Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-01 / 9. szám

Váci Hírlap

3

A miért is kérem, fogadja szívesen azon kijelentésemet, hogy minden erőmből igyekezni fogok nemes törekvésének előmozdítására.

A főszolgabíró válasza ez volt a levélre :

Levelében kifejezett közérdekű közleményeire az alábbiakban fejtem ki én, idő és térszüke miatt csak vázlatosan meggyőződésemet.

Hogy lehet azt megmagyarázni, hogy a gyermek bármily tudatban még vonzódik ahhoz, sőt igazán szereti ?

Ebben a felnőttek ösztönszerűséget látnak és úgy is van. A kicsi gyermeknek belső sugallata mondja meg, ki szereti őt igazán és ahhoz ellenálhatlan vonzalommal vonzódik.

Szeressük a népet, a „társadalom gyermekét“ önzetlenül, őszintén és igazán s meg vagyok győződve, hogy mindazokhoz, a kik igy szeretik, ép oly ellenállhatlan benső vonzalommal fog ragaszkodni, mint a gyermek az őt igazán szerető felnőtthöz.

Nem tartom helyes módszernek a népet titokban, kerülőutakon közelíteni meg igy akarni őt művelni, felvilágosítani.

Először is azt gyakorlatilag kivihetetlennek tartom, mert előbb-utóbb kipattana a titok és ez csak olaj volna „az ő természetes bizalmatlanságára“ s többet ártana, mint használna, másodsorban pedig (a mi az előbbinél még fontosabb), erkölcsi szempontból sem volnék barátja a titkolódzó megkerülő módszernek.

Ne egy ellenség verő hadvezér taktikájával akarjuk a népet meghódítani. (Hagyjuk a taktikát a katonáknak az ellenséggel szemben), hanem igaz őszinte testvéri szeretettel.

Kiforrott, erős meggyőződésem az, hogy csak az az egyedüli mód a társadalom legalsóbb és felsőbb rétegei közötti nagy ellentéteket megszüntetni és kiegyen'iteni, minden más meddő törekvés, céltalan erőlködés.

Húsz évi közszolgálatomban alkalman nyílt bő tapasztalatokat szerezni arról, hogy :

1. a nép bizalmatlanságának a „kabátos ember“ és úgynevezett „intelligens“ osztály iránt épen ezen osztály az oka.

2. A nép el tudja választani az igazságos szigorúságot az igazságtalan önkénykedéstól, önzéstől, részrehajlástól és habár fáj neki sokszor a szigor, mely őt sújtja, de azt, a ki igazságosan alkalmazta vele szemben, el nem Ítéli, sőt a körülményekhez képest tisztelni, becsülni is tudja azt a kezet, mely őt sokszor sújtja, ha igazságtalanságon soha rajta nem érte.

Mint mindenben, úgy itt is vannak kivételek, de ezek nem zavarják a szabályt.

Nem tartanám helyesnek a munkások szervezkedését meggátolni, ha a szervezkedés a törvény korlátái között történik.

fÉn még az üldözött fonókák erőszakos szétosztásának, üldözésének, elnyomásának sem vagyok — elvben — hive, mert ha egy ía rossz gyümölcsöt is terem a jó között, vájjon az okos kertész a fát vágja-e ki, hogy kertjében egy fa sem teremjen rossz gyümölcsöt ?

Vájjon a társadalom magasabb osztályaiban a fonókákhoz hasonló, bár más célú, társadalmi szórakozások mindenütt, mindig a legjobb, legdicséretre méltóbb gyümölcsöket teremnek ?

Bizonyára nem. És ugyan kinek jutna eszébe ezen társadalmi szórakozásokat törvényes vonatkozással korlátozni, elfojtani, vagy egyleteket alkotmányos államban feloszlani ?

Csak ezt ne!

