Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-01-28 / 8. szám
Huszadik évfolyam. 8. szám. Vác, 1906. január 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: lielj ben egy évre 13 K. félévre <} negyedévre 3 K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre Iljí.v«*» dra 13 lilU*r. * K. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mitria-Teróseiu-rnkp. «. Ilirileléselt lira Q centiraéterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora ttO fillér. Épül a villamos vasutunk! Vác, jan. 27. A címben talán egy kicsit sokat is mondottunk, de hát az újabb értesítés, melyet a vác-gödöllőbudapesti villamos vasútról kaptunk, legalább is arra enged következtetni, hogy a vasút létesítése komoly stádiumba lépett. Az engedményesek a szükséges építési biztosítékot, 300,000 koronát az állampénztárba befizették. Erről Blaskovich Elemér és Hajós Menyhért engedményesek a következőkben értesítették a vasút érdekeltségét, községeket és földbirtokosokat: A hét év óta vajúdó budapest—gödöllő— váci h. é. villamos vasút ügye a mai napon a tényleges megvalósulás stádiumába lépett, a mennyiben a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi minisztérium irányában a vasút kiépítésére kötelezettséget vállaltunk és ennek biztositására az előirt 300.000, szóval háromszázezer korona építési biztosítékot az állampénztárba letettük. A tényleges építést azonban előbb meg nem kezdhetjük, mig a nagyméltóságum. kir. kereskedelemügyi minisztérium által megállapított építési tőke 35°/0 a, vagyis az úgynevezett törzsrészvénytőke, fedezve nincsen ! *----A -helyiérdekű - vasúti törvény előírja,- hogy a törzsrészvénytőkét a vasút kiépítésén érdekelt megyék, városok, községek és nagybirtokosoknál kell elhelyezni: nagyrészben pedig az állam vesz át a posta — és távirda megváltása — és külön állami subvenció címen bizonyos mennyiségű törzsrészvényt. (Jelen esetben az állam a posta és távirda megváltása címén: 170.000 koronát, külön állami segély címén pedig 676.600 koronát s igy összesen 846.600 K. névértékű törzsrészvény átvételére kötelezte magát.) A sok elvi akadály leküzdése után képesek voltunk időről-időre a szóban forgó villamos vasút javára az állam részéről: a gödöllői csatlakozási engedélyt, a Budapest székesfőváros belsejébe való bemenetelt, átmeneti forgalmat, valamint több rendbeli tarifális kedvezményt biztosítani. A financirozás, illetve elsőbbségi részvények elhelyezése is befejezett dolog lévén, a vasút tényleges építésének most már mi sem állja útját, mint a még hiányzó törzsrészvénytőke elhelyezése. A h. é. vasút kiépítésén közvetlenül érdekelt községek és városok között eddig csupán Vác város, Gödöllő, Váchartyán és Vácbottyán községek és a nyiresi hegyközség szavazott meg feltétlenül anyagi hozzájárulást, mig Főt ,Mogyoród, Szada és Őrszentmiklós községek a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium által el nem fogadott föltételekhez kötötték hozzájárulásukat, Veresegyház községnél pedig egyáltalában nem sikerült — ismételt fáradozásunk dacára — e tekintetben eredményt elérni, Rákos-Szent- Mihólyon és Rákospalota* pedig most van folyamatban a törzsrészvényjegyzés iránti mozgalom. Jelen felhívásunk célja az, hogy elsősorban tudassuk a mélyen tisztelt érdekeltséggel, miszerint az immár hét év óta vajúdó vasutügy a tényleges megvalósulás stádiumába lépett és egyúttal azon komoly kérést terjeszszük elő, hogy egyrészről a községi hozzájárulások sürgős biztosítása érdekében nekünk segédkezet nyújtani, másrészről pedig a kötelező nyilatkozatnak saját ^belátásuk szerinti hozzájárulásokkal való aláírásával a h. é. vasút tényleges építésének mielőbbi megkezdhetését elősegíteni kegyeskedjék. Helyi és vidéki hirek. Farsangi naptár. febr. 1. Az eo. iskola alapjára mulatság febr. 3. Egyetemi ifjak mulatsága febr. 4. A ref. dalárda mulatsága febr. 10. Dalárda dalestélye febr. 14. Dalárda kartonestélye febr. 17. Az önk. tűzoltók mulatsága febr. 24. Dalárda kartonestélye febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja. — Zászlót a főgimnázium ifjúságának. A múlt évben lefolyt országos tornaünnepély után városunkban a sportegyesület megindította azt a mozgalmat, hogy a főgimnázium ifjúságának egy díszes zászlót szerezzen be, hogy mig egyrészt a növendékek üonepélyes alkalmakkor ez alatt a zászló alatt vonuljanak