárnyas állatot, 2 klgr. súlyú gyümölcsöt, 2 klgr. húst, 1 hizott ludat, 1 hizott kacsát venni, vagy vétetni.

9. §.

Szárnyas állatokkal, tojással, vajjal, tejföllel, túróval, gyümölcscsel, vagy malaccal a* házalás csakis a helypénz lefizetése mellett engedtetik meg.

Sűteménynyel, hússal, vagy gombával a házalás egyáltalán tilos.

10. §.

Levágott állatok húsa csak az arról szóló állatorvosi bizonyítvány a rendőrkapitányságnál azonnal való bemutatása mellett hozható ide be vidékről közfogyasztás céljára.

11. §.

Azonnali levágás alá kerülő malac, bárány, vagy sertés is csak szabályszerű marhalevél mellett adható el, illetve vehető meg.

12..§. -Az ezen szabályrendeletben érintettek áthágása kihágásoknak minősíttetnek s azok a

nyomor minden elképzelhető és elképzelhetetlen ostorcsapásaival.

Az egyik földbirtokos megunta a mód- és végnélküli sopánkodásokat hallgatni és igy vágott közbe:

— Ugyan hagyja már el a sírást, direktor uram. A mi megyénkben bizony nem fog éhenhalni, küldök én holnap ^egy hárommázsás disznót. Abból csak jóllakhatik.

— Majd meglátom, mondá Hetényi, nem minden bizalmatlanság nélkül.

Fölösleges mondanunk, hogy a somogyi földbirtokos beváltá Ígéretét és másnap a legkövérebb ártányok egyike túrta a földet az igazgató lakásának udvarán.

Egy hét múlva ismét találkoztak.

— No, direktor ur, bevált-e a küldemény ?

— Megjárja — mondá a sopánkodások nagymestere — de az ur is olyan, mint a többi: három mázsás disznót igér és kétszázkilencven fontos malacot küld.

Egy másik színésznek modorává vált, hogy leghétköznapibb gondolatait is shaksperei mondásokkal fejezte ki. Azon alul nem adta. Ha pld. vasárnap töltött káposztát nem ehetett, kész volt Laerral felsóhajtani:

Oh nyomor ! csípésed éles . . .

Ha a kellékes valami rekvizitumot nem hozott meg rendesen, othellói szavakkal menydörgött felé :

Esküszöm, hallhatatlan lelkem üdvér,

Jobb lett volna vaknak születned,

Mint sem hogy engem ingerelj!

Ha a pincér a hitelt meghosszabbította, ellágyulva Antonius szavait rebegte: És Brutus derék, jó férfiú.

Egyszer egy nagy társaságban volt, hol vamennyiben az 899. évi XL. vagy az 1888 évi

VII. t. c. az illető esetre nézve másként nem intézkedik, négy koronától kettőszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, a pénzbüntetés behajthatlansága esetében pedig 12 órától 10 napig terjedhető elzárással büntetendő.

13. §.

Ezen szabályrendelet határozatában megállapított kihágási ügyek elsőfokú elbírálásával az életbe lépett törvény és eljárási szabályok értelmében a rendőrkapitány, másodfokú elbírálására a megyei alispán s harmadfokú elbírálására a belügyminiszter illetékes.

Vác, 1906. aug. 19-én.

Helyi és vidéki hírek.

— Kai. József napja a piaristáknál. Ka

lazanti "szent Józsefnek, a kegyes tani óreaü alapítójának napját a szokásos egyYiá?,Víínnéppel ülték meg a piaristák helybeli templomában. A délelőtti nagymisét Halmi igazgató mondotta, mely után 24 uj piarista-növendéket öltöztettek fel a rendbe s az eddigi noviciusok három napi szabadságra mentek. Délután litánia volt, melyet Miskolczi István ta nár mondott.

— Egy fiatal asszony halála. Nincs még egy éve, hogy Bázár Elemér, a helybeli máv. osztálymérnökség mérnöke megnősült, feleségül vevén egy fiatal szép temesvári úri leányt. Boldog házasságukat nehány hónap múlva a fiatal asszony betegsége zavarta meg. Az orvos tüdőbajt konstatált s Bázárné napról-napra hervadt. Egy ideig itthon ápolták, később azonban elvitték Temesvárra, mert azt hitte, hogy a szülői otthonban meg fog gyógyulni. Tegnap sürgöny érkezett a fiatal, boldogtalan férjhez, kivel tudatták, hogy neje kiszenvedett. A mélyen sújtott férj azonnal ült s elutazott Temesvárra. hogy utolsó búcsút vegyen a sokat szenvedett fiatal asszony immár hideg testétől.

csora közben a ^rendesnél valamivel többet ivott, mi természetesen csak emelte shaksperei hangulatát. A társulat nagy kegyelettel beszélt nagybátyjáról, valami hires emberről. A mint a szót „nagybátyám“ kiejti, színészünk közbekiált.

... Az a vérnősző barom . . .

A társaság elképedve néz a közbekiáltóra, az maga is roppant zavarba jön és hebegve bocsánatot kér, ho.gy ő csak Hamletet bátorkodott citálni, ki, ugylátszik, nagybátyjáról nem a legjobb véleményt táplálta.

