Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-11-15 / 46. szám
Tizenhetedik évfolyam. 46. szám. Vác, 1903. november 15. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre....................12 korona, j Negyedévre.....................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg'jelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: K.ovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnävelde-utca 6. szám alatV Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. V illamos világításunk. Vác, nov. 13. Hollós József főmérnök, kit a kereskedelmi miniszter szakértőül kijelölt a villamos világítási ügyünkben, beadta véleményét, a melyből konstatálhatjuk mindjárt azt, a mit már ezzel az ügygyei foglalkozó régen tud, hogy városunknak a Ganz-féle ajánlat sok ezer koronával előnyösebb a hazai villamos részvénytársaságénál. A tekníkai részre nézve nem mond több újat, mint a mennyire a polgár- mester hol aggodalmasan, hol pedig korri- gálandóan felhívta a világítási bizottság, később a városi közgyűlés figyelmét. Ezekkel a nyilvánosság előtt úgyszólván apróságokkal nem kell tehát foglalkoznunk, csupán a szakértő egy nagy fontosságú feljegyzését kell szóvá tennünk, a mely most jó időre megint megakadályozza a végleges megoldást s a melyet tulajdonkép a világítási ügyben határozó közgyűlés után már tudtunk, de a mit számadatokban a szakértő fejezett ki. Ez pedig a megújító alap. A vilamos világítási ügyben az utóbbi esztendőben úgy folytak a tárgyalások, hogy az első villamos lámpa felgyujtá- sától kezdve a város saját tulajdonát képezze a berendezendő villamos telep. Valamelyik nagy város világításáról lehetett szó irányadó városi körökben, a hol konstatálták, hogy ott jövedelmező vállalkozás a villamos világítás s rögtön rá meggondolás nélkül a laikusok közé dobták a tetszetős jelszót: Vác építse meg saját költségén a villamos művet s aztán gondolkodjék azon, ha bérbe adja-e, vagy házi kezelésben tartsa meg. így indult meg a tárgyalás a hazai villamossal és a Ganzzal, a melyek a közhangulat és a világítási bizottság nyomása alatt ily feltételek mellett nyújtották az ajánlatukat a város világításának ellátására. A bizottság pedig, mert a Ganz- ajánlatot láthatólag előnyösebbnek tartotta, több tárgyalás után a közgyűléssel úgy döntetett, hogy konkurrens cég ne zavarjon közbe s ne húzza, halassza a várva várt megállapodást, hogy megbízta a bizottságot, tárgyaljon kizárólag a Ganz- sgyárrak Minthogy egy-két hive akadt a hazainak is, a bizottság ielkiismeretét megnyugtatni, kiadta a Ganz-gyár ajánlatát szakértőnek. És a szakértő megadta véleményét, a mely városunk e nagy fontosságú ügyét, a villamos világítást oda rántotta vissza, hogy azt gordiusi csomó mintájára kell majd megoldani, ha ismét évekig elhúzni és a közhangulat elmérgesedését a végletekig fokozni nem akarják. A szakértő kimondotta, jusson eszébe a városnak, hogy az ő tulajdonát képező villamos felszerelés nagy része 14—16 év alatt elkopik,tehát újakkal kell azokat pótolnia. Vagyis évente akár jövedelmez a villamos telep, akár nem, 11468 koronát kell félretennie, hogy 14 —16 év múlva a használhatatlan gépeket újakkal lehessen kicserélni. Ha most már legkedvezőbb és a legjobb esetet veszszük, hogy 1800 lámpát lehet installálni, akkor az évi kiadás 58,048 K 40 fillér lesz, a bevétel pedig hét íiiléiv.o egység ár mellett 38,688 korona, rögtön szembetűnik a rideg való: a legjobb esetben (a mi évek múltán következhetik be,) még mindig 17,340 K 40 fillért kell a városnak a világításra ráfizetnie. Ott vagyunk tehát, hogy nem hogy nem remélhetünk a világításból bevételt, de ha a legjobb esetet is vesszük, (a mi ki tudja hány év múlva fog bekövetkezni) akkor is nyolc ezer forintot keli a városnak saját tulajdonára ráfizetnie. Mi a kibontakozás ebből a meglepetésből, az-e, hogy az ajánlattevőt rávegyék a megújító alap fizetésére, vagy az e, hogy a város házi kezelésébe vegye terve ellenére a világítást és ne gondoljon a jövőre, a 14—16-ik esztendőre, mikor majd minden gépet megujitni kell, nem tudjuk, de egyet konstatálhatunk: azt, hogy a város a világítás kérdésének megoldásába mint laikus ment bele. A huzavonát, hogy még mindig nincs villamos világításunk, nem bánjuk. Azért történt ez, ismerjük a polgármester és a bizottság nézetét, hogy minél előnyösebb szerződést szoríthasson ki az ajánlkozó felektől. De a laikusságot le nem tagadhatjuk, mert ezt ime, az eredmény mutatja. Hiába volt a polgármester hónapokig, sőt talán évekig tartó tanulmánya, az ő jóindulata, buzgalma, az még nem jelentette a szakértő-mérnököt. Vagyis ott követték el a hibát, hogy a város e nagyfontosságú kérdés megoldásába belement a nélkül, hogy szakembere, hites mérnöke lett volna. Az a mérnök, az a szakértő hiányzott ezekből a tárgyalásokból, a kit takarékosság őrve alatt három év óta embrióban fojtogat a pénzügyi bizottság nagy hangú frázisokkal. Ennek a mérnöknek lelt volna ott a helye a polgármester mellett s már két év előtt mondania: — Uraim, semmiféle hangzatos jelszónak fel nem ülhetünk, mert a számok beszélnek. Házi kezelés, vagy saját berendezés nem kell, mert soha sem fogja magát kifizetni Vácon. Itt vannak a számok, kössünk szerződést olyan ajánlkozóval, ki saját rizikójára vállalkozik világításunk ellátására és lássunk a modern haladás más eszközének megvalósításához. Nem történhetett igy. Kit okoljunk érte? Senki mást mint a mi pénzügyi bizottságunkat. Lesz időnk rá s alkalmunk, hogy ennek a bizottságnak a város érdekében elkövetett zsugoriságának igazi kárát kimutassuk számbelileg is. Az erkölcsi kár itt van. Ez a bizottság a város pénzügyi egyensúlyának megőrzésének cime alatt minden újítástól, minden beruházástól, minden tisztviselőszaporitástól irtózik. Szép szavakba burkolva beadja a közgyűlésnek, hogy minden terjeszkedés pénzbe s igy a pótadó emelésébe kerül, várjunk, tűrjünk és maradjunk — maradiak és a közgyűlés, óh a közgyűlés mit tenne mást, igazat ad a pénzügyi bizottság kapacitásainak. lm az eredmény! Erkölcsileg kompromittálva vagyunk, anyagilag előre nem haladtunk. Három éve éppen, hogy a képviselő- testület pénzügyi bizottságnak kiadta vé- leményes jelentéstételre a mérnöki állás szervezését. Más város nevet rajtunk, hogy a majd húszezer lakosú városnak még mérnöke sincs, minálunk a kiváló bizottság óvatossága azt jelenti, hogy az természetes. E lapok hasábjain háromszor is megsürgettük azóta, hogy a pénzügyi bizottság jelentését lássuk és
