Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-19 / 64. szám
Váci Hírlap B lassankint a haza tulipános fia s egy pár év múlva a magyar ember fogzata is teljesen átalakul. A növényevő sajátosságát veszi föl. Fittyfenét ér a népgyűlés és az ankét. A sajtó megrendszabályozása helyett a mészárosokra kellene kiterjeszteni az óvintézkedéseket. Ha kevesebb lészen a virilista-mészáros, akkor a hús ára is alább száll. A gyógyszerek árának maximumát meghatározza az állam; a húséval pedig, melynek árhullámzása íszintén fontos, a kutya se törődik. Pedig, mennyi rossz gyomornak oka, az általápos hústalanság. Hja, eső után mindig a köpenyeg; vagyis a húshiányban szenvedő ember: az állam által meghatározott árban vásárolhat — gyomorcsöppet. — 400 korona egy munkás családjának. Özv. Meiszner Nándorné pusztáján egy ló agyonrúgta egyik gazdasági munkást. A szerencsétlenül járt ember biztosítva volt az orsz. gazdasági és cseléd pénztárnál, mely most 400 koronát juttatott a hátramaradt özvegynek. A gazdáknak ismételten intő példa ez, hogy gondoskodjanak biztosítás útján munkásaikról és cselédeikről. — Változások a piaristáknál. E héten ért véget a magyarországi kegyes-tanitórend ez idei nagyg/űlése. Az igazgatói változásokról már beszámoltunk s most közöljük ama változásokat, melyek esetleg érdeklik olvasó közönségünket. Vácról el helyeztettek : Varjú János Debrecenbe. Lukács József Nagykanizsára, dr. Barna Leander Nagykárolyba és dr. Szabó Ignác Szegedre. Helyükbe jönnek : dr. Bartha Györgv bölcsészettudor, (latin-magyar) szakos Szegedről, Kontraszli Dezső (történelem-földrajz) szakos Kolozsvárról, Vincze László (latinmagyar) szakos Kolozsvárról és Agárdi] László (latin-magyar szakos) a budapesti Kalazanciumból. — Áthelyeztettek még: Bán József Debrecenből Budapestre, Diuényi' Gyula Szegedről Debrecenbe, Karsay Jánós Kolozsvárra Nyitráról, Bárdosi Ferenc Nagykárolyból Nagykanizsára, Köuessy Kálmán Trencsénből Privigyére, Tőkés Lajos Temesvárról Selmecbányára, Sebes Ferenc Szegedre, Füredi Ferenc Tatából Trencsénbe. Arendt Endre Trencsénből Nagykárolyba. Maradtak : Tóth Sándor és Járvás Mihály Kecskeméten, Huber Imre, Becsei Ede és Rozs Lajos Kolozsváron, Pózna József Léván, Rappensberger Vilmos és Panek Ödön Magyaróváron, Sáfrány Károly Nagykanizsán, Rády József és Klacskó István Nagykárolyban, Roch Gyula Nyitrán, Rózsahegyi János és Fehér Flórián Privigyén, Sárffy Ignác és Király Lajos Rózsahegyen, Medvexzky János és Kacséra Rezső Sátoraljaújhelyen, dr. Rauchbauer József Selmecbányán, Baksay József, Salánky István és Kiss István Szegeden, Káder Gyula Temesváron és Feld Vilmos Veszprémben. — Tulipán-mulatság Kosdon. A kosdi „Tulipánkert“ e hó 12-én, múlt vasárnap a nagyszáli erdőben kedélyes és siSérült táncvigalmat rendezett, melyen a környék szépei és aranyifjúsága — kivált Vácról — nagy számmal vettek részt. A rendezőség mindent elkövetett, hogy a vigadó közönség a pompájában levő erdőben ízlésesen feldíszített helyen jól érezze magát. Jó zene, -élvezetes tánc, ízletes ételek és italok, kedélyes előadások, dalok, versek derültségben, vidámságban tartották a lelkeket, sziveket. Hajnali órák vetettek véget a mulatságnak. Felülfizettek a belépő dijakon kívül : Hippmann Géza 4 K, Földváry László 3 K, Vodicska Vince, Vindisch József, Bajkó Vilmos, Gazdik Gyula, Egyedy Lajos 2-2 K, Haynovics Etel, Gyombola István, Leopold Sándor, Gyurkovics Antal, Teknős András, Glázer József, Uzsák