Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-01 / 9. szám

Váci Hírlap 2 megölő légnemű anyagra van szükségük, a mi a kilélegzés által eltávolodik, a mi a rothadás következménye a bomlásnak indult szerves anyagoknál, a szénsavra. Ezt szívják fel leveleik által és csodála­tos! éltető levegőt lehelnek ki titkos pórusaikon, az élenyt, a mely nélkül megint emberi, állati élet lehetetlen. Felemlítek egy igen érdekes példát. Berlinben, Poroszország fővárosában va­lami tizenöt esztendővel ezelőtt óriási volt a halandóság. Az okot a kutató emberi szellem gyorsan felfedezte. A nagy város csatornáit a várostól messze eső anyaggödrökbe vezették és a szét­terjedt csatornalé ott poshadt, rom­lott mindaddig, a mig a nyári hőség el­párologtatta. Az elpárolgott rossz levegő egy-egy erősebb szél által bevitetett a városba, a melynek levegője — mint általában a nagyvárosoké — amúgy sem volt jó és természetesen megfertőzte azt. Akkor jutott valakinek eszébe, hogy ez a lehetőség is fenállhat. Tanácskoztak, gondolkoztak, óriási költ­ségekkel terveket dolgoztak ki a csa­tornalé egészségtelen felbomlásának meg­akadályozására. Ekkor egy jó német tudós azt mondotta: A mit eddig ter­veztek szép, de nem jó, ültessen a vá­ros erdőt a mocsarak körül, azokon bel­jebb létesítsenek kereskedelmi kerteket és a veszély meg fog szűnni! így is lett s ma Berlinben a halálozási arány egyéb nagyvárosokéhoz hasonlítva minimális és Berlin ezenkívül oly közgazdasági té­nyező birtokába jutott — mert a csa­tornalé a kereskedelmi kertekben öntö­saraztam már ki, de csak azért, mert el vol­tam foglalva. Az első mulatságomról nem nyilatkozom, nem azért mert nem lett volna oly kedves, de azt mondhatom magának,' hogy nagyon, nagyon boldog leszek, ha mindegyik mulatságom, melyen részt veszek, úgy fog si­kerülni, mint az első. ív dny os Marosa. Minden gondolkozás nélkül válaszom : leg­jobban szeretem a mászka-táncot. A nótám ... a nótám egy : őszi rózsa, szegény őszi rózsa .. . Milyen gondolattal mentem az első mulatsá­gomra, hát vegyes érzelmekkel. Se nem csa­lódtam, se nem örültem. Táncost pedig kiko­saraztam eleget rövid idő alatt, mióta a tánc­termekben megjelenek. Miért, kérdi, mert hát muszáj volt. Többször foglalkozva voltam, többször meg a táncos ifjú nem tetszett. Szólt és táncosa karján el 1 ibbentett. Ifj. Olló Józsefné. A nótám régi, de jó : Csak egy kis lány van a világon . . . Táncom a valcer. Az első mulatságomra azzal a gondolattal mentem, hogy jól fogok-e mulatni és megtalálom-e az ideálomat? Hát aztán (és itt szerelmes pil­lantást vetett a mellette ülő fiatal férjére) megtaláltam. (Most aztán Ottó Józsi volt bol­dog és én nem zavartam tovább boldogságuk­ban az ifjú párt.) Preszly LinusJca. Legkedvesebb nótám Huszka Jenő két kis erébje, legjobban szeretem csárdást. A ki zésre is felhasználtatott — hogy bátran lehet irigyelni tőle azt. íme, millió ember életét, egészségét őrzi pár száz holdnyi erdő és ugyan­annyi holdnyi terület konyhakertészeté­nek növényzete. Itt a tavasz, ültessünk fákat, legyen városi ház udvara, minden község ut­cája fásitva és egészségesebb lesz a nép! Cenzor. Ivánka Pál akciója. Vác, febr. 27. Ivánka főszolgabíró terve, hogy járásokban népolvasóköröket létesítsenek s ezek bevoná­sával a járási közművelődési egyesületet al­kossuk meg, élénk viszhangra talált. Mutatja lapunkhoz érkezeit felszólalás, de az alábbi két levél is, melyet, hogy a jó ügy iránt az érdeklődést fenntartsuk, majdnem egész ter­jedelmükben adjuk : Köszönöm lekötelező szívességét, melylyel kibocsátott körlevelét nekem is elküldte s igy feltételezte, hogy nem csak érdeklődöm az ab­ban felvetett eszmék iránt, — de szükség ese­tén számíthatni is fog majd közreműködé­semre. Üdvözlöm főszolgabíró urat a nép ne­velésért rajongó lelkem egész melegével, a miért kezébe fogta a legmagasztosabb ideál zászlaját. De, — és ennek a nagyon fontos „de“-nek a kifejtését szeretném. Tizenkét év óta szol­gálom a közügyet, nem csupán hivatalomban, szűk, kicsi keretben, hanem a legtágabb érte­lemben ; nemcsak elméletben igyekeztem meg­ismerni társadalmi bajainkat s az általános népnevelés eszméjét felszínre hozott szociális viszonyokat, de személyesen részt véve a moz­galmakban, valamint intézmények létesítésé­ben, melyeknek ma is vezetője vagyok — gya­korlatilag is szereztem