Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-02-08 / 6. szám

Tizenhetedik évfolyam.

6. szám.

Vác, 1903. február 8.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak :

Egész évre

....................12 korona.

Negyedévre ................... 3 korona.

Egyes szám ára .... 24 fillér.

Megjelen minden vasarnap.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő:

Kovách Ernő. Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Papnövelde-utca 6. szám alatt.

Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér.

A vidéki ipár.

Vác, febr. 7.

A kisipar a tönk szélére jutott, a gyáripar pedig fejletlen. Ez utóbbi természetes. Ötven esztendő alatt nem tehet virágzó gyáripart teremteni, aminthogy ötven esztendő alatt sok mindenfélét nem lehetett megcsinálni, ami hazánkat egészen a külföld színvonalára emelje. A mi gyáriparunk kicsi, rossz és drága s ami a legszomorubb, igen sokszor tisztességtelen is, mert külföldi gyártmányok magyar gyártmány címen hozatnak forgalomba.

De ez éppen nem természetes, hogy a kisipar tönkre jutott, vagy ha sokan természetesnek találják is, épen nem megnyugtató. Mióta a szabad verseny létre jött s mióta megszűntek a céhek, a kisipar hanyatlása szembeötlő. Hajlandók vagyunk minden bajt a testületi szellem meglazulásának, elpusztulásának tulajdonítani.

A tisztességes iparosok közé sok tisztességtelen elem került s nem ritka az olyan eset, mikor élelmes vállalkozók

Vágyódás.

Oda vágyom, hol örökös as ősz . . . bús lelkem az öszszel olyan rokon. Sárga — hervadt levelek közt bolygnék, s megpihennék hallgatag sírokon.

Ez árvaság mi jól esnék nekem, árvaság volt az egész életem, az árvaság terhét e föld ölén egyedül én — csakis én — érezém.

Szeretem a szomorúság terhét, azért is oly szomoní a lelkem, homlokomon vidám derű sold sincs, bánat gyötör minduntalan engem.

Fáj nékem az élet, fáj a földi lét . . . búsan járok az álmok mezején, ltinzó sóhaj lesz az édes csókból, melyet rózsás ajak lehel felém.

Bánat és kin csupán az én éltem, ifjúságom nincs, nem is volt soha, homlokomon a búbánat redős s a sors hozzám mindig oly mostoha.

Óh! hát mért is élek én e földön, teljesülni mikor fog óhajom, mikor térek oda, hol nincs már kin s vájjon mikor lesz végső sóhajom ?

tulajdonképpeni szakismeret nélkül ipari vállalatokat alapítanak s a szakismerettel rendelkező munkásokat annyira kihasználják, hogy az ilyen munkás önállósulása tiszta képtelenség. Ezt betetézi aztán a tisztességtelen verseny s az ipari cikkek megbízhat lansága.

Ismétlem, sok a tisztességtelen elem a tisztességes iparosok között, annyira sok, hogy a közönség bizalma megrendült. És ez az állapot oly szomorúvá fajult, hogy tisztességes módon megélni igen bajossá vált a vidéki iparosra nézve s bizony bizony nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy sok iparos arra utazik, hogy megrendelőjét legalább egyszer becsaphassa. Hogy aztán a vevő többé nem ment hozzá, azzal nem törődött s bekövetkezett a bukás, A fővárosban űzhet ilyen politikát az iparos, vagy kereskedő, bár ennek is rossz vége szokott lenni, de hogy a vidéken honosuljon meg ez az eljárás, az már igen nagy baj az iparosra.

Szóval a közönség bizalma megrendült, de nemcsak az említett okból, hanem a miatt is, hogy a vidéki iparost a

Oda vágyom, hol örökös az ősz . . . bús lelkem az ősszel olyan rokon.

Sárga, — hervadt levelek közt bolygnék, s megpihennék hallgatag sírokon . . .

Jebb.

Ki volt nekünk Migazzi?

