Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-02-08 / 6. szám

Váci Hírlap

<2

A közönség másik nagy hibája az, hogy nem szeret fizetni. Erről legjobban az iparosok tanúskodhatnak. Már pedig, ha az iparos nehezen jut pénzhez, akkor nehezére válik megélhetése, elveszti kedvet, foglalkozását elhanyagolja s bizony nincs módja a korral, a divatfal haladni.

Hiba van itt is, ott is. De vájjon lehet-e a bajt gyógyítani? Van-e remény arra, hogy a vidéki ipar föllendüljön? Azt hiszszük, hogy a gyógyitás módja a tömörülésben rejlik. A céhrendszert visz- szahozni nem lehet, de a céhszerű ösz- szetartást föl lehetne éleszteni abban az irányban, hogy az iparosok erkölcsi és értelmi ereje fokoztassék. Szükséges volna minél több iparoskor, ipari szövetkezet alakulása, élén olyan vezetőkkel, a kik nemcsak bálokat tudnak rendezni és elcsépelt frázisokat eldörögni, általában pedig fütyülnek az iparosra, hanem egyrészt szivükön viselik a vidéki ipar föllendülését, másrészt tehetségük, kedvük is van az iparosokat olyan irányban ve- zelni, a mely legjobban megfelel a vidéki ipar érdekeinek, de csakis ennek. S a humoros fölolvasások helyett sokkal célszerűbb volna az ipari törekvések legújabb vívmányainak népszerű, ügyes ismertetése olyan módon, hogy a tanultak gyakorlati alkalmazása ne ütközzék nehézségekbe s ez az alkalmazás megfeleljen a vidék érdekeinek.

Az inasok képzése szintén fontos körülmény; természetesen nem a gyermek- dajkálás elemeibe ke! őket beavatni, hanem a mesterségbe és ha a céhszerű vallásos-erkölcsös irányra is lesz gondja a mestereknek, majd az újabb nemzedék

nagyobb bátorsággal szegül ellene a tisztességtelen törekvéseknek s majd akkor a vidéki iparos is emelkedni fog megbecsülésben.

A közönség pedig bölcs dolgot fog művelni, ha nem a vidéki iparos leszó- lásában keres érdemeket, hanem egyes hibák gyöngéd elnézésével inkább arra törekszik, hogy a vidéki ipar felvirágozzék s igy a felvirágzó vidéki ipar is hatalmas támogatója legyen a vidéki városok megerősödésének. *H.)

Jelenetek a közgyűlésből.

Vác, febr. 4.

A polgármester bezáratta a szobája ajtaját, hogy a füst ne jusson be hozzá. Annál hangosabbak voltak hát künn a kisteremben és a nagyban egyaránt. Egyik része a képviselőknek a mellett agitált, hogy nem keil alka- pitány, a másik rész, főleg dr. Freysinger buzdítására, hogy szavazzuk meg Nagy Sándornak a kért segélyt. Elismerés lesz ez a mindig kitűnő tanulónak, a város fiának. így folyt, folyt a beszélgetés soká, a polgármester is késett az ülés megnyitásával.

Végre a polgármester csenget s halk hangon kéri Ferenczy Jánost interpellációja előadására. Ferenczy világos, egyszerű szavakkal kérdi, mikor lesz a villamos világítási ajánlatok tárgyalása. A polgármester kijelentette, hogy betegsége tartotta vissza, hogy ebbe a közgyűlésbe készitse elő a nagyfontosságú tárgyat, hiszen ide is orvosi tilalom dacára jött el. Lett erre nagy éljenzés, a kötelesség- tudó polgármester iránt való szeretet megnyilatkozása.

A püspök megszüntette a németnyelvű istentiszteleteket a felsővárosi plébánián, a mi különösen liévész Belát, a sovinisztát nagyon meghatotta. Rögtön kifejezést adott is érzelmeinek s oly tűzzel, lelkesedéssel beszélt,

fölékesittetett. Királyi engedélylyel a főtért szűkítő régi székesegyházat tornyostól együtt lebontatván, igy a piacot tágas helyiségé tette. Ezután a hosszas fekvésű város közepén, a mai székesegyház helyén egy tágas és nagyszerű székesegyháznak törekedett nagy pénzáldozattal megvetni alapjait. Iszonyú munkába került ez, mert a viz oly bőven tört elő mindig, hogy azt éjjel és nappal sem győzte a sok munkás kiszivattyúzni. De szilárdan megmaradt mégis terve mellett, a melynek kivitelétől mi nehézség által sem hagyta magát elrettentetni. Midőn épen ily dolgokkal foglalkoznék, értésére esik, hogy gr. Barkóczy Ferenc egri püspök Mária Teréz királynő által az esztergomi érsekségre emeltetik, Egerbe pedig az onnét elköltöző főpásztor utódául ő van kinevezve. Addig is tehát, mig az anya- szentegyház fővárosából e változás megerősítési okmánya kezeihez érkeznék, az uj székes- egyház alapjait még nagyobb erővel igyekezett a földből válahára kiemeltetni és egyszersmind Pruszkay Sámuel pajmöveldei egyházjog-tanárt e tanszak előadásától fölmentette, minthogy a hívek számának szaporodása miatt, az alvárosi plébánia teendői őt eléggé elfoglalták s érdemei jutalmául címzetes kanonoksággal tisztelte meg. Tanszékére aztán Magyar Ignácot emelte, kit a papaövelde kormányzójává is kinevezett.