tapasztalatokat. Ezen tapasztalatok alapján kimondom nyílt őszin­kosarazásról és az első mulatságomról nem nyilatkozhatok, hisz még nem voltam bálban ! Presdy Olga. Legkedvesebb dalom a Bob herceg belépője, a táncok közül pedig a keringőt szeretem leg­jobban. Kikosarazni . . . nem, nem, soha! Az első mulatságomra azzal, a minden leány fejében megforduló gondolattal mentem: váj­jon nem fogok-e petrezselymet árulni. Ulrich Károlyné. Legkedvesebb táncom a valcer, legkedvesebb nótám : Két gyöngye volt a falunak — és a banknóta. A legelső mulatságomra milyen gon­dolattal mentem? Ugyan, hogy kérdezhet ilyet, hiszen már fiz esztendős assszony vagyok, biz én arra nem emlékszem. Udvardy Erzsiké. Bármelyik táncot szeretem, de legjobban mindig azt, a melyiket jó táncossal táncolom. A nótám (ezt nagyon komolyan mondva): De ki tudnám panaszolni magamat. Táncost nem kosaraztam még ki, nem is akarok. Az első mulatságomról is nyilatkozzak? óh, azt. nagyon fényes, valami roppant nagy valami­nek gondoltam mielőtt beléptem és úgy resz- kedtem, mint a nyárfalevél. De aztán . . . az­tán jól éreztem magamat és bizony nem csalódtam egy mulatságomban sem. Velzer Álajosné. Azt hiszem, minden magyar asszonynak legkedvesebb tánca a csárdás. A nótám: De ki tudnám panaszolni magamat. Táncost nem teséggel, azt a legjobb és rég óta kiforrott meggyőződésemet, hogyha igazában célt akar érni a kormány a népnevelés terén, úgy min­denek előtt meg kell akadályoznia a munká­soknak bármi néven nevezendő szervezkedését és erélyes kézzel bármi nő ok alapján fel kell bontania a már meg lévő szervezeteket. Főszolgabíró úr, mint protestáns ember is­meri, a Bibliát s tudja, hogy az egyptomi szol­gaságból kikerült népet Mózes nem vezethette az ígéret földére, hanem uj nemzedéknek kel­lett támadnia, nevelődnie. Tudom, hogy ter­vemmel — szemben találom magamat sokak­kal, kik népneveléssel foglalkoznak s a kik tévesen értelmezik a humanizmust; — jag an­nak a betegnek, — ha orvosát annyira ragadja a humánus érzés, hogy kését, nem meri meg­forgatni a veszedelmes fekélyben. — A leg­veszedelmesebb fekélyek pedig a nevezettek, — no meg a kinövésekben gazdag sajtószabadság. Összeálltunk egynehányan és elláttunk 110 nyomorgó iskolás gyermeket egész évi élelem­mel. hogy eljárhassanak az iskolába s tanul­hassanak. A már felnőtt nemzedékkel mit sem lehet tenni, annál többet azonban a következő generációval: De ebben is csak a kormány tehet valamit azzal, ha elrendeli a 15 éves iskolai kötelezettséget s minden iskolával kap­csolatban a napközi otthonokat. Az ismétlő iskolák és tanonc-tanfolvamok fél batkát sem érnek; 15 éves koráig szakadatlanul kellene a gyermeknek iskolába járnia, hogy kiolthatlan maradjon lelkében az iskola hatása. Egy levélben csak nagyon röviden jelezhet­tem azokat az eszméket, miket évtizedes sza­kadatlan tapasztalat érlelt meg bennem ; re­mélem. hogy főszolgabíró úr alkalmat fog nyújtani ez eszmék bővebb kifejtésére. De bár tudom, hogy sokak előtt reaktionáriusnak tű­nik föl gondolkozásom s igy nem csak meg­valósítására, de még népszerűségre sem szá­míthatok, mindenkor megtudok es megfogok hajolni bármilyen törekvés előtt, mely igazán óhajtja a nép boldogitását. sokat kosaraztam ki. Az első mulatságomra azzal a gondolattal mentem, vájjon táncolok-e Ő vele ? És . . . és táncoltam vele ! Velzer Lajosné. Nem szeretem a táncot — — — Velzer Manci. A nótám: Lehullott az őszi rózsa levele, táncom : a boszton. Vermes Marianne. Az en nótám: Miért is szeretlek oly na­gyon ... a legkedvesebb táncom a boszton és a csárdás, egyébként nincs tánc, melyiket ne szeretném. Az első bálomba nagyon ked­ves érzéssel, boldogan mentem, hisz a tánc­iskolába én voltam a kis bálkirálynő. De az­tán itt volt az első csalódásom is. Képzelje, a négyes táncosom nem jelent meg és egy má­sik táncossal kellett táncolnom. De nem csa­lódtam az elsőben mulatságomban sem, sem a többiben. Walla Lászlómé. Nincs kedvesebb táncom a szupé csárdás­nál, de csak azzal, a ki . . . A legjobban sze­retem „A kis ablakom be van nőve virággal“ nótát. Ha pedig azt kérdezi, hogy sok táncost utasitottam-e el, ójje, bizony sokat, tőleg az udvariatlanokat (ilyenek is vannak.) Az első mulatságomat pedig szépnek gondoltam, szép­nek, de bizony gondolataim, melylyel odajöt­tem, nem teljesedtek . . . y

Next

/
Thumbnails
Contents