József, Kovács Sándorné, Filemanné, Kurdi Máté, Lenárt Béláné, Hurta Istvánná, Horhy György, Licker József, Körtvélyessy László, Rákóczy István 1—1 K-át. — A legcsendesebb választás. A városházán még soha nem választottak oly csendesen, mint pénteken délután. Pedig öt állásnak betötéséről volt szó. Pályázó mindegyik állásra egy akadt, kivéve az iktatói állást, ezt azonban nem is töltötték be. A kandidáló bizottság tartott ülést, mialatt gyűltek a városatyák s elég szép számmal is voltak együtt tekintettel a nyárra és a nagy munkaidőre. Dr. Zádor János polgármester mint alispánhelyettes nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést és dr. Göndör Sándor főjegyző olvasta a kandidáló bizottság jegyzőkönyvét igy: — ... a közpénztárosi állásra pályázott Krenedits Ferenc jelenlegi közpénztári ellenőr, őt a bizottság erre az állásra jelölte. — Minthogy más pályázó nem akadt — vette át a szót a polgármester, — Krenedits Ferencet egyhangúlag megválasztott városi pénztárossá jelentem ki. Ugyanigy ment tovább, a nélkül, hogy egy szót is szólt volna bármelyik városatya is, Simák Józsefnek ellenőrré, Nagy Sándornak második számtisztté való választása, kiknek ellenjelöltjük nem akadt. A kiadói állásra Spányik Béla és Boday Aurél városi napidijasok pályáztak. A kettő közül csak Bodayt jelölte a kandidáló bizottság. — Ennélfogva Boday Aurélt megválasztott kiadóvá jelentem ki — szólt a polgármester és éljeneztek a városatyák, mint előbb. Az iktatói állást Prácser Károly és Hajdú Károly városi napidijasok pályázták meg,a bizottság azonban egyiket sem kandidálta, mert előéletüket semmivel sem igazolták. A közgyűlés ebbe is belenyugodott, hogy ezt az állás máskor töltik be. A megválasztott uj tisztviselők bevonultak, letették a hivatalos esküt, a polgármester pedig beszédet intézett hozzájuk, melyben szivükre kötötte, hogy az esküjükhöz hűek, most előlegezett bizalomra méltók legyenek s a város érdekeit ne csak a hivatalban, de a hivatalon kívül is óvják meg. Az egész választói renkivüli közgyűlés nem tartott tovább tiz percnél. A mi még ott tartotta a városatyákat, az a gratulálás, a miből mindegyik tisztviselőnek jócskán kijutott. — Az őszi ujoncozás. A hivatalos lap va sárnapi száma közli a honvédelmi miniszternek az idei — 1906. évi — sorozás keresztülvitelére vonatkozó körrendeletét, a melyben a miniszter a sorozási tervek elkészítésére utasítja a törvényhatóságokat. A tervek megállapításánál szem előtt tartandó, hogy a fősorozás október 10-étől november 30-áig legyen végrehajtható. A sorozási terveket augusztus 31-éig kell a miniszterhez terjeszteni. — A tiz kilométeres úszóverseny. A váci sportegyesület ambictózus úszótagja Pogány Antal kedvéért hosszú távolságú versenyt is irt ki ez idén. A versenyt Nagyboldogasszony napján tartották meg szenzációs eredménynyel. ^ sportegyesület minden hajója, csónakja felvonult Verőcére, honnan az indítás történt. Két versenyző jelentkezett: Pogány Antal és Roller Armin, kiken dr. Hörl Péter egyesületi orvos méréseket tett. Konstatálta az indulás élőt1:, hogy Roller hőmérséklete 37‘6 fok, légzése 24, érverése 18, mig Pogánynál a hőmérséklet 37’4 fok, légzés 24 és érverés 92 volt. Az összes érdeklődők Pogány Antal győzelmét jósolták, hiszen a fiatal Roller nem is úszta még meg ezt a hosszú távolságot. Dr. Göndör 4 óra 40 perckor indította el a versenyzőket, kiket négy csónak kisért útjukban. Roller rögtön mintegy 80 méter előnyt