Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-04-15 / 30. szám
2 Hányán voltak a visszavonok, az ócsárlók, ma már ezek is hozsannát kiabálnak. De ezek hamis hangok. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. * Adja a jóságos Isten, hogy ez uj korszakban jobb idők virradjanak magyar hazánkra, reményeink valóra válljanak, a változásnak nemzetünk vegye hasznát, vezéreinkben soha ne csalódjunk. Dr. Preszly Elemér. A tavaszi közgyűlés. /Közgyűlés negyven tárgygyal.J Vác, április 14., Ama bizonyos öreg emberek, kik semmire sem emlékeznek, nem emlékeznek arra sem, hogy valaha városi közgyűlés két és fél órán át tartott volna. Ennyi ideig kellett volna 39 összejött városatyának türelemmel lenni, de bizony a 15-ik tárgynál szedköződtek s mire az utolsó pontoknál jártak, a kényelmetlen, kemény székeken alig ült itt-ott egy-egy városi képviselő.- Pedig érdekes volt a közgyűlés, kijutott itt mindenkinek a római pápától kezdve a tisztviselőkön keresztül Göndör Sándorig a jóból, vagy a rosszból. X. Piusz pápának hálairatot küld a város, Göndör főjegyző pedig két és fél órán át kevés pihenővel beszélhetett, referálván a tömérdek tárgyat. A város tisztviselőit is megbiztalták, hogy fizetésrendezést, korpótlékot,' drágasági pótlékot kapnak visszamenőleg ez év januárjától, de várjanak a júniusi közgyűlésig, a mikorra rendszerbe foglalják a rendezkedést s a pénzügyi bizottság a városi tanácscsal egyetemben gondoskodik a fedezetről. Végre tehát elismerték, hogy 6—800, vagy 1000 forintos fizetésekből nem lehet megélni s csak akkor van jó közigazgatás, ha tisztességesen fizetett tisztviselők állanak rendelkezésre. Elvi* kijelentésnél több 'ez és mi éber szemmel fogunk vigyázni, hogy séget éreztem, olyan félelmetesen fenyegető jövendőt, hogy kevés hijja volt, hogy sírva nem fakadtam. Ennek a nagy változásnak a története a következő. A hogy ott gomolygunk nagy össze-visszaságban az egész osztály, padok között, meg a tábla körül, egyszerre csak felüti a fejét egy csontos, szikár fiú és körülhordozza szúró tekintetét a gyerekseregen. Elnémul azonnal a zajos mozgolódás, pedig egy szót sem szólt az szúrós tekintetű. De úgy tudott nézni többire, hogy parancsolt nézetével s a kire rászegte merően az ő szigorú szemeit, az megállt és engedelmeskedett. Maricseknek hitták ezt a hatalmat. Mert az volt. Parancsolt ott, rendelkezett velünk azon az első félórán, mint valami törvényes hatalom és szó nélkül engedelmeskedtek neki a fiúk. Az ő rendelkezése szerint kellett helyet foglalni a padokon és csönd volt, mert a Maricsek beszélt. A mi gyermek füleink pedig hallgatták azt a sok rettenetességet, a mit a Maricsek tudott beszélni a gimnáziumi szenvedésekről. A professzorok kegyestenségéről, meg arról a kegyetlen sok tudományról, a mit úgy kell elmondani, mint a karikacsapás, különben — (itt aztán olyan mozdulatot tett a kezével, mintha kitekert volna valami nyakat.) ő ezt már mind tudja azonban, mert másodszor járja az osztályt. Hát ő rá úgy nézzen mindenki, hogy ő itt nem közlegény. És győzte a szóval, mert majdnem mindegyikünkhöz külön beszélt. Mindenkinek mondott valami mást, de azért valamennyi szava mind rettegést keltett. Féltünk mindentől, őt pedig irigyeltük, hogy neki nem kell félni. Ő mindent tud. így mondta legalább. „Tudsz-e rajzolni ?