Eszterházy még nem költözött el Vácról, midőn egyszer csak azt hallja, hogy e püspökség örökös administrátorául gr. Migazzi Kristóf, a római egyház áldozár-bibornoka, a S2. római birodalom hercege és bécsi érsek Ion kinevezve. Azért letenni sietvén az egyházi szertartásokkal az alapokba az első követ s azonnal a szószékre föllépvén a szabad ég alatt, szent buzgalommal az igazi áhitatos- ságra, a valódi hű keresztény életre intette a népsokaságot és egyházmegyéjétől elbúcsúzván, 1762. jun. 17-én útra kelt.

Gr. Migazzi Kristóf főpásztor, esti szürkületkor érkezett meg nehány főur és nemes kíséretében, a városi lovasbandérium előlovag- lása mellett. Miért is fényes méltóságához illőleg a város nem üdvözölhette oly ünnepéllyel, mint ezt tenni szerette volna; miután itt az egyházi és világi ügyeket elintézte, Salbeck nagyprépostot az ideigleniekben és lelkiekben nemcsak helynökének, hanem teljhatalmú ügyintézőjének nevezte ki azon utasítással, hogy a püspöki palotában lakjék. Gazdasági dolgait is elrendezvén, mindenkit atyailag megáldva, elhagyta a várost és Bécsbe tért vissza. De már július elején visszatért és pedig éjjel, hogy az ünnepélyes fogadtatást kikerülje és aztán az ősz végéig itt időzött.

E közben a Bugyi nevű faluban, mint uj plébánián elődje által emeltetni kezdett tem- plomépitést bevégeztette és a földesurat, meg a népet arra szorította, hogy az újon bevezetett lelkipásztort az élet szükségeivel lássák el. Minthogy a tudományok minden nemében

hogyha a püspök hallotta volna, gondolkodóba esik, ne változtasson-e a nógrádi plébánia- templomok nyelvén? De Révész Béla („bár hangom viharként zúgna szét az országban“) úgy latszik, ily nagyra nem akart vállalkozni s csak azt óhajtotta, hogy az Eötvös-utcáig jussanak el szavai. De kétlem, hogy Pollák főrabbi meghallotta.

• • • A rendőralkapitányi állás szervezését javaslom a polgármester urnák — olvasta dr.. Göndör a főispáni leiratból.

— Nem köll! nem köl 1 ! — kiáltoztak hátrább az alsóváros és a felsőváros.

Kálló rendőrkapitány beszélt, folytonosan félbeszakították beszédét.

— Fabriczy többet ért, mint ma az egész rendőrség! — kiáltotta közbe Schmidt Franci.

— Ahhoz a képviselő ur nem ért, — ez volt a rendőrkapitány válaszának veleje.

Lett aztán vihar. Gsávolszky püspök ráütött a zöld posztós asztalra s utána mindenki kiáltozta :

— Vonja vissza, vonja vissza !

A kapitány magyarázott is valamit, a csend egy kicsit helyreállott, de bizony a harag, a gyűlölet nem változott.

Kapitány ur, önt nem szereti a város képviselőtestülete. Miért ? Azért, mert ma a mi rendőrségünk nem a polgárság támogatására áll, hanem felebbvalójának tartja magát. Az uniformisba bujtatott ember tudás nélkül ba- sáskodik, boszut áll, feljelent, mert tudja, hogy minden tanú hiábavaló, ő „felesketett személy“, neki igaza van és lesz kapitánya előtt.

A büntetések is fájdalmasak, főleg ha — jóindulatból — úgy büntet a kapitány ur, hogy nem lehet felebbezni. Kérdezze meg, ki barátja a felső- és alsóvárosban, ki fogja önt támogatni ?

Változnának a viszonyaink, ha a rendőrség a méltányosság mellett nem a zaklatásra vállalkoznék, hanem arra, hogy a polgárság véréből lévén, azt óvja, inti, de nem akar fölébe kerülni.

vkitünően járatos volt és mint ilyen a tudományokat igen szerette, azokat mecenási buzgalommal előmozdította, a kegyesrendi gimnázium vizsgáira, arcképe ott diszlik e társoda folyosóján az újonc-intézetben, gyakrabban megjelent s a tanulókat a jó viseletben s a tantárgyakban előmenetelre buzdi-tgatta. Sőt a nemes szülőktől származott, szegényebb sorsú, de tehetséges eszű. tanulni szerető, gimnáziumi ifjakból egyelőre kiválasztott nyolcat, de ezek számát csakhamar 12-re emelte, őket alkalmatos lakkal, étteremmel, szobák és bútorokkal, szabályokkal, múzeummal és tisztes egyenruhával ellátta. Ezen nemesi nevelő intézetet három kegyesrendi tanárra bizta, kik is a nemes ifjaknak 1762. nov. elején kezdték előadni a tantárgyakat és a tanárok buzgó fáradozásainak eredménye, hogy a növendékek a tiszta és jó irás, nyelvtan, költészet, szónoklat, számtan, földrajz s a nyelvek tanulásában, a tisztes és finomabb erkölcsökben oly szép előhaladást tettek, hogy a szép siker csak fokozta a herceg jótéhonyságát e kedvelt intézete iránt, melynek javára áldozott 150,000 frt. alapítványi tőkepénzét József császár 1784. évben iskolai ösztöndíjakra fordította.

Hogy a Teréz-Társoda, eredeti neve „Collegium Theresianum“, Vácon királyi bőkezűséggel megalapittassék, ennek főeszközlője ő volt. A püspöki Líceumot uj tantárgyak és kitűnő tanárokkal emelte. A nagyszerű székesegyházat., mely kicsinyben a római sz. Pé-