ki, addig országvilág elolt tanuskodhassék a főgimnázium, hogy Vác város közönsége érdeklődéssel viseltetik az intézet iránt. Számított a sportegyesület a a tanügy barátaira, a főgimnázium jóakaróira, a váci főgimnázium volt tanítványaira, a kiknek adományaiból fedezni fogja a diszzászló előállítását. És nem is csalódott. Mig a volt A tömeg. Az lstván-úton a rendőri őrszoba előtt harminc-negyven emberből álló tömeg verődött össze. Az újonnan érkezők kíváncsian tudakolták : — Mi történt? Valakit bevittek? Egy szegletes arcú asszony, kosárral a karján sietett felvilágosítással szolgálni: — Én láttam, ott álltam a kapuban, lisztet akartam hozni a boltból. Ott történt a nyárfa alatt a szegleten. Majd meghaltam ijedtemben. Egy leány leöntötte szeretőjét vitriollal ... . — Mikor? — Még egy fertály órája sincs. A legény összeesett. A rendőrök alig tudták lábra állítani. Chyan volt, mint a halott. Lehet, hogy bele is hal szegény. Jaj, Istenem! Én is majd összeestem. Borzasztó, hogy mi minden történik mostanában. Egy másik öregasszony vette át a szót. — Bizony mindennap lehet ilyet olvasni az újságban. Egymást falják, emésztik az emberek. Soha se volt olyan csúf világ. Mihelyst valami bajuk van, összebeszélnek s egymást ölik agyon. A múlt héten is volt olyan eset. — Az még rendes dolog, mondotta a sonvány, rongyos munkásember, hogy elemésztik egymást. Abba senkinek sincs beleszólása. A ki nem akar élni, az menjen Isten hírével. Az olyat nem lehet marasztalni. De már a vitriol, a ki kutya áldója van . . . — Igaz, mondották a körüiállók. A munkásembernek hizelgett, hogy szava visszhangra talál. Kedvet kapott tovább magyarázni. — Ezek a mostani lányok azt hiszik, hogy ha a legény megcirógatja, az már minden. Hogy akkor a legény más lányra ne is nézhessen. Mintha bizony a lányok nem csalnák meg a férfiakat. Olyiknak három-négy szeretője van, aztán azt akarja, hogy mind az övé legyen. Telhetetlenek, disznók . . . Még vitriolt is öntenek a férfira. Volt egy pajtásom, iskolaszolga, azaz most is meg van az istenadta, csak a félszeme hiányzik. Kiette a vitriol. Nyomorék. A félarca csupa vörös hólyag. — Ki öntötte le? — kérdezte az első vénasszony. Az én pajtásomnak már akkor felesége volt, mikor kikezdett vele. A leány tudta... Égetni kellene az ilyet, mondotta a szegletes arcú házmesterné, elevenen megégetni. Fel akasztani a lábánál fogva. Az ilyen nem érdemel mást. Egy cilinderes ur furakodott keresztül a tömegen. — Ereszszenek, mit ácsorognak itt ? Aztán nem törődve, hogy a rárivalásnak van-e hatása, sietve bement az őrszobába. Ez a rendőrorvos, mondott í egy suhanc, ki ingujban állott az őrszoba előtt. Most jönnek majd a mentők . . . Jöhetnek, mondotta a munkásember, nem sokat segítenek rajta. Én tudom, milyen a vitriol. A hová odacsöppen ott a herkópáter se segít. Láttam. Abba bele is lehet pusztulni? — kérdezte egy vézna cselédleány, ki piros napernyővel ácsorgott a tömeg között. — De bele ám, lelkem. Vígan, muzsikaszóval. Én az olyan lányt, a ki vitriolt vesz a kezébe, a saját kezemmel tudnám megfojtani. Itt az utcán. Eltaposnám, mint a kártékony férget. Én megtenném. Isten ucscse megtenném. Egy szürke szakállas hordár, kinek az orra olyan volt, mint a piros paprika, oktató hangon szólalt meg : Olyat nem szabad tenni öcsém. Mindennek meg van a maga regulája. Azért van törvény a világon. A törvény az első, az parancsol mindenkinek, urnák, szegénynek. A rongyos munkásember dacosan kapta fel a fejét. Majd mit mondok a törvényre. Mit tud a törvény ? Semmit. Az is huncut volt, a ki kitalálta. A vörös orrú hordár feddŐen rászólt: No már ilyet nem kell mondani. — De mondom — tapogott a rongyos munkásember. — Nem bánom, ha be is csuknak miatta. Ültem én már két esztendőt egy asszony miatt. Pedig a feleségem volt. Most is az. Verje meg a csoda!. A szegletes arcú házmesterné összecsapta a kezét. Látszott a szeméből, hogy szintén érdeklődik az eset iránt. Ugyan, ugyan! A felesége ? Igen a feleségem, a hites feleségem. Kifosztott mindenemből, aztán ott hagyott egy bognárlegénynyel, egy váltott pofájú sihederrel. Ezt tette velem a tulajdon feleségem. Kisasszony napján múlt hat esztendeje. Ilyen az asszonynép. Én ismerem a fajtáját. Hát aztán mit tett maga ? — kérdezte a vörös napernyős cselédlány ? Csak annyit tettem, hogy megkéseltem a bognárlegényt, Az asszonyt