“ faggatá a jobbról ülő Váci Hírlap valóra is váljék az alapos rendezkedés, ne alamizsnát kapjanak a tisztviselők s egy év múlva ne ott legyünk, hol most : a rendezetlen viszonyok közt. Építünk részben uj városházát kölcsönből, a pótadó marad 40 percent, mit kívánhatunk többet? De azt is megsúghatjuk, hogy a negyed század óta fennálló 40 százalékos pótadót már a jövő évben alighanem emelni fogják. A csütörtöki közgyűlésen már fújni kezdett ennek a szele . . . Az alakulás. Uj arcokat látunk a gyéren látogatott közgyűlési teremben. Fábián János, Vörös Ferenc, Preszly Elemér és mások az uj városatyák, kik a decemberi városi képviselőválasztáson jutottak be. Az uj képviselőtestületnek tehát meg kellett alakulnia, hogy a hosszú tárgysorozatot letárgyalhassa. A jegyzőkönyv hitelesítői dr. Freysinger Lajos, Kemény Gusztáv, Révész Béla, dr. Franyó István és Trammer Sándor lettek. Majd dr. Göndör főjegyző jelentette a december 28-án megtartott községi képviselőválasztás eredményét és bemutatta a virilisták névjegyzékét. Ebben dr. Freysinger és Intzédy Soma nevei szerepelnek, kiket megválasztásuk alapján akarják gyakorolni szava zati jogukat, helyükbe a két következő legnagyobb adófizetőt; Kresák Ferencnét és a görög egyházat hívják be. Az uj kormány üdvözlése. így megalakulván az uj községi képviselőtestület dr. Zádor János polgármester felemelkedett s bestédet mondott az elmúlt, szomorú, alkotmánytalan időkről. A városatyák nagy megelégedésére és helyeslésére konstatálta, hogy mig az ellenállásban a tisztikar megállotta helyét, addig a város abban a resziszlenciában maradt az utolsó óráiqx melyet az abszolút térti Kezdetim elfog< Utána dr. Freysinger Lajos szólalt fel és szomszédomat a Maricsek; miközben már a táblánál termett és felkapva egy darab krétát, sebtiben olyan csuda ábrákat pingált a táblára, hogy az azon támadt ámulatra még lélegzeni is alig mert az osztály. (Istenem, hogy tudott ez a Maricsek rajzolni!) „Tudsz-e ilyet rajzolni szabad kézből ? Mi ?“ A szomszédom persze, hogy hallgatott. Honnan is tudna ilyen csuda mesterséget! Nem felelt, csak reszketett. „No hát eredj krumplit kapálni — mondja a Maricsek — ha még ennyit sem tudsz rajzolni. Marha vagy, meg fogsz bukni.“ Persze, hogy igen, ha a Maricsek azt mondja, meg úgy bizonyítja. No most jövök én. Éreztem, hogy szalad végig a hátamon valami borzongásféle és már ott állt előttem a Maricsek. Lecsap a csontos kezeivel az előttem fekvő könyvcsomóra és félelmetesen mély hangján —- úgy beszélt, mint egy nagy ember — kérdezi a nevemet. „Hogy hívnak ?“ Mondom neki. Erre ő keresztbe fonja a mellén a karjait, vállai közé húzza a fejét és rám szögezi sötét tekintetét. Látom belőle, hogy valami borzasztó következik itt. Egy két percig csak néz rám mereven, aztán megszólal a Maricsek: „Tudsz-e te latinul?“ E felett nem volt mit gondolkodnom. Hamar készen voltam a felelettel, hogy „nem“. (A mi bizony olyan igaz volt, mint a hogy ott függött a tanári asztal fölött a feszület, meg a király képe.) Nem kinzott soká engem a Maricsek, ment tovább a szomszédomhoz, de előbb rám kiabált stentori hangján, hogy : „Meg fogsz bukni, szamár!