Örüljünk a sok élet árán, sok vérrel szerzett szabadságnak és legyenek bár, kinövései, fattyú hajtásai, vadgyümölcsei a szabadság nemes fájának annak drága nemes törzsét ne

érje egy baltacsapás sem, hanem oltsuk be minden használható ágát nemes gyümölcsökkel, ápoljuk és növeljük a zsenge oltásokat, hogy idővel minden galyacskája csak nemes gyümölcsöt teremjen.

Ha a népet el nem hagyjuk, hanem meglelő, minél több és löbb összekötő lelki kapcsot készítünk közte és közöttünk: lehullanak a falak, mely eddig az alsó osztályt a felsőbb osztályoktól elválasztja. Hogy ez mikor valósulhat meg, azoktól függ, a kik hivatva vannak a néppel érintkezni, azt oktatni, nevelni, felvilágosítani.

Papok, tanítók, jegyzők, tisztviselők, újságírók, földbirtokosok és mindazok, a kik akár hivatásból, akár kedvtöltésből a néphez szólnak, Írnak s a nép közt laknak.

Propagáljuk az eszmét; toborozzuk a közreműködőket tömöritsük az egyenlő gondol- kodásuakat. Az sem baj, ha itt-ott ellenvéleményt is ébresztünk fel a felköltött eszmecserével ; hiszen a jó eszmének nem árt az ellenvélemény.

Ennek az ellenvélemény az, a mi a gabonának a rosta, elválasztja a jó magot a szeméttől.

Fel teliát rostára az eszmét és ha megtisztult, vessük el a jól megművelt talajba, hogy kikelve megfizesse fáradságunkat.

Helyi és vidéki hirek.

Komédiás dal.

(Farsang után)

Kifestett bohócként a világ kedvére bukfenceztem s álltam fejem tetejére s csak azt vettem észre : Komédiát játszom, akkor bús a lelkem, mikor vígnak látszom.

Ez lett hát a sorsom! Bujkálni sötétbe; mosolyogni akkor a világ szemébe, mikor arra tüzelt minden csöppnyi vérem, hogy ezt az álarcot pozdorjává tépjem.

Azt hordoztam tovább önmegtagadással s mikor megtörtént az, mi sok ezer mással: Ezer bukfenc közül elhibáztam egyet; ezer bukfenc közül a kudarcom egy lett!

Zúgott a publikum, mint a nagyböjt szele, egy része nevetett, fütyölt a más fele; fogtam az álarcot, bevágtam a sutba s jött utánnam másik, a ki jobban tudta !

Fiirt Lovag.

— Március 15-ike. E hó harmadik vasárnapján lesz; 55 ik évfordulója a magyar nemzet ujjáébredésének, a sajtószabadság születésnapjának. Ügy mint azóta minden évben, az idén is méltóképen fogja megünnepelni városunk e nagy napot. Az elmúlt szerdán foglalkozott a város hazafias tanácsa március Idusának megünneplésével, amikor is Bárdos Ernő v. fogalmazót és Borbély Istvánt anyakönyvvezetőt, a város két legfiatalabb tisztviselőjét bizta meg a rendezés előmunkálataival.

— A dalárda mulatsága. A dalárda farsang befejeztére még egy hangversenyes táncestét rendezett, melyre a dalárda vezetőségét jó előre több család felkérte. Az estén kellemetlen volt a csalódás, mert bizony, mikor a hangverseny megkezdődött, oly kevesen voltak a teremben, hogy szinte kongott. Csak lassan gyűltek egybe. A hangverseny-számok közül ki kell emelnünk Dobó Katinka bájos, kedves énekét (meg is ismételtették) Boiler Rézike és Vermes Marianne zongoraszámait. Mire a tánc megkezdődött, már voltak elegen s a jókedv is beköltözött a terembe, a minek igazolására elég legyen, hogy hét órakor még táncosoknak húzott a cigány.

