Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-01 / 9. szám

Váci Hírlap 3 A miért is kérem, fogadja szívesen azon ki­jelentésemet, hogy minden erőmből igyekezni fogok nemes törekvésének előmozdítására. A főszolgabíró válasza ez volt a levélre : Levelében kifejezett közérdekű közleményeire az alábbiakban fejtem ki én, idő és térszüke miatt csak vázlatosan meggyőződésemet. Hogy lehet azt megmagyarázni, hogy a gyer­mek bármily tudatban még vonzódik ahhoz, sőt igazán szereti ? Ebben a felnőttek ösztönszerűséget látnak és úgy is van. A kicsi gyermeknek belső su­gallata mondja meg, ki szereti őt igazán és ahhoz ellenálhatlan vonzalommal vonzódik. Szeressük a népet, a „társadalom gyerme­két“ önzetlenül, őszintén és igazán s meg vagyok győződve, hogy mindazokhoz, a kik igy szeretik, ép oly ellenállhatlan benső von­zalommal fog ragaszkodni, mint a gyermek az őt igazán szerető felnőtthöz. Nem tartom helyes módszernek a népet titokban, kerülőutakon közelíteni meg igy akarni őt művelni, felvilágosítani. Először is azt gyakorlatilag kivihetetlennek tartom, mert előbb-utóbb kipattana a titok és ez csak olaj volna „az ő természetes bizal­matlanságára“ s többet ártana, mint hasz­nálna, másodsorban pedig (a mi az előbbinél még fontosabb), erkölcsi szempontból sem volnék barátja a titkolódzó megkerülő mód­szernek. Ne egy ellenség verő hadvezér taktikájával akarjuk a népet meghódítani. (Hagyjuk a tak­tikát a katonáknak az ellenséggel szemben), hanem igaz őszinte testvéri szeretettel. Kiforrott, erős meggyőződésem az, hogy csak az az egyedüli mód a társadalom legalsóbb és felsőbb rétegei közötti nagy ellentéteket megszüntetni és kiegyen'iteni, minden más meddő törekvés, céltalan erőlködés. Húsz évi közszolgálatomban alkalman nyílt bő tapasztalatokat szerezni arról, hogy : 1. a nép bizalmatlanságának a „kabátos ember“ és úgynevezett „intelligens“ osztály iránt épen ezen osztály az oka. 2. A nép el tudja választani az igazságos szigorúságot az igazságtalan önkénykedéstól, önzéstől, részrehajlástól és habár fáj neki sok­szor a szigor, mely őt sújtja, de azt, a ki igazságosan alkalmazta vele szemben, el nem Ítéli, sőt a körülményekhez képest tisztelni, becsülni is tudja azt a kezet, mely őt sokszor sújtja, ha igazságtalanságon soha rajta nem érte. Mint mindenben, úgy itt is vannak kivéte­lek, de ezek nem zavarják a szabályt. Nem tartanám helyesnek a munkások szer­vezkedését meggátolni, ha a szervezkedés a törvény korlátái között történik. fÉn még az üldözött fonókák erőszakos szét­osztásának, üldözésének, elnyomásának sem vagyok — elvben — hive, mert ha egy ía rossz gyümölcsöt is terem a jó között, vájjon az okos kertész a fát vágja-e ki, hogy kert­jében egy fa sem teremjen rossz gyümölcsöt ? Vájjon a társadalom magasabb osztályaiban a fonókákhoz hasonló, bár más célú, társa­dalmi szórakozások mindenütt, mindig a leg­jobb, legdicséretre méltóbb gyümölcsöket te­remnek ? Bizonyára nem. És ugyan kinek jutna eszébe ezen társadalmi szórakozásokat törvényes vo­natkozással korlátozni, elfojtani, vagy egylete­ket alkotmányos államban feloszlani ? Csak ezt ne! Örüljünk a sok élet árán, sok vérrel szer­zett szabadságnak