“ Ebben a pillanatban vége is volt az én büszkijelentette, hogy az alkotmány helyreállítására irányuló törekvésben minden válaszfal lehullott s az ország népe, benne Vác város hazafias közönsége a legnagyobb örömmel üdvözölte az uj alkotmányos és parlamentáris kormány megalakulását. Indítványára elfogadták az általa fogalmazott sürgönyt, melynek elismerő szövegével a Wekerle-kormányl üdvözölték. A püspökség kitüntetése. A római pápa érseki palliummal tüntette ki gr. Csáky Károly megyés püspökünket és utódait is. A melyik napon a grófpüspök a palástot a templomban öltötte először magára, a közügyek templomában, a közgyűlési teremben ugyanazon a napon köszönték meg a kitüntetést, mely fényt áraszt nemcsak a püspökségre, de a városra is. Ezért a polgármester indítványára egyhangúlag kimondották, hogy X. Piusz pápához hálafeliratot küldenek, megyés püspökünknek pedig feliratban köszönik meg, hogy újra emelte az ősi püspökség fényét. Balás püspök. Balás Lajos rozsnyói püspök dr. Zádor János polgármesterhez intézett meleg hangú levélben vett búcsút Vác város közönségétől. Az igen szép levelet, melynek tartalmát annak idején közöltük, éljenzéssel köszönték meg a városatyák, kik közül Löwinger Józsefnek még az volt a kívánsága, hogy a búcsúlevelet a helyi lapok utján adják a város közönségének tudtára. Balás püspök helyére a nagytekintélyű és félelmetes pénzügyi bizottságba dr. Galcsek György szemináriumi kormányzót, kanonokvárosatyát választották be. A mérnök és uj ingatlanok. Mizscr András legtöbb szavazatot kapott városi képviselőt hívják be az eltávozott Szeles József helyére s aztán megválasztották (inkábbs meghagyták) az 1906-ban működő bizottságok tagjait. keségemnek. A mi örömmel gondoltam rá egész nyárra, hogy gimnazista leszek, a mi kevélység csak támadt ezen a réven bennem, az elemiiskolás fiúban, azt kiölte onnan egyszeribe a Maricsek jövendölése. Nem kutattam, hogy honnan tudja ezt a Maricsek, de féltem tőle, hogy igy lesz. És nemcsak én, féltek tőle valamennyien. Hogy is ne, mikor csak ő tudott az osztályban olyan sokat, a többi meg mind — szamár. Hirtelen vége szakad a Maricsek törvényszékének, belép a tanár úr és kezdődik az előadás. Kóválygott a fejem, a mig csak tartott az iskola. Nem is tudtam az egészből egyebet, mint hogy leírtam a tanrendet és mikor vége volt az előadásnak, mentem haza a nehéz könyvcsomóval, meg az annál is nehezebb lelkemmel. Nem tudtam elfelejteni azt, hogy a Maricsek azt mondta: szamár. Lassan, lassan kezdtem megszokni a gimnázium levegőjét. Kezdett tünedezni a Maricsek jövendölésének sötét láthatára, a midőn egyikmásik tárgyból felszólított az illető tanár úr és en nem vallottam szégyent. Remegve álltam ugyan ki a tanár úr elé (a piaristák reverendája félelmetes tekintély volt előttünk), de azért mégis csak elmondtam a leckémet. A földrajzból pláne meg is dicsért a professzorom. Úgy mondta „látszik, hogy otthon vagyok a térképen“. És a hogy megyek vissza ezután a szép felelet után a helyemre, hunyorítok oda félszemmel a Maricseknek, hogy láttad-e, mit tudok? De az ő hideg arcán nem rándult meg semmi. Az ő szúró szemei azt felelték a dicsekedésemre, hogy várj csak, majd a latin, az lesz az! Én pedig újra meghökkentem a Maricsek