szerez magának, melyet Pogány a Kompkötő-szigetnél behoz, de Rollernek ismét sikerül versenyző társát 30—40 méterrel megelőzni, melyet aztán mindvégig meg is tart. A versenyzők 5 óra 56 perckor érkeztek az uszoda felső sarkán levő célhoz az érdeklődők nagy éljenzése közt. Első lett Roller Ármin egy óra 56 perc alatt, kit 30 méter távolban Pogány Antal követett. Az eredményt nagy örömmel fogadta az ifjúság, mely azt távolról sem remélte. A verseny után történt újabb méréseknél dr. Hörl konstatálta, hogy Roller légzése 42, érverése 92, hőfoka 355 fok ; Pogány légzése 36, pulzusa 108, hőfoka 35'5 fok. Pogány Antal teljes kondícióban érkezett a 10 kilométeres távolságról s még képes lett volna sokkal hosszabb távolságot beúszni. — Uj tanító a katolikus iskolában. A róm. kát. iskolák tanítói karában egy állás üresedett meg, melyre pályázatot hirdetett az iskolaszék. Tizennégy pályázó akadt, kik közül Kozeluha Sándor fiatal tanítót választották meg. Reméljük, hogy az uj tanító a magyar iskolában magyar névvel kezdi meg szeptember elsején működését. — A siketnéma-oktatás térképe. Baldrian Károly a wien-i és Biirklen Károly a wienerneustadt-i siketnéma-intézetnek tanára, úgybuzgósága az uj térkép, mely „A siketnémaoktatás jelene Európában“ címet viseli. A szerzők közül az előbbi a statisztikai adatok részletes gyűjtésével, az utóbbi pedig a térkép megrajzolásával szerzett érdemeket. A mit a siketnéma-oktatás történelmében és az évrőlévre megjelenő értesítőkben terjedelmes kötetekben és füzetekben megírtak, azt ők áttekinthetően és világos modorban egy lapon mutatják be. A térképen láthatjuk Európa minden országának hű képét a siketnémaoktatás szempontjából. Láthatjuk az intézetek számát, az egyesek jellegét és alapítási évét, a növendékek számát, az externátusi, vagy internátusi elhelyezkedést, a tanított és nem tanított siketnémák százalékos kimutatását stb. Hiányos e térkép annyiban, hogy az átlagos osztály-létszám, a tanerők száma, a Balkán államok oktatás-ügye (noha ott is vannak iskolák siketnémák számára) teljesen hiányzik és a Duna rajza például nem felel meg a helyességnek. Hibája a térképnek, hogy nem felel meg a földrajz mai tudományos álláspontjának és az oktatásügyi állapot reánk vonatkozó valóságának. A földrajzi tévedés abban van, hogy a magyarországi városokat a szerzők németre fordították, holott nem helyes,1 ha Wien, vagy Wiener-Neustadt helyett Bécs-et, vagy Bécs-Ujhely-t emlegetünk és viszont Sopron, vagy Pozsony helyett Oedenburg-ot, vagy Preszburg ot Írunk, mert mint földrajzi fogalom az illető város csak is a hivatalos állami nyelven nevezhető meg. A valódiságnak azért nem felel meg a térkép, mert a magyar oktatásügy semmiféle viszonyban sincs Ausztriával, hanem teljesen független, a szerzők e két ország siketnémáit mégis egy kalap alá fogták. — Várkonyi István bevonult. A váci államfogháznak nem ismeretlen lakója már Várkonyi István. Ez a többszörös háziúr több mint egy évtizede főleg a gazdasági munkásokkal foglalkozik, terjeszti köztük a szociálista elveket, népgyüléseket rendez, lapot tart fenn számukra s egész kis vagyon már az az összeg, mit agitácionális célokra költött. így nem is csoda, hogy gyakran ütközik bele a büntető törvénykönyv paragrafusaiba s nem egyszer került már az államfogházba. Nem régen izgatás miatt ismét nyolc hónapi államfogházat kapott, melynek kitöltését a múlt héten kezdte meg. Mint államfogoly élt a jogával: elhozatta