és legyenek bár, kinövései, fattyú hajtásai, vadgyümölcsei a szabadság nemes fájának annak drága nemes törzsét ne érje egy baltacsapás sem, hanem oltsuk be minden használható ágát nemes gyümölcsök­kel, ápoljuk és növeljük a zsenge oltásokat, hogy idővel minden galyacskája csak nemes gyümölcsöt teremjen. Ha a népet el nem hagyjuk, hanem meg­lelő, minél több és löbb összekötő lelki kap­csot készítünk közte és közöttünk: lehulla­nak a falak, mely eddig az alsó osztályt a felsőbb osztályoktól elválasztja. Hogy ez mi­kor valósulhat meg, azoktól függ, a kik hi­vatva vannak a néppel érintkezni, azt oktatni, nevelni, felvilágosítani. Papok, tanítók, jegyzők, tisztviselők, újság­írók, földbirtokosok és mindazok, a kik akár hivatásból, akár kedvtöltésből a néphez szól­nak, Írnak s a nép közt laknak. Propagáljuk az eszmét; toborozzuk a köz­reműködőket tömöritsük az egyenlő gondol- kodásuakat. Az sem baj, ha itt-ott ellenvéle­ményt is ébresztünk fel a felköltött eszme­cserével ; hiszen a jó eszmének nem árt az ellenvélemény. Ennek az ellenvélemény az, a mi a gabo­nának a rosta, elválasztja a jó magot a sze­méttől. Fel teliát rostára az eszmét és ha meg­tisztult, vessük el a jól megművelt talajba, hogy kikelve megfizesse fáradságunkat. Helyi és vidéki hirek. Komédiás dal. (Farsang után) Kifestett bohócként a világ kedvére bukfenceztem s álltam fejem tetejére s csak azt vettem észre : Komédiát játszom, akkor bús a lelkem, mikor vígnak látszom. Ez lett hát a sorsom! Bujkálni sötétbe; mosolyogni akkor a világ szemébe, mikor arra tüzelt minden csöppnyi vérem, hogy ezt az álarcot pozdorjává tépjem. Azt hordoztam tovább önmegtagadással s mikor megtörtént az, mi sok ezer mással: Ezer bukfenc közül elhibáztam egyet; ezer bukfenc közül a kudarcom egy lett! Zúgott a publikum, mint a nagyböjt szele, egy része nevetett, fütyölt a más fele; fogtam az álarcot, bevágtam a sutba s jött utánnam másik, a ki jobban tudta ! Fiirt Lovag. — Március 15-ike. E hó harmadik va­sárnapján lesz; 55 ik évfordulója a magyar nemzet ujjáébredésének, a sajtószabadság szü­letésnapjának. Ügy mint azóta minden évben, az idén is méltóképen fogja megünnepelni városunk e nagy napot. Az elmúlt szerdán foglalkozott a város hazafias tanácsa március Idusának megünneplésével, amikor is Bárdos Ernő v. fogalmazót és Borbély Istvánt anya­könyvvezetőt, a város két legfiatalabb tiszt­viselőjét bizta meg a rendezés előmunkálataival. — A dalárda mulatsága. A dalárda farsang befejeztére még egy hangversenyes táncestét rendezett, melyre a dalárda vezető­ségét jó előre több család felkérte. Az estén kellemetlen volt a csalódás, mert bizony, mi­kor a hangverseny megkezdődött, oly kevesen voltak a teremben, hogy szinte kongott. Csak lassan gyűltek egybe. A hangverseny-számok közül ki kell emelnünk Dobó Katinka bájos, kedves énekét (meg is ismételtették) Boiler Rézike és Vermes Marianne zongoraszámait. Mire a tánc megkezdődött, már voltak elegen s a jókedv is beköltözött a terembe, a minek igazolására elég legyen, hogy hét órakor még táncosoknak húzott a cigány. Ott voltak : Asszonyok: özv. Bo'gár Lajosné, özv. Dobó Istvánná, Freyler Bélané (Bpest), dr. Forgó