A Migazzi-nemzetség egyike a legrégibbeknek, mely Olasztionban már a XI. század elején virágzott, honnét később Tirolba s innét Magyarországba is átszármazott. A Migazziak már 1200-ban urai voltak Pedessina és Ras surának ; Migazzi Jakab 1416 körül waali Antóniával, Migazzi Vilmos pedig 1443-ban de Fridericis Katalin, sonnenthurni nővel lépett házasságra. Ezen utóbbitól eredett Márton, a ki a Turri, de Migazzi is, de Sonnenthurn és de Waal irta magát és a kinek neje Castelalfo Ugdonia volt. Migazzi Jakab 1597-ben jelen voltt a Kassa vidékén hadjáratban a pápai segély-seregben, melynek parancsnoka Aldob- rándi János Ferenc volt, a pápa rokona. A nemzetség öregebb ága Migazzi Keresztelő Jánosban, a ki Galaráti Kamillával kelt házasságra, kihalt, az ifjabb pedig máig is virágzik.

Migazzi Kristóf 1714. okt. 23-án Tridentben, vagy az ennek vidékén levő családi kastélyban született; a szelidebb tudományokat e v ros- ban szép sikerrel sajátította el fényes észteközönség elmaradottnak tartja s inkább elmegy a fővárosba.

Ezt a két okot tartjuk legnyomósabb- nak, mint a mely két ok akadályozza a kisipar fejlődését s a mely két ok az iparosokban keresendő, illetve az iparosok egy részében, mert különösen a tisztességtelen jelzővel nem akarjuk az egész vidéki ipart megbélyegezni, távol legyen ez tőlünk, mert egyenesen hibát követnénk el, ha ezt cselekednénk. Inkább azt mondjuk, hogy a tisztességtelen irány agyon reklámozta a tisztességest.

De hiába nemcsak az iparosban van. Megtalálhatjuk a közönségben is. A vidéki közönség egy része nagyzási mániában szenvedett s azt hitte, hogy a fővárosban jobb dolgot kap, mint vidéken. Talán szebbet tetszetősebbet kap, de általában rosszabbat. Nem a finomabb ipari tárgyakról beszélünk, hanem a mindennapi szükséglet iparcikkeiről, noha határozottan merjük állítani, hogy — bála Istennek — van számos olyan vidéki iparos, a ki képes kielégíteni a legkényesebb Ízlést is.

hetségénél fogva, melyekkel az alázatosságot kapcsolta egybe. A magasabb tudományok kedvéért Rómába küldetett, hol az összes művészetek és tudományok terén minden szakértőt meglepő haladást tanúsított. Előbb tridenti, brixeni és olmüci kanonok, 1735-ben sz. Lénárdnál perjel, 1741 ben frid. kanonok, 1742-ben sz. Egyed perjele, 1745-ben a sz. Rota auditora. illetőleg Németország részére a 12 férfiak egyike, ugyanazon évben Mária Terézia és I. Ferenc királyok oratora XIV. Benedek pápánál a hetruriai fejedelemség részére; ugyanazok tanácsosa, 1751-ben cart- hágói érsek és Belgiumban a mechelni pri- mási egyház főpásztorának örökösödési jog- gali segédje, v. b. tit. tanácsos és a spanyol udvarnál a császár követe. Majd 1756. márc. 22-én a váci püspök segédje és ugyanazon év jut. 18 án váci püspök lön.

De ezen egyházmegyét nem sokáig kormányozhatta, mert itt egy évet is alig töltve, 1757. szeptemberben már a császár által bécsi érsekké s a sz. római birodalom hercegévé lön kinevezve s I. Ferenc (1745—1765.) azt is kivitte részére, hogy a római sz. testületbe fölvétetvén, a négy koronázott várta uról nevezett bibornoki méltóságot nyerte utóbb. Majd belső titkos tanácsosi rangra emeltetett és midőn 1764-ben sz. István szép rendje megalapítva lön, annak nagy keresztjével is