Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-06-20 / 47. szám

Huszadik évfolyam. 47. szám. Vác, 1906. junius 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A cselédügy Vácon. Vác, június 19. Különösen a legutóbbi időben a cselédekkel a szolgálatadóknak és mindkettővel a rendőr­­hatóságnak a legnagyobb mértékben meggyűlt a baja, mert volt rá eset, hogy egy nap alatt 12 cseléd tett panaszt a rendőrkapitányságnál a szolgálatadók ellen azért, mert tetszésük szerinti időben a szolgálatból nem lettek el­bocsátva. A rendőrhatóság már régóta kutatja az itt divó ez ügyben tűrhetetlen állapot okát s arra a meggyőződésre jutott, hogy a cselédek folytonos változása és a folytonos panaszok leginkább azért vannak, mert a szolgálatadók a cselédek félfogadásánál az 1876. évi XIII-ik t.-c-ben foglaltakat nem tartották be és a saját érdekükben is nem voltak óvatosak, sőt bizalmat nem érdemelt cselédekkel szemben is talán, mondjuk, gyengédségből nagy biza­lommal voltak s ezek velük szemben vissza­éltek, mert nem határozottan a szolgálat idő tartamára, cselédbér mennyiségére és a szol­gálat minőségére vonatkozó kétértelmű kiejté­seiket nem helyesen bírálták el s ez által a szolgálatadók magukat zaklatásoknak, kelle­metlenségeknek tettúk—bis~ Hogy tehát ez a már nem tűrhető állapot lehetőleg megszűnjék, a szolgálatadóknak na­gyon ajánlható, hogy különösen vidékről be­­szegődésre ide jött egyéneket ne hónapszámra, hanem egy évre, esetleg legkevesebb három havi időre fogadják meg cselédnek, a minő­ségüket, a szolgálatba lépésük napját, a cse­lédbér mennyiségét a cselédkönyvben levő erre vonatkozó rovatokban a szolgálati idő tarta- J mának megjelölésével azonnal írják be ennek megtörténtével a cselédkönyv bemutatása s az illető cseléd jelenlétében a rendőrkapitányság­nál 48 óra alatt megtörténjék, hol a cseléd­könyvben bevezetettek valódiságát azonnal megállapítják, azt a rendőrkapitányságnál levő nyilvántartásba bevezetik s ez által az illető szolgálatadónak a hatóságnál van bizonyítéka, hogy a cselédet mily feltétel mellett fogadta fel. Ha ezt az eljárást mellőzik és az illető szolgálatadó a tényleg meg levő a cselédre vonatkozó állapotot a cselédkönyvbe hűen be nem vezeti, zaklatásnak és annak van kitéve, hogy bizonyíték hiánya miatt a cseléd ellen emelt, talán különben jogos panaszával a rendőr­­hatóság kénytelen elutasitani, miből kifolyólag már a múltakból bírálva, a törvényt nem tisz­telő és a rendőrhatóság jóakaró figyelmezteté­sét be nem tartó szolgálatadók rendesen a rendőrhatóság ellen azzal érvelnek, hogy az a cselédekkel szemben nem elég erélyes, sőt őket támogatja. Az 1876 ik évi XIII. t.-c. 65. §-a határo zottan kimondja, hogy ha a szolgálati szerző­désben a cseléd és gazda között más világosan ki nem köttetett, a cseléd három hóra szegő­­dőltnek tekintendő,, mely a .„szolgálatba lépés napjától számítandó s ily módon szolgálatba lépett cselédeknél a törvény 67. §-a szerint a fölmondási idő hat hét, illetőleg a szolgálatot a három hónap közepén kell felmondani, mert, ha ez nem történik meg a szolgálati idő új­ból három hónapra terjed ki. Hónapos cselé­deknél a hónap kitöltése előtt 15 nappal és éves cselédeknél az az év kitöltése előtt két hónappal hamarább kell a szolgálatot felmon­dani, mert ha a felmondás elmulasztatott, an­nak s. jogi vélelemnek van helye, hogy a szol­gálati szerződés az érintett időkre újból kiter­jed, illetőleg egy hónapra, vagy egy évre meg lett hosszabbítva. Azt is tapasztalták, hogy több szolgálatadó a kialkudott cselédbért az illető cselédnek előre kifizette, vagy időben azt nem adta ki. Ezek miatt is számtalan panász érkezett be a kapi­tánysághoz, holott ez is elkerülhető lett volna^ mert, ha az illető szolgálatadó a hivatkozott törvény 28. §-a alapján is a kitöltött időre az illetékes cselédbért a cselédnek pontosan ki­fizeti, ez ügyben panasztételre ok nem merül­het fel és az illető szolgálatadó nem teszi ki magát annak a többször nem alapnélkül való gyanúsításnak, hogy a jól megérdemelt bért a cselédtől megtagadta. A cselédet a szolgálatadónak kell nevelni s azt úgy tekinteni, mint