Ott voltak :

Asszonyok: özv. Bo'gár Lajosné, özv. Dobó Istvánná, Freyler Bélané (Bpest), dr. Forgó Kálmánná, Fleischmann Edéné, Gajáry Gézáné, Hufnagel Imréné. Korpás Józsefné, Maithényi Péterne, Máté Józsefné, Niki tits Sándorné, özv. Orbán Innéné, ifj. Ottó Józsefné, Preszly Gyuláné, Snapp Lajosné (Sződ), Roller Árminná, Török Endréné, Ulrich Károlyhé, Vel- zer Alajosné, Velzer Lajosné, Walla Lászlóné, Wenczel Gyuláné (Bpest).

Leányok: Bolgár Emmy, Dobó Katinka, Hlavacsek Rézike, Fleischmann Matildka, Hufnagel Irénke, Pistike és Valika, Iványos Bozsa és Marcsa, Majhényi Nellike, Máté Ilonka, Nikitits Annuska, Orbán Margitka, Preszly Olga és Lincsike, Roller Rézike és Fannyka, Snapp Melanie (Sződ), Török Leonka, Ud- vardy Erzsiké, Velzer Mancika, Vermes Ma- rianka.

Fölülfizetések : Snapp Lajos 4 K, Fleischmann Ede 2 K, Korpás József 2 K, Szabó Alajos 1 K, Baroch Gyula 1 K, Szabó József 1 K. Összesen: 11 korona. Úgy a fölülfizetőknek, mint a szives közreműködőknek köszönetét mond az Elnökség.

— Adomány. A Vác egyházmegyei tanító-egyesület céljaira dr. Virter Lajos nagyprépost, püspök 20 K Bagoss János tápió- györgyei tanító 10 koronát küldöttek. Szives adományaikért fogadják az elnökség hálás köszönetét.

— A hengermalom ajánlata. Villamos világításunkra tudvalevőleg három pályázóval indult meg a tárgyalás: a helybeli malommal, Bády János és érdektársaival és a hazai villamossági társasággal. A polgármester jól sejtette, hogy a város képviselőtestülete a hengermalom ajánlata mellett fog dönteni, ámde ez az ajánlat túl magas volt s minthogy az ő kötelessége e város érdekeit képviselni, a tárgyalások során sikerült Rady és társai ajánlatával egyenlővé tenni a ma- lomat. Most következett a szerződés kötelező aláírása az ajánlettevők részéről, ámde a hengermalom kijelentette, hogy elfogadja a letárgyalt pontokat szerződés gyanánt, de a közgyűlés az aláírás előtt jelentse ki, hogy egyedül ő vele, a malommal akarja a szerződést megkötni. Bizalmi kérdést látott ebben a nyilatkozatban mindenki s úgy festett az egész, mintha a város képviselőtestületében nem bíznék meg a malom, melynek elsőrendű sanszai voltak a világítás elnyerésére. A polgár- mester rögtön felvette a tárgyalásokat a hazai villamossági társasaggal, mely tudvalevőleg a többek közt azt az előnyös ajánlatot is tette, hogy a város tulajdonába bocsátja tiz év után a villamos telepet. A hengermalom most már mást gondolt es mint halljuk, e héten a polgármesterhez intézett levelében kijelentette, hogy nem reflektál többé a villamos világitá- gitásunk elnyerésere. Mindenesetre sajnálnunk kell a kijelentést. Többször adtunk kifejezést, hogy a malom ajánlatát majdnem bizonyos, hogy a képviselőtestület elfogadja s ma ha visszavonul, ne okoljon senkit, csupán önmagát, mert ezzel elzárta az utat maga előtt, hogy a képviselőtestületben szó essék ajánlata fölött.

— Színészek jönnek. Zoltán Gyula színigazgató, ki jelenleg Dombovárt játszik társulatával, kérdést intézett rendőrkapitányunkhoz, hogy április elsején 32 tagú társulatával megkezdhetné-e az előadásokat városunkban. leálló kapitány engedélyt adott Zoltán színigazgatónak.

— Elhalasztott sorozás. A m. kir. honvédelmi miniszter értesíti a törvényható-