Kálmánná, Fleischmann Edéné, Gajáry Gézáné, Hufnagel Imréné. Korpás Józsefné, Maithényi Péterne, Máté Józsefné, Niki tits Sándorné, özv. Orbán Innéné, ifj. Ottó Józsefné, Preszly Gyuláné, Snapp Lajosné (Sződ), Roller Ár­minná, Török Endréné, Ulrich Károlyhé, Vel- zer Alajosné, Velzer Lajosné, Walla Lászlóné, Wenczel Gyuláné (Bpest). Leányok: Bolgár Emmy, Dobó Katinka, Hlavacsek Rézike, Fleischmann Matildka, Huf­nagel Irénke, Pistike és Valika, Iványos Bozsa és Marcsa, Majhényi Nellike, Máté Ilonka, Nikitits Annuska, Orbán Margitka, Preszly Olga és Lincsike, Roller Rézike és Fannyka, Snapp Melanie (Sződ), Török Leonka, Ud- vardy Erzsiké, Velzer Mancika, Vermes Ma- rianka. Fölülfizetések : Snapp Lajos 4 K, Fleischmann Ede 2 K, Korpás József 2 K, Szabó Alajos 1 K, Baroch Gyula 1 K, Szabó József 1 K. Összesen: 11 korona. Úgy a fölülfizetőknek, mint a szives közreműködőknek köszönetét mond az Elnökség. — Adomány. A Vác egyházmegyei ta­nító-egyesület céljaira dr. Virter Lajos nagy­prépost, püspök 20 K Bagoss János tápió- györgyei tanító 10 koronát küldöttek. Szives adományaikért fogadják az elnökség hálás köszönetét. — A hengermalom ajánlata. Vil­lamos világításunkra tudvalevőleg három pá­lyázóval indult meg a tárgyalás: a helybeli malommal, Bády János és érdektársaival és a hazai villamossági társasággal. A polgármes­ter jól sejtette, hogy a város képviselőtestü­lete a hengermalom ajánlata mellett fog dön­teni, ámde ez az ajánlat túl magas volt s minthogy az ő kötelessége e város érdekeit képviselni, a tárgyalások során sikerült Rady és társai ajánlatával egyenlővé tenni a ma- lomat. Most következett a szerződés kötelező aláírása az ajánlettevők részéről, ámde a hen­germalom kijelentette, hogy elfogadja a letár­gyalt pontokat szerződés gyanánt, de a köz­gyűlés az aláírás előtt jelentse ki, hogy egye­dül ő vele, a malommal akarja a szerződést megkötni. Bizalmi kérdést látott ebben a nyi­latkozatban mindenki s úgy festett az egész, mintha a város képviselőtestületében nem bíznék meg a malom, melynek elsőrendű san­szai voltak a világítás elnyerésére. A polgár- mester rögtön felvette a tárgyalásokat a hazai villamossági társasaggal, mely tudvalevőleg a többek közt azt az előnyös ajánlatot is tette, hogy a város tulajdonába bocsátja tiz év után a villamos telepet. A hengermalom most már mást gondolt es mint halljuk, e héten a pol­gármesterhez intézett levelében kijelentette, hogy nem reflektál többé a villamos világitá- gitásunk elnyerésere. Mindenesetre sajnálnunk kell a kijelentést. Többször adtunk kifejezést, hogy a malom ajánlatát majdnem bizonyos, hogy a képviselőtestület elfogadja s ma ha visszavonul, ne okoljon senkit, csupán önma­gát, mert ezzel elzárta az utat maga előtt, hogy a képviselőtestületben szó essék ajánlata fölött. — Színészek jönnek. Zoltán Gyula színigazgató, ki jelenleg Dombovárt játszik társulatával, kérdést intézett rendőrkapitá­nyunkhoz, hogy április elsején 32 tagú társu­latával megkezdhetné-e az előadásokat váro­sunkban. leálló kapitány engedélyt adott Zoltán színigazgatónak. — Elhalasztott sorozás. A m. kir. honvédelmi miniszter értesíti a törvényható-

Next

/
Thumbnails
Contents