Vagy nézzük csak Kassayt, a népszínház e jelességekben bővelkedő komikusát, ki elhitette magával, hogy az ő szerepköre roppant alacsony faj, mely egy önérzetes művész becsvágyát semmikép sem elégítheti ki. Kárpótláskép tehát azon igyekszik, hogy legalább az életben játszhassa a tragikust. Világgyülöletet hirdető arccal. Napoleonszerűen összeszoritott ajkkal jár kel a város utcáin és csak néha áll meg, mint a kétségbeesés néma szobra egyegy antikvárus bolt előtt. Otthon Schopenhauert és Leopardit olvassa, Byron nem elég peszszimista neki.

— Játszik-e ma, Kassay úr? — kérdi a minap egyik ismerőse.

— Nem, — válaszol művészünk vigasztalan tekintettel — én ma csak fellépek.

De a modorosságnak egy különös neme akkor harapódzott el ijesztő mértékben, mikor a népszínmű virágzásnak indult. Az olcsó dicsőség — a színészek ez aranyhegye — mindenkit arra csábított, hogy parasztszinész legyen. A borjuszájó ingujj s a lobogó gatyaszár kultuszának azonban megvolt az az árnyékoldala, hogy a színészek egy java része elparlagiasodott és

— Az uj iskolai év a főgimnáziumban. A

helybeli főgimnázium tanári kara már együtt van s ma, szerdán délelőtt tartja első konferenciáját Halmi László igazgató vezetése alatt, melyen az osztályfőnökök beosztásáról lesz szó. A hónap utolsó napjai a javító és pótló vizsgákkal telnek el, a beiratkozások szeptember elsején kezdődnek.

— Marhahús ára 72 krajcár! Tele van a város zúgolódással, hogy e hónap 15-ikétől a helybeli mészárosok a húsárát ismét emelték s most már 68 és 72 krajcár egy kiló hús, mig az izr. statusquo hitközség rituális mészárszékében 74 és 78 krajcárért mérik a hús kilóját. A zigolódás mindhiába. A mészárosok nem azzal válaszolnak, hogy leengedik az árakat, .hanem, mint értesülünk, szándékuk szeptember elsejétől még négy krajcárral emelni az árakat és akkor 72 és 76 krajcár lesz Vácon a hús ára! A hatóság tud erről a folytonos áremelkedésről és tétlenül áll vele szemben, nem képes a küzönség érdekeit megvédeni. Mi elismerjük, hogy a marha ára az utóbbi időben erősen emelkedett, de még sem jogos mindjárt nyolc krajcárral emelni a hús árát. Mert ha a vidéki húsárakat nézzük, látjuk, hogy még igen s k városban olcsóbb a marhahús, mint nálunk, így Baján 136, Békéscsabán 132, Léván 128, Nagyszentmiklóson 128, Nagyváradon 136, Pancsován 128, Pápán 128, Ujoradon 130, Versecen 136, Zentán 120 fillérért adják az első osztályú marhahús árát, a másodosztályú hús ezeken a helyeken 16 -24 fillérrel olcsóbb. Pedig ezeknek sincs olcsóbb marhájuk a piacokon, ezeknek a városoknak mészárosai is a fővárosból hajtott, vagy a városokon vett marhákat vágnak le. A fogyasztó közönség érdéke ép oly fontos, mint a mészárosoké, ha ezt összeegyeztetni nem tudják, hatósági beleavazásért kiált vaz egész társadalom.

— Szintársulat városunkban. Tóvári Antal színigazgató vasárnap, e hó 2-án kezdi meg

oly tem|pókhoz szokott, hogy határozottan élvezhetetlenné vált más darabokban.

Hubay például egy előkelő lovagot játszott s minthogy a súgót nem hallotta, hasból ilyen kacskaringósan extemporizált :

— Kedves grófnő, kutya legyek, ha nem állok a kötélnek.

A derék Halmy ezt az irányt remekül tudta szatirizálni. Ráfogta Réthy bácsira, hogy az a vidéken valahol Horációt játszotta Hamletben és az első felvonásban kurtaszárú pipával a foga között, igy szólította meg a kedélybeteg dán királyfit:

— Szerbusz Hamlet öcsém. Hát izé . . . azt hallottam, hogy az apád lelke fölvetette magát a „ragyás sziklánál“.

Ez a ragyás szikla tudvalevőleg a „Vén bakancsosában játszik szerepet és igy szakasztottan Réthyre vallott. *

Lehet e mosolyunkat visszafojtani, ha meggondoljuk, hogy a legragyogóbb művészetnek és a legselejtesebb modorosságnak egy és ugyanaz a szülőanyja; a tetszés vágya, szóval a siker. Mert a festett világ minden modorosságának birlalója meg van arról győződve, hogy az ő modora roppant tetszetős és mindaddig hiszi azt, mig a modor őt magát is birtokba nem veszi és szánalmas fabábbá nem degrerálja.

De mikor tetszést aratni oly édes ! Ezt mondta Atta Trol is, Heine világgyűlölő medvéje.

E medvének a művészhiúsága minden művészettel foglalkozónak közös vonása. Hanem persze a hivatottból művészt alkot, a hívatlanból pedig modoros fajankót, vagyis szánalmunkra és mosolyunkra egyaránt érdemes Delobellet. Zöldy Márton.