a ház tagjához tar­tozót, mert ezt a hivatkozott törvény 2-ik §-a elrendeli. A jó cselédet a gazdának, úrnőnek gyér- f mekének kell tekinteni, arról gondoskodni, mert ez által a szolgálatadó a cselédet annyira ma­gához terelheti, hogy szigorú eljárás mellett is őt tiszteletben tartja és nem gazdájának, ha­nem apjának, anyjának tekinti, míg ellenben romlott cselédekkel szemben igazságosan, de vas szigorral kell el járni, mert enélkül a gaz­dának nemcsak vagyona, de élete is többször veszélynek van kitéve, a miről nem egy szo­morú rendőri krónika ad tanúságot. Az igazság pedig a középen van: a cselédkérdés j nagyon sokszor nem ép a cselédek miatt van. Ha/ ezt megszívlelik, mindjárt kevesebb lesz a baj. Az álláspont. nővérek. Személyek: Vilma, felsőbb leány Elza, medika Vilma : Ez a drágaság hallatlan! Maholnap a kacsa drágább lesz, mint a strucc-madár. Elza : Nem ösmerem a strucc-madár árfolya­mát, a kacsa ára nem érdekel. Vilma : Nem érdekel ? Elza: Csöppet sem. A kacsahús közönséges tápanyag. Vilma: Közönséges ? Te, úgy látszik, nem vagy kacsailag jól tájékozva. A kacsahús első­rangú tápszer, mely nem annyira a miveit, mint a gazdag családok asztalán . . . Elza: Elsőrangú ? Arról szó sem lehet, marha­húsban, a tojásban, a tejben sokkal több a tápanyag. De hát mi közöd neked az élelmi­szerek drágaságához? Vilma: Mi közöm ? Látszik, hogy medika vagy ; látszik, hogy az ember téged csak akkor kezd érdekelni, ha beteg, ha köhög, ha az orrán jó, vagy rosszindulatú daganata van. Pedig az emberiség egészséges része is megérdemli, hogy­­foglalkozzunk vele. Elza: (gúnyosan) Ah, te foglalkozol az em­beriséggel? Ez egészen uj dolog. Vilma: Ellenkezőleg, ez nagyon régi dolog. A fiatal leányok mindig foglalkoztak az embe­riséggel. Természetesen némi előszeretettel az emberiségnek bajuszt viselő részével. Elza : Jó, de mi köze mindennek az élelmi­szerek drágulásához? Vilma: Mi köze ? Te kétségbeejtően naiv vagy. Te Röntgen-sugarakkal dolgozol és nem látod a dolgok felszínét sem. Hát nem érted, nem érzed, hogy az emberiség sorsa elválaszt­hatatlanul függ össze az élelmiszerek drágulá­sával ? Hogy mikor egy kofa hat koronát kér egy hízott kacsáért, akkor az embernek van oka felsikoltani, elájulni és hamut hinteni a fejére'. Elza: Mindenekelőtt figyelmeztetlek, hogy az ájult ember nem képes hamut hinteni a fejére. Ez ellenkezik az ájulás kórisméjével. Má­sodszor pedig nem értem a te kacsa-elméletedet. Vilma: No hát kifejtem mindjárt. Akár mi­lyen elvontan, tudományosan, medikásan gon­dolkozol is, azt nem vonhatod kétségbe, hogy minden leány férjhez akar menni. Ez a vágy vele születik, mint a szeme, orra, füle. Elza : Jó, tegyük fel. Vilma: Nos, azt is tudni fogod a tudomá­nyos leírásokból, hogy a férjhezmenetelhez sok minden szükséges. Elza: Főleg a férj! Vilma: Igen, az is. De nem épen ez a döntő fontosságú tényező. Elza: Ezt nem értem. Vilma: Pedig nagyon egyszerű. Olyan férfi ugyanis, a ki a nősüles gondolatával meg tud barátkozni, aránylag elég sűrűn jelentkezik a természetben, de fájdalom, olyan férfi, a ki nemcsak akar, de meg is tud nősülni, arány­lag ritka. Elza : Hogy érted ezt ? Vilma: ügy, ahogy van, a hogy a jelensé­geket látom, a hogy azok reám hatnak. Elza: Kérlek, beszélj konkrétebb alakban. Vilma : Jó. Tehát vegyük például az én ese­temet. Négy udvarlóm van. Ösmered őket. Elég tisztességes emberek s mind mondani szokás, jó családból valók. De a négy között csak egy van, a ki komolyan merészel a házasságra gondolni. Elza : Hát elég neked egy ! Vilma : Egyelőre mindenesetre elég. De itt a bökkenő, mint Hamlet mondja. Attól kell tar­tanom, hogy ezt az egyet is vissza fogja riasz­tani az élelmiszerek drágulása. Elza : Megint az élelmiszerek ? Vilma: Megint és mindig. Ezen alapszik minden, a remény, a boldogság, a szenvedély. Az élelmiszer, vagy mint ti orvosok mondjátok, a tápanyag teremti és bontja a házasságot. Ha a férfiú érzi, hogy nem tud a feleségének ele­gendő kosztpánzt adni, akkor mentegetődzve, csukló hangon és megtört szívvel félreáll. Ezt a jelenséget a természet mindennap produkálja.

Next

/